Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Szingliség - divat vagy kényszer? fórum

Szingliség - divat vagy kényszer? (beszélgetős fórum)

1 2
2012. márc. 10. 11:07
ez egy eletforma aki annak valassza,es divatos is.
48. Neenaa
2009. aug. 19. 15:31
Attól függ, hogy ki milyen tipus, én mondjuk rettenetes kényszernek érezném
47. c42aaaac41 (válaszként erre: 44. - Ce00df587e)
2009. júl. 31. 12:59
szerintem meg jó életforma.:)
46. Crystall (válaszként erre: 45. - 70a5a27405)
2009. júl. 30. 23:43
Üdv. az anyaszinglik körében, vagyunk itt páran:D
45. 70a5a27405 (válaszként erre: 1. - 95a0f7ade3)
2009. júl. 30. 12:29
Én szingli vagyok..egy gyerekkel.
2009. júl. 29. 15:59
néha jó ha egyedűl van az ember de nemhiszem hogy ez egy jó élet forma.nekem 3 hónapig tartott de akkor nagyon jó volt és rám is fért.
43. Gligi (válaszként erre: 42. - 62cc0f78ae)
2009. júl. 29. 13:43

:-))))))))))))))))))))

Tiszta szívből kívánom találd meg az igazit, hogy kompromisszumokat köthess :-))))))))))))))

42. 62cc0f78ae (válaszként erre: 35. - Gligi)
2009. júl. 29. 13:11

Persze!:)


"ha megtalálod azt az egyetlen egyet aki mellett ott a helyed..."----->az teljesen más helyzet lenne, azok a kompromisszumok nem kényszerből születnének!:))) És igen, ha megtalálnám, az jó lenne:)

41. 236fe2f68e (válaszként erre: 16. - 95a0f7ade3)
2009. júl. 29. 11:53
Bizonyára igazad van :D
40. 32816cc1a8 (válaszként erre: 28. - Mia 74)
2009. júl. 29. 10:53

Az utolsó pár soroddal nagyon egyet értek!És magamra is ismertem egy kicsit!Én abba a csoportba tartozom akik taszítják maguktól a férfiakat és nem vélt hanem valós kudar és csalódás miatt!

A társkeresőről meg csak annyit,hogy örülök,hogy neked bevált!!

Sajnos én csak rosszat hallok az ilyen oldalakról a bnőimnek nagyon rosszak a tapasztalatai.Na igen és 40-felett hol ismerkedjen egy nő?

Diszkóban?Onnan kinézik a fiatalok!

Erre szoktam viccesen azt mondani mikor megkérdezik tőlem,hogy mért nem keresgélek párt magamnak,hogy:A férfi olyan mint a jó parkoló hely.Minden jó hely foglalt....

Szerintem a szinglisség nem a divatról szól!Vannak nők akik nem találják meg az életükben a másik felüket és idővel már nem keresik.Nos én így 40 felett már bele törődtem a szinglisékbe!igen ahogy a bnőm mondja be bújtam a csigaházamba!!!Ez nálam valahol önvédelem legalább nem csalódok többet a férfiakban és nem lesz több átsírt éjszakám!:(

39. Mia 74 (válaszként erre: 35. - Gligi)
2009. júl. 29. 09:49
Ez nagyon igaz! Míg szingliként éltem, a párkapcsolataim (mert van azért akkor is, legalábbis próbálkozás) valahogy olyan "izzadságszagúak" voltak. Pedig, még csak nem is voltam kompromisszumra hajlandó. Aztán megismertem a férjemet, és anélkül, hogy "izzadtam" volna, még kompromisszumokat is kötöttem, kötök ma is. Tényleg az a lényeg, hogy ezt az ember ne teherként élje meg, mert akkor lőttek az egésznek.
38. reni79
2009. júl. 29. 09:04
Egyébként van olyan ismerősöm aki szingliként érzi jól magát.
37. reni79
2009. júl. 29. 09:02
Nem tudom,17 éves korom óta nem voltam szingli:-)
36. 40163fd81d (válaszként erre: 26. - F65231edcb)
2009. júl. 29. 09:01
Én ugyanezt mondanám a házasságra is ,hajjaj:))
35. Gligi (válaszként erre: 31. - 62cc0f78ae)
2009. júl. 28. 20:36

Hááááááát.....van abban valami amit leírtál :-)

Imádtam szingli lenni :-) De azért közben eszembe jutott az is, hogy mi lesz akkor, ha már nem leszek olyan jó formában, hogy én válogathassak a pasik között!

Azért kezdj el beletörődni abba, hogy ha megtalálod azt az egyetlen egyet aki mellett ott a helyed észrevétlenül kompromisszumokat fogsz kötni amikről az érzelmek hatására nemtudod, hogy kényszerből teszed :-)

34. Gligi (válaszként erre: 28. - Mia 74)
2009. júl. 28. 20:27
Az utolsó bekezdéseddel teljesen egyet értek :-)
33. Mia 74 (válaszként erre: 31. - 62cc0f78ae)
2009. júl. 28. 17:29
Bocsánat, én sem apáca voltam... sőt, éltem én az életem. Ami az alsógatyát illeti, elég frappáns megfogalmazás, de bizony a kényszerkompromisszum még jobb! Van, aki viszont egyedül nem tud élni, és inkább vállalja a sz@r kapcsolatot is...
2009. júl. 28. 17:06

Sziasztok!

Én alig multam 16 mikor összejöttem a késöbbi férjemmel (8évig tartott). Elötte úgy éltem ahogy a szüleim szerették volna, bár azért lázadoztam, késöbb a férjemhez alkalmazkodtam, majd mikor elváltunk volt egy három éves kapcsolatom ahol rengeteget türtem. Na ezek után döntöttem úgy, hogy nekem többé senki ne mondjon meg semmit, ne parancsolgasson. Most élvezem a kisfiammal az életet oda megyünk ahová akarunk, mi mondjuk meg mikor mit csinálunk nem egy férfi akik egyébként sokszor hangoztatták, hogy bezzeg ha ök nem lesznek majd elveszek egyedül, ehhez képest egész jól elboldogulok ebben az élet nevü játékban. (nem úgy mint a 2 exem)Szóval élvezem az anyaszingliséget és egyenlöre még nem kötök alkut csak azért, hogy ne legyek egyedül. Sz. Bellának igaza van pasik vannak mindig, de még egy jó darabig egyiknek sem fogom bemutatni a fiam:-)

2009. júl. 28. 16:06

Ha megtalálálom (vagy rámtalál:D) az, akiből csak egyetlenegy van, és aki számára én vagyok az egyetlen, akkor nem kérdés, hogy ott a helyem mellette! De kényszerkompromisszumokkal teli sz*r kapcsolatot nem vállalok be.

És miből gondoljátok, hogy aki szingli, az egyedül van? Pasik vannak, mindig, csak nem kell alsógatyát mosni.

2009. júl. 28. 15:23
"Én vén vagyok akár a Föld",a férjemmel 20 éves korom óta vagyok együtt,vagyis lassan 30 éve már.Ez azt jelenti gondolom,hogy szingli sosem voltam.Boldog vagyok,de szerintem egy nagyvárosban szingliként is boldog tudnék lenni,ha jó állásom lenne,jó lakásom stb.Viszont egy faluban,pocsék állással nem tudnám elképzelni a "boldog szingli" létet.Még úgysem állás nélkül,rossz lakhatási körülményekkel.Egy faluban szinglinek lenni inkább talán a vénlány fogalommal lehet azonos.Akkor is,ha önként választott életforma esetleg.
2009. júl. 28. 15:13
Nálam valahol a kettő között :-) Akkivel lennék, akit szeretek, azzal nem lehetek, méltatlan kompromisszumot meg nem kötök. El tudom tartani magam, csak azért hogy könnyebb legyen nem megyek bele egy kapcsolatba valakivel, aki untat, vagy bánt, vagy nem jó szex. Akkor inkább egyedül, amíg nem találok olyat, vagy nem talál rám olyan, akivel lelkileg, fizikailag és intelektuálisan is jó. Én leszek a legboldogabb, ha nem szingliként, hanem családban élek tovább, de a szingli létnek is van szépsége. Kötetlen, függetle, ugyanakkor persze csapda. A kivívott, elért kényelmet nehéz feladni és ha sokáig tart, könnyű megszokni, hogy csak magamhoz alkalmazkodom, máshoz nem kell. Szóval jó is, meg nem is. Másfelől a pasikban sem tombol az elköteleződés iránti vágy. Mi nők meg az önámítás csúcsaként olykor elmagyarázzuk magunknak, hogy ez nekünk mennyire jó, mert önmegvalósíthatunk. Így lesz a kényszerből divat.
28. Mia 74 (válaszként erre: 26. - F65231edcb)
2009. júl. 28. 15:08

Csatlakozom! :)

Mondom ezt úgy, hogy olyan 8 évig éltem szingliként, amit egy percig sem bántam meg, és anélkül, hogy anno tudtam volna, ez mennyire divatos lesz. Voltak nehezebb pillanatok, de a hihetetlen szabadság nagyon vonzó volt számomra. Persze kerestem is közben a másik felemet, ami sehogy sem akart összejönni. Rengeteget tanultam közben, és most már azt mondom, kellett ez az idő, hogy igazán benőjön a fejem lágya, és tényleg érett legyek egy normálisan működő kapcsolatra. Utólag mondhatom, mindig ugyanúgy jártam egy-egy kapcsolatnál, a sors mindig ugyanazt dobta vissza, amíg ugyanúgy reagáltam dolgokra. Aztán egyszer megpróbáltam másként... nem volt könnyű az sem, de tanulságos volt és bejött.

Mellesleg én sem akartam mindenáron gyereket, mert apa nélkül minek? Nem is jöttek az anyai ösztönök sem, el voltak azok fojtva rendesen.

Immáron 3 éve ismertem meg a férjemet, divatosan egy társkereső fórumon... Divatból? Egy frászt! 30 felett már ciki diszkóba menni, a könyvtárban meg csendben kell lenni... házinyúl?! áááá.. maradt a net.

Szóval lehetne mesélni. Ha egy szinglit megkérdez az ember, és az tényleg őszintén válaszol, valójában egy boldog párkapcsolatra vágyik, csak nagyon működik benne az elfojtás (a vélt vagy valós kudarcok miatt?), amitől görcsös és/vagy laza lesz, ami taszítja a pasikat. Szerintem.

27. 32816cc1a8 (válaszként erre: 23. - 95a0f7ade3)
2009. júl. 28. 15:01
Igen felelős vagyok érte,törődők vele és nagyon boldog vagyok,hogy Ő van nekem!Igen sok mindent megtudok vele beszélni,de vannak dolgok amihez Ő még "kicsi".Nos ilyenkor is érzem a szingli élet hátrányát!Nem szomorkodóm,mert az Ő mosolya és lénye kárpótol bizonyos dolgokért!
2009. júl. 28. 14:53
divatnak beállított kényszer:(
25. 95a0f7ade3 (válaszként erre: 22. - C42aaaac41)
2009. júl. 28. 14:51
Akkor csak ilyen legyen a nagy Ő is!:) Tényleg aranyos kispasi.:)
24. zizus3
2009. júl. 28. 14:51
Én anyaszingli vagyok 2 gyerekkel. Amikor az ember párkapcsiban él akkor pár év után elege lehet belőle...3x váltam el..nemcsak az én hibámból. Most pedig az lenne a jó ha valaki mellettem lenne. Nagyon nehéz megtalálni az igazit...még ilyen idősen is. 52 éves vagyok.A gyerek nem pótolja a pár szerepét,mivel senki sem magának neveli.
23. 95a0f7ade3 (válaszként erre: 20. - 32816cc1a8)
2009. júl. 28. 14:50
Ebben teljesen igazad van! De mégis van, akiért felelős vagy, akivel törődhetsz, szólhatsz hozzá, vagy megbeszélhetsz vele valamit.:)
22. c42aaaac41 (válaszként erre: 19. - 95a0f7ade3)
2009. júl. 28. 14:46
Ja ja!A legjobb pasi az életemben!:))
21. c42aaaac41 (válaszként erre: 17. - Biológus)
2009. júl. 28. 14:45

:))

Köszi!

Tényleg ez egy életforma!Persze vannak akik kényszerből csinálják,de Én mindig is jobban boldogultam egyedül!Többet tudok kihozni magamból!

2009. júl. 28. 14:38

Én jó pár éve élek szingliként.Nem divatból csak nem jött és nem is jön össze semmi!

Szívesebben élnék és éltem kapcsolatban.Az ember társas lény és szerintem jó ha van társ az életben.Igaz van egy gyermekem úgy,hogy nem vagyok teljesen szingli,de a társat egy gyermek nem pótolhat.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook