Szülni 40 felett (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szülni 40 felett
Gyöngyös, drukkolok, hogy megforduljon a babád! Még van ideje.:)
sarkanylany, szerintem nem túl késő.
ennyester, már döntöttél, én is kétségbe voltam esve az elején, de úgy éreztem, nem véletlen, hogy épp akkor jött, s ha nem tartom meg, később bánni fogom.
tücsimücsi, ellentmondtál magadnak, hiszen te is itt fórumozol. De jó, hogy több féle vélemény van. Szerintem nem "divat" későn szülni manapság, csak sokaknak így alakul az élete. Az jó, hogy fiatalabban szültél, de mondd hol a garancia, hogy meg fogod érni az unokáidat? Hidd el, nem bántásból mondom. Emellett, hacsak valamilyen oknál fogva nem lehetetlen, akár még veled is előfordulhat, hogy kopogtat a gólya. Hogyan döntenél?
bo.bettike, az esély 35 felett genetikai rendellenességre nagyobb, ennek ellenére mégis 35-nél fiatalabb anyák szülnek gyakrabban sérült gyermeket. Ez azért van, mert 35 alatt nem végeznek el olyan szűrővizsgálatokat, amiket 35 felett igen. Korábban arról is volt itt szó, hogy a baba kihordásánál és megszülésénél sincs több probléma, amikor én szültem, a fiatalabbaknak több bajuk volt mindkettővel.
Sziasztok!
Én 35 éves vagyok van 3 gyönyörű fiam,de a párom is és én is oda vagyunk egy kislányért.Sajnos a korom miatt én sem merem bevállalni.Úgy hallottam 30 felett nagyobb az esély,hogy beteg gyereket szül az ember.Bár hallottam,hogy van valamilyen szűrővizsgálat 35 év felett....
Sziasztok!
Ma tudtam meg, hogy terhes vagyok a 3.(!!!) gyermekemmel!!! Majdnem 40 leszek amikor szülni fogok!!! Nem őrültség ennyi idősen szülni?? De úgy sem tudnám elvetetni!!!! Azért rendesen kétségbe vagyok esve!
Épp ma beszélgettem a fiúk fodrásznőjével. 37 évesen várja az első babát, és nem zárkózik el egy másodiktól sem. Most alakult úgy az élete, hogy van kinek szülnie. Én 35 évesen szültem a 3. fiamat és azért vállalkoztunk a 4.-re, mert a nagy korkülönbség miatt egykeklnt nőtt volna fel, amit végképp nem szerettünk volna.
Szerintem pont ideális lenne a két kicsid között a korkülönbség is, úgyhogy ne sokat töprengj! Vágj bele nyugodtan!
Sziasztok
Bár én még nem vagyok 40, de szép lassan ott tartok (36). VAn egy 2,5 éves fiam és azon tünődöm, hogy nem túl késő-e bevállalni még egy picit.
Nagyon sok mindenben hasonlóan gondolkodunk! :)
Az az igazság, hogy bármennyire is rettegek, de csak akkor merem vállalni a sima szülést, ha normálisan fejvégűben fekszik a bébi. (Habár ma délután valami nagyon érdekeset művelt bent. Olyan érzés volt, mintha ki akarná repeszteni a hasmat. Lehet, hogy megfordult? A jövő heti UH-n úgyis kiderül!)
A sterilizálás énbennem is felmerült, de nem tudom, hogy hüvelyi úton megtudják-e csinálni. Az utolsó trimeszterig nem igen szeretnék ilyesmiről beszélgetni az orvosommal. Tavaly már beszélgettünk erről a férjemmel, de az események után most nem merült fel a téma. Engem azért foglalkoztat a gondolat, mert úgy gondolom, