Ki a hibás?? (beszélgetős fórum)
Emőcével értek egyet ezen részével.Először is nyilván ok okozat minden az életben...,de az sem működik szerintem egy párkapcsolatban,hogy ha megkapok mindent elfogadom...feltett kezekkel,ha ne kapok meg mindent duzzogva kihátrálok és keresem az örömet máshol.Nos akkor itt ki mit tesz meg? Főleg ha nevén van nevezve a betegség...Vajon a pasi mit tett azon kívül,hogy kihátrált...mit tett azért,hogy a felesége újra megkívánja még a betegség kapcsán is őt.Csak bepróbálkozott elutasították...aztán kifelé fordult.Hmmm
Vagy Cickány valóban nagyon elutasító voltál vele szemben?
kérlek, majd néha írj priviben, mi van veletek... a fórumot lassan nem nézegetem, nincs értelme már...
a sorsod viszont érdekelne))
Nem, de más miatt is kerülhet mélypontra egy házasság. Az enyém is volt válásközelben, de másként döntöttünk.
Egyébként Te meggyőzhetetlen vagy és ennek több oka is lehet... Nagyon beleélted magad a szituba, másfél év alatt nem léptél túl rajta, pedig a férjed veled maradt.
Nézd, nincs tovább... nincs ész érv, nincs érzelem, nincs tudatosság, akarat és cél, amiért Te képes lennél másként gondolkodni. Te nem a férjed és a házasságod félted, hanem elégtételt akarsz rajta venni. Minden hozzászólást, ami nem arról szólt, hogy "Te szegény, megcsalt az a szemét férjed, amikor beteg voltál" támadásnak véltél ("persze, biztos téged is megcsalnak, csak nem tudod, honnan tudnád, mit érzek, milyen tapasztalatról beszélsz te?!). Magaddal vagy elfoglalva, Neked milyen rossz, Téged megbántottak, Téged fognak kiröhögni, Te, Te, Te...
Nem látod magadtól a házasságodat, mert eltakarja a sértettséged, amin nem tudsz túllépni.
Én a saját férjemet mintaférjnek tartom, fantasztikus embernek, de ez nem azt jelenti, hogy hibátlan. Sőt, senki sem hibátlan. Megkérdezted már a férjedet, hogy mit gondol rólad, milyen felesége vagy neki?
azt már szépen kibontottátok ti, több soron is.
Azért nem cífráztam.
:)
Igen.
Ez így világos és igaz!
Nem voltam még ilyen helyzetben. De el tudom képzelni, ha nem is tudom beleélni magam. Hogy miért? Ha ez egy-két hónapig tart és látod a végét, akkor az érthető, világos. De egy év hosszú idő, és lényegtelen, hogy Te vagy én voltunk e ilyen helyzetben, csupán azért, mert látod, az ő férjének ez az egy éves időszak már elfogadhatatlan volt. És ez az, ami fontos.
Írta már valaki, nagyon egyetértek vele, hogy el kellett volna menni az orvoshoz és próbálni feliratni esetleg másik gyógyszert, elmondani, hogy a libidó a nullára csökkent és ez gondot okoz a házasságban... Nem külön szobába költözni. Egyébként a gyógyszerszedés, a betegség az egy dolog, de a különköltözés... az egyértelmű jele a lelki elhatárolódásnak is, amit valószínűleg megérzett a férj is.
Nem bizony, ideje az egyenlőre nem lenne. Mondd, ismered? Egyébként egyszerűen ő az a pasi-fajta, aki nem olyan, aki soha nem tenné meg, előbb verné itthon a huppot, akár napról napra is, minthogy így kilépjen a házasságból, akárcsak egy időre is. Ő azt mondja, akinek otthon megvan mindene, az úgysem megy máshova...
Én a helyedben nem másokat próbálnék megbántani, hanem elgondolkodnék magamon. Azon, milyenek a megnyilvánulásaim (mert ha itt a fórumon idegenek előtt ilyen indulatosak és "őszinték", akkor a négy fal között ez csak fokozódik...).
Elhiszem, hogy el vagy keseredve, fájnak a történtek és bizonyos fokig sértő, női mivoltodban megalázó az, hogy megcsalt. De tényleg kérdezem, szerinted nem segítetted őt hozzzá? Egyébként nincs értelme vitázni, a Te dolgod. Én egy ilyen helyzetben elmennék fodrászhoz, kozmetikába esetleg, figyelnék kicsit, hogy otthon csinosabb legyek (nem vinném túlzásba azért) és próbálnék nagyon kedves lenni a férjemhez: -azért, hogy megtartsam, mert biztosan szeret még, ha nem hagytad el, csak ellehetetleníted az életeteket most, mert úgy fáj a szíved.
