Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Tiltsa bár az ész szava,
Tiltsa végzetem,
Érted lángol, érted ég,
Minden érzetem!
He te vagy a nap, melynek fénye arcomat borítja
Akkor énvagyok a hold, mely az eget beragyogja
Általad van csak erőm nekem is fényesnek lenni
De mikor te alszol, nekem kell a világra nevetni
Ne tagadd meg mit a boldogság az arcunkra fest
Ébredjek mikor álmos könnyeidből csöppen az est
Bolyongunk körül, ölelésünkkel vége a világnak
De ugyan kit érdekel, Csak csókolj mert imádlak!
Hazudj még, csak egyszer, utoljára,
s ez lesz életem utolsó mentsvára.
Hazudj még, s én elhiszem neked,
hogy megengeded, hogy utoljára szeresselek.
Hazudj még, hogy a világ az enyém lehessen,
hogy utoljára a szerelmet benned keressem.
Hazudj még, s én nem sírok többé,
még ha hazudsz is, elhiszem neked örökké.
Hazudj még, mert a világ oly kegyetlen,
s én poharamat a hazugságra emelem.
Nem érdekel hányszor, mit, hogyan s miért,
hazudj még, s fájdalom nem lesz többé semmiért
Szemem sír, s nem szól szám. . .
Mondanám, de ezt nem lehet,
Örökké szeret a szívem, mást nem tehet,
Szemem sír, s nem szól szám,
Tudom többé nem vársz rám.
Hallgatom a csendet, lelkem kiáltását,
S érzem fájdalom szétmarását,
Csak ülök, s várom, hogy megöljön,
Akarom, hogy végre értem egy angyal jöjjön.
Szeretném, ha repülnénk, s vinne szárnyain,
S közbe elfelejteném buta álmaim,
Elvinne oda, ahol nem fáj semmi sem,
S ahol eltűnnek a sebek lelkemen.
Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel.
Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel.
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm. . . gyűlölöm ha hazudsz,
s azt is gyűlölöm ha nem.
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz szemem. . .
Gyűlölöm ha nem hívsz fel
, ha nem nézel felém,
és gyűlölöm hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem,
szemernyit sem, nem gyűlöllek én. . . !
Ez jó:))
Rajtad múlik,h minden egyes nappal közelebb kerülsz a célodhoz,vagy távolodsz tőle.
"Szeretlek. (...) És ez azt jelenti, hogy nem csak a szép dolgok miatt vagyok melletted. Itt vagyok, bármi történjék."
(Claudia Gray)
Összegyűjtöm magam köré minden emlékedet.
Féltve őrzött szavaid, melyek nekem szólnak.
A lágyan felcsendülő, halkan búgóhangokat,
Melyek bánatéjszakákon holdkönnyeket ontnak.
Enyém lesz a dallam, mely éjnek puha selymén,
Hozzám küldött vallomásként szívemig hatol.
S az, az ezernyi jelbeszéd, mely otthonra találva,
Ott szunnyad párnámon, hol magányom dalol.
Nem feledem soha azt a megígért reményt sem,
Mely hosszú hónapokig csendben vár majd arra,
Hogy megálmodott gondolatként életre keljen,
A Szenvedélyből fogant szerelem hatalma.
Azt nem mondhatom, hogy egy egész világ voltál nekem
Mivel fogalmam sincs, milyen egy egész világ.
Azt sem mondhatom, hogy számomra maga az élet voltál
Mivel nem merem kijelenteni: tudom, milyen is maga az élet.
De azt állíthatom, hogy gyönyörű-igaz álmom voltál
Mivel éppen az álmok azok, amelyekről sokat tudok,
Sőt, voltaképpen csak az álmokról tudok igazán sokat
Lévén eredendő, megrögzött és hivatásos álmodó.
Nem csoda hát, hogy végül önmagam áldozata lettem, azé az álomé
Mely rólad szólt, s melyet valóságnak képzeltem – üzemi baleset.
Szomorú vagyok most, és összetört, de nincs bennem harag irántad.
Romolhatatlan-szép, nemes álmom maradsz te most már örökre
Mint egy borostyánkőbe zárt, ismeretlen ősi növény.
Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te.
Kevin Brooks
"Oly sok szépet ígértünk egymásnak,
Forrón lángol szerelmünk tüze,
Ha mindig ily szép lenne az élet,
Tán nem is lenne szükség esküre.
Legyen bármilyen hosszú is az élet,
Sírig tartó boldogságot ad,
Bátran nézhetsz az emberek szemébe,
Mindaddig, míg betartod szavad. "
/Drayton/
"Ha a szerelem betölti az életed,
nagyon sok hiányzó dolgot pótolhat.
Ha nincs az életedben szerelem,
bármi másod van is, nem elég. "
/Ann Landers/
Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra.
Ady Endre
"Egy hang, mely olyan erős volt, mint az élet leghevesebb érzése, azt mondta nekem, hogy így csakugyan nem lehet tovább élni, nincs értelme semminek, ez a helyzet megalázó, kegyetlen, embertelen. Változtatnom kell, csodát kell tennem, vannak ilyen szédülésszerű pillanatok az életben, mikor az ember tisztábban lát mindent, érzi erejét, a lehetőségeket, látja azt, amihez eddig gyáva volt, vagy gyönge. Ezek az élet változásainak pillanatai. Átmenet nélkül érkezik az ilyesmi, mint a halál, vagy a megtérés. Megrázkódtam, egész testem lúdbőrzött, fázni kezdtem. Mit éreztem? Hogy én vagyok felelős a sorsomért."
/Márai/