Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
| Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó |
Fórum - Kedvenc idézetek (55. oldal)
Kategória: Összes fórumtéma » Szex & Psziché » PszichéA hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!
elejére ... 28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
... végére
| ||
| Egy bölcs ember egyszer azt mondta, bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára, így mielőtt csatába szállsz, jó, ha átgondolod, mit vagy hajlandó veszíteni. (...) A legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre. Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteséget. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni. | ||
| ||
| Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs "nem tudom", hogy nincs "úgyse sikerül" vagy "lehetetlen". Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik. | ||
| ||
| "Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása."
Fekete István | ||
| ||
| "Minden tűz kialszik egyszer, de az ember megmarad, hogy újra és újra tüzet rakjon, és meglássa benne a saját örömét vagy bánatát."
Fekete István | ||
| ||
| Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk."
Paulo Coelho | ||
| ||
| Aki önmagával túlságosan szigorú, kegyetlen - másokhoz is az lesz. Aki önmagának sokat hazudik - hazudik a környezetének is. Aki megérti önmagát - másokat is meg fog érteni."
(Popper Péter) | ||
| ||
| És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. | ||
| ||
| Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs "nem tudom", hogy nincs "úgyse sikerül" vagy "lehetetlen". Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik. | ||
| ||
| Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek... De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem. | ||
| ||
| Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó. Talán egy költemény. Mit tudom én. Csak azt tudom, hogy nagyon szomorú lehet az a mondat, mit kiolvas belőlem valaki, ha letette a tollat. | ||
| ||
| Miért habozol? Kockáztass! Kockáztass meg bármit! Ne figyelj oda, mit mondanak mások! Tedd azt, ami mindennél nehezebb! Vállald magad! Nézz szembe az igazsággal! | ||
| ||
| Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot; aki nem, az talál kifogást. | ||
| ||
| Két lehetőséged van. Vagy állandóan menekülsz, rejtőzködsz és a világot okolod az összes problémádért, vagy megvéded magad, és elhatározod, hogy fontos ember leszel. | ||
| ||
| Aki lélekben olyan magasra tud emelkedni,hogy embertársai hibáit a szeretet szemüvegén nézi és ítéli meg,az boldogabb mindenkinél,mert virágot talál ott is, ahol mások csak gyomot találnak.
Eötvös József | ||
| ||
| Temetőben
Hideg van itt Mama, hideg van, s én fázom, pedig a nap, fényt ont még az őszbeölelt tájon, s néhány cinke pár is dalol még a fákon, hirdetve, hogy élet újul a következő nyáron. Csak a szívem Mama, az a jégderes, akár a fagyos földre hullt avarlevelek, mert mióta nem melenget áldott két kezed, az sem érez mást csak metsző hideget. Elmerengek sírod felett, s arra gondolok, hoznak e még nyarat nekem a múló évszakok, vagy én is alant könnyezem azon éveket, melyek nálam nélkül görgetik az idő kereket. Kun Magdolna | ||
| ||
| "Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz..."
(Márai Sándor) | ||
| ||
| Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben megbízom. És itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor gondolok, ha azt mondom, hogy például "Bízom benne, hogy nem hazudsz nekem" vagy "Bízom benne, hogy nem lopod el a pénzem". Én arról a bizalomról beszélek, amikor tudod, hogy valaki soha nem fog bántani, a körülményektől függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy néhányan mindig melletted fognak állni, nem számít, milyen rosszra fordulnak a dolgok. | ||
| ||
| Semmi sem félelmetesebb a kételkedésnél. A kételkedés embereket választ el. Olyan méreg, ami barátságokat porlaszt szét és kellemes kapcsolatokat darabol fel. Olyan tüske, ami irritál és sebez; olyan fegyver, ami öl. | ||
| ||
| Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált | ||
| ||
| Sokan gondolják, hogy a türelem a gyengeség jele. Szerintem ez tévedés. A gyengeség jele sokkal inkább az ingerültség, a düh. A türelem, a higgadtság pedig az erőé. Például ha vitatkozik valaki és a véleménye józan érveken alapul, akkor végig nyugodt, magabiztos lesz, még mosolyogni is tud, miközben érvel. Ám ha az érvei hibásak, akkor lassan elveszíti a tekintélyét, majd a türelmét is, dühbe gurul, aztán már csak képtelenségeket beszél. Az emberek ritkán jönnek méregbe, amikor biztosak a dolgukban. A düh leggyakrabban a zavarodottság jele.
