Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Különös, hogy mindig sebet kapok,
s különös, hogy egész testi valómban
rendítenek apró nyomorúságok,
de tűröm már. Várok. Gyakorlatom van –
s akár hallgatok, akár izgatottan
fecsegek, rángok, – amíg szüntelen,
régóta horzsolt, véraláfutásos
bensőmhöz ér az új: új gyötrelem,
hozzáedződöm lassan a halálhoz.
De addig mennyi elfutó vonat,
de addig mennyi vertszárnyú madár,
de addig mennyi mázsás virradat,
mennyi perzselt, koromszárnyú levél,
de addig mennyi testté-lett hiány,
és mennyi karrá-nem-lett ölelés,
falakról visszapattant nevetés,
mennyi sikongó mentőautó,
mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró,
mennyi nehéz kosár, hány temetés,
mennyi betű, mennyi szívpercenés,
hány nem és hány miért és hány soha,
hány mégis, hány azértsem, hány talán,
és mennyi szó, hűvösen cseppenő,
és mennyi szó, torokban, szálkaként,
és mennyi szó, szendergő ekrazit,
és mennyi ékírás a homlokon,
hány irgalmatlan, véletlen tükör,
és mennyi apró vesztett háború,
hány hétfő, hány fél hét és hány kilincs,
mennyi szívetrobbantó csengetés,
mennyi hazajövés, hány elmenés.
De addig, addig, addig is,
de addig, addig is,
de addig is….
Ha azt szeretnéd, hogy a dolgok valóban megváltozzanak,
más gondolatokra van szükséged
El kell felejtenem,
hogy nem vagyunk sehol
s legalább Rólad
azt kell hinnem,
hogy itt vagy.
Mintha magam helyett
Téged hagynálak el
aztán megbánva mégis
helyetted magamat.
Csönd van, meghalt bennem a zene;
Az a bársonyos hang, feledve van?
Nem feledtem, csak talán - ma
Üresnek érzem magam
"Mindannyian sivatagban sínylődünk. Senki nem ért meg senkit"
/Guy de Maupassant/
Most fogja meg vagy most engedi el
kezem az Isten?
Zelk Zoltán:Este
Ránk rakódik a hétköznapok
piszkos, fáradt korma,
lelkünk ablakait belepi a por,
kincset érő a mélységekből
előbányászott mosoly.
Úgy látszik az ember mindent bír,
addig a határig , amíg célja van az életének .
Márai
A remény újra meg újra felütötte a fejét a lelkemben,
hogy aztán fájdalmasan eltiporja a valóság.
Voltak álmaim,
de nem emlékszem rájuk.
Már felébredtem.
Senki sincs egyedül a szenvedéseiben
-mindig akad valaki, aki ugyanúgy
gondolkodik, ugyan úgy örül és
ugyanúgy szenved mint mi és ez
erőt ad, hogy bátrabban szembenézzünk
az előttünk álló kihívásokkal!
Te vagy számomra az egyetlen.
Te vagy a legszebb. Rútak rútja volnál,
És gonoszabb a kénköves pokolnál,
Tudnálak átkozott hamisnak,
Téged szeretnélek még akkor is csak.
Az életem, magányos életem
Nem is enyém tán s mégis szép nekem,
Mélázva nézem s mint kitett gyerek
A messze csillagfényre figyelek.
A felejtést tanulni kell.
Kitörölni az agyból, a pórusokból a maradványokat, melyek gátolnak a továbbhaladásban.
Tisza Kata
Nagy a csönd szívemben,
sosem hallott némaság,
halk szellő kereng,
mozdul egy-egy ág.
A fehérre meszelt ég alatt
elvesztek a csillagok,
kereslek téged is,
hiába, nem vagy ott.
Általában azt tapasztaltam a nagyvilágban, amerre megfordultam,
hogy az emberek mindent kihevernek. Már amennyiben túlélik.
Márai
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani.
Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem,
mint pupillán a könny .
Mosollyal tudod legegyszerűbben kihúzni magad a nehéz helyzetekből. Még akkor is, ha az a mosoly hamis."
(Naruto c. film)
Lehunyt szememmel
védem magamban azt aki voltunk
lehunyt szememmel
az optikát
szélfuta utcák tavaszi fák
ezüsten metszett jéglemezek
hunyt szemem mögött sértetlen a kép
az idő már soha nem bonthatja meg
arcodnak gyönyörű szerkezetét.
Kihúzott minden eltelt napot vastag, fekete filctollával,
és érezte, ennél rosszabbul nem is igen viszonyulhatna az élethez.
Stephen King
Az egyetlen dolog, ami a magánynál is rosszabb,
ha más emberek tudják, hogy egyedül vagy.
Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt. Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?
Popper Péter