Tüzijáték szavakkal itt! (beszélgetős fórum)
itt ha hiszed ha nem mindenkinek panasza van elégedetlen velem talán a két legkisebb unokám kivételével ...
de főzni idős koromra megtanultam és szeretek ha megeszik..
ma jó az idő itt kéne valamit kitalálnom mit kezdjenek a két kicsi magával
most nyakig vannak a homokban
ajj, de rendes vagy, a többieknek otthon panasza nem lehet!!!
:)
mit tervezel, Alföldi papa???
:)
dehogy is :-D
egyebkent veletlenul kattintottam ide, nem tudtam meg akkor, hogy edesapam irta ki...
Itt Cipruson nincs tuzijatek ma ... Igy csak emlekezni tudok en is a regebbiekre... De lehet, hogy rakeresek, hatha kozvetitik a neten is...
ez nem marad a családban ...
mi magunk is megtudnánk tölteni itt a sorokat de titöletek várjuk....
Nem csipkelodesnek szantam :-)
Es ez egy szep, magyarsaghoz kapcsolodo unnep...
Nekem nem a problemak jutnak eloszor eszembe...
De egyebkent ma kulonosen is boldog vagyok. Nagyon szerencses, jo napunk volt, azt hiszem egy ujabbat leptunk pozitivan elore :-)
Ja, es bar a gyereked vagyok, a gyerekkorbol mar eleg regen kinottem :-D
Tény, hogy elmúlt, de nekem nem tetszik, ami van.
Minden, ami normális, az már nevetségesnek számít, minden, ami vicces volt, az már közömbös, minden, ami tiszta volt, az már maradiság. Na mindegy, ez tényleg hosszú. Én megmaradok konzervatívnak, új ide, új oda.
Megkönnyeztem a soraidat.
És emlékezem...
18 éve, augusztus 17-én ment el az édesanyám, 50 éves sem volt.
Idén, január 17-én követte az édesapám.
Legkisebb gyermekem születésnapja február 17, szokta kérdezni: anya, ugye a 17 a szerencseszámod?
Befelé sírva, kifelé mosolyogva válaszolom: persze, drágám.
HISZEN ÉLETEM LEGSZOMORÚBB ESEMÉNYEI, ÉS EGYIK LEGBOLDOGABB EHHEZ A SZÁMHOZ KÖTŐDNEK...
Mert aki hazáját igazán szereti,
Oltárán gyönyörű életét szenteli.
Piros-fehér-zöld lesz áldott szemfedője,
De Isten úgy segítsen, 100 lép majd helyébe.
Akinek fáj Erdély rabláncon tartása,
S eljut a szívéig súlyos sóhajtása.
Meghallja konduló harang hívó szavát,
Nem hagyja magára szegény Kárpátalját.
Kinyújtja segítő két kezét népének,
Ezer sebből vérző Tátra-Felvidéknek.
És ha harci sípját a nyugati szél fújja,
Őr vidék keresztjét erős vállán hordja.
Látja szolga sorba hajtott magyarságát,
Eke szarván síró Bánságot és Bácskát.
Ráncot szánt az idő ifjú homlokára,
De szemében csillog a szabadságnak lángja.
Mert aki hazáját igazán szereti,
Oltárán gyönyörű életét szenteli.
Piros-fehér-zöld lesz áldott szemfedője,
De Isten úgy segítsen, én lépek helyébe
ami volt, elmúlt, hogy helyet adjon az újnak, a pillanat elmúlt, vele az öröm is,majd jön másik!
no, lassan bezárom amit kell, bocsánat.. másnak adjon élvezetet a tűzijáték!!!!
noé ne csipkedj ha fele igaz is veled örülök...
itt változatlanul a cikis dolgokról irjunk ma este ... ha olvassa a gyerek ha nem...
örül ő, csak nehéz, te messze, baba jön,ritkán lát, tele gonddal..
megértést neki is, neked meg csupa jókat szép Cipruson:)
:((( Nagyon sajnálom, hogy így alakult, és még, hogy olyan naphoz, eseményhez is kötődik ami sokkal jobban feleleveníti. Borzasztó lehet.
Nálunk épp most üvöltöznek már lassan egy órája két lábon járó hangképző lények, de, hogy nem nevezhetik magukat homo sapiens sapiensnek az biztos. Talán kinézetileg. Félelmetes, olyan mintha őrült gyilkosok lennének akik épp vadásznak. Szóval ez a mai nap nekem sem tetszik.
Nalunk boldogsag es nyugalom is van...Nem is tudom elmagyarazni, mennyire oriasi valtas volt ez az ev nekem, mennyi rengteget valtozast hozott.
:-)
Ezeket a szavakat edesapamnak szantam, hogy neha probaljon nem csak borut es gondokat latni maga korul, hanem orulni, boldognak lenni...