Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Iszonyú jó voltál hozzám mindig. Sosem háláltam meg semmivel. Az volt a hálám, hogy egyre jobban rád csimpaszkodtam, elárasztottalak önmagammal, elálltam minden utadat. Ahova csak fordultál, engem találtál meg, én meg úgy képzeltem magamban, ez a szeretet. Csupa ragaszkodásból nem hagytalak élni. Most menj, szabad vagy! Soha többet nem fogom azt gondolni, hogy szeretek valakit, ha rabbá teszem önmagammal, ha lehúzom, mint valami konc.
A szeretet röpít. Ha valakit szeretek, annak szárnyakat kell adnom. Magamtól nem tudtam, hogy így van, de időközben megtanítottak rá. És ha ez sikerült, ha ez, ami veled történt, akkor talán sikerülni fog minden, amit tervezek.
Szabó Magda
A kártyavár összedől, hiába futsz a sors elől.
Eltűnik a csillogás, kialszik a fény és a villlogás.
Nem maradnak, csak az emlékek, elmúlnak az érzelmek.
Egyszer te sem kell, hogy féltsél, és én sem kell, hogy féltselek.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
mult éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodban
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.
Az utazás... örömtelivé válik, a felfedezés és a kaland örömévé. Ezáltal egy nagyon fontos dolgot fogsz táplálni: az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni... Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk... Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz.
Coelho
Tudom, hogy mit veszíthetek. -
te azt tudod, hogy mit veszítünk. -
Tudom, mit lehet, s mit nem lehet. -
Te azt, hogy megszakad a szívünk.-
(Tudod, hogy ilyen szavakat
szívről egyébről, le nem írok!)
Tudom, neked van igazad,
mert lesz idő s vacogva sírok
és acsarkodva ökleim
rázom az égre: Isten? ember?
mindegy!: vacak törvényein
nem léptem át, hát szolga-szemmel
előbb csak kérem, majd vadul
követelem ezért az árat...)
(Tudod, s a torkod elszorul,
hogy se jutalom, se bocsánat.)
Az együtt töltött idő mindig szép
Örökre megmarad benned ez a kép
Ahogy sétáltok egymás kezét fogva
Az érzelem még szebb kimondva
De hogy megtedd, nincs szükséged már
Mert rád a kegyetlen felismerés vár
Mellette ülsz, még mindig fogod a kezét
Az ember ilyenkor elveszti az eszét
Végigsimítod kihűlt arcát
Ő már letette az élettel a harcát
Erről miért nem szólt senki neked
Kínzó fájdalom nyomja lelkedet
Szörnyű megtudni, mi lett a vége
„Nem engedlek, ne menj el, még ne!"
Feladod végleg, és ráhajtod fejed
Úgy érzed, mostantól sehol sincs helyed
Neki tettél mindent, csak neki éltél
Neki tettél mindent, mindent, mit elértél
Többé nem néz rád, nem becéz, nem csókol
Nem érint, nem ölel, nem bókol
Elvesztetted lelked másik felét
Senki, senki sem pótolja a helyét
Töröld le szemedről könnyed, engedd el
Állj fel, indulj, mert menned kell
Ejtegetem kitörlöm
unom vissza se pörlöm -
Van jónéhány akit még
őriztem óva nemrég
s gondolva bármelyikre
arcukra és szemükre
szívem oly döngve dobbant
hogy azt hittem kirobban
kirobban és kirebben
mind szélesebb körökben
s beszórja fájdalommal
minden tájam ahol van
hogy szenvednem miatta
hogy kell magam harapva
Nemrég nemrég
Ma mintha
fáról levél leringna
melyhez közöm semennyi
nehéz is észrevenni
Csak ennyi
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember,
a vágyakkal teli ember
boldogsága legtöbbször
csak egy pillanat,
a beteljesülés pillanata,
előtte a vágy hosszan kínozza,
a beteljesülés pedig
nem egy paradicsomi világ kezdete,
nem is valaminek a kezdete,
hanem valaminek a vége,
a pillanat elszalad,
ami ott marad,
az nem olyan,
mint ahogy a vágyakban élt,
talán szeplője van,
talán fakóbb a színe,
az illata is más,
míg a vágyak nélküli ember
soha nem csalódhat,
mert nincs szeme előtt
képzelt ideál, ilyennek,
ennyinek kell lennie,
a sivatagban egy szál virág is
boldogságot tud okozni,
a vágy nélküli ember boldogsága
nem várt boldogság,
amivel nem tud betelni,
vigyáz rá,
mint egy újszülöttet,
hosszú ideig dédelgeti,
mint kisgyerek örül neki,
nincs mihez hasonlítani,
még a képzeletében sem élt,
a vágy nélküli ember boldogsága
nem a beteljesülés boldogsága,
hanem egy hosszan tartó öröm
kezdete.
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az "örök" szerelemből, lásd, ez a rongy maradt,
E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,
Az édes poharat bús számhoz közelítem.
Hiába szeretek,
Hiába szeretett,
Sohasem gyógyul a seb.
Jöhet új szerelem,
Ugyanazt keresem,
Valahogy semmi se szebb,
Mint az a pillanat,
Amikor megragadt
Szívem a szíved falán.
"Oly furcsák vagyunk mi emberek,
a lelkünk sír az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, hogy boldog talán,
s irígykedünk egy vidám szaván...
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre
, hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk, amikor nevetünk"
/Dank/
Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik,
de minden nap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni."
Herakleitosz
Tudni semmit sem tudok.
De a szívével egyet és mást megérez az ember.
Hagyd, hogy a szíved szóljon,
az arcokat faggasd,
ne arra hallgass,
amit a nyelvek mondanak.
(Umberto Eco)
"Kell, hogy emlékezz minden álmodra,
Mert csak egy űrt hagy majd múltad számodra.
Hogy ha félsz attól, amit most megtennél,
Tudd meg, hogy jó lesz, és nem vesztettél!"
(Depresszió)
"Emberi törvény kibírni mindent,
s menni, menni mindig tovább még akkor is,
ha nem élnek már benned:Remények és csodák.
"(Hemingway)
Lennék ezernyi szín és illat,
hogy elvihess magaddal az útra.
Virág lennék, hogy szerethess és a
titkokat súgjam.
Lennék a csendhez társad, ha nem unnád
Nyári kék zápor, hogy Veled legyek
S lennék térdre bukott angyal az éjben,
Aki szeret Téged!
Ismeretlen szerzőtől: Szeretetről...
Tudod arra gondoltam,
mennyire fontos az embernek
a visszajelzés.
Nem,
nem az elismerésre gondolok.
Az más.
A visszasimogatásra.
Arra, ha valaki meggyógyít
egy beteg madarat,
nem vár érte köszönömöt
se fizetséget,
de megsimogatja
a búcsúzkodó szeretetkör.
Aki szeret, azt szeretné adni,
amit maga is legtöbbre tart.
A madár a repülést.
Mit adhatna mást?
Aki szeret, azt, amit legszebbnek,
legjobbnak tart a világon.
Simogat, akit boldoggá tesz,
ha szeretetből megsimogatják.
Betakar, aki arra vágyik,
egy szerető kéz betakarja.
Nem,
nem azért, hogy visszakapja,
az igazi szeretet
nem ismeri az üzletet.
Csak, mert aki szeret, azt adja,
ami számára a legkedvesebb.
Ha tehetné, a szívét adná.
De, mert nem teheti,
hát azt, ami nagyon fontos.
A tanító szeretet.
"Azzal tanítunk szeretni, hogy szeretünk.
A föld kerekség legnagyobb felfedezése az, hogy nincs nagyobb hatalom a földön a szeretetnél.
Mert a szeretet is lecke amit meg kell tanulnunk itt és most!
A szeretet egyetemes univerzális élet energia, ami egyformán sugárzik igazra és igaztalanra egyaránt.
Egyedül a szeretet képes végtelen dimenziókat nyitni a lélek számára.
Mi akik a polaritás világában élünk, ha nem dobjuk le egónk páncélját,
sosem ismerhetjük meg a szeretet erejét.
Mert a szeretettől a lélek kinyílik, mint az ezer szirmú lótusz virág.
Hiszen a szeretet nem vágyik egyébre, minthogy beteljesíthesse önmagát.
A legnagyobb igazság: létezésünk lényege a szeretet.
Vajon miért van az, hogy az ember fél kapcsolatba kerülni a boldog percekkel?
Miért nem tudjuk hogyan bánjunk a szeretettel?
Az idő egy "nyersanyag" senki sem kap többet belőle a "végén", mint amire szüksége lett volna.
Ezért egyetlen napot se töltsünk el a szeretet gyakorlása nélkül.
Mert szeretni csakis az önfeledt ember tud igazán.
Az éntelen, egótlan lény, akinek lelke már "felébredt" és "meglátta" a szeretetet.
A szeretet az emberi léleknek olyan, mint testnek az oxigén.
Nem csak egy dolog a fontosak közül.
Még csak nem is a legfontosabb. Hanem a Minden.
Mert ahol szeretet van, minden van.
Ahol pedig nincs, ott semmi jele sincs az életnek."
Bocsánat,kicsit hosszú,de tanulságos...))
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom.
Tudod, a világ a szívünkben tükröződik.
Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni.
De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.
Márai Sándor
Édes dolog a barátság, kényeztető balzsam,
Száll, mint a nyugalom madara: boldogan, halkan...
(Percy Bysshe Shelley)
Az a szív tud igazi szerelemre gyúlni, amelyben kifogyhatatlan szeretet lakozik.
Szimeonov Todor
A legnagyobb ajándék,amit embertársadnak adhatsz, az,hogy őszinte szívvel figyelsz rá.
(Richard Moss)