Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Kedvenc idézetek (43. oldal)

Kategória: Összes fórumtéma » Szex & Psziché » Psziché


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!


54122. Emy 352016-10-29 06:25
Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már nem tenném. Csalódtam benned, hittem a szavaidnak, bíztam, mindez hiába. Egyszer már megbocsátottam a hazugságaid, megbocsátottam másodszorra is, sőt megbocsátottam volna harmadszorra is, századszorra is. De te mit tettél? Faképnél hagytál, kihasználtál és eldobtál, mint egy rongyot. Ennek ellenére nem haragszom, csupán csalódottságot érzek, és ezek után szeretlek és még mindig megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy tényleg őszinte szívből jövő szeretet, mely örökké tart?

54121. Emy 352016-10-29 06:21
Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem "vérre megy", erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.


54120. Emy 352016-10-29 06:21
A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.

54119. cicaaa652016-10-28 21:37
Valahol olvastam egy verset
nem kért többet: egyetlen percet.
Talán négy sor volt, talán hat sor,
aztán elolvastam még sokszor.
Ez a sor volt nekem a legszebb:
"Közel hajolni a szívedhez."

Antalfy István

54118. zsuzsanna502016-10-28 19:21
Sokan gondolják, hogy a türelem a gyengeség jele. Szerintem ez tévedés. A gyengeség jele sokkal inkább az ingerültség, a düh. A türelem, a higgadtság pedig az erőé. Például ha vitatkozik valaki és a véleménye józan érveken alapul, akkor végig nyugodt, magabiztos lesz, még mosolyogni is tud, miközben érvel. Ám ha az érvei hibásak, akkor lassan elveszíti a tekintélyét, majd a türelmét is, dühbe gurul, aztán már csak képtelenségeket beszél. Az emberek ritkán jönnek méregbe, amikor biztosak a dolgukban. A düh leggyakrabban a zavarodottság jele.

Tendzin Gyaco

54117. Reflektor12016-10-28 19:16
Ha valamely kérdésben nem látunk világosan, jó, ha van valami közös tévedés, amelyet mindenki elfogad.
Blaise Pascal

54116. cicaaa652016-10-28 18:11
"Becsüld meg azt, aki fontos neked, akit szeretsz. Nagyon figyelj oda rá, törődj vele, adj meg neki minden Szeretetet, törődést, odafigyelést, hiszen sohasem tudhatod, hogy mikor látod Őt utoljára...!!"

54115. sonysony2016-10-28 18:01
Ahhoz, hogy boldogok legyünk egy férfival, sok megértés és kevéske szeretet kell. Ahhoz, hogy boldogok legyünk egy nővel, sok szeretet kell és
az, hogy meg se próbáljuk megérteni őt. (ismeretlen)

54114. Emy 352016-10-28 17:25
Mindennap rád gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled ébredek, napközben miattad vagyok éberebb. Úgy szeretlek, mint még soha senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki. Kész vagyok feláldozni az életem, és odaadni mindenem. Veled leszek egy kis időre, ha szeretnéd, akkor örökre.

54113. Emy 352016-10-28 17:25
A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass.
Szurovecz Kitti

54112. Cilumiluci2016-10-28 17:04
" A másodikos Hannah pulóvere ujján apró vérfolt, a nadrágja fenekén pedig megszáradt sár éktelenkedett, amikor hazaért az iskolából.
Almát majszolva és Goldfish kekszet ropogtatva mesélte el, mi történt.
„Grace a szünetben megütötte magát. Mikor a labda után ugrott, elesett, beverte a térdét, és beleült a sárba.”
Vissza kellett tartanom a kuncogást, ahogy elképzeltem a jelenetet.
„Elkísérted a rendelőbe?” – kérdeztem, hogy kitöltsem a nyelési szünetet.
„Nem” – jött a válasz szerény vállvonogatás kíséretében. – „Túlságosan fájt a lába ahhoz, hogy menni tudjon. De a leggyorsabb fiú az osztályban vállalta, hogy elfut a tanító néniért. Úgyhogy én addig ott ültem mellette.”
„A sárban?” – kérdeztem hitetlenkedve.
„Igen…” – válaszolt Hannah csendes sóhajtással. „Szerintem csak egy barát kellett neki, aki vele maradjon, míg várakozik.”
Büszke anyai ölelésbe vontam a kislányomat, és megfogadtam, hogy sosem felejtem el, amit sáros kis csivitelőm már tudott.
Ha nincs, mit adnunk, adjuk az időnket.
Ha nem tudjuk megoldani a problémát, felajánlhatjuk a jelenlétünket.
Ha nem tudjuk enyhíteni valaki fájdalmát, a kezét akkor is meg tudjuk fogni.
Ha nem találjuk a szavakat, a „vele-levést” adhatjuk neki.
Így hát egy másodikos kislánytól tanulva, aki anyukájánál jobban érti a barátság lényegét, kiszálltam a kocsiból, és felmentem a bejárati ajtóhoz. Becsengettem és vártam, tudva, hogy nem nyújthatok semmit barátnőmnek, csak foltos önmagamat és a „vele-levés” szerény ajándékát.
Mert küszködő barátaink néha jobban vágynak valakire, aki hajlandó melléjük kuporodni a piszokba. "

