Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni."
(Machiavelli)
Nem az a fájdalom,sírni,zokogni
Hanem:A fájdalmat kacajba fojtani.
Az ember erős,de a szíve megszakad,
Ha azt akit igazán szeret
Szeretnie nem szabad!
Mit ér a nap ,ha nem süt melegen?
Mit ér a szív ,ha nincs benne szerelem?
Mit ér az Éj ,ha nincsenek csillagok?
Mit érek én , ha a tied nem vagyok?
Ha porba írunk valamit,
Elfújja a szél,de a szívünkbe véssük
Örökké él.!
Én a szívembe véstem egy szót
S egy nevet, a szó:
Szeretlek! és a név : a te neved!
Hazudj már valami szépet
Elhiszem majd az egészet
Legyen kert és benne virágok
Törpe is kell meg óriások
És te is legyél ott kérlek
Ha hívlak hazudni szépet
Csak igazat ne! Az fájna
Csak egyszer...utoljára
L ehetne élni könnyedén, lepkemód,
É lni, mint lágy moha öreg fa törzsén,
L ehetne belesimulni az időtlenségbe,
E lveszni a mindenség kéklő tengerén.
K önnyű testtel, lélektelenül
T úljutni a taréjos, zúgó habokon,
E lengedett kézzel, csukott szemmel
L eugrani a trapézról, álmodón.
E nnyi kéne csak, lélek nélkül élni, hogy
N e zúzzon a valóság vaskesztyűs ökle,
Ü lni egy kék hegyen, s messzenézve,
L áblógatva kibékülni a világgal örökre.
Már néha gondolok a szerelemre.
Milyen lehet - én Istenem - milyen?
Találkoztam tán véle messze-messze,
valahol Andersen meséiben?
Komoly és barna kislány lesz. Merengő.
A lelke párna, puha selyemkendő.
És míg a többiek bután nevetnek,
virágokat hoz majd a kis betegnek.
Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme.
Halkan beszél, csak nékem, soha másnak.
Fájó fejemre hűs borogatást rak.
És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló.
Különös, titkos és ritkán mosolygó
Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes.
Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz.
Kosztolányi Dezső: Szerelem
"Végre kimondhatod,
váratott soká:
van honnan szökni,
de nincs hová."
a felejtés
a lélek némasága
a felejtés
az álmok rejtőzködése
a felejtés
cserbenhagyás
a felejtés
vértelen halál.
Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha.
Szabó Magda
Én tükre vagyok minden mosolynak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak, virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,
fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre.
Ime, megköszönöm neked, hogy vagy,
Hogy hallottál valaha rólam
S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem:
Jól van.
Ime, menekülni vágynék tőled,
Csak evezőm nincs készen a hajóban
És ha nem fogsz vesztemen mosolyogni:
Jól van.
Ady Endre: Megköszönöm, hogy vagy
"Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar."
Coelho
Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.
Tisza Kata