Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Volt egy világ, amelyért érdemes volt élni és meghalni.
Ez a világ meghalt. Az újhoz nincs közöm.
Márai Sándor
Hogy mit szeretek benne?
Azt, hogy mellette gyenge nő lehetek, aki szívesen tanul minden hibájából.
Válóczy Szilvia
Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele.
Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod,
nyersen, tömören, akkor is ha fáj...
Az vagyok, aki dinamizmust, színt visz az életedbe
és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam...
Az vagyok, akire nem tudsz haragudni,
mert egy mosolyommal leveszlek a lábadról...
Az vagyok, aki mindig figyel Rád,
akivel bármit megoszthatsz,
és aki addig nyughatatlan
míg nem segít rajtad,
és újra mosolyogni nem lát...
Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül,
önmagadért fog szeretni,
de aki csak akkor fogja mondani Neked,
amikor ezt valóban így érzi...
Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán,
de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni...
Ilyen vagyok, mert én tudom,
hogy egy nap sem jön vissza az életből,
hogy újraélhesd...
Igen,keresd meg!:-) Sok szerencsét!!!:-)
Azt gondolom,hogy körülöttünk,csak meg kell találni.
Ami egyáltalán nem könnyű,de nem is lehetetlen!:-)
Az a férfi !
Ha akarom.. Akarom!
Látlak..
egyre halványabban
egyre csendesebben
egyre fájdalmasabban.
Őri István
köszönöm,szerintem is szép!
egyszer már én is...de nem lehetett az enyém....
borzongató.én azt hiszem, megtaláltam ezt a férfit. csak sajnos nem lehet teljesen az enyém...pedig nagyon szeretem..
"Az életnek csak akkor van értelme,ha van kivel megosztani azt".
" A valódi életbölcsesség abban van, hogy a mindennapokban észrevegyük azt, ami csodálatos. "
Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, amilyenek valóban vagyunk, arról senki sem." Voltaire
Az igazi férfi játszik, nem rohan ajtóstól a házba, lassan közelít és puhán vadászik... csak úgy, mellesleg megérint... mögénk lép... nyakunkba csókol... tenyere a tenyerünkbe szikrát csihol... az igazi férfi nem siet... tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen míg megszűnik körülöttünk a világ és már csak őt látjuk... már csak azt akarjuk... nem elvesz... odaadjuk... nem eltűrjük, hanem befogadjuk... az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen mint a napfény, lassan és puhán... időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék... nem kell hozzá más csak egy férfi... aki szeretni tud... és egy nő, aki hagyja, hogy szeressék...
Az embert keresem szüntelen, Kiben az Isten képe ragyog. Fénylő szemébe belenézve, A földre szállnak a csillagok. Nyitott szívvel szeretnék élni, Hinni csodában, szépben, jóban. Megérni, hogy bízni lehet még A kimondott emberi szóban. A békét keresem szüntelen, Belefáradva minden harcba, Szeretnék ébren is álmodni És mosolyt csalni minden arcra. Letörölni egyetlen könnyet, Néha-néha egy jó szót szólni. Szeretetből elpazarolni, Felém nyújtott kezet megfogni. Egy embert szeretnék találni, Aki megérzi, mire vágyom. Felé nyújtott kezem megfogja, Mert Ő az én igaz barátom!
"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok, fénylő havon
Érő kalászon nyári napfény
Szelíd esőcske őszi estén
Síromnál sírva meg ne állj
Nem vagyok ott, nincs is halál."
Bocs,az előbb lemaradt a vége:))
"Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla? Lehet, hogy igen, de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, szép és varázslatos, pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, szeretet, álmot, néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor volt fájó, csúfos az egész, de talán most a rossz, a múlt ködbe vész.
Most talán már jó lesz minden pillanat, valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie!
Elég volt a rosszból, a félelmekkel teli pokoli napokból!"
"Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla? Lehet, hogy igen, de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, szép és varázslatos, pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, szeretet, álmot, néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor volt fájó, csúfos az egész, de talán most a rossz, a múlt ködbe vész.
Most talán már jó lesz minden pillanat, valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie!
Elég volt a rosszból, a félelmekkel teli pokoli nap
"Bár meg akarom érteni a szerelmet, és bár sokat szenvedtem azok miatt, akiknek odaadtam a szívem, azt hiszem képtelen vagyok már szeretni, mert úgy látom, hogy azok, akik megérintették a lelkem, nem tudták fölébreszteni a testem, azok pedig, akik megérintették a testem, nem tudtak közel férkőzni a lelkemhez."
Nyugodt szerelem nem létezik. Akivel megtörténik, elveszett. Nem tudok felidézni egyetlen pillanatot sem, amikor a szerelem nyugalmat hozott volna. Mindig szenvedésekkel és kibírhatatlanul boldog pillanatokkal jár, végtelen boldogsággal és mélységes szomorúsággal.
Olyan szép és csodás, hogy én is ...
Jajj, de szép, és igaz is !!!
Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.
További ajánlott fórumok: