Szülni 40 felett (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szülni 40 felett
Sziasztok!
Erre mondta azt a dokim, hogy igazából még kevesebb is az esélyem ennyi idősen beteg babát szülni, mint amikor huszonéves voltam, és nem szűrtek automatikusan ilyesmire. És az esély nem válogat, fiatal, idősebb...mindegy. 1 vagy 2 %...kevés a különbség, hogy huszonéves vagy, vagy negyven. Ez nem kadályozhat meg senkit abban, hogy ennyi idősen babát vállaljon. A kényelem, az egzisztencia féltése már igen....
Ezt én is megerősíthetem. Én Pécsen voltam egy évvel ezelőtt tanácsadáson. És igaz, hogy alapvetően kevesebben vagyunk 35 évnél idősebben kismamák, de tény, hogy akikkel én ott találkoztam egyikünknél se állapítottak meg semmi rendellenességet. Viszont ott sorakoztak az ugyancsak 35 alatti kismamák amniora várva - feltételezem éppen azért, mert valami konkrét gyanú merülhetett fel. Nálunk meg éppen csak a korunk...
Sziasztok!
Tegnap voltam Debrecenben vérvételen. Megmondom őszintén teljesen ledöbbentett, hogy mennyi fiatal nő volt ott problémás terhességgel a genetikai tanácsadáson. Ilyen- olyan, de effektív problémákkal. Sokkal többen voltak, mint a korunkbeli kismamák akik csak az elővigyázatosság miatt voltunk ott. Tehát meg kell, hogy állapítsam, hogy nincs egyenes arányosság a kor előrehaladtával és a terhességek problémásságával. Arról ne is beszéljünk, hogy hány fiatal nő küzd olyan egészségügyi problémákkal, ami nehezíti a gyermekvállalást.
Úgyhogy hajrá lányok! Csak bátran!
Akkor megbeszélem vele az őszi időpontot;)
Mert nálunk csudajó helye lesz! Annyian, és olyan nagy szeretettel várjuk! :)
Bocsi, lehet félreérthető volt, mert a minek a harmadik gyerek, ezt a vetéléseim után mondták,még annak idején tizenéve. Most az orvosom, aki végig mellettem volt biztatott, és tartotta bennem a lelket. A barátnőmnek 8 hós a babája, negyvenévesen szült, és ők is tervezték, úgy mint Ti, új kapcsolat, közös baba, és azért nekik is várniuk kellett a babára. Nektek is sikerülni fog. A névválasztás remek! Még annak idején babonából nem akartam a terhességeim elején neveken gondolkodni, de most határozott elképzelésem volt, hogy ha kislányunk lesz, mert hát elképzelni se tudtam, hogy fiam legyen, Tessa Anna lett volna a neve, esetleg Anna helyett Hanna. De a 20. héten uh-n kiderült kukija van a huginak...És hát akkor összeült a család. Apának írtunk tíz névből álló listát, hogy válasszon. Neki egyik se tetszett. Erre én döntöttem, és attól a perctől Barninak szólítgattam. Mert már tudom, hogy a (talán még meg se fogant) babának is tudnia kell, hogy várjuk. Valahol azt olvastam, hogy a babák választják ki hova melyik családba akarnak születni. Ha ez igaz, akkor nem árt a biztatás! : )
Egyébként meg csodálkozom, hogy ezt mondták Neked az orvosok, látod én nem eggyel beszéltem, és egynek sem jutott eszébe, hogy felesleges már nekem ilyesmin gondolkozni.
Legyél boldog a babáddal! megérdemled! Egyébként meg azt mondják, hogy idősebb szülők gyermekei sokkal okosabbak. :)
Engem nem igazán érdekel mások véleménye, boldoggá szeretném tenni a férjemet, hiszen neki még nincs gyermeke, és ő vállalt engem 3 gyerekkel. De nem is ez a mozgatóerő inkább, hanem az, hogy megszülessen a szerelmünkből a csoda....a mi babánk!
