Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Dálnoky Erzsébet
Könnyek
Smaragd-könnyeim a földre hullnak.
Beszívja a sebzett Föld és gyógyulni kezd tőle,
Mint ahogyan gyógyulni kezd a könnyező, megsebzett lélek is.
Tornay András
JEGY ELŐVÉTEL
Egy olcsó jegyet kérnék az
ÉLET ÉRTELME című előadásra
Illetve várjon!
Adja inkább a legdrágábbat!
Szeretném tudni Istenem, hogy mindazt,
Amire most tanítasz,
Hol fogom majd használni.
Itt vagy odaát?
Nagy István Attila
Az elmúlás
Mennyire fáj ez a kétségbeesés,
a cselekedni nem képes indulat,
csak tűröm a rám zuhogó csöndet,
miközben várom a találkozás
alamizsna perceit.
Mert nincs bennem erő összetörni
az esztelen vágyakozást,
az ábrándot, hogy formává egyesülhet
az életem.
Nem kell kiülni többé a reménytelenség
árnyékos partjára,
miközben odalent úgy zúg a folyó,
mintha magasról zuhanna,
pedig csak kényelmesen hömpölyög.
Békességbe fut a világ,
ha elcsendesül bennem,
s talán még észre sem veszem,
hogy az elmúlás
szenvedélyesen
magához ölel.
S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál.
Wass Albert
Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
az utolsó dobbanás is a tiéd lesz, kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek,
én azért születtem, hogy téged szeresselek.
Az árnyékok kinyúlanak,
a csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.
A túlvilági réteken álmodj szépeket!
Álmodd,hogy fogjuk a két kezed
és miénk lesz a végtelen!
Mi is álmodjuk,hogy felhők felett lépkedel,
csillagok fényénél alszol el,
angyalok éneke ébreszt fel.
Olyankor szemünkből könny pereg,
mit megállítani nem lehet.
A síráshoz nemcsak a könny kell, ami kibuggyan csillogón a
szemszöglet táján, a síráshoz nemcsak a fájó, nehéz hang kell, - ami
zokogás - a síráshoz hangulat kell. Valami kínzó, gyötrő, szívet
szorító hangulat, ami úgy lepi meg az embert, mint váratlan baj.
Védelem nélkül találja, aztán belevész abba a hangulatba minden ami
vidámság, minden, ami mosoly, ami jó... Elszorul a szív,
keresztülvágtat az idegeken valami fájó érzés, ami a könnyhöz
igyekszik, aztán kifakasztja...
Ez a sírás.
Utána megkönnyebbül az ember, mintha a fájdalmat szépen kivették,
kisimították volna a szívéből, lecsendesedik, megpihen, s nemsokára
újra tud mosolyogni, nevetni.
Jaj annak, aki sírni nem tud...
Jaj , akinek kellene, és nem bír..."
Borisz Vasziljev
Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet.
De nem adom vissza
A szemed.
Belőlem fognak nézni
Téged és egy kék tavat
S mit e földön nézni
Még szabad.
Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet,
De nem adom vissza
A szemed.
Rég láttalak. A levelek lehulltak
a fákról és lassanként elvirágzott
tízezer évszak.
/Beney Zsuzsa/
Bármi gondod van az életben,
végy elő egy verses könyvet,
vagy a megoldást,
vagy a megnyugvást megtalálod benne.
/Bácskai János/
Galgóczy Erzsébet
Milyen vagyok
Olyan vagyok, mint az útszéli kavics,
mely sír és nyikorog, mikor ezer ember lába rátapos.
Rajtam is sok szenvedés vonul át: rengeteg,
míg a kavicsból apró homok nem leszek.
De ha a kegyelem napja rám ragyog, akkor ...
... kicsi homok szem: - majd én is csillogok.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
"Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."
Ady Endre
Csitáry-Hock Tamás :Mosolyhíd
Van egy angyal…
Ha valakit őszintén szeretsz, szívedben angyallá változik. Már nem egy ember a sok közül, nem egy az ismerőseid közül, hanem valaki más. Mert szereted. Egész szíveddel szereted. Gondolsz rá, de nem emberre gondolsz. Látod őt, de nem embert látsz. Ha vele vagy, ha beszélsz vele, ha rád mosolyog, minden, minden más. Nem emberi. Jóval több annál. Pedig tudod, hogy hús-vér ember ő... de mégsem az.
Angyal.
Alkyoni Papadaki
Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ. Az embernek ez a sorsa. Mindig eljön a te időd, amikor talpra állhatsz. Csak a szobrok nem hajolnak.
"Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő."
(Charlie Chaplin)
CSODÁK CSODÁJA
Várnai Zseni
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé forditnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!
"Adassék nékem annyi lelki erő, hogy mind azt elfogadjam, amin változtatni nem tudok
Annyi bátorság hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok,
Annyi bölcsesség, hogy el ne tévedjek ezek útvesztőjében."
"Mindig bocsáss meg ellenségeidnek - semmi sem bosszantja őket ennél jobban."
(Oscar Wilde)
"Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásra találás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni."
(ismeretlen)