54111. Cilumiluci2016-10-28 15:01
"Ne rohanj és ne emészd magad, csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg, és érezd a virágok illatát! "
Walter Hagen

54110. zaks2016-10-28 13:18
Láttam a szeretetet.Láttam
rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
s olyan szép volt a szeretet!
Aztán találkoztam a szeretettel
út közben.Súlyos terhet vett fel:
mások terhét.Játszó kisgyermekhez
hajolt le...S meglepett,hogy egyre szebb lesz.
Ott is találkoztam vele,
ahol hullt a fák sárga levele:
betegségben,ínségben,szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.
S láttam fekete,fényevesztett
napon.Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt,
utánament,nem latolt,kérdett,
és nem maradt ideje semmi
szennytől,mélytől visszarettenni.
Ment,amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek!

M.Feesche:Szeretet
/fordította:Túrmezei Erzsébet/

54109. **sue**2016-10-28 13:14
"Az emberek elutaznak, hogy megcsodálják a hegycsúcsokat, a tenger hatalmas hullámait, a folyók hosszú folyását, az óceánok végtelen kiterjedését, a csillagok körkörös mozgását, és elmennek egymás mellett anélkül, hogy csodálnák egymást."

(Szent Ágoston)


54108. zaks2016-10-28 11:59
Az élet olyan,mint egy séta az erdőben.
Ösvényen jársz,fákat hagysz magad mögött.Ez az út,melyen végighaladtál:a Te múltad.Erre néha visszanézel és elgondolkodsz,a jó ösvényt választottad-e.Az elhagyott fák és bokrok azokat az embereket jelképezi,akikkel eddigi utad során megismerkedtél.Néha letépsz pár szál virágot,magaddal viszed őket,végigkísérik utad:ők a Te szeretteid.Haladsz előre,látod az út végét,célod beteljesedését,de mi lesz veled,ha az elkanyarodik és már csak egy pár métert ismersz belőle.
Ne aggódj!Az út folytatódik,ott van,csak várnod kell,míg meglátod.Ehhez viszont le kell győznöd félelmed,amit az ismeretlenség,idegen környezet miatt érzel és haladnod,lépned kell tovább!
És addig is:képzeld el,találgass, milyen lehet a folytatás és így nem érhetnek meglepetések.Utad során beesteledik.Sötétség borul az erdőre.Mi lesz veled most?Az orrodig se látsz el,az előtted álló utat-a célt-nem ismered,félő,hogy elbuksz és megütöd magad.De ne torpanj meg!Miként szemed megszokja a sötétséget,már tudni fogod,merre haladj!
Ha pedig útkereszteződéshez érnél:ne habozz!
Válassz egyet bátran,hisz egyedül neked kell döntened.Ez a Te utad!És ha már egyszer döntöttél,ne nézz vissza,ne bánj meg semmit,hanem próbáld meg azt az utat szeretni,szebbé tenni,amit Te magad választottál.

Gárdonyi Géza:Az élet

54107. Cilumiluci2016-10-28 11:45
"Az életről tudom, hogy véges, de akadnak pillanatai, melyek felérnek egy örökkévalósággal." Vavyan Fable

54106. Zsuzsanka432016-10-28 11:15
Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek? Nem vagyok tökéletes. Nem is azért élek, hogy azzá váljak, de mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták!

54105. zaks2016-10-28 11:03
Álmodsz-e?

Álmodsz-e még mennyországot,
Új tavasznak hajnalán,
Boldog gyermek mosolygását,
Vad rózsát a ház falán?...

Álmodsz-e a koporsódban,
Márványarcú kedvesem,
Míg a kopott sírkereszten,
Eső pereg csendesen.

Láttad-e a földet,melyet
A sírásó rád dobott,
Vagy a megszűnt szívdobogás
Visszhangjait számolod?

Álmodsz-e még mennyországot,
Új tavasznak hajnalán,
Boldog gyermek mosolygását,
Vad rózsát a ház falán?...

Egy világot,ahol tudnak
Szeretni még emberek,
S ablakból halk imák,
S vidám dalok zengenek.

Szeretnék már megpihenni,
Megölni az álmokat,
Összetenni utoljára,
E széttépett szárnyakat.

Soha többé nem hallani,
Halk,távozó lépteket,
Megtöltöttek visszhangjai
Már egy egész életet.

Álmodsz-e még koporsódban,
Szelídlelkű kedvesem,
Míg kopottas keresztedről
A hollókat kergetem.

Láttad-e a földet,melyet
A sírásó rád dobott,
Vagy e pokol összes kínját
S végóráját álmodod?...

Álmodsz-e a koporsódban,
Márványarcú kedvesem,
Amíg kopott keresztfádhoz,
Letérdelek könnyesen.

