Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

"Ne aggódj!

Ha foszló kapaszkodóid elengedted.

A senkiföldjén lebegsz, úgy érzed.

Várj, míg lélekszárnyaid lebbenését észleled."

Szepes Mária

"Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már."

Márai Sándor

Feszít néha belülről egy fájdalombuborék,

és nehezen múlik el,

ha nekem egyedül kell

elűznöm,

hisz tudom jól, hogy ez régen nem játék,

és komolyan is veszem:

látod ezért könnyezem.

Ha valamin mérgelődöl, bánkódol, sírsz, egy hónap múlva nem úgy fogsz rajta mérgelődni, bánkódni, és sírni. Hát még egy év múlva!

Haj de bölcs ember volna, aki mindent olyan szemmel tudna nézni, ahogyan egy év múlva látja.

Gárdonyi Géza

“Barát az, akinek az ember kiöntheti szíve teljes tartalmát, és darabokra apríthatja, tudva, hogy a leggyengédebb kezek fogják megrostálni; megőrzik belőle azt, amit érdemes megőrizni, a maradékot pedig egy gyengéd, szeretetteljes lehelet fogja tovafújni.”

(arab mondás)

"Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! "

Antoine de Saint-Exupery

Van egy láthatatlan bíró,

akit magunkban hordozunk,

és akit nem lehet hazugságokkal megtéveszteni.

Néma, és mégis beszél,

éjjel-nappal szüntelenül halljuk,

amint ítélkezik fölöttünk.

Karl May

Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.

Paulo Choelho

Nem hallottalak.

Hangod mégis ott zenél

lelkem mélyében.

Szabolcsi Erzsébet

A fény harcosa hisz.

Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek.

Biztos benne ,hogy a gondolkodása megváltoztatja az életét és mert biztos benne, meg is változik.

Bízik benne, hogy rátalál a szerelemre, és mert bízik benne, rá is talál.

Olykor kiábrándul.

Olykor megsérül. Ilyenkor hallja a megjegyzéseket: - Milyen ártatlan!

De a harcos tudja, hogy megéri hinni.

És minden vereségre két győzelem jut.

Ezt mindenki tudja, aki hisz.

Paulo Coelho

"Azt akarom, hogy szeressék a források csobogó vizét.

Meg a nyár okozta repedéseket újra befedő árpavetések sima takaróját.

Azt akarom, hogy magasztalják az évszázadok forgását.

Azt akarom, hogy hallgatással és lassúsággal töltekezzenek, mint az érő gyümölcs.

Azt akarom, hogy sokáig sírjanak gyászukban, és sokáig tiszteljék halottaikat, mert az örökség lassan száll nemzedékről nemzedékre, és én nem akarom, hogy édessége elvesszen útközben. "

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella – részlet

"A fa az az erő, amely lassan magába öleli az eget. Akárcsak te, kis emberpalántám.

Isten a világra hoz, nagyra növeszt, aztán sorjában vágyakkal, megbánásokkal,

örömökkel és szenvedésekkel, haragokkal és megbocsátásokkal ajándékoz meg, s végül magához szólít.

De te eközben nem vagy sem az a bizonyos iskolás gyerek, sem az a hitvestárs, sem az az

aggastyán.

Hanem az vagy, aki beteljesedik.

És ha fel tudod ismerni, hogy az olajfa törzséhez jól odanőtt szélrázta ág vagy, akkor az örökkévalóságot fogod ízlelni változásaidban.

És körülötted minden örökkévalóvá lesz.

Minden, a daloló forrás, amely enyhíteni tudta atyáid szomját, a szemek csillogása, amikor szerelemesed majd rád mosolyog, az éjszakák üdesége.

Az idő nem homokóra, amelynek homokja

lepereg, hanem arató ember, aki kévét köt."

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella – részlet

"A könny misztikus folyadék. S ha régóta nem sírtál, tudd, hogy intenzív, igazi, százezer voltos feszültséggel régen nem szerettél már. A mélyről fölszakadt sírás pillanatában, vagyis a nagy elvesztés, s a nagy megtalálás idején valami olyan gondolat motoszkál az emberben - ha tud egyáltalán még ilyenkor gondolkodni -, hogy valami nagy-nagy kegyelem állapotába került. Ritkán megélhető csúcspillanatba, csodába, mely bármikor szétpattanhat, mint egy buborék, s ott marad újra a csodátlan, száraz valóságban. A magyar "elérzékenyül" jó kifejezés: érzékennyé válunk, érző, eleven lélekké. Egónk érzéketlen. Nem érez. Fél, szorong, rohan, gondolkodik, töpreng, villámgyorsan szortírozza külső-benső benyomásait, mindenben előnyét, hasznát keresi - de nem érez. Nem tud feloldódni. Örökös önvédelemben él, s fél meghatódni, könnyezni, ellágyulni. Az érett lélek jele a sírni tudás képessége. Nagyobb dolog, mint a nevetés. "

Müller Péter

„Az ember boldogsága bizonyos mértékig mindig kiszolgáltatottja a vakvéletlen szeszélyének.”

Jane Austen

Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogyan éppen tud.

Hermann Hesse

,,... ha nagyon szeretünk, akkor halhatatlanok leszünk és elpusztíthatatlanok, mint a szívdobogás, az eső és a szél. Egyetlen óra csak az élet. Az örökkévalóság legközelebbi rokona a pillanat."

Remarque: A Diadalív árnyékában - részlet

Őri István :

Rejtőzködés

Rejts magad a napsugárba

és fény leszel

rejtőzz el a föld porába

és bársony leszel

bújj virág szirmába

pillangó álmába

és boldog leszel.

Gondolj a fákra. Behozhatsz egy fát a szobába, és bizonyos szempontból védett lesz; nem éri olyan erősen a szél. Amikor vihar tombol odakint, nem lesz veszélyben. De nem éri kihívás sem; minden teljesen védett. Beteheted egy melegházba, de lassan-lassan megsápad, nem lesz zöld többé. Valami mélyen a belsejében haldokolni kezd - mert a kihívás formálja az életet.

Azok az erős szelek, amelyek nagyot ütnek, nem valódi ellenségek. Segítenek egységesebbé lenned. Úgy tűnik, mintha gyökértelenné tennének, de az ellenük folytatott küzdelem során versz gyökeret. Még mélyebbre küldöd a gyökereidet, hogy a vihar ne tudja elérni és elpusztítani őket. A nap nagyon forró, és úgy tűnik, mintha megégetné, de a fa még több vizet szív fel, hogy védje magát a nap ellen. Egyre zöldebb és zöldebb lesz. A természeti erőkkel folytatott küzdelem során tesz szert egyfajta lélekre. A lélek csupán a küzdelem során fejlődik ki.

Ha a dolgok nagyon könnyűek, elkezdesz szétdarabolódni. Lassan-lassan szétdarabolt leszel, mert egyáltalán nincs szükséged az egységességre. Olyan leszel, mint egy elkényeztetett gyerek. Ezért, ha kihívással kerülsz szembe, éld meg bátran.

(Osho)

Az embernek szembe kell néznie a szenvedés problémájával. A keleti ember úgy próbál megszabadulni a szenvedéstől, hogy nem vesz tudomást róla. A nyugati ember drogokkal próbálja megszüntetni a szenvedést. Pedig a szenvedést leküzdeni kell, és csak azáltal lehet leküzdeni, hogy elviseljük.

G. Jung

A szeretet tudás, ha nem is múlik se eszünkön, se szorgalmukon, hogy elsajátítjuk-e. És mégis tanuljuk: a kölcsönösség gyönyörű láncreakciójában

Ancsel Éva

Barátság: finom fészekmeleg. Összegömbölyödsz benne, és jól érzed magad. Csak annyi kell hozzá, hogy megtaláld azt, akit szeretni mersz.

Vavyan Fable

Az érett emberek azok, akik megfigyelték és felfedezték maguknak, mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz. És azáltal, hogy ezt felfedezték a maguk számára, mérhetetlen belső tartásra tettek szert. Ha az egész világ mást gondolna, számukra az is közömbös. Megvan a saját tapasztalatuk, ami vezeti őket, és ez elég.

Osho

Az én anyám mindig azt mondta: mindig lehetsz az, ami lenni akarsz.

Minden percben, minden másodpercben újra és újra kitalálhatod magad, tudod?

Mi vagyunk a saját történetünk, a saját életünk elbeszélői.

Miért van az, hogy mindenki olyan boldog rajtam kívül?' 'Mert ők megtanulták mindenben a jót és a gyönyörűt látni.' - mondta a mester. 'Én miért nem látom mindenben a jót és a gyönyörűt?' 'Mert nem láthatod a gyönyörűt magadon kívül, ha nem veszed észre önmagadban.

(Anthony de Mello)

Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá.

A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok.

Bölcsesség

Köszönöm

Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét, az éjszakai friss levegőt,

a csendet,

köszönöm, bárhogyan is - az életemet.

Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:

kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.

Köszönöm, hogy éltem.

A füveket, madarakat,

a folyókat, tengereket,

testvér-embereket és testvér-könyveket,

a templomokat és menedékhelyeket.

Köszönöm a Helyet és az Időt.

Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened,

próbaidőre bocsátottál, s látod,

a nevedben énekelek.

Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.

Köszönöm anyámat, apámat,

feleségemet, gyermekeimet,

barátaimat, ellenségeimet,

köszönöm, hogy most is Veled lehetek.

Látod, Neked énekelek.

Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.

Szentmihályi Szabó Péter

Adj egy halat egy embernek,

- és jóllakik aznap,

de ha megtanítod halászni,

- eteted őt egy egész életen át.