Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"Egy kapcsolatot a figyelmesség viszi előre. Az adja meg a kapcsolat minőségének a fejlődését. A figyelmességtől lesz a kapcsolat egyre jobb és jobb. Ezáltal alakulhat ki egy tartósabb szerelem érzése is. De van egy fontos dolog! Nem szabad a figyelmességre rászoknunk, mert akkor elvárássá alakul át. Az elvárás pedig mindig meg fogja mérgezni a kapcsolatot és ezt soha ne feledjétek.
A figyelmesség olyan, mint egy lassú folyású patak. Céllal halad előre, finom, lassú, tudatos és kellemes. Fel lehet feküdni a "hátára" és biztos, hogy a célba visz."
Ha egy férfi meg akarja szerezni egy nő szívét, előbb használnia kell a sajátját.
Mike Dobbertin
A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.
Henri-Frédéric Amiel
"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!...
Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."
/Müller Péter/
"A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg."
(A. Rodin)
Visszhang
Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált:
- Áúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából: "Áúúúúúúúúú". . .
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?
De az egyetlen válasz, ami érkezik: "ki vagy te?"
Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
És a hang visszaszól: "Gyáva vagy!"
A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: - Apa, mi folyik itt?
- Fiam - válaszolja az ember, - figyelj csak! - majd elkiáltja magát: - Csodállak!
A hang felel: "Csodállak".
Apja azt kiáltja: - Csodálatos vagy!
A hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!"
Majd az apja elmagyarázza:
- Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET!
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat. Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet!
A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.
Elakartam mondani. . . .
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond \"legjobb barátom\".
Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír. Sír, mert szakított a barátjával Én megvigasztalom, ő átölel érzem, hogy majd kiugrik a szívem.
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. . . Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt. . . Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit. . .
El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt.
Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: \" Rám mosolyog, az arcára nyomok egy puszit. . . El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. . . \"
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott .
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet!- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
Egy nap egy fiatal Béres legény, házról házra járt, mivel nagyon éhes volt. Nem volt már egy fillérje sem, mivel minden pénzét tankönyvekre költötte. A szomszéd házból jött.
Már alig élt az éhségtől, mikor egy fiatal lány nyitot neki ajtót. Először egy pohár vízzel kinálta, de mikor látta, hogy nagyon éhes, egy pohár tejet adott neki.
A legény lassan itta, majd megszólalt: "Mennyivel tartozom én ezért?"
Ugyan már, egyáltalán semmivel. - válaszolt a nő
Anyám arra tanított, hogy mindenkit szeretettel fogadjak.
Akkor szívből köszönöm! - válaszolta a legény.
Amikor elhagyta a házat, sokkal erősebbnek, felszabadultabbnak érezte magát, és bízott az Úr megtartó erejében.
Néhány év mulva a nő nagyon beteg lett.
A városba kellett mennie , hogy felkeressen egy szakorvost.
Amikor az orvos Béres doktor meg tudta a lány nevét és cimét, rögtön emlékek jutottak eszébe a régmútről.
Rögtön a nőhöz ment és azon törte a fejét , hogy tudná megmenteni , mert a nő nagyon beteg volt.
Nagy figyelmet szentelt Neki.
A kezelés végén ki kell fizetni a kórházi számlát.
Az orvos gondolkodott , majd üzenetet írt a csekk aljára.
A nő arra gondolt , hogyha megkapja a csekket , élete végéig fizetnie kell.
Végül mégis kinyitotta a botitékot.
Meglepődve olvasta a szöveget: KIFIZETVE EGY POHÁR TEJJEL!- aláírás: Béres doktor.
Örömkönny futott a szemébe és a szive szeretettel töltődött.
Ezt mondta: Uram köszönöm a gondviselő szeretetet , a segítő kezet és a jó szivet!
Két súlyosan beteg ember feküdt egy kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablaka mellett volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a nyaralásaikról, ahogy az szokás ilyen helyzetben.
Az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy a másiknak elkezdte közvetíteni hogy mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben. Már alig várta őket, hisz ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák úszkáltak a tavon, gyerekek játszottak távirányítós játékhajókkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik folyton behunyta a szemét, és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket az érzékletes leírás alapján.
Napok, hetek teltek el. Egy reggel a beteget fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában. Azéjjel csöndesen elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, elhelyezte őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalomtól gyötörten az ablak felé fordúlt, és megdöbbenve látta, hogy egy tüzfal néz rá. Később megkérdezte a nővért, hogy mi történhetett, az "eltávozott" szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot?A nővér elárulta, hogy az ember vak volt. Nem láthatta a falat sem. - Valószínü hogy csak bátorítani akarta önt. - Mondta a férfinak.
TANULSáG:
Igazi boldogság, boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derünket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, amelyeket nem vehetsz meg pénzért. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg napjaidat, melyek száma bármilyen sok is jusson - véges!
Akárhogy s mint... egy valami nem változik. Ha rongyos vagyok is, legbelül csak megmaradok hercegnőnek. Könnyű lenne a hercegnőt játszanom, ha selyembe-bársonyba öltözhetnék. Sokkal nagyobb dolog úgy maradni meg hercegnőnek, hogy ezt senki nem tudja...
Hogy ki vagyok? A legártatlanabb angyalod. . . vagy a legkísértőbb démonod. . . A barátod. . . vagy az ellenséged. . . A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed. . . vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel. . . A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni. . . vagy egy ember , akinek a szíve sosem lesz a Tiéd. . . Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell. . . vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged. . . A pillangók, amik feléd repkednek. . . vagy a könnycsepp, ami az arcodon lefolyik. . . Hogy Neked ki voltam. . . vagyok. . . leszek. . . az csak rajtad áll. . .
– Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját.
– Mert én nő vagyok- - válaszolta az asszony.
– Ezt nem értem! - mondja a kisfiú.
– És ezt soha nem is fogod megérteni … - válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is: „Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?”
„Minden nő ok nélkül sír.” – Ez volt minden, amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, hogy vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:
– Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:
„Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli.
Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik
"Nagy bátorság kell ahhoz,
hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.
Bátorság, csaknem hősiesség.
A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni,
mert gyáva és hiú, fél a bukástól.
Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli,
hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát.
Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre,
nem tud meglenni nélküle."
/Márai Sándor/
„Szeretet vagy gyűlölet? Szeretet!
Szeretet nélkül ugyanis tönkremegy az élet."
Az, mit ma megtanultunk,
jobban köt össze másnap.
S mire való a múltunk?
Hogy elmondjuk egymásnak.
Faludy György
A sikeres ember megkapja,amit akar!
A boldog ember örül annak, amit kap!