Csak annyit szeretnék mondani, hogy ha fiú lesz, mi is a Barnabás nevet szeretnénk adni neki:)
Teljen sok örömöd a kicsi fiúban:)
És köszönöm a bíztatást!:)
Én is bele olvastam a naplódba. Mint ahogy írtam, két lányom születése után próbálkoztunk harmadik babával. Nekem hormon problémáim voltak, emiatt nem tudtam kihordani a babánkat. És akkor nem találtam a közelünkben olyan orvost, aki segített volna - pedig csak gyógyszer kellett volna. Én is kimondhatatlanul csalódott voltam, én magamat hibáztattam, a férjem meg magát. Ha babakocsit tologató anyukát láttam jobb esetben elfordítottam a fejemet, egyébként meg, ugyan nem vagyok bőgős, de a könnyeim kicsordultak. Nem szerettem más kicsi babáját dajkálni, és más családi fotójait se néztem szívesen.Az orvosok - akkor nem volt saját orvosom - azt mondták minek a hiszti, örüljek, hogy van két egészséges gyerekem- és egyébként is őrültség harmadik gyereket vállalni...Egyébként meg hosszú éveken át azon gondolkodtam, hogy hiába is maradnék terhes, úgysem tudom kihordani, akkor meg minek álmodozzak...Tökéletesen meg tudlak érteni. Nagyon szorítok, hogy a teszt mihamarabb csíkosodjon!!! Talán Barni az aki feloldotta az akkori kudarcként megélt vetéléseimet. Csodák pedig vannak! Nem hittem ebben. Ez a csoda neked/nektek is jár. És te teszel is érte - nem úgy mint én, aki elég gyorsan feladtam...
Szia Zsóka!
Egyidősek vagyunk, és én is hasonló cipőben járok.
Olvasd el a naplómat, ha van rá időd, hogy mit meg nem teszek azért, hogy lehessen az én életem párjával közös babánk. :)
Talán tudok Neked segíteni, pro és kontra:)
22 évesen szültem. Az más világ volt. Építkeztünk, a férjem három műszakban dolgozott, soha nem volt pénzünk, tele adóssággal. Mostanra meg van mindenünk ami kell. Élére rakott pénzünk ugyan sose volt, de van amennyi kell. Férjem már nem három műszakban dolgozik. Ezért a terhesség, a szülés, és most a gyereknevelés egész más. Mindenhová elkísért. Nem gondolkodtunk apás szülésen, mert tudtam, hogy császáros lesz, de Barni a kórházban is rengeteget lehetett apával, és egészen másként fogja meg, egészen máshogy viszonyulnak egymáshoz. Faluban élünk, és mindenki azt mondogatja, hogy a férjem csak azért olyan a gyerekünkkel, mert fiú. Ez nem igaz. Most van ideje sétálgatni - nincs három műszak -. Annak idején a kakis textilpelenkák összecsaptak a fejem felett (két lányom kötött csípős volt, három óránként négy pelus került le róluk)- hol volt nadrágpelus...automata mosógép... Sokat sétálunk, játszunk, mert van időm. És hát a lányok ugyan keveset vannak itthon - vidéken tanulnak - de sokat segítenek ők is. Féltem, hogy szégyellni fogják, hogy testvérük született. De szerencsés vagyok, mert roppant büszkék, és a félreértéseken tudnak kacagni. Megkérdeztem annak idején tőlük, mit szólnak ha tesijük születik. Ők örültek. DE! ha más lett volna a véleményük, én ezt ugyan tudomásul vettem volna, de emiatt nem vetettem volna el a babámat. Húsz év házasság után kezdett ellaposodni a házasságunk. Én irányítottam, rendezgettem a családomat. És bevallom az utóbbi egy két évben úgy éreztem rám már nincs is szükség. A lányok is járják a saját kis útjukat, rengeteget dolgoztam - túlóra hegyek - és aztán mindenki egyszerre rám figyelt. Lesték a szavaimat, naponta felhívtak, és nekem annyira de annyira jól esett a törődés, az aggódás. És azóta is, valahogy közelebb kerültünk egymáshoz. Persze történhetett volna ez máshogy is, de nem történt máshogy. Imádom a fiamat, és naponta hálát adok azért, hogy velünk van.
Olyan sokára ment el az én üzim (ill. én bénáztam el az elküldését...),h közben meg jött egy megint csak megerősítés! :o)
Mi is megbeszéltük,h majd lesznek unokák, ésatöbbi - de most,h vissza akartam rakatni a spirált, totál elszomorodott és én is egyre inkább beleélem magam,h talán még babázhatnék.
Nagyon klassz lehet Neked/Nektek!
(s főleg,h továbbra is együtt)
Sziasztok,
nagy dilemmában vagyok már egy ideje - ezért is kezdtem kutakodni a neten.
Idén leszek 41, van már egy 18 éves fiam és egy 20 éves lánykám. Lassan egy éve megtaláltam Életem Párját :o), neki is van már egy 20 éves nagyfia.
Szívem szerint belevágnék újra átélni a Csodát, de... úgyhogy: gyűjtögetem pro és kontra.
Sziasztok! Nagy kár, hogy egy évvel ezelőtt nem találtam rátok! Negyvenéves elmúltam, kisfiam elmúlt 6 hós. Van két szinte felnőtt lányom 18 és 17 évesek. Mindig 3 babát szerettünk volna, de a lányok születése és két vetélés után feladtam. Évek teltek el, és már nem terveztünk babát, legfeljebb unokát. Aztán tavaly történt valami, és a teszt egyértelműen jelezte, hogy terhes vagyok. Kétségbeesve mentem az orvosomhoz azzal, hogy negyvenévesen nem szülnek a nők. Orvosom mosolyogva válaszolta: azt maga csak hiszi. Hallani se akartam abortuszról. Dokim akkor azt mondta menjünk haza, beszéljük meg, hogy kérek e gyógyszeres segítséget, vagy bízzuk a természetre, hogy ki tudom-e hordani a babámat. Férjem szerint abortuszra is mehetnék, ha nem kérnénk a gyógyszeres segítséget. Lányok sírtak örömükben, hogy kistesijük születhet. Persze bennem is megfordult, hogy öregek leszünk, meg hogy meg sem érjük a 18. szülinapját meg ilyenek. Aztán végig gondoltuk, hogy a halál nem válogat - fiatalon is meg lehet halni, és hát pár év múlva elméletileg a lányoknak is lesz családja, és ilyen helyzetben biztos befogadnák a testvérüket. Aztán a következő dilemmánk a genetikai vizsgálatok - és ezek kockázatai. Mást se hallottam, mint hogy csak is beteg gyerekem születhet. Persze nem a saját dokimtól. Ő elfogadta a döntésemet. Saját döntésem volt, hogy nem vállalom az amniot. Nem akarok lebeszélni erről senkit!!! Csak hát több fórumot végig olvasgattam, és eléggé elítélik azokat, akik nem vállalják az amniot. Nem mertem bevállalni a sorozatos vetéléseim miatt. De megcsináltuk a hármas tesztet. Az eredményeim nagyon biztatóak voltak. Az orvosom elfogadta a döntésemet, de más orvos, védőnő éreztette velem, hogy mennyire felelőtlen vagyok. Így teltek a napok, hónapok. Éjszakákat ébren töltöttem, kattogott az agyam, és azon gondolkodtam mi a helyes, és mi nem. A vége az lett, hogy mikor Barnit megmutatták - császáros lett mert farfekvéses volt, és láttam, hogy él mindene megvan és nagyon szép baba minden kijött rajtam.A hónapok alatt felgyülemlett idegesség félelem mind előjött. Az első napokban próbáltam összarakni magamat.Szinte egyidőbe szültem egy 16 éves kislánnyal. Azt se tudta hova viszi haza a babáját, de ment, mint a nyúl, emeletet szaladozott csak azért, hogy rágyújthasson, már elsőre 120 grammot szopiztatott. Ezzel szemben, én megmozdulni is alig tudtam, szoptatni meg sehogy és mégcsak véletlenül se gyújtottam volna rá. Úrrá lett rajtam egyfajta kisebbségi érzés. Ez csak akkor múlt el, mikor végre hazajöhettünk, mert hát az én fiam amúgy rendesen be is sárgult. Barni egy tündéri kisfiú. Nagyon ügyes dögös kispasi. És a korom? Muszáj hozzáigazodni, a negyvenes anyukák megfiatalodnak mondták nekem (nem hittem) de ez így van. A lányoknak már annyira nem volt szükségük rám, de most figyelnem kell magamra, mert hát nem hozhatok szégyent a fiamra... És hát egy mondatot az AFP-ről, Egyrészt a heyli rendelőben, másrészt pedig a hármas teszthez kapcsolódóan vettek tőlem vért a 16. héten. Utóbbinál figyelembe vették pl a testsúlyomat is. Persze a két eredmény nagyon nem hasonlított egymásra. A helyi vérvétel szerint a gyerekemnek betegen kellett volna születnie... Nagyon fontosak a vizsgálatok, de az biztos, hogy engem megviselt az, hogy hol ilyen szűrés eredményére vártam, hol olyanra, pedig szerintem a legeslegfontosabb a nyugalom, meghogy tudj magadra és a benned fejlődő babára figyelni. Bocsi ha hosszú voltam, szép napot mindannyiótoknak!
Az AFP-vel kapcsolatban tökéletesen igazad van. A nyugati országokban már nem is csinálják. Én nem igazán vagyok tisztában ezekkel az értékekkel, úgyhogy maximálisan rábízom magam az orvosra. Ráadásul még egy csomó más pl. a mama súlya is befolyásolja az értékeket. Abban meg szintén igazad van, hogy a baba kora mindig 1-2 héttel fiatalabb, mint a számított terhességi kor, hiszen az utolsó menzesz első napjától számolják a terhességet.
Puszi neked is!
Kedves Gyöngyös! Olvasgatom ezt a topicot, bár nem vagyok ilyen helyzetben mint ti. A lányomat 28 évesen, a fiamat 32 évesen szültem. Ha hamarabb megismerkedtünk volna a férjemmel akkor még korábban jöhettek volna. Ami miatt írnék az az AFP. 2005-ben szültem és már akkor hallottam a védőnőktől, hogy lehet megszüntetik ezt a vizsgálatot. Én elhiszem azt, hogy kimutatja a rendellenességet, de nem egy nőnek csak idegességet és felesleges beavatkozást okoz. Nekem az AFP: 0.40 MoM a HCG: 2.20 Mom volt (2005.-ben amikor a fiammal voltam terhes). Nagy volt a kettő közti eltérés, így belémültették az ideget, hogy lehet beteg a babám, és erre megvan minden esélyem elvégre elmúltam 30. Na ezen a kijelentésen lehidaltam, amikor a nők mostanság 35 fölött szülnek. Elvégezték a magzatvíz vételt,(én őszintén megmondom nekem nagyon kellemetlen volt, mert csak második próbálkozásra tudták elvégezni), 3 hétig rágtam a kefét, és kiderült semmi baj. Ezt csak azért írtam le, mert rajtam kívül még 3 ismerősöm járt így. Utána megállapította a dokinő, lehet túl korán csinálták meg az Afp.t. Mert a 16. héten kell. Nekem akkor csinálták, de ez csak "papírforma". Mi van ha akkor még nem voltam 16 hetes terhes, elvégre a fogantatás időpontját nem lehet pontosan tudni, és 5-6 nap különbség is hozhat más AFP eredményt. Ennyit erről... Mindenkinek kívánok olyan gyors és könnyű szülést, amilyen az enyém volt mind a kétszer, és nagyon jó egészséget a babáknak és mamáknak!!! Pusssszancs!!!
Örülők, hogy minden jól alakul...és mentek majd 4D-re? Szerintem arra érdemes, mi voltunk többször is , és tényleg hihetetlen élmény...
Mindent jót és vigyázzatok magatokra...
Kedves hu33!
Bocsiiiiiiiiii! Most látom, hogy nem is rólad, hanem a párodról van szó!!!!!!!!!!!!
Mindent tegyél át első szám 3. személybe! :)
A lényeg az, azonban, hogy azt tegyétek, ami a párod legjobban megnyugtatja! Te pedig fogadd el és feleslegesen ne parázz!!!
Én ilyenkor mindig azt mondom a férjemnek, hogy mit izgul? Egy ilyen tökéletes párnak, csak tökéletes gyerek lehet!
Tessék bízni abban a babában!!!!!! :)))))))))))
A baba méretei szerintem tökéletesek. A nyaki redő normális.
A számított Down és triszióma kockázat szerintem szintén tökéletes. ezeket a MoM értékeket öszintén szólva nem igazán értem, de a
[link] oldalon mindent megtalálsz ezzel kapcsolatban.
Az orvosod mit mondott?
Nekem azt mondták, hogy a genetikai vérvétel + az AFP + az UH alapján el lehet dönteni, hogy mekkora a kockázat és ennek tudatában döntünk az amniocentézisről. Az orvosom szerint (UH alapján) nem lesz semmi gond.
A biopsziánál nagyobb a veszélye a vetélésnek.
Ha az én tesztem negatív lesz, én biztosan nem akarom sem az egyik, sem a másik beavatkozást elvégeztetni.
Beszéld meg a férjeddel és az orvosoddal, de azt tedd, ami téged a legjobban megnyugtat!!!!!!
Gondolok rád, és várom a fejleményeket!
Csillu, a biológiai órád még ne zavarjon. Először is lelkileg tedd magad helyre. Próbáld meg az élet szebbik oldalát meglátni és meglátod minden sokkal könyebb lesz. Ha nem szorongsz, akkor a bébi is hamarabb jön. A problémákat kivédeni úgysem lehet, de mindent meg lehet oldani!
Kívánom, hogy minél hamarabb átéld a babavárás gyönyörűségét!
:)))))
Kedves Fórumozók
ma voltunk a párommal 12.+0 heti uh-án+ integrált tesztet is elvégezték.Az eredmény a köv.:
életkor41
CRL:58,8mm
BPD:16,7mm
NT:1,7mm
HC:59,4
AC:53,8
FL:8mm
Bhcg:0,7MoM
PAPP-A:2,61MoM
Számított Down koc:1:1301, Számított 13+18 triszióma: 1:10802
Ez milyen eredménynek számít?A MoM értékek nem szélsöségesek?
A biopsziát,vagy a magzatvíz vételt ajánlot a negatív teszt esetén is elvégeztetni?
Köszönöm elöre is a válaszokat
Minden 40 fölötti,és alatti kismamának kellemes várandóságot kívánok.
Mi is azok közé tartozunk akik 40 felet vállalták be a terhességet.
ÈS mnagyon boldogok vagyunk.
Üdv.
Köszönöm a jó kívánságodat!
Hál'Istennek mostmár sokkal jobban vagyok. Már ahogy telik az idő, múlik belőlem a para is.
Ma voltam AFP vérvételen, jövő héten kedden megyek a genetikai vérvételre. 3 hét múlva már sokkal okosabbak leszünk. :)
Ma voltam Uh-n is. Minden rendben. 164 g-os Babuci!
:))))))
Komolyan mondom, hogy egy ilyen menyet szertenék magamnak, mint amilyen te vagy! Egyidős vagy a legnagyobb fiammal!
:))))
Köszönöm szépen kérdésed! :)
Hál'Istennek jól vagyok, csak a sok fekvés után még nem igazán tudom belőni, hogy mennyi nyüzsi elég, hogy ne "purcantsam" ki magam estére. (pl. lehet, hogy nem kellett volna egy délután alatt az egész virágoskertemet végig fűnyírózni (a fiúknak nem engedem, mert levágják a virágokat is)
+ kigyomlálni + összegereblyézni. Estére már szinte lépni, mozdulni sem bírtam.
Sokat gondolok rád! Drukkolok nektek! :)))
Nekem is nagyon tetszik a káposztáskő! És az álmod is! Kívánom, hogy beteljesüljön!
Szia Gyöngyös,
Remélem minden oké és élvezed a kismamaság minden percét és én is úgy gondolom , hogy ez a genetikai vérvétel az viszont nagyon jó ötlet és sokkal kockázat mentesebb, mint az amniocentézis...és tényleg sok skert és várom ,hogy mi történik veled...jó értelemben...
Köszönöm az üzenetet és tök jó dolog h vannak emberek, akikkel ezt meg tudom beszélni, hisz egyenlőre még anyukám titka ez... még nem nagyon tudja senki.
Beszélgettem ancimmal és már kapott is egy másikfajta vérnyomáscsökkentőt.Remélem h tényleg gyakran nézik majd h minden rendben lesz-e Velük!!
Már bele is vágtak a projectbe:P már nagyon várom a fejleményeket:D
Sziasztok! Gondoltam, hogy mindenki félreérti és esetleg magára veszi amit leírtam.De mégegyszer kihangsúlyozom a lényeget: én csak megindokoltam, hogy miért alakult ki bennem ez a vélemény erről a témáról, és eszembe sem jutott általánosítani. Lehet persze, hogy "hülyeség" nem is vitatom, de ez van. Gyöngyös! Nagyon megindító volt az a mondatod, hogy az említett család sorsa VALAMIÉRT így alakult. Maximálisan igazad van . Ilyenkor jut eszembe az a mondás, hogy "senki sem kerülheti el a sorsát, meg úgy is az lesz ami megvan írva". Azzal is egyetértek, hogy nem járhat mindig ilyeneken az esze az embernek.Biztos velem is baj van, mert egy ilyen esetet saját magamra kivetítek, és talán túlságosan is szorongok. De annyira jó volt most olvasni a pozitív hozzáállásotokat.Kicsit lelket is öntöttetek belém. 33 leszek, még nincs gyermekem és mindig az van eszembe, hogy nagyon ketyeg a biológiai órám. 2 éven belül jó lenne azért szülni...Minden jót kívánok nektek!
Hogy vagy Gyöngyös?:)
Babuci is jól van?
:)
De jó Neked...
"...És nem álmodok káposztáskövekről."
Ez nagyon tetszik!
:))))))
További ajánlott fórumok: