Mit tegyek?Segítsetek! (tudásbázis kérdés)
én szivesen beszélgetnék vele akár msn en is hátha tudok segiteni én sokszor vagyok ugy hogy egy jö szó is elég gyogyxer helyett
Ez is igaz, de ha gyenge valaki, annak segítség kell. Ez pedig egy nagy trauma, amit én szerintem igenis kezelni kell.
szíasztok szép napot én elme osztályon doliztam azt mondta a fönököm adhatsz gyogyxert egy marékkal is de többet érsz ha maghalgatod a beteget talán használ
Nem értek veled egyet. Én, ha már nem szedtem volna gyógyszert (de vannak természetes, gyógynövényes tabletták is), akkor már régen a föld alatt lennék.
Ilyen problémával feltétlen orvoshoz kell fordulni, az ember sajátmaga nehezen tudja feldogolni, kell hozzá segítség. Nem minden gyógyszer tesz függővé.
Szerintem, ha nem kezeli ki magát ebből a depresszióból, akkor később még súlyosabb is lehet. Persze ez csak az én véleményem.
Jaj, Klári, ilyenkor az embernek elakad a szava. Annyiszor gondoltam arra,hogy ma már be tud az orvostudomány avatkozni a természet szándékába, és pl alig egykilós,korán világrajött csecsemőt életben tartanak, de lehet, hogy oka volt a vetélésnek, aminek következményeit egy életen át viseli a mesterségesen életben tartott baba.
Lányok mindenkinek sok erőt kivánok, hogy el tudja viselni azokat a megpróbáltatásokat, amit a sors rámért. Ilyenek hallva, olvasva az én megoldhatatlannak tünú gondjaim eltörpülnek.
tudnék mit irni de nem vigasztallak nekem jo orvosom volt eü dolizo voltam még se állapitották meg hogy vizfejü kislány lesz nézd meg a képeket mi a jobb eggyüt szenvedni vagy elvesziteni ?
köszönöm szépen nagyon kedves vagy.
Katimamo....szőrnyű a tragédiád. Mit lehet erre írni? Őszintén kívánok Neked megnyugvást és lelki békét!
Méltó orvos?!- hát igen, az a régi mondás, hogy "legfőbb érték az ember" - mára jelentőségét vesztette.
nagyon sajnálom ami veled tőrtént. én 22 éves fiamat vesztettem el, másfél éve. velem pont az ellenkezője történt. még élt, minden rendben volt, sokat morogtam velük,(van még egy 21 éves fiam, 15 éves lányom) mindenért szóltam, volt hogy kiabáltam sokszor kiakasztottak. mióta meghalt a fiam, azóta nem hallott engem sem kiabálni, nem veszekedek semmiért,nem morgolódok, szépen mondom amit szeretnék, és amíg élek bánni fogom,hogy olyan zsémbes voltam.
Azért mondtam, hogy méltó orvos. Az lehet, hogy egy fillért sem kér, mert a hívatását nem pénz által, hanem belülről vezérelve végzi.
Remélem az élet egyszer tényleg kárpótol ezért,addig meg valahogyan összeszedem magam,nem tehetek mást.
méltó orvos... magán dokim volt,a gatyánk majd ráment annyit fizettünk neki...mégis ez lett a vége:(
Krisztine! Hatalmas a fájdalmad és az idő majd csökkenteni fogja. Gondolj arra, hogy lehet, hogy beteg volt és nem lett volna egészséges. Ezzel a tudattal talán könnyebben túl jutsz a tragédián.
Hát igen. Ehhez nem lehet mit mondani.Ezt csak az tudja megérteni, aki kezébe foghatja elsőszülöttjét, és az, aki nem tehette ezt meg.Továbbra is azt tudom mondani, hogy bízz az idő gyógyító erejében!És ne rögzíts magadban egy félelmet, görcsöt. Hiszem, hogy az Élet kárpótol majd, és ne sajnálj pénzt, kapcsolatokat, hogy méltó orvos vigyázza a 9 hónapodat. Kívánom, hogy sikerüljön-mert hiszem, hogy ez segíthet csak véglegesen.
Utolsó idős terhes voltam rutin uh-ra mentem,ahol közölték hogy meghalt:(
Egészségügyi okok miatt csak császárral szülhetek,ha nem lett volna elég ami történt 3 napot feküdtem a kórházba a halott babával a hasamba mire megműtöttek.Ez is nagyon kiborított.És ott a kérdés hogy MIÉRT? történt így...erre már nem kapok választ sosem.
szia. Nagyon szomoru ami tortent. :( De,mi lenne,ha elsonek egy kineziologusnal probalkoznal.Talan tudna segiteni,ha meg megsem,akkor meg mindig ott van a pszcihologus v pszcihiater.
azt nem szabad, hogy magadba fojtod a fájdalmad!
Az ember ilyenkor magában keresi az okot, magát marcangolja.És esetleg azt hiszi, akkor "jó", ha a bánatot hosszan hordozza, kimutatja, mert így kell, illik.Cseppet sem kisebbítem a bánatod, de ez megtörtént,visszafordíthatatlan. Ha úgy gondolod, oszd meg velünk, mi történt. Pici baba volt,még méhen belül vesztetted el? Netán szülés közben?Vagy már voltak közös élményeitek?
Nem voltam orvosnál.Azt hittem jobb lesz idővel.Dolgozom,próbálok normálisan élni.Azt hittem ezen is túl leszek.
Köszönöm mindenkinek a tanácsokat.Én is arra gondoltam hogy pszihologushoz kéne mennem.Még sosem voltam...
Próbálok én előre nézni,nap mint nap elmondom magamnak hogy össze kell szedni magam,de aztán minden össze omlik.
Ó Kriszti! Nézem a korodat. Ez az ember életében az, amikor a legtöbbre képes, és a legtöbbet ér. Tudod, krisztusi kor.Nehogy már a hülye gyógyszerektől várj segitséget! Azok gúzsba kötnek.Inkább kösd le magad: egy jó könyv, rejtvény, játék, itt a Hoxa sok-sok közössége:) Rázd meg magad!
Ezek szerint nem voltál még orvosnál? Feltétlen menjél el, mert csak ők tudnak segíteni. Ez egy nagy trauma az ember életében, muszáj kezelni. Szükség van még hozzá a családod megértése, akik ezt az átmeneti állapotot segítenek átvészelni.
A nyugtató fajtájától függ. Lehet, hogy sikerül olyan adagot szedned, amitől "fát vághatnak a hátadon, nem fog érdekelni", de az is lehet, hogy ugyanúgy ideges maradsz. Mert az alap problémád, az, hogy feldolgozd a halálát, az megmarad.
Erre kellene a pszichiáter segítsége.
Ez olyan rövid idő, ami eltelt a babád elvesztése óta,hogy az lenne a különös, ha nem így éreznél. Valószinű, hogy a hozzátartozóid tudják kezelni a szem.változásodat, de próbáld azért kímélni őket, mert csak rájuk támaszkodhatsz. Az az ősrégi mondás jusson eszedbe: az idő mindent begyógyít.Meg az, hogy nem egyedül vagy, akit ilyen tragédia ért-most ezt vigaszképpen vedd, tehát ki tudja, miért, és mit akart a Sors, de túllépnek rajta az érintettek is, s ne magadat okold!Az ember magát marcangolja, önmagát érzi hibásnak, felelősnek.A szeretteid tudják, ki vagy, a világban meg nincs rád írva, mi történt. Készítsd fel testedet, lelkedet egy újabb kis jövevényre, aki nem fog pótolni, de örömet fog adni. Érte változz meg!
Ez borzalmas lehet,nagyon sajnálom!:'(
Én is azt javasolnám amit Vekvik az 5.hsz-ban,sajnos okosabbat nem tudok.:$..és Kitartás!!
ha mindenképpen szükséges...
de ne vidd túlzásba, mert még rosszabb lesz.
átmenetileg nyugtató szedéséről mi a véleményetek?
Ez nagyon nagy megrázkódtatás!
Nagyon sajnálom!
Biztos, hogy ezen nem lehet csakúgy túllépni. Viszont, amíg nem sikerül elfogadnod ezt, addig nem fog jobbá válni az élet. Biztos, hogy ezen nem lehet túllépni, soha, de sajnos muszáj elfogadnod ezt!
Semmi nem lesz a régi, de a jövőbe kell tekintened, folytatnod kell az életed és nem szabad pont azokat az embereket ellöknöd magadtól, akik segíteni szeretnének és melletted állnak, mert a végén egyedül maradsz és az maga a pokol. Ha szükséges keress fel szakembert!
Pszichológust javaslok, mert a pszichiáter csak teletöm gyógyszerrel. Kitartás!
További ajánlott fórumok: