Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Szülni 40 felett fórum

Szülni 40 felett (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szülni 40 felett

❮❮ ... 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 ... ❯❯
275. Bcicus (válaszként erre: 273. - 363d535da9)
2007. júl. 26. 02:05

Te valamit nagyon félreértettél.

Én nem azt mondtam, hogy gyerekkoromban nem kaptam meg mindent, de ettől még ugyan olyan szar volt tiniként attól rettegni, hogy elmennek.

Azt soha nem írtam, hogy nem akartam gyereket és azt sem, hogy 5 éve próbálkozom.

5 éve szeretnék, szerettem volna, soha nem mondtam mást, de az is biztos, hogy ennél idősebben már nem vállalnék gyereket, plán nem elsőt, de ez mindegy is, hiszen nem lehet.

Megműttetni majd késöbb fogom magam, amikor nem kell annyit várni a műtétre és lesz rá pénzem, hogy még véletlenül se eshessek teherbe.

2007. júl. 26. 01:20

Szia Gyongyos!


Beleolvasgattam az iråsaidba, es egy nagyon kellemes ember kepe rajzolodott ki bennem Rolad!

Drukkolok, hogy jojjon ossze a baba. Nagyon szep csalådod van, 3 remek fiu. Iråsaidbol ero arad,en sem adom fel , csak en mår sajnos 44 eves vagyok. Mariann

273. 363d535da9 (válaszként erre: 270. - Bcicus)
2007. júl. 26. 00:53

Megfogadtam, hogy lezárom veled a beszélgetést, de most valamit nem értek.


Már bocsi, de egymásnak teljesen ellentmondanak a hozzászólásaid!


Először kezded azzal, hogy milyen öregek a szüleid, stb. és, hogy csak apádat szereted. Aztán később azt írod, hogy milyen jó gyerekkorod volt stb.

Először azt írod, hogy egyáltalán nem akarsz gyereket, majd azt írod, hogy nem lehet, mert meddő vagy, pedig 5 éve próbálsz teherbe esni, most meg megint azt írod, hogy nem is akarsz gyereket, és megműtteted magad.


Elolvasod te, hogy miket írsz????????????????????

272. vica66 (válaszként erre: 270. - Bcicus)
2007. júl. 25. 20:45
Már megint? (Vagy még mindig.)
271. vica66 (válaszként erre: 266. - Ggabi39)
2007. júl. 25. 20:43

Szia, Gabi!

Sajnos bármi megtörténhet a legjobb családban is, nálunk is van "kakukktojás", de az ilyen dolgokkal nem tud mit kezdeni az ember, élnie kell a saját életét.

Hát, jobbakat kívánok neked, csak eltelik valahogy az a néhány hét, azután örülhetsz a kicsikédnek. Szorítok neked!

Mi jól vagyunk eddig, reménykedem, hogy ez így is marad. Persze, növekedünk :))), de azért nem olyan látványosan, igaz, nekem még van időm bőven őszig.

Vigyázz magatokra, pihenj sokat!

270. Bcicus (válaszként erre: 269. - 363d535da9)
2007. júl. 25. 20:15
Nem fog az biztos. Mert ennek ellnére védekezni fogok és amint lesz alkalmam és pénzem, ha elértem azt a kort, megcsináltatom a műtét, hogy még véletlenül se terténhessen meg.
269. 363d535da9 (válaszként erre: 265. - Bcicus)
2007. júl. 25. 19:37

Elbeszélünk egymás mellett.


Nagyon érdekes történet lenne, ha úgy 35 éves korod után megtörténne veled a csoda és gyermeked születne!


Attól függetlenül, hogy nem találunk közös pontot, kívánom neked, hogy az életed alakuljon úgy ahogy szeretnéd!

268. Bcicus (válaszként erre: 267. - Ggabi39)
2007. júl. 25. 18:57

Nem hinném, hogy az életem teljes lehetne gyerek nélkül, mivel már 5 éve szeretnék babát és ez volt életem fő célja.

Ez nem Isteni áldás kérdése (főleg, hogy én nem hiszek benne), hanem egy orvosi műhibáé.

De azért köszi, de sajnos én nem hiszek az ilyen csodákban.

267. ggabi39 (válaszként erre: 265. - Bcicus)
2007. júl. 25. 18:20
Sajnálom, hogy így alakult. De én azt mondom, ha már a jó Isten nem áld meg gyermekkel, az életed gyermek nélkül is lehet teljes. De csodák mindig vannak, hátha... én mindenesetre drukkolok.
266. ggabi39 (válaszként erre: 263. - Vica66)
2007. júl. 25. 18:18

Szia Vica!


Á, ne sajnáld, én évekig rágódtam rajta, próbáltam neki segíteni Isten látja lelkem, próbáltam mindent megtenni, de egyszerűen hátat fordított és elment. Neki jobb a "cigány" élet, hát legyen, az ő választása. Csak a kisfiút sajnálom nagyon, főleg amikor az oviban anyák napja van... gondolhatod mit érezhet! Milyen anya az ilyen? Sokszor kerestem rá a választ, meg a miért pont ő-re is, hiszen hárman vagyunk testvérek, mi nem lettünk ilyenek csak ő. Nem tudom. Nincs szíve, nincs lelke.


Egyébként köszi megvagyok! Nem mondom, hogy túl jól, de még 2 in 1. Mostanában rettenetesen sokat keményedik a hasam, a védőnő szerint lehet hogy Seduxent kell majd szednem. Kedden megyek a dokihoz, majd megbeszéljük. A lábam is dagad, estére olyan, mint az elefánté.

Pedig még vagy 7-8 hetet ki kellene bírnom valahogy. Igyekszem, de néha úgy érzem, itt a vége.

És te illetve ti hogy vagytok? Szépen növöget a baba? Van már neve?

265. Bcicus (válaszként erre: 256. - 363d535da9)
2007. júl. 25. 00:14

Nem írtad, hogy hülye vagyok, csak körül írtad. Nem vagyok semmivel jobban eléknyeztetve mint bárki.

A szüleim abszolult nem bánták, hogy be vállaltak engem.

Azt, hogy önző és hálátlan lennék, meg végképp nem illik rám. Abszolult nem vagyok önző típus sőt..

Sajnos ezt sokan ki is használták régen, de ez nem ide tartozik.

Nem hinném, hogy ne lennék rá alkalmas. Mellesleg én nem le mondtam róla, még 1-2 év beleférne az általam felállított korhatárba, de sajnos meddő vagyok.

264. erikpipi (válaszként erre: 262. - Teráz)
2007. júl. 24. 21:26
Mi?
263. vica66 (válaszként erre: 261. - Ggabi39)
2007. júl. 24. 20:51

Szörnyű egy történet!:( Sajnálom.

Egyébként hogy vagy, Gabi?

262. Teráz
2007. júl. 24. 20:19
Önzés.
261. ggabi39 (válaszként erre: 260. - Vica66)
2007. júl. 24. 20:09

" Olyanok is akadnak, akik meggondolatlanul szülnek, aztán elhagyják a gyermeküket. Talán ezek a dolgok nem életkor-függőek."


Ebben teljesen igazad van! Az én tesóm 32 éves az idén. Első gyereke egy arab férfitól született, ő akor 22 éves volt. Összevesztek, elváltak. A tesóm újra férjhez ment egy börtöntöltelék magyar fiúhoz, tőle is született egy kisfia. Inni, csavarogni kezdett. 6 éves volt a nagyobbik kisfiú amikor az apja külföldre lopta, "elmenekítve" az iszákos anyjától.

Majd a tesóm a 2. férjétől is elvált, összeállt egy még rosszabb emberrel. A kisebbik gyereket elhagyta, immár 3 és fél éve apukám neveli, ő lett a gyámja. Nem is látogatja, nem is érdekli, nem is tudjuk merre van. Pedig mennyi segítséget kapott, hogy normálisan éljen! De nem kellett neki!

Na ennyit a meggondolatlanságról...

260. vica66
2007. júl. 24. 11:38
Mi számít idős kornak manapság? Mikor tizenéves voltam, egy 28-30 évesre úgy néztem: milyen öreg! Ma,amikor észrevétlen elrepült 40 év, nem érzem idősnek magam. Szerencsére egyetlen orvos sem ítélt el a gyermekvállalás miatt, sőt! (Azért ennél sokkal idősebben nem hiszem, hogy be mertem volna vállalni.) Honnan tudhatnánk, mit hoz a jövő? Arról is megoszlanak a vélemények, hogy egészen fiatal szülők neveli-e jobban a gyermekeiket, vagy azok, akik már érettebb korban vannak. Olyanok is akadnak, akik meggondolatlanul szülnek, aztán elhagyják a gyermeküket. Talán ezek a dolgok nem életkor-függőek.
2007. júl. 24. 10:19

röviden , az idősebb korban gyermeket vállalókra ne tessenek kígyót-békát kiabálni, szerencsére ezt mára már az orvostudomány is túlhaladta


de hogy mennyit változott a világ arra jó példa anyu esete, akire a hetvenes években csúnyán rákiabált az orvos, hogy gondolja ilyen öregen az első gyerek vállalását


