Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
"A virág elfáradt már szagosodni.
Unta,
hogy mifenének tettük asztalunkra.
S igyekezett árnyékot vetni,
nagyobbat, mint a kertben
s elfáradt,
mikor nem néztünk oda.
De észrevettem."
/József Attila/
Tedd, amit tenned kell,
Ha menni akar, engedd el!
Ez a szerelem már rég nem tiszta,
Ahogy a folyó sem fordulhat vissza,
Engedd őt is előre menni,
S ne akard többé már szeretni.
Az ő szíve már rég nem Tiéd,
Hát engedd ki szívedből szívét,
Mert ha végleg ott marad,
A Tiéd csendben megszakad.
Az élet nehéz, és sokszor nem látni a rossznak a végét. Néha azt hiszed, az út innen már csak fölfelé vezethet, aztán mégis kiderül, hogy tovább vezet lefelé. Az alagút végén megcsillan a fény, aztán épp oly hirtelen elhalványul. Néha azonban a katasztrófában is van gyógyulás. Néha az ember kap még egy esélyt.
Dan Harris
Az emberi arcok álruhában,
Különös világ ez egy farsangban,
Álarcot viselünk életünkben,
És hamis vágyakat a testünkben.
Álruhában járunk mi nap mint nap,
Majd ránk talál a meztelen holnap,
És táncolunk az élet "farsangján",
Sírunk lelkünk elképzelt világán.
Keserűfarsangi bál életünk,
Mert félhomályba fordult a szívünk.
Álruhánkban már semmi sem maradt,
Az álarc is örökre ránk tapadt.
Egy égi fényben Isten lehetnék,
És egy új világot teremthetnék,
Ahol mindenki Boldogan táncol,
És álarcok nélkül élhet bárhol.
Felhőre ülve a földre néznék,
Mindenütt boldog arcokat látnék.
Ápolnám az élet nagy farsangját,
A szívek egyenlődobogását.
Ha minden egyes alkalommal, mikor megnevettettél, lehoztam volna egy csillagot, akkor most az egész égbolt a tenyeremben lenne.
Nem az a barátod, aki kedves hozzád, hanem az, aki a hátad mögött sem mond rosszat rólad.
A barátság olyan dolog, amint nem a suliban tanulsz.. viszont ha nem ismered (és érted) meg a barátság szó jelentését, akkor igazából nem tanultál semmit az életben.
Barát az, aki egy rettenetes napból is tökéleteset tud varázsolni.
Ha nem tudsz magadon nevetni, barátom, én örömmel megteszem helyetted.
Először legyél a saját magad barátja, és aztán a többiek is azok lesznek.
Normális voltam egészen addig, míg nem találkoztam ezekkel az idiótákkal, akiket a barátaimnak hívok!
"Ha csak boldogok akarnánk lenni,
az könnyű dolog volna;
ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél,
s ez bizony csaknem mindig nehéz,
mert a többieket boldogabbnak véljük annál,
amilyenek valójában. "
/Montesquieu/
Danielle Steel
Vannak dolgok, amiket egyedül kell megtennünk. Ha át akarjuk ugrani az előttünk tátongó mélységes szakadékot, akkor nekifutás közben csak a saját hitünk adhat erőt. Nekünk kell ugranunk, és hinnünk kell önmagunkban.
Arnold Bennett
Ha valakit a sors tóba kényszerített, csodákat művelhet, ha kétéltűvé válik. Bámulatba ejtheti a világot azzal, mire képes a sikeres alkalmazkodás érdekében. Mégis azt hiszem, ésszerűbben jár el, ha azon igyekszik, hogy kimásszon a tóból, és tartósan a parton rendezze be életét -kopoltyúk nélkül.
Ayrton Senna
Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak.
Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ".
Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz.
A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel
és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.
Antoine de Saint-Exupery
Egy lépés menti meg az embert. Azután még egy.
A lépés mindig ugyanaz, de a lényeg, hogy megtedd.
Bärbel Mohr
Ha nem tudsz dönteni, rendelj világosságot. Rendelj egy utasítást:
mi az, ami éppen helyes a számodra. Ismerd fel, amikor megkapod.
Bízz benne. Nem dönteni azt jelenti: most még vársz a döntéssel.
Egyáltalán NEM dönteni úgysem tudsz.
Stefan Klein
A pozitív érzések nem a sors ajándékai,
az embernek meg kell dolgoznia értük.
Lelked könnyei
a mosoly-ráncaimban
bölcsőre lelnek.
Kun Magdolna
Ők tudják...
Az élet borújára
mindig fényt könnyez
a halványuló nap,
s lecsorduló cseppjeiből
mosoly-derűt áraszt
az a kedves pillanat,
mikor az emberi szívek,
sorban egymás mellett,
mint a madarak,
megértik és tudják,
hogy az összetartó erejű
szeretetnél
nincs semmi fontosabb.
Kun Magdolna
Földi szépségek
Isten megtanította beszélni
a föld virágait,
amik csupa szívhez szóló
üzenetet hordoznak kinyílt
szirmaikban.
Csak hallgatni kell, mikor
ringatja a szél
zöld levélhajtásaikat,
melyeknek minden rezdülése,
zeneszóként hallható
gyönyörűségdallam…
Szepes Mária
Örüljetek
ha sírni volna kedvetek, akkor is.
Ömlik a csillag fölötti édes hit.
Sebezhetetlen őszinte kincs.
Mondd átok vagy áldás tudni, hogy ennyire szeretlek?
S megbocsátható-e, ha lelked gyöngykagylóba zárom?
Bűnnek vallod-e ha az érzések titkait sosem palástolom
És a lobbanó szenvedélyt csak két szemedben látom?
Mondd, oly tisztán szól- e még lelkünkben a dallam,
Mely annyi éjen át szívhez szóló lágy muzsikát játszott
S melyben a kimondott szép szavak, mint apró mécsesek,
A szerelem éltető erejétől kaptak öröktüzű lángot.
Mondd szeretsz-e úgy akkor is, mikor gondolatban ölelsz
És nem érinthet két kezem a megvetetlen ágyon,
Mert helyettem csak az őszi szél simítja révedező arcod,
Ahogy elmélázva ringatsz egy könnyes vallomáson.
Puha szájjal csókol a csend.
Nem történik semmi.
Lágy krémfelhők mozdulnak.
Lassan.
Hozzám törleszkedik a csend.
Szép, hosszú,
vég nélküli hallgatás.
Letörli az emlékeket.
Üres vagyok. Tiszta.
A világ kihátrált belőlem.
Meg kellene születni.
De hova?
Én, egy a fegyvertelenek közül,
egyensúlyozva egyszál hitemen
a félelem szakadéka fölött
énekelek. Magamat bátorítom.
Talán átjutok a halálig.
A virágokat és a madarakat is,
s ahogy zizeg a nád, ahogy csobban a víz;
de legjobban talán mégiscsak ezt szerettem:
a csöndet körülöttem s a kék eget felettem.
Autók, vonatok, buszok
visznek el és hoznak
vissza, mert egyik sem
az a hely, amit bodza-
illattól párás éjeken
kerestem.
Egy-egy ezüstlevelű
nyárfaerdő
láttán a Tisza árterében
vagy Ravenna utcáin
augusztuskor délben
elhittem,
hogy lehetne maradni.
Aztán mégis hívott valami
lenge lepkeszárny,
s én megint útra keltem.
Nem kíváncsiság hajt,
nem is vágy, csak önmagam
elől menekülök évek óta már.