Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Jégházak ajtaján,
Jégkezek kopognak,
Jéghídeg arcomon,
Jégkönnyek csorognak,
Jéghídeg szívemben,
Jéghídeg szerelmed,
Jéghídeg a tűz is,
Mert nem hiszed SZERETLEK!
Kedves Manó!
Azért ragadtam "tollat",mert csodaszép verseid a szívemig hatoltak. Mindegyik gyönyörű bármelyiket nézem. Kívánom Neked,hogy még sok ilyet gyönyörűséget ossz meg velünk! Élmény olvasni.
Én személy szerint köszönöm e gyöngyszemeket.
Szeretettel
Lualaj
"A titok a jelenben rejtőzik; ha a jelenre összpontosítasz, meg tudod jobbítani. És ha jobbá tetted a jelent, akkor az is, ami utána következik, jobb lesz. Felejtsd el a jövőt, s éljed életed minden napját a Törvény tanítása szerint, és abban a hitben, hogy Isten gondoskodik gyermekeiről. Minden nap magában hordozza az Örökkévalóságot."
(Pauolo Coelho)
"A megérzés a lélek gyors megmerülése az életnek abban az egyetemes
áramlatában, amiben minden ember története kölcsönösen összekapcsolódik a
másikéval, mi pedig mindenről tudhatunk, mert minden meg van írva."
(Paulo Coelho)
SZERETLEK!!! Hogy mondjam el neked?
Hisz szóval nem tehetem, szívvel nem lehet.
Elveszíteni valakit, te tudod mennyire fáj?
A szívem szakad bele, hogy nem vagy már.
Rád nézek, látok a szemedben egy csillogást,
De ha te is szeretnél, ugye elmondanád?
Nem hagynád ugye hogy fájjon,
Ha látnád mennyire fáj?
Hidd el, ha tehetném,
Az időt hozzánk visszapörgetném,
Átölelnél, hogy ne tudjam,
Ez valaha megtörtént.
Hisz úgy szeretlek, mint még soha, senki mást,
Mondd mit tegyek még, hogy lásd:
NEKEM NEM KELL MÁR MÁS!!!
volt egy fiú, kit nagyon szerettem,
de hazudott, ezért elfeledtem
szívem kapuján sokan kopogtak,
de ellenálltam a bókoknak.
Egy fiúnak kinyitnám a kapumat,
de hiába. . . ő nem kopogtat
talán egyszer foghatom a kezét,
s nekem adja majd a szívét.
Magányos estémen egy könyvet olvasok!
Hiába, a szavak nem lesznek mondatok!
Messze járnak a vágyódó gondolatok!
Hiányzol, Szeretlek, s olyan egyedül vagyok!
"Az élet olyan mostoha,
szeretni megtanít, de feledni soha!"
Ne sírj, ha az élet fáj,
ha a bánat szívedbe vág.
Ne sírj, ha érnek csalódások,
s szerte foszlanak a legszebb álmok.
Titkold el szíved szenvedését,
vesd el a sors gúnyos nevetését.
Két szemed úgyis hiába könnyes,
sírni lehet, de nem érdemes.
Soha ne feledd el,
hogy a rohanó felhők közt
mindig kék az ég!
A szerelem olyan mint egy vár,
van egy pillanat amikor építeni kezdjük,
soha nem tudhatjuk mi lesz belőle,
melyik pillanatban omlik össze.
Lehet, hogy igazi hatalmas palota lesz,
de az is lehet,örökre félbehagyott romként árválkodik majd egy magaslaton,
idővel benövi a fű.
Mégis, ha messziről tekintünk rá és csak csonka tornyokat látunk,
még romjaiban is szépnek tűnik.
Ahogy az is!
"A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá."
Tudod-e mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
szívdobogva várni de nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak,
rózsákat őrizni mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt s utána fordulni.
Kacagni, kacagni hamis lemondással,
otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
s imádkozni; ő sose tudja meg, mi a bánat.
Mert van, aki könnyen eléri azt, aki szeret,
és van, aki sír, szenved, míg övé lehet.
Van aki hamar tud feledni,
és van, ki meghal, mert nagyon tud szeretni!
A szerelem, olyan, mint egy álom!
Néha szép, néha fájdalom!
Igazán szeretni csak egy valakit lehet, és pedig azt, aki téged is SZERET.
Az ember nem dagonyázhat a múltban, (...) mert annak örök stagnálás lesz a vége.
Charlie Huston
Mikor Rád gondolok megremeg a lelkem.
Ilyenkor úgy érzem bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mégis oly távol.
Én tudom egyedül mennyire hiányzol!
Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyűn mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg!
Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett nekem, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj. "
"Tegnap messze voltál, s én csendben szerettelek.
Álmodtam rólad, majd ébren kerestelek,
Érezni akartam ujjad szorítását,
Hallani végre szavak suttogását,
Arcodat simítani, adni csókot, százat,
Testedet érezni, nem az üres ágyat,
Szemeidben úszni, mikor felém, ragyog,
Ha veled lehetek, olyan boldog vagyok –
De nem voltál ott tegnap, csak csendben szerettelek,
Mert azt távolról is érzem, hogy kezemben a kezed. "
Szeretnék veled lenni minden éjszakán,
Bevallani, hogy szeretlek igazán.
Nézni csöndesen két égő szemed,
Egy forró csók után bevallani,
Hogy nem tudok élni nélküled.
Szeretném, ha tudnád,
Hogy szeretlek téged,
Szeretném, ha tudnád,
Hogy csak miattad élek.
Szeretnék a szemedbe
Mélyen belenézni,
És elmondani, hogy nélküled
Nem tudok élni!"