Nehéz (?) döntés (beszélgetős fórum)

Igazad van, szerintem nem is kicsit, sajnos erről szól sok minden.

Én a véleményemet elmondtam nekik, több barátjukat megkérdezték, de a döntés az övék (volt).

KI ítél?

beszélgetünk...

Na és muszály nekünk őket megitélni?

Ez az ő életük.

Persze a gyermekek szempontjából nem mindegy, de azt hiszem, van elég felelősségérzetük, hogy ezt eldöntsék a mi megitélésünk nélkül.

Nem tudom mennyit segít a megítélésben, illetve a vélemények alkotásában, de azt még le tudom írni, maga a munka lehetősége, hogy merült fel náluk:

A férj cége ajánlotta fel a lehetőséget (neki) ez kb. nyáron lehetett, akkor nem annyira foglalkoztak vele, de aztán a feleségnek is lehetősége adódott rá, hogy vele menjen, s most a dupla pénznél (az már elég komoly összeg) merült fel bennük először komolyabban a gondolat, lehet mégis megéri. Én láttam mennyit dillemmáznak, s ahogy előbbiekben írtam, végül úgy döntöttek mennek.

Tudjuk, mert leírtam, vissza tudod nézni.

Röviden "jobb élet-jobb jövő=pénz" ennyi.

Ezt tényleg nagyon nehéz eldönteni! Én hat évet voltam itthon GYes-es. De hiába mentem el mellette dolgozni, annyira "lemaradtunk", hogy most hónapok kellenek, hogy utolérjük magunkat! És bizony tényleg volt olyan, idő, mikor azt kellett mondanom a gyerekeknek, hogy most nincs pénz erre vagy arra! Sajnos túlvállatuk magunkat azért, hogy lakásunk legyen, mivel szülőktől (senkitől) segítséget nem kaphattunk. Szerintem elég sokan vagyunk hasonló helyzetben.

Tehát nekem tényleg nagy dilemmát okozna a lehetőség. De azt gondolom a legnagyobb baj akkor lenne, mikor fél év után hazajönnénk és akkor kellene visszamenni. Lehet, hogy itthon ragadnék!:-)) Akkor inkább tényleg keresnék közelebb valami lehetőséget, ahonnan legalább 2-3 hetente hazajöhetek hozzájuk!

Persze! Ez nem is vita kérdése, szerintem.

Én is csak a saját tapasztalataimat tudtam leirni.

Én ilyen helyzetben voltam, sajnos csak igy tudtam megoldani.

Nem tudhatjuk a szóban forgó párnak milyen érvei vannak, tehát megitélni sem tudjuk őket.

Na én se hagynám itthon a gyermekeimet semmi pénzért.Én nagyon szeretem a pénzt,de nem minden áron.Ja és ezért lenne jó a komoly családtervezés,hogy elkerüljük az ilyen problémákat.

Aki örökbe akar fogadni,annak tanfolyamot kell végeznie és két hivatal is megy hozzá környezettanulmányra.Kétszer kell kereseti igazolást benyújtani.Na én ezt bevezetném minden szülni akarónál és akkor nem lenne ilyen sajnálatos helyzet.Én megértem Jocoanyát is és a külföldre utazó párt is. De ez az én véleményem.Ne haragudjatok érte.

Igazsag szerint en mindennel kapcsolatban ugy gondolom, hogy az embereknek maguknak kell eldonteni, mit tesznek, mivel nekik kell vallalni a kovetkezmenyeket is. Tehat masnak semmi joga biraskodni. Nem biraskodasnak szantam, oszinten nem. Csak a gyerekek fejevel gondolkodva, nem hinnem, hogy valaha megertik. Ha nem is tudatosan, de tudat alatt mindig bennuk lesz az az egy ev, amit anyuka-apuka nelkul toltottek. Raadasul meg olyan kicsik. Atlagos csalad, Budapesten autoval raadasul nem is hangzik annyira elkeseritoen.

Nehez dontes, az biztos es csak 1 ev mulva derul ki, hogy megerte-e.

Persze, én nem azt mmondtam, hogy a szóban forgó család éhezik vagy fázik.

Csak azt, hogy sajnos én is voltam hasonló helyzetben.

Igen, végülis ismerni kellene a családot, a motivációjukat, hogy véleményt lehessen mondani.

En sem olyan csaladba nottem fel, ahol barmit megkaphattam. Egyebkent amig nem tudjuk, hogy a szoban forgo csalad ehezik, fazik-e es ezert menne el, vagy egyszeruen jobbat szeretne, addig nem lehet velemenyt mondani.

De ha a sajat helyzetembol indulok ki: Hiaba keresek itt jol, de meg nincs meg az az anyagi hatter, amivel a teljes biztonsagot teremthetnem meg a gyermekemnek, akkor sem maradnek itt nelkule.

Nehez idoszak lehetett, amin atmentel a gyes utan, de azt el kell ismerned, hogy nem ugyanaz 2 hetente talalkozni a babaddal ugy, hogy kozben ha gond van barmikor mellette lehetsz, mint az, amikor kulfoldon vagy, ahonnan nem szaladhatsz haza, ha a gyermekednek szuksege van Rad.

Ugy látom adatlapodról, hogy még csak készülsz az anyaságra. Ehhez gratulálok.

De ha nem tudod elképzelni a pillanatot, mikor elbucsuzol a gyermekedtől, akkor azt a pillanatot el tudod képzelni, mikor azt mondod a gyermekednek, hogy sajnos ezt vagy azt nem tudom megvenni neked, mert nem telik rá?

Nem tudlak elvinni az állatkertbe, mert nem telik rá.

Nem tudok veled elmenni kirándulni, mert nem telik rá?

Ezt el tudod képzelni?

Sajnos én voltam már ilyen helyzetben!

Mikor gyes-ről visszamentem dolgozni, a gyermekem 8 hónapig az édesanyámékkal volt, mert különben nem tudtam volna dolgozni.

Választhattam. Vagy 2 hetente látom a gyerekem, de tudom biztositani a jólétét, vagy éhezünk és fázunk, mert nem telik sem ennivalóra, sem tüzelőre, de együtt vagyunk.

Nos ilyen helyzetben mit választanál?

Fejlemény:

Már biztos, hogy mennek, eldöntötték, március végétől/-április elejétől/ lesznek kint egy évet.

Véleményeteket ettől függetlenül továbbra is várom:)

Ezt csak mellekesen irom le, hogy 3. eve olyan arab orszagban dolgozom, ahol meg turizmus sincs, es a leheto legnagyobb biztonsagban erzem magam.

Viszont,ami a temat illeti, nem tudnam azt a pillanatot elkepzelni, amikor a 2 kicsi gyermekemtol elkoszonok, hogy most egy ideig nem en keszitem az esti kakaot, nem adok jo ejt puszit, nem takargatlak be benneteket, nem olellek meg benneteket, nem en apollak benneteket, ah betegek lesztek, de gondolok ratok es ez ertetek van, mert szerintem ezt a gyerekek soha nem fogjak megerteni, meg ha nagyobbak lesznek, akkor sem. En nem varnam el a szuleimtol, hogy igy teremtsek meg azt, ami meg hianyzik az eletunkbol, nem is fogadnam el soha.

Számomra egyértelmü lenne! Menni!

Születése óta egyedül nevelem a gyerekemet, én tudom mi az hogy anyagi biztonságot teremteni neki.

Igy is dolgozom a hét 7 napjából 6-ot, nem ritkán 12 órában!

Ha egy év alatt megteremthetném neki azt, hogy a továbbiakban nem kellene ennyit dolgozni, akkor nem haboznék.

Amugy nekem most is a nagyszülők vigyáznak rá, amig dolgozom.

Ez egy tényleg nehéz döntés.De elgondolkodtató.Én ugyan el sem tudom képzelni,hogy itt hagyjam a gyerköimet,mert hiába tudjuk,hogy az az egy év gyorsan elszáll,akkor abban az egy évben a gyerekeim nélkül eltöltött idő 100 évnek tűnne,olyan lassan telne el.De én sem ítélkezem felettük.Most jött egy ilyen lehetőség és tudjuk,hogy az ilyen szép ígéretes lehetőségek nem adódnak mindennap.Ha tényleg ezzel az egy évvel egy jó életet tudnak teremteni maguknak akkor szerintem is bele kéne vágniuk,inkább egy év kínkeserves szenvedés a gyerkök nélkül,minthogy az állandó anyagi gondokkal való küzdelem.De mint már mondtam én nem tudom ezt magamról elképzelni,de talán azért sem,mert nekem nem lenne kikre itt hagyni a gyerköimet.

Dubai meg álmaim netovábbja,szóval irigykedem a lehetőségért:)