Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"A szalonokban a könny is hamis,
Az utcán hű az őrült kacaj is."
(Ady)
Mindenki úgy él ahogy tud, nem úgy , ahogy szeretne."
Móricz Zsigmond
fiatal vagyok a halálhoz, de túl késő, hogy éljek
gyenge vagyok, hogy gyűlöljek, elég bátor ahhoz, hogy féljek
börtön a test, de ha mégis szabadon szállhat a lélek
én inkább meghalok, mint hogy álmok nélkül éljek
(Hátsó Szándék-Álmatlanság)
" soha nem értettem, hogy miért ilyenek az emberek,
ott bántják a másikat, ahol csak lehet.
most nem mondom én, hogy másmilyen vagyok,
én csak jobb szeretnék lenni, de sajnos ugyanilyen maradok"
/ Tatu18/
Elsétálok én a kerítésig
Nincs azon túl kedves a szememnek
Ha meg lenne, hát biztos hogy nem olyan
Amit egy ilyen kis világba beengednek
(Kispál és a Borz)
belül én már rég meghaltam
csak a maszkom él
belül én már rég meghaltam
csak egy maszk nevet feléd...
(Junkies)
"Szerelmes az elmúlásba minden a világon,engem csak te menthetsz meg,mert én benned virágzom!"
/Ákos/
Az élet szép, csak te, világ vagy beteg, megfertőzte valami az embereket.
(Quimby)
nem vagyok költô
nem vagyok író
nem vagyok vádlott
nem vagyok bíró
nem vagyok csóró
se milliomos
nem vagyok forró
se liliomos
nem teszek meg neked semmit
hiába kérsz, ha valami kell
gondolj annak, aminek akarsz
engem igazán nem érdekel
Prosectura:Nem érdekel
De csak akkor ítélj,
Hogy én ki vagyok,
Ha egyszer tudni fogod,
Hogy Te kicsoda voltál.
Ákos
Müller Péter
Varázskő
Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.
Nem azt, hogy elfelejtelek, örökre.
Nem közönyt jelent.
Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján.
Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz. Akármekkora a világ - százmilliárd fényév -, a Végtelen kisebb, mint egy búzaszem, s én nem tudok nem benned élni.
És te sem tudsz kilépni belőlem, soha.
De amíg nem a valóságos világban élünk...amíg a mulandóságban vándorolunk: hiányzol.
És fáj.
Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál... Olykor kiábrándul, olykor megsérül... De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz.
Paulo Coelho
Légy hasonló az égen szálló madárhoz... aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.
Victor Hugo
Boda Magdolna
(eszelős vándorlás)
...s ha már végképp nem...
...csak hagyjál ott
az út szélén magamban vándorolni...
...már minden úgy fáj,
hogy észre sem venném
a cipőkopogásod
hiányát;
én már régóta csak saját meztelen
talpam csattogását hallgatom.
Paudits Zoltán
Hangtalanul
Csak ketten vagyunk a világban,
a magány bennem, én a magányban.
Céltalan bolyongunk a mában,
két meggyötört, szegény, hazátlan.
Csiszolt, tiszta kövek a sárban,
vénülő fák, hófehér ruhában.
Vakító fények, sötét, fodros árnyban,
elfojtott hangok, harmatos virágban.
"A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít. Férfiak titkos vágyait fedi fel, mikor már emlékezniük sem volna szabad, a legszokatlanabb titkokról rántja le a leplet a legszokványosabb házasságokban. De ami a legdöbbenetesebb, a fényképezőgép csöndesen és félreérthetetlenül megmutatja vágyainkat."
(Született feleségek)
Szabó Lőrinc
Titkos fájdalom
Minden megingott, mikor az utolsó
napon csók nélkül elhagytál: üres
szalma lett kezeimben a kalász,
lepkéim elszálltak s a hegyen is
értelmetlenül felelt s otthagyott
barátom, a szél… Ellenségesen
hallgat ég s föld… Valaki kellene…
Nincs semmi kedvem egyedűl csodálni
a várakozásteljes alkonyat
mozdulatlan szépségét, s nem tudom,
lesz-e még erőm emberek helyett
isteneknek mesélni kínomat.
Emily Dickinson
Mondják, az idő enyhít.
Sohasem enyhített.
Valódi kín keményszik,
Mint kortól az erek.
Idő a baj próbája,
De bajt nem orvosol.
Ha mégis - a betegség
Hamisnak bizonyul.
(Károlyi Amy fordítása)
Szabó Magda
Végrendelet
Te egyedüli, aki sose bántott
Te temess el, ha a gyilkos idő
megbír e testtel.
Te mondd el helyettem
mekkorát tévedtem
mikor megszülettem
mikor ember lettem
nem vérivó farkas
sovány rengetegben.
Te mondd el helyettem
egyszer nem tévedtem
egyszer nem vétettem
amikor ágyamat
szíveden vetettem.
„Eltűnődött azon, hogy a gondviselés milyen nyomorúságos részt juttatott neki az élet javaiból; a nő, a szerelem, a gyönyör ott vonul el a szeme előtt szakadatlanul, ő azonban mindig csak mások boldogságának nézője lehetett.”
(Victor Hugo: A párizsi Notre Dame)