54104. Pipi572016-10-28 10:25
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
Márai Sándor

54103. Pipi572016-10-28 10:24
A világon nincs tökéletes öröm, de tökéletes szomorúság sincsen, mert a legnagyobb szomorúságban is sóhajt az ember, és a sóhaj kellemes. Hálás vagyok a természetnek a sóhajért és sajnálom, hogy nem tudom, hányat sóhajtottam egész életemben. Szeretném megolvasni, és mindet külön megköszönni a jó istennek. A mély sóhajhoz föl kell emelni a fejünket, talán azért, hogy meglássuk az eget.
Szép Ernő

54102. Pipi572016-10-28 10:24
Kozák Mari

Majd...

Majd párnám helyére álmodlak,
s a hajnal megbotlik arcodon
a csend ölelte, álmos szoba falán,
árnyak táncát figyelve, tétován.
Majd érintésed ölemre képzelem
óvatosan mozdulva, el ne feledjem,
a mámoros pillanat könnyű sóhaja
vállamon ájultan megpihen.
Majd meglopom a végtelen időt
neked adva az elmúlásból
egyetlen röpke percet, s tenyerébe
írom, mennyire szerettelek.
Majd magam mellé ültetem
a bolond tegnapot, karjára
hajtom vénülő, bús fejem,
s elhiszem, te ülsz mellettem.
Majd eléd sietek, száraz fűvel
takart kerti út szemrehányó
tekintete alatt, félve ölellek,
párnám helyére képzellek.

54101. Pipi572016-10-28 10:24
A legtöbb ember nem az igazságot keresi, csak a maga igazát.
Karinthy Frigyes

54100. Pipi572016-10-28 10:23
"Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is."

Eric Knight

54099. Pipi572016-10-28 10:23
"Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs."
Márai Sándor

54098. zaks2016-10-28 10:20
Tiszta hó pihen,a sötét hanton,
bús gyász dala szól,a törött lanton.
Csendesen búg,a sírok közt a szél,
öreg kereszt előtt,egy anyóka üldögél.

Csillogó könnyeit,a kendője nyeli el,
s a fekete perzsára,a hó rászemetel.
Gubbaszt és nézi a sötét keresztet,
alatta fekszik az,kit valaha szeretett.

Kérges kezeiben rózsafüzért morzsol,
míg ajka halkan rövid imát mormol.
Eszébe jut a kép a régi szeretőről,
majd egy másik a gondoskodó férjről.

Ó,hogyha láthadnád,gondolja magában,
tenmagad látom a kisunokánkban.
Deli legény lett ő,amilyen te akkor voltál,
mikor még pajkosan,a jegykendőmért jártál.

Fiaid jól vannak,kár volt úgy aggódnod,
legkisebb maradt itt,ki rólam gondoskod'.
Eképpen imádkoz',emlékszik és mesél,
s magában legbelül,már megváltást remél.

Változik az idő,a szél is dühösen fú,
mindjárt elkezdődik,az égiháború.
Észre veszi ezt,lassan az anyóka,
s elindul a hóban,botra támaszkodva.

Nehezen halad már,óvatosan lépdel,
arca elé húzva a perzsát,remegő kezével.
Csikorgott,ropogott,a hó a csizma alatt,
míg a hófúvásban,haza felé haladt.

Megkönnyebbül mikor,beteszi az ajtót,
kizárva a hideget,a szelet és a hót.
Vállkendőről eztán,lerázza a havat,
majd reszkető kézzel,gyufa után matat.

Meggyulladt a láng,s kitágul a fény,
apró lángok játszanak a száraz venyigén.
Melengető lángok elé,az anyóka leül,
imára font kezekkel,szépen elszenderül.

Bálint Dániel:Az öreganyó

54097. turkkati2016-10-28 06:54
"Amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz".
Hanem a lelkembe.
Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem.
Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan.
Nem tudlak, hanem érezlek.
Nem gondolat vagy, hanem érzés.
Nem távolság, hanem közelség.
Nem ott, hanem itt.
A lelkemben."

Csitáry-Hock Tamás


54096. Emy 352016-10-28 06:51
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Ady Endre

54095. Emy 352016-10-28 06:51
Senki nem tökéletes, minden kapcsolaton rengeteget kell dolgozni, és ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz, nem számít, ha nem érti, miért akarsz valamit csinálni, elég, ha kész támogatni a választásodat, még ha a miértet nem is fogja fel egészen.
Lucy Dawson

54094. Emy 352016-10-28 06:51
Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már nem tenném. Csalódtam benned, hittem a szavaidnak, bíztam, mindez hiába. Egyszer már megbocsátottam a hazugságaid, megbocsátottam másodszorra is, sőt megbocsátottam volna harmadszorra is, századszorra is. De te mit tettél? Faképnél hagytál, kihasználtál és eldobtál, mint egy rongyot. Ennek ellenére nem haragszom, csupán csalódottságot érzek, és ezek után szeretlek és még mindig megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy tényleg őszinte szívből jövő szeretet, mely örökké tart?
Margaret Mitchell

54093. Emy 352016-10-28 06:50
A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.
Paulo Coelho