Tendzin Gyaco | ||
| ||
| Anyám csendessége
Csak ültél Anyám némán az ajtó figyelve, mikor kattan a zár, és én mikor lépek be, hogy fejet hajtsak előtted megszégyenülten, mert most is, mint mindig későn érkeztem. Csak ültél némán, s könnyed hullattad, miközben igazi fájdalmad, visszafojtottad, hogy meg ne lássam soha szelíd szemedben, milyen érzés sírni az éji csendekben. Csak ültél és hűen vártál, reggel, délben, este, mindegy hogy éj volt, vagy éppen napfelkelte, te csak vártál anyám, vártál rám rendületlenül, mint kinek az akarata sohasem gyengül. Te tudtad, hogy az anyák mind-mind ilyenek, visszafogják könnyeiket, és nem keseregnek, nem mutatják fájdalmukat, sem szenvedésüket, mert szívükben végtelen a gyermek-szeretet. Kun Magdolna | ||
| ||
| Csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek
Csak azok halnak meg, akiket elfelejtenek, akikért sosem hullatnak hiány-könnyeket. Akiknek porlepte emlékét szélirányba szórják, akikért soha nem égetnek fehér viaszgyertyát. Csak azok halnak meg, akiknek arcvonásaik az elfelejtés határain homályba veszik, mert szivárványos élénkségét feketére festik azok, kiknek szívét könnyek sosem sebzik. Csak azok halnak meg, akiknek márványkeresztjét már nem simítja többé ráncos, öreg kéz, hisz a magány fájdalmát átérző Isten-akarat, leoldotta róla a hűségláncokat. Kun Magdolna | ||
| ||
| Lélek-könnyek
Ne hidd, hogy odaát nem hullnak a könnyek, s hogy ott minden érzést szélnek eresztettek, hisz a lélek hordja magában azt a bánatot, amely e földi világban csak fájdalmat adott. Ne hidd azt, hogy odaát szívtelenül élnek, s hogy nem látják kínjait a földi szenvedésnek, hiszen odaát is gyötrődnek azok a lelkek, kik búcsú nélkül mentek el, s kiket rég elfeledtek. Ne hidd, hogy a szeretet nem hullat több könnyet, hisz az odafenn is ugyanúgy a lélek mélyén lüktet, azon lelkek mélyén melyeknek egykor valaha, e földön volt menedéke, s boldog otthona. Kun Magdolna | ||
| ||
| Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt
Csak addig fájt, amíg harcoltam érte, amíg a lelkem égőn rátapadt, s egy reggelen rájöttem, hogy hiába: az ifjúság már tőlem elszaladt. Lemostam minden kendőzést magamról, hajamat sem festettem újra már, mint vert vezér, a fegyverem leraktam, s olyan vagyok most, mint egy téli táj. Mint a felhőkbe nyúló hegytetõkön, fejemen, ím, örökös hó ragyog, így hordozom ezüstös koronámat, és hófehéren újra szép vagyok. E szépség más, mint volt az ifjúságé, nincs benne tűz, és nincsen küzdelem, magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma, és ez a szépség nem lesz hűtelen. Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm az életen, mely szép és változó, hullámok jönnek, mennek, elsimulnak, így hömpölyög a nagy és mély folyó. Lassúdan járok, fűszálat se sértsek, mert minden élet mérhetetlen kincs, napnyugtát, holdat, csillagokat nézek, ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs! | ||
| ||
| "Rájöttem, hogy az emberi kapcsolatokban nem az a leglényegesebb, hogy mindenben egyetértsünk - hanem hogy képesek vagyunk-e megbeszélni az ellentéteinket."
(Demi Lovato) | ||
| ||
| A család is.. olyan valami az életben,ami becses..Olaj az élet lámpásába...
A múlt nem a tied,csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied,csak az elédbe vetődő sugara. Gárdonyi Géza | ||
| ||
| ...ha a szépre nézve hozzátenni
semmit nem áhítsz, csak belemerülni, mint lelked otthonába: már nem éltél hiába. /Devecseri Gábor. Csak - részlet/ | ||
| ||
| Amit mindenkinek meg kellene tanulnia:
Szeretet. Nevetés. Még több nevetés. Figyelni és tanulni. Kérni és megköszönni. Saját véleményt alkotni. Mások véleményét tiszteletben tartani. Őszinteség. Hogy Barát legyen. Hogy önmaga legyen. Howard Roughan | ||
| ||
| A szépség nem hosszú haj,vékony lábak,barna bőr vagy hibátlan fogsor. A szépség az,amikor valaki sírt,és most mosolyog. A szépség a seb a térdeden, amit kiskorodban szereztél amikor elbotlottál. Az, amikor a szemed alatt karika van,mert a szerelem nem hagyott aludni. Az az arckifejezésed amit akkor vágsz,amikor reggel megszólal az ébresztő. Az,amikor lefolyik a sminked zuhanyzás közben. Az a nevetés,amikor mondasz egy viccet,de csak te érted. Az,amikor találkozik a tekinteted az Övével. A szépség az időhúzta vonalak összessége. A szépség amit belül érzünk,de kívül is megmutatkozik. A szépség a sebhelyek,amiket az idő hagy rajtunk. Minden fájdalom és szeretet,amit az emlékek belénk véstek. A szépség az,hogy hagyod magad ÉLNI. | ||
| ||
| Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt! Ami fontos volt belőle, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van? | ||
elejére ... 28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
... végére
Minden jog fenntartva © 2017, www.hoxa.hu | Kapcsolat, impresszum | Médiaajánlat | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap