Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

Idősek imája

Te adj erőt, hogy lépni tudjak,

Ha megbántanak, ne zokogjak,

Te add meg, hogy eltűrjenek,

Hogy hibáimmal szeressenek.

Te erőltesd meg erőtlenségem,

Hogy másként vigyem a keresztem.

Te légy árvaságom erős támasza,

Tudom, hogy te vagy a gyengék gyámola.

Te őrizd meg gyengülő eszem,

Hogy életem nagy teher ne legyen.

Te adj azoknak szeretetet,

Akiknek én adtam életet.

Legyen szívükben jóság, irgalom,

Öregségemet értő szánalom.

Áldd, őrizd őket édes Jézusom,

Hogy találkozhassunk Nálad egykoron.

Vezess, erősíts, oltalmazz,

A végső órámon irgalmazz!

„A barátok azok, akik megkérdezik, hogy vagy, és várnak a válaszra.”

-Kim Cattrall-

"Merjünk boldogok lenni, ez a legszebb bátorság."

Joseph Joubert

Orvosi szempontból nincs remény

Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel síelni ment a hegyekbe. és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé.

Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára

Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.

Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba. Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:

- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.

Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:

- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...

Anyja erőltetve mosolygott, és biztatta:

- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....

Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:

- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!

Az anyja pedig hozzátette:

- Gyermekem, higyj Istenben!

- Ah milyen messze van az Isten...

A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:

-Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.

Máskor meg ezt:

- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben.

Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ajándékba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.

Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.

- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.

- Igen, lent van és beszélget az orvossal.

- Az orvossal? Miért?

- Nem tudom.

Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.

- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.

- Te sírsz, mama?

- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz.

- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos.- Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...

Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek

Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.

Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.

- Mama kérlek ne mondj hazugságokat!

- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. - Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz.

- Bebizonyítod? Hogyan?

- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt szerettél volna.

Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyagmalacot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.

- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész

- Igen tudom, éveken át hordtam.

Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.

És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..

- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok! ...mama, Ó milyen boldog vagyok!...

A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!

Ma minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt.

Igen, így történt. És egészen bizonyos, hogy ha majd egyszer Erzsébet édesanyja a jó Isten trónusa elé áll, különös mosollyal a tekintetében fogja mondani:

"Ugye megbocsátod nekem, Uram, hogy én magam sem hittem a dologban..."

(Jo Hanns Rösler)

"Amit Isten el akart mondani az emberiségnek, azt mind odatette az orra elé, hogy észrevegye."

Paulo Coelho

Soha ne érezd magad túl öregnek ahhoz ,hogy

új álmaid legyenek.

˝Ha hiszel Istenben, minden nap történnek csodák.˝

/A semmi közepén című film/

A csönd nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.”

Tatiosz

"Lassan haladok, de sosem hátrafelé."

Abraham Lincoln

Aki jó volt hozzád,az volt az anyád,

minden pillanatban gondolt ő reád.

Ha sorsod megvadult,s látta,hogy elüt,

félretolt az útból,s elé ő feküdt.

Falu Tamás

Soha ne bánd a múltat,a múltban voltak jók is,s rosszak is!

De most itt kell élni ,itt kell boldognak lenni. Itt és most!

Hiszen a boldogság mindenkinek jár,fiatalnak idősnek egyaránt!

Hálás vagyok a sorsnak én is,hogy annyi botlás után Rám talált a boldogság,s most itt vagyok!

Mindig talpra tudtam állni!

S ha csak a sebeink nyalogatjuk,semmi nem fog változni,csak a szív fog iszonyúan fájni!

Az idő fogy,gyorsan elmúlni!

Élni kell,s igen is boldognak lenni!

Engedni a múltat,s jelenben élni!

Boldogan meg élni az életet, s hinni, hogy sokkal jobb lesz minden!

Ne téveszd össze

a sót a cukorral

ha veled

akar lenni

veled lesz

ilyen egyszerű.

Rupi Kaur

Még nem volt olyan disznó,ki elájult ha meglátta a moslékos vályút.

József Attila

"Szükségem van erre az érzésre, hogy egyedül vagyok odahaza. Hogy nem figyel senki. Nem ellenőrzi senki a szokásaimat. Nem bámul senki. Az embernek szüksége van néha a teljes magányra."

Márai Sándor

'Valahol messze áll egy kicsi ház, csendjére öreg diófa vigyáz, küszöbe vásott, födele vén, úgy vágyom vissza én! Ó régi otthon fáj a szívem érted, ó régi otthon látlak-e még téged? Ha rád gondolok, úgy gyötör a vágy! Olyan vagyok mint a parttól tépett csolnak, bús őszi lomb, mit vak szelek sodornak!''

/Wass Albert/

Az ember akkor felnőtt, amikor már nem kér kegyelmet.

Ancsel Éva

Tartsunk észben egy fontos konfliktuskezelési alapelvet: ha a másik megbántódik, nem biztos, hogy mi bántottuk meg!

Limpár Imre

Általában azt vallom, hogy az életben érdemes tudatosabbnak lenni. Azonban tudni kell a tudatosságot egy picit elengedni, hogy csak úgy történhessenek a dolgok.

Limpár Imre

MÓRA FERENC: Amikor a földön...

Amikor a földön

Gyermekek zokognak,

Az ég angyalkái

Mind elszomorodnak.

Vidám kacajuknak

Megszegül a szárnya,

Felhőt borítanak

Az ég ablakára,

Bánatos szemükből

Könnyek harmatoznak,

Amikor a földön

Gyermekek zokognak.

Amikor a földön

Gyermekek nevetnek,

Nagy az öröm kéklő

Mezején a mennynek.

Jókedvű angyalkák

Le-lekukucskálnak,

Fellegek nyílásán

Csókokat dobálnak,

Szivárványszalagból

Csokrot kötögetnek,

Amikor a földön

Gyermekek nevetnek.

Uram, adj türelmet,

Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,

Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,

Amit lehet, és adj bölcsességet,

Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,

Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,

Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,

Hogy összekössek, ahol széthúzás van,

Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,

Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,

Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,

Nem arra, hogy megvigasztaljanak,

Hanem, hogy én megvigasztaljak,

Nem arra, hogy szeressenek,

Hanem arra, hogy szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog,

Aki elveszíti magát, az talál,

Aki megbocsát, annak megbocsátanak,

Aki meghal, az fölébred az örök életre.

Amen

(Assisi Szent Ferenc)

Úgy gyönyörködj a gyermekeidben, mint akik téged folytatnak majd...

De ne a magad vágyait, emlékeit álmodd újra bennük;

ne kényeztesd, ne ünnepeld, ne szidd, inkább szeresd,

s érdemük szerint becsüld meg őket.

/ Keresztúry Dezső

" Kerestelek, hogy elmondhassam;

azutan megtalaltalak, es elmondhattam, hogy

szuntelenul kerestelek! "

-Sárkányharcos-

"A tavasz reményteljes, a nyár büszke, az ősz alázatos, a tél ellenálló."

(Cecelia Ahern)

Néha úgy közelítesz a leghatásosabban célod felé, ha látszólag távolodsz tőle!

Moldova György

A tudás senkinek sem lehet a privilégiuma, még az egyetemeknek sem. A tudáshoz mindenkinek joga van.

Enyedi Zsolt

Az igazság, bizonyos tekintetben, jóltevőbb a napnál. Mig a nap vakságot sötétséget borit a merészen beletekinteni elég vakmerő szemekre: az igazság sugarai lassan-lassan eloszlatják az azokon nyugvó hályogot, szétűzik a lélekről az előítéletek éjnél sötétebb ködét.

Mentovich Ferenc