- azért, hogy szép legyen mindennap, jól érezzük magunkat mindannyian (ő is, a gyerkőcök is, ha vannak és Te is),
- és azért, hogy tudatosan megjavuljon a házasságom és ne szorongjak amiatt, hogy megcsaltak.
Nincs más út, mint megbocsájtani és tudatosan rendbetenni a házasságodat, vagy egyedül maradsz a vádaskodásaiddal.
Az első kérdésedre visszatérve... 120 százalékig biztos vagyok benne. Én a férjemet mind testileg, mind lelkileg tudatosan, az ő igényeihez igazodva elégítem ki mind az ágyban, mint az élet többi területén. Úgy, hogy a szava is elálljon és ne vágyakozzon másra... egyébként szerencsére ez az ő elve is. Hidd már el, hogy működik!
Én őszinte szívből kívánom, hogy lásd meg, mitől lesz Nektek jobb a házasságotok és mi az, amitől mindketten boldogok lesztek!
Nem okoskodni akarok, csak szerényen, hallkan megkérdezném, hogy voltál Te hasonló helyzetben?
Voltál hosszabb ideig beteg, olyan beteg, hogy a szex puszta gondolatától kirázott a hideg, ugyanakkor a férjedet/barátodat nagyon szeretted?
El tudod egyáltalán csak képzelni is ezt a két egymásnak ellentmondó érzést?
Nézd, látod, hogy már senki nem győzköd Téged, mert hajthatatlanul csak mondod a magadét és nem látod a valóságot.
Engem még nem csaltak meg, de ez nem a "baromi bölcsességemnek" köszönhetem. Elmondom, hogy minek, aztán vége, verd tönkre a házasságod, mert afelé mész rendületlenül. Szóval:
-a férjem nem tekintem a birtokomnak. Nem azért nem akarom, hogy megcsaljon, nehogy másnak örömet okozzon és beszéljen rólunk a falu. Azért nem akarom, mert szeretem nagyon.
-a szeretetem kimutatom. A szex nem kötelező ha kell, ha nem, de egy évig nem feküdni le a saját férjemmel... nevetséges.
Ha én néhány hónappal is próbálkoznék és külön szobába költöznék, akkor a férjem ide hozná a saját házunkba a kiszemelt partnerét.
Te egy évig nem éltél házaséletet! Haló, érted Te ezt felnőtt emberként? Szerinted a férjed akkor mit érzett, gondolt? Nem szenvedett? Nem gondolta, hogy már nem szereted?
Tavaly óta nem jutottál túl egy gondon, amit tulajdonképpen Te okoztál... :(
kicsit félreértettél!!!nincs semmiféle csaj!tavaj volt márciusban kb másfél hónapig.te miről beszélsz?
és ha már ilyen baromi bölcs vagy,meséld már el ,te hogyan élnél-éltél meg egy ilyen átverést?mert nagyon kíváncsi lennék más emberre,hogyan hat az ilyesmi,mert úgy vagyok beállítva,mintha ez csak engem sértene!mármint a "félrekefélés".nektek ez BELEFÉR???
szerintem nem "majdnem":))
Tönkre is tetted ,vagy teszed.......
Nem szereted. Sokmindent érzel iránta, de szeretetet, tiszteletet, megbecsülést és vágyat nem. A hozzászólásaid sértettségről árulkodnak. Te csak azzal foglalkozol, mit mondanak mások és közben szépen tönkreteszed a házasságodat. Úgy írsz, mintha ő a birtokod lenne és ahelyett, hogy szeretettel, odafigyeléssel próbálnád a kapcsolatotokat helyrehozni, egyfolytában üldözöd el magadtól. Ha nem változol, akkor mást fog ölelni, az biztos.
Te nem gondolkodtál még ezen?
Vigyázz -és ezt jóindulatból mondom-, mert el fog hagyni, nagy az esélyed rá. Ha Te ezen nem lépsz túl és nem látod be, hogy ez egy neki "szükséges lépés" volt, mert olyan természetes igényei voltak a szeretetre, az intimitásra, a közvetlenségre, amit tőled nem kapott meg 1 évig (Te Jó Ég!, még leírni is sok), akkor folyamatosan tönkre fogod tenni minden napotokat.
"ezt a házasságot majdnem sikerült tönkretennem!!!megtette,iszonyúan bánja,nagyon röstelli,én meg rendesen a fejéhez is vágom,hagy szenvedjen!szenvedtem én is,mint az állat,amikor megtudtam.hát ennyi..."
Te szereted ezt az embert, vagy csak valami miatt nem akarsz elválni?
Gyagyának éppen nem tűnsz, de kezdem kapisgáni miért is csaltak meg téged olyan sokszor!
Attól, hogy valaki elvárja a társától a hűséget, még nem uralkodik rajta, és nem lesz a tulajdona.