Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)

„Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockázat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben.

Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.”

/ Tisza Kata: Doktor Kleopátra /

„Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár. A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van.”

/ Fekete István /

Faludi Ferenc: Nem szeretem, nem gyülölöm...

Nem szeretem, nem gyülölöm,

Nem keresem, nem kerűlöm,

De mégis

Nála nélkül nem lehetek

Én is.

Csak tisztelem, csak becsülöm,

De mégis

Nála nélkül lélegzetet nem vehetek.

„Őrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti életét.”

/ Charlotte Bronte /

"Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el."

/ Paulo Coelho /

"Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki."

/ Tisza Kata: Reváns /

"Mást teszünk, mint amit mondunk, mást mondunk, mint amit gondolunk, és mást érzünk, mint amit józan eszünkkel tudunk... És hogy ezek a lelki rétegek szétcsúsztak bennünk, mint egy vulkán fölött a talaj, arról fogalmunk sincs."

/ Müller Péter /

"És leplezetlenül sírni kezdett... de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett róla. Hanem az ürességtől, amely belülről emésztette. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami vele történt, üresnek tűnt a számára. A párja nélkül, akivel megoszthatná életét, úgy érezte magát, mint egy mozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem volt, hiszen a levegőt sem tudta megtartani magában.

Lélegzett, belül azonban halott volt."

/ J. R. Ward /

"Ha egy nap telefonál egy ismeretlen férfi, beszélget velünk egy picit, nem céloz semmire, nem mond semmi különöset, de megajándékoz minket a figyelmével, ami ritkán esik meg velünk, képesek vagyunk még aznap este ágyba bújni vele, viszonylag szerelmesen. Ilyenek vagyunk, és nincs ebben semmi rossz: a nő természeténél fogva könnyedén kitárja magát a szeretetnek."

/ Paulo Coelho A portobelloi boszorkány /

"És nem kell más, mert az nem olyan, annak nem olyan a szaga, a lélegzetvétele, a horkolása, a hasa, a szőre.

Senki nem érti, hogy nem kell más.

Nem kell.

Nem, nem, nem."

/ Tisza Kata: Magyar Pszicho /

"Meddig lehet hinni? (…)

Hány kudarc szükséges ahhoz, hogy valaki föladja a hitét?

És végül a legfontosabb:

Mikor derül ki a hitről, hogy vakhit?

Mikor derül ki, hogy becsaptam magamat? S amit vártam és reméltem, nem valósul meg soha!

Mikor derül ki, hogy a vágyad - bárhogy hiszed, akarod, reméled s bármennyi áldozatot hozol érte - nem teljesül?

Mikor történik az, hogy a hit egy eszmében, egy vallásban vagy akár a saját jövőmben elévül?

Mikor jön el a pillanat, amikor a padlóról már hiába állsz föl - vesztettél."

/ Müller Péter: Gondviselés /

„Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait,... és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése... De akkor ez sem fáj már.”

/ Márai Sándor /

"Ha valaki jól tud várni a megvalósulásra - öröm.

Amilyen pokol a türelmetlen, kétségbeesett, rossz várakozás, a „mi lesz már, nem bírom tovább!", olyan öröm, ha az ember művészien tud várakozni.

Várni egy barátomat vagy a szerelmemet: öröm.

„Ha például délután négykor érkezel majd — mondja a róka A kis hercegnek -, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom megtudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... "

Szép gondolat - de mi van másnap, ha az illető ott marad?

Mondjuk beköltözik hozzád, és még mindig ott van.

Te pedig már mennél.

Ő meg ott van. Várja a reggelijét.

Mi van a mézeshetek után? Amikor lecsillapodott a láz, s elhangzik az első mondat: „Már megint lehamuztad a szőnyeget?!"

Sőt, mi van egy szerelmes, lázas ölelkezés után?

Reggel belenézel a tükörbe, hajad borzas, szemed kissé bedagadt; fogkrémet nyomsz a kefére, s fogat mosol. Nézted már ilyenkor az arcodat? A szemedet, nézted már? Láttad, ki néz vissza rád?

Nem lehet „díszbe öltözött" szívvel élni.

Pedig az lenne az igazi.

De nem lehet.

Mert aki csak a másiknak öltözteti fel a szívét, az függ a másiktól. És függ a száguldó, mindent átváltoztató időtől is.

/ Müller Péter: Gondviselés /

"Minden, ami megvalósul, vagy ahogy mondjuk: „létrejön", magán viseli a múlandóság savanyú izzadtságszagát."

/ Müller Péter: Gondviselés /

Szabó Magda:

Végrendelet

Te egyedüli, aki sose bántott

Te temess el, ha a gyilkos idő

megbír e testtel.

Te mondd el helyettem

mekkorát tévedtem

mikor megszülettem

mikor ember lettem

nem vérivó farkas

sovány rengetegben.

Te mondd el helyettem

egyszer nem tévedtem

egyszer nem vétettem

amikor ágyamat

szíveden vetettem.

"Nem bűn többre vágyni, mint amennyit felajánlottak."

/ Cecelia Ahern /

"A szeretetben nincs felejtés. Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél: a halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen - hogy felejtsd el, akivel egy vagy. Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán."

/ Müller Péter /

Műegyetemre jártam.

Az igazira nem vettek fel.

Így lettem művész.

(Ami rosszabb, mint az igazi.)

Fodor Ákos

Hihi - szólt az Őrhöz a Rab -,

mennyivel vagy te szabadabb,

mint én, attól, hogy másfelől

őrzöd ugyanezt a falat?!

Fodor Ákos

Százezer év telt el

Millió nap kelt fel

mióta ismerlek.

De tűz csak egyet lobbant,

Szív csak egyszer dobbant

mióta szeretlek.

Szabó Lőrinc

Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

mint a tüdő a fazékból

kidagadok én.

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

apámnál is, anyámnál is

nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,

erős leszek én,

világ minden óriását

földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,

bátor leszek én,

óriások palotáját

elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,

nagy hős leszek én,

aranyszobát adok minden

testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,

boldog leszek én,

én leszek a legjobb ember

a föld kerekén!

ÁLMODOM HOGY ITT VAGY VELEM

Álmodom hogy itt vagy velem

Álmodom hogy fogod kezem

Álmodok néha ébren veled

Itt vagyok hát el ne engedj........

Ha álom, ébredni nem akarok

Ha valóság, hát ébren álmodni akarok

Mert a boldogságot átélni csudajó

S ha csalóka álom csupán, akkor is álmodni jó......

Micimackó megmondja:)

Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

ez szerintem aranyos :D

Kétségek közt...:

"Miért fáj ennyire szívem,

Mióta elmentél tőlem?

Kavarognak bennem az érzések,

melyek folyton keresnek téged.

De nem talállak...

Hol vagy?

Eddig éreztem jelenléted,

Tudtam nem mehettél el végleg,

Értelmet adtál léha életemnek,

most csak bolyongok a sötétségben.

Állok egy szikla peremén,

nem tudom, mit tehetnék...

átjárja testem egy szó: VÁLASZTÁS,

Isten tudja, mi a jó megoldás!

Rájöttem, felejteni nem tudok már,

mert szívembe végleg beleíródtál,

mint sírkőbe a szent felírat,

fájón, örökké úgy hordozlak.

Szívem hevesen dobogott,

mikor megláttam imádott arcod,

érzem, élni nem tudok nélküled,

mert ez örökké tartó Szerelem!"

Kedvenc idézetem:

"A halál a jutalom az élet szenvedéseiért,ezért ne féljünk vele szembe nézni"

Te és én

Te mosod a függönyt,

és én húzom széjjel,

Te vasalsz lepedőt,

és én gyűröm éjjel.

Te főzöl ebédet,

és én várom a jót,

Te szólítsz asztalhoz,

és én szórom a sót.

Te fogsz mosogatni,

én pediglen nézlek,

Te kéred, hogy „Segíts!”

Én mondom: „De kérlek!”

Te mosod ruháim,

én veszem föl tisztán,

Te törölgetsz nálam,

s én megjövök aztán.

Te beszélsz énhozzám,

én szárnyalok máshol,

Te értesz meg engem,

én téged majd máskor

Nagy Bandó András

Kicsinyke vágyak

Figyelj rám, mintha jel volnék,

Keress úgy, mintha nem volnék,

Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,

Fizess úgy, mintha szolgálnék,

Evezz úgy, mintha tó volnék,

Idébb ülj, mintha tűz volnék,

Melengess, mintha jég volnék,

Etess úgy, mintha éheznék,

Itass úgy, mintha szomjaznék,

Olvass úgy, mintha vers volnék,

Hallgass úgy, mintha dal volnék,

Szeress úgy, mintha jó volnék.

Elmosolyodtam, és egy darabig anélkül mentem tovább, hogy megszólaltam volna. A szívem is kihagyott, annyira boldog voltam, hogy mellette lehetek. Volt valami bensőséges és helyénvaló abban, hogy együtt vagyunk.

Richelle Mead

Sokszor szeretsz olyat, aki nem is sejti érzelmeidet, és mégis olyan hű maradsz hozzá, mintha szerelmed viszonozva lenne.

Pascal