Segítség! Segítség? (beszélgetős fórum)
Nem attol felek, hogy kitagadnanak...( annal sokkal jobban szetnek, es mindig mellettem alltak...), hanem fokent anyukam reakciojatol felek.....nem akarom azt hallani, hogy azt mondja " tokre tetted az eleted":((((((( megszakadna a szivem....
Ennel ambiciozusabb avgyok...tudom, hogy be akarom fejezni a sulit...tudom, hogy mivel szetnek foglalkozni..tudom, es hisze, hogy 10 ev mulva nevetve fogok visszagondolni erre az idoszakra, es orulni fogok, hogy mar van egy 10 eves gyermekem...boldogok leszunk a ferjemmel...jo korulmenyek kozott fogunk elni....tudom, hogy megfogom valositani az almaim, es elhatarazosaim....de egyszeruen felek....es sokszor ramjon a sirogorcs....holnap vizsgazom....nem is legy gy konnyu vizsga....iszonyat nezehezn all oda az agyam...folyamatosan ezen kattogok....es felek, hogy a picinek arthatok a szomorkodasommal:(
Sziasztok....!!!
Kene par biztato szo....ketsegbe vagyok esve....
Harmad eves egyetemista vagyok....van meg ket evem...a suli megyeget...eddig csuszni sem csuszom...DE kiderult, hogy terhes vagyok....1 eve jegyben jarok a parommal, mind a ketten irtora orulunk a babanak.
4 eve vagyunk egyutt, tokeletes szerelem a mienk, elegge szenvedelyes, sokszor osszekapunk, de egymas nelkul egyikunk sem tudna elni, es mindketten ereztuk mar az elso pillanattol fogva, hogy a mi szerelmunk orokke fog tartani.
Anyagilag " jol" allunk...magas beosztasban dolgozik, 28 eves, havi 500.000 et +-60 ezer mindig haza hoz...
En nappalin tanulok, szuleim finanszirozzak a sulim, es az eletem, illetve minden nyaron( 15 eves korom ota dolgozom, persze joresze az ilyen diakmeloimnak nem bejelentetten mukodott:S)...
Sok minden aggaszt...:(((( illetve sokmindentol felek...
Eloszor is a szuleim:(((( holnap megyek haza, es mondom el a nagy hirt....mindketten Egyetemet vegzettek...egyikuk orvos, masikuk ugyved....nalunk mindig a tanulas volt a legfontosabb....edesanyam rendkivul maximalista, tole felek a legjobban...mindig azt hangoztatja, hogy addig nem akar eskuvorol hallani amig le nem diplomaztam...az eljegyzest ennek ellere jo otletnek tartottak, es azt mondtak, hogy becsulnek minket azert, amiert ebben a vilagban ilyen modon elkoteleztuk magunkat egymas irant es nem " vad hazasagban" elunk...elegge hagyomany tiszteloek, es konzervativak....
Azt sem tudom, hogy hogy alljak elejuk, hogy babam lesz:(((( mit es hogy mondjak...teljesen ketsegbe vagyok esve...
Szerintem fáj a lelked és több van Benned, mint amit kiadsz... minden téren. Úgy érzem, hogy annak a határán állsz, hogy "elszabadul minden" és ettől az emberek gyakran megijednek...nem tudnak mit kezdeni vele.
Jól érzed magad úgy összességében?
Szerintem itt mindig van valaki... :D
Legyél nyitottabb és őszinte. Én több olyan embert is találtam itt, akikkel levelezek priviben, jókat beszélgetünk és mindig van egymáshoz egy-két jó szavunk, amitől szebbé, jobbá tehető akár a napunk is...
örülj neki,hogy ilyen férjed van!!!!!!!!!!!
az enyém nem olyan, akivel meg lehetne beszélni valamit is.....
Szerintem szükségünk van barátokra is ,más emberekre az életünkben,nem csak a férjünkre és a családunkra.
Ez teljesen természetes emberi igény .
Nem értem.Van családod,urad.
Mért nem vele beszélgetsz jókat?Mért nem hozzá fordulsz tanácsért?Mért kell mindenáron egy kivülálló ahhoz hogy lelki szemetsládának használd?Ha két ember szereti egymást,és fontosak egymás számára, akkor ő az akivel a lelki és egyéb dolgokat megbeszéld.
nekem is van uram, és nem tudnám elképzelni azt hogy mindenféle idegennel akit a neten ismertem meg, vele beszéljem meg a gondokat
Szívesen beszélgetek én is, bár nem vagyok mindig ennyit gépnél. Csak, ha dolgozom:) És elég csapongó vagyok, vagy pörgős?
Na, tehát nem mindig ragadok le egy témánál:)
Én is szeretm a könyveket:) Minden olvasó vagyok.
szeretem az irodalmat, a verseket, könyvekről, musicelekről, zenéről beszélgetni. és imádom a gyerekeket.
különben szívesen beszélgetek hasonló érdeklődésű emberekkel.
pedig itt lakik a közelben is, többször is átjött.
így gondolod???
Ez csak egy ismerős, aki szánt rád némi időd.
A barátság nem egyik percről a másikra alakul ki. A barátságot nem lehet erőltetni. Egy barátra nem szabadra rátelepedni, és még sorolhatnám az egyenlőséget is megemlíthetném és az egyediséget, stb.
Arra tudok gondolni, hogy valamiért terhes lett számára ez az ismeretség, ezért próbálkozik a kilépéssel.
kb 4 hónapja ismerem. az első két hónapban sokat beszélgettünk, aztán valahogy mindig én kerestem. amikor megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova, akkor mindig talált valamit, ami miatt nem mentünk sehova. amikor kerestem, ritkán tudtam csak elérni....pedig férje sincs, gyereke sincs....
azért gondoltam, hogy a barátnőm, mert sok mindenről el tudtunk beszélgetni, habár az utóbbi időben.......
És válaszolsz egy konkrét kérdésre?:))))
Mióta tartod a barátnődnek és, miért gondolod, hogy az?