olyan jó , hogy ma már ilyet nem mond egy orvos sem

2007. júl. 24. 10:16
persze ez nem általánosítás ezért írom, hogy csendben jegyzem meg
2007. júl. 24. 10:07

sziasztok


az idős szülők témához


nekem is idős szüleim vannak, legalább is születésemkor az akkori társadalmi felfogás szerint annak számítottak apu 40 anyu 30 volt amikor születtem én most vagyok 30


szerintem nagyon jól jártam, mivel pici koromtól önállóságra nevetek és nem kényeztettek el, ez szerintem azért van mert egy kiforrottabb életszakaszban vállaltak gyereket


azok a kedves ismerősők,akiket a nemritkán fiatal, (tizen, huszonéves korban szülő)szülők agyonkényeztettek még mindig a azülői házban a szülők segítséből tengetik napjaikat úgy ahogy.....


én viszont idősebb, sokat dolgozó szüleim és testvér hiányában hamar rájöttem, hogy főleg magára számíthat az ember és mihamarabb a saját erejéből kell boldogulnia


büszkén mondhatom, hogy ez utóbbi nekem gyönyörűen sikerült, jó érzés tudni, hogy mindent ,amit elértem a magam erejéből értem el


csak, hogy elképesztő példát mondjak, egyik ismerősöm, egy 38 éves fiatalember és a fivére 42 még a szülői ,házban laknak, külön szobáikba édesanyjuk reggelente viszi pontban fél hétre a vasalt igeket szalonnás rántottát és a négyfelé vágott paradicsomot,

nem szól hozzájuk mert a fiuk reggel morcosak ébredéskor,este pedig a barátnőiktől megjőve fáradtak, pedig pár jó szót még egy háztartási alkalmazotthoz is szólni kell


a két srác fizetését zsebpénzként kezeli,elveri, nem gyűjt semmire és, általuk volt alkalmam még megismerni a baráti körükbe tartozó ugyanígy élő már -már kopaszodó, öregecske, de magukat örökifjúnak vélő harmincasokt


csendben jegyzem meg, hogy a fiuk édesanyja 18 volt édesapja 20 ,amikor legidősebb gyermekük született, és az édesanya feláldozta magát a családi tűzhely és a három férfiú kiszolgálásának oltárán

256. 363d535da9 (válaszként erre: 255. - Bcicus)
2007. júl. 24. 08:47

Kedves Bcicus!


Lehet, hogy igazad van és a szüleidnek nem kellett volna idős korukra gyereket vállalni!? Nagyon sok szomorúságtól és fájdalomtól kímélhették volna meg magukat. Élhették volna vidáman és gondtalanul az életüket, ahelyett, hogy egy hálátlan, okoskodó gyereket felneveltek hosszú éveken keresztül. EGY SZÓVAL SEM ÁLLÍTOTTAM, HOGY HÜLYE VAGY!!! Nem is mondhatnék ilyet, hiszen nem ismerlek. Én csak a soraidból (hozzászólások, cikked) előbúvó elkényeztetett, agyonbabusgatott kis fruskát látom, aki ugyan már 25 éves, de mégis úgy viselkedik, mint egy 15 éves csitri. Aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, hogy ő bármit megengedhet magának. Többek között azt, hogy ítélkezzen mások fölött.

Honnan tudod, hogy milyen felnőni akkor, ha valakinek fiatalok a szülei???? Mindkét állapotnak ugyanis vannak előnyei és hátrányai is!

Talán jobb is, hogy egyenlőre lemondtál a gyermekvállalásról, hiszen ilyen érzelmi beállítottsággal egyenlőre nem is igen vagy alkalmas arra, hogy másokról gondoskodj.


Nem akartalak megbántani a soraimmal, csak megpróbálom egy kicsit felnyitni a szemed, hogy rajtad kívül is létezik egy világ, ahol emberek élnek, léteznek és ÉREZNEK!

Sajnállak a saját magad által felállított korlátaid miatt!

255. Bcicus (válaszként erre: 249. - 363d535da9)
2007. júl. 19. 15:28

Sajnálom ami a családodban történt.

Sajnos van olyan, hogy valaki fiatalon megy el.

De azért lássuk be, hogy ha az ember szülei öregek erre sokkal nagyob esély van.

Nem hinném, hogy önző és üres fejű lennék, csak azért, mert máshogy látom a dolgokat mint te. Mert én úgy gondolom, hogy egy gyereknek nem jó ha idős szülei vannak. Én ebben nőttem fel és nem akartam volna, hogy a gyerekemnek is ebbe kelljen. Ezért inkább lemondtam a gyerekvállalásról.

Te nem így látod, szíved joga.

De azért, mert valakinek más a véleménye mint neked, még nem biztos, hogy hülye.

254. ggabi39 (válaszként erre: 252. - 363d535da9)
2007. júl. 16. 21:10

Szia Gyöngyös!


Minden elismerésem a tiéd, sok mindenen átmentél. Kívánok neked jó egészséget, sok sikert a 4. babához! Nagyon drukkolok neked, hogy minél hamarabb sikerüljön.

Teljesen igazad van a 3. babával kapcsolatban, nálunk is volt vita belőle az elején.


"Egyébként pedig vallom, hogy ahová a jó Isten báránykát ad, oda legelőt is biztosít!"


Pont én is ezt mondtam a páromnak, ahol jut kettőnek, ott jut a harmadiknak is.

253. 363d535da9 (válaszként erre: 251. - Erikpipi)
2007. júl. 14. 13:49

Köszönöm neked is az együttérzésedet!


Melyik fogyi topikra gondoltál?

252. 363d535da9 (válaszként erre: 250. - Vica66)
2007. júl. 14. 13:47

Köszönöm a jókívánságaidat!


Az az igazság, hogy szerintem optimizmus nélkül az ember nagyon nehezen tudja elviselni az élet nehézségeit. Nem mondom, hogy mindig sikerül, de próbálkozom!

A babával kapcsolatban meg csak annyit, hogy ha nekem 10 évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy 3 gyerekem lesz, és egy negyedik után fogok ácsingózni, azt kinevetem. Ez a vágy egyszerűen megmagyarázhatatlan, belülről jövő valami. Az biztos, hogy tapasztalataim szerint a 3. gyerek megszületését eldönteni a legnehezebb. Amikor ő megszületik, akkor az ember már könyebben el tudja képzelni, hogy több is legyen. Az is tény, hogy nekünk nagyon nagy megnyugvás, hogy látjuk a két nagyon a nevelésünk eredményét. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy két remek gyerek! Megállják a helyüket az élet bármely területén! (Ezt azért nekik nem szoktam mondogatni!)Nagyon sok probléma volt (a középsővel van is)az iskolában, mert mind a kettő egy önálló egyéniség, de ez természetes velejárója annak, ha az ember gyereke nem egy "tejbetök". Egyébként pedig vallom, hogy ahová a jó Isten báránykát ad, oda legelőt is biztosít! (Ez tapasztalat!) :)

251. erikpipi (válaszként erre: 249. - 363d535da9)
2007. júl. 13. 18:56
Ó, nagyon sajnálom ami történt. Igaza van a dokinak. Nekem sem mondták, hogy öreg vagyok, sőt azt mondta, hogy még vállalhatok egy babát, pedig 41 voltam mikor született.Ha van időd nézz át a fogyitopikba.:)Minden jót neked.
250. vica66
2007. júl. 13. 16:04

Szia,Gyöngyös!

Jó,hogy erre jártál!:)

Érdeklődéssel olvastam mindazt,amit írtál. Nagyon sajnálom hogy ennyi mindenen kellett átmenned, de jó, hogy megőrizted az optimizmusodat. Látod, vannak,akik még szinte alig kezdték a felnőtt életüket és máris tele vannak keserűséggel és negatív gondolatokkal.

Legközelebb biztos sikerülni fog! Minden tiszteletem a tiéd, hogy 3 ilyen szép nagy gyermek mellé még vállalnál egy 4.-et is, ez a mai világban nem mindennapos, és nem is könnyű.

Úgyhogy sok sikert hozzá! :)

2007. júl. 13. 15:03

Sziasztok!


Régen jártam erre, így most egy kicsit visszaolvasgattam az írásokat! Először is Audrey39, gratulálok a bébidhez! Másodszor minden várandós kismamának kiegyensúlyozott áldott állapotot, és örömteli szülést kívánok!

Bcicának meg azt üzenem, hogy a szülei, ha tényleg öregek, akkor abba öregedtek bele, hogy ilyen kis önző, üresfejű lányt neveltek abból a bűbájos, édes babából, aki lehett valamikor.

A halál, nem korfüggő dolog! Az unokanővérem kisfia 7 évesen meghalt leukémiában, a fiam barátnője 16 évesen öngyilkos lett, a fiúk karate edzője 32 évesen tüdőembóliát kapott és meghalt, de lehetne végtelenül folytatni a sort! Az anyukám 78 évesen jobb egészségi állapotnak örvendhet, mint az 58 éves sógorom!


A kételkedőknek meg elmondanám a velem történteket: 39 éves vagyok. Van 3 gyönyörű fiam. (18, 15 és 4 évesek) Mivel a nagyok és a kicsi között elég nagy a korkülönbség, így arra gondoltunk, hogy jó lenne még egy gyerkőc a családba. Az elmúlt 1,5 év alatt azonban nem estem teherbe. Illetve áprilisban mégiscsak megtörtént a csoda! Igenám, de az élet néha kemény dolgokat produkál. A nővérem, aki 16 éve küzdött a gyilkos kórral, június 17-én éjszaka meghalt. Ezt sejteni lehetett, mert hetek óta egyre rosszabb állapotba került. 18-án reggel megszületett az unokahúgom második kisbabája. (Mindezek közben édesanyám kórházban volt. ) Aznap délután a 7. hetes UH-n közölte velem az orvos, hogy a babának nincs szívhangja, valószínűleg elhalt. Azt javasolt, hogy a biztonság kedvéért várjunk még pár napot. 21-én reggel menjek be a kórházba. Csinál még egy UH-t, és ha akkor is ezt látja, befejezi a terhességet. Sajnos erre sor is került azon a napon. 22-én a nagyfiam érettségizett, ahova természetesen elkísértem és végig izgultam a napot érte. (Megjegyzem, nem volt rá szükség, mert brilliáns eredményt produkált!!)23-án kihoztam az anyukámat a kórházból. 24-én eltemettük a nővéremet.

Amikor túl voltunk ezen a sok mindenen, akkor kezdtem el magamban feldolgozni a történteket. Egy hétig mindig sírtam , ha a fiúk nem látták. Aztán jött a kétségbeesés és az önvád időszaka, hogy :1,/ Nem lehet többet gyerekem!

2,/ Nem lett volna szabad vállalni a babát

az én koromban!

Azóta eltelt három hét. Tegnapelőtt voltam kontrol vizsgálaton, és azóta rózsaszínben látom a világot. Először is az eredményeim mind negatívak lettek. Az orvosom szerint vagy nem tudott jól beágyazódni, vagy valami ilyesmi történhetett, de kizárta, hogy a korom miatt alaklutak volna így a dolgok. Azt mondta, hogy sajnos ez a természetes szelekció, és ez gyakrabban előfordul, mint ahogy azt az ember gondolná. Szerinte még annyit szülhetek, amennyit csak akarok. Amikor figyelmeztettem, hogy a koromból kifolyólag, azért ez túlzás, szószerint kinevetett és a következőket mondta: Ne vicceljen már, Gyöngyi! Ha 49 éves lenne, akkor azt mondanám, hogy beszéljük át a dolgokat, de 39 évesen?

Úgyhogy abba maradtunk, hogy 2 hónap múlva menjek vissza kontrolra és akkor felír valami gyógyszert, amivel rásegít egy kicsit a babaprojektre! :)


Most itt tartunk! A fiúk nagyon aranyosak voltak. Amikor hazajöttem a kórházból, az volt az első kérdésük: Jól vagy?

És az volt a második: Ugye lehet még baba?

Ez a különbség gyerek és gyerek között!

(Itt Bcicára gondolok.)

Soha nem hoznám olyan helyzetbe a gyerekeimet, hogy kényelmetlenül érezzék magukat a szüleik miatt. Ezért természetesen megbeszéltük velük a dolgokat! Hál' Istennek nagyon remek fiúk! A vita csak azon folyt közöttünk, hogy a negyedik fiú vagy lány legyen? A szavazatok szerint 4 az egy ellen (ellenem) fiúra szavaztak. A történtek után azonban tényleg teljesen mindegy, cak egészséges legyen!!!

248. ggabi39 (válaszként erre: 245. - Vica66)
2007. júl. 12. 12:13

Vica!

Őszintén gratulálok!! Nagyon vigyázz Magatokra!

Jó egészséget Nektek!

Puszi: Gabi

247. 7130b15964 (válaszként erre: 228. - Zsuzsa68)
2007. júl. 9. 07:39

Szerintem ez annyira egyéni. Vannak sajnos olyan huszonévesek, akkik sokkal rozzantabb állapotban vannak sok tekintetben (hormonális, pszichés stb.) mint a harmincon túliak. Nem kell messzire menni, itt a portálon is vannak szépszerivel. Ami tragédia, hogy nem is tehetnek róla, örökölték, így alakult.


Szóval tényleg számít, hogy ki milyen kondícióban van, de az manapság már nem feltétlenül a kor függvénye.

246. szulim
2007. júl. 9. 07:29
Sohasem késő!A gyermek isten áldása!!!Fogadja el minenki amikor jön:))))
❮❮ ... 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook