Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"Fáj még a szó,fájnak a percek az évek
A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva,
Sírok egy végtelen könyvet lapozva,
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak nyitva a világnak
Példát mutatva, gátat szabva a világnak..."
Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!
William Shakespeare
Ti, akik szenvedtek, mert szerettek, szeressetek még erősebben! A halálos szerelem: maga az élet!
Victor Hugo
Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.
Friedrich Schiller
Igaz szerelem az, amikor nem várunk semmit sem cserébe.
Antoine de Saint-Exupéry
A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.
Gabriel García Márquez
A szerelem szent, és aki a szerelemért szenved, azt az istenek felragadják magukhoz az égbe, hogy meggyógyítsák fájdalmát. A világ a szerelem himnusza. A nap szerelmes tüzéből lódult ki a föld, belőle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellő a vágy szárnyán dagad viharrá, és a szerelmes patak lerohan a hegyről, hogy édes vizével végigcsókolja a távoli tenger keserű sós hullámát. A szerelem az élet és a halál.
Rabindranath Tagore
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.
Wass Albert
Az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.
Henry Van Dyke
Néha nekifut és elragad,
De értem zakatol a sors-vonat.
Benne keresem az álmokat,
Utazom az életen át.
Nem voltál más csak álom,
Ez lábam elé lépcsőt emelt,
Vagy néha föld alá zárt,
Lapjaimba mesét kevert.
Pontosan az az ember hiányzik életemből, akinek levelet szeretnék írni.
Márai Sándor
.....
Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd
De jaj, a szerelemnek múlnia kell
S ha múlik, akkor fájnia kell
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él
A szerelemnek múlnia kell
Akkor is, ha égig emel
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér
.....
Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell
Hogy lásd, egy napod mennyit ér
Néha látnod kell
Az élet hogyan fogy el
A lángot akkor őrzöd még
Ha félsz, hogy ellobban, elég
S elveszted fényét, melegét.
" Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még."
(Juhász Gyula)
A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
(Reviczky Gyula)
A végtelen határát kémleled és vársz... reményeidet siratod.
Vajon tényleg az elveszett reményeket, vagy talán saját magadért folynak a könnyeid?
Ne a távolba merengj, hanem tégy valamit!
Emeld fel a fejed, mozdítsd a lábad, lépj egyet előre.
Az első lépés tudom, mindig a legnehezebb.
Gondolj arra, ha egy sikerült a második biztosan könnyebb lesz.
Ne rettenj el attól, milyen nehéz az út, ami előtted áll.
Bezárulhat őrökre a csigaház, amibe belebújnál. Kinn az élet kavarog hív, szólít, ne tétovázz.
Nézd a virágokat, minden évben új reménnyel dugják ki fejüket a föld, védő, ölelő karjából.
Kinyílsz, mint a hóvirág a tavasz első simogató napsugarára. Szined jelentéktelennek tűnik, de hirdeted a tavaszt.
Soha ne hozz komoly, életbevágó döntéseket érzelmi alapon. Az olyan, mintha mézeskalács házra vennél fel jelzáloghitelt."
(David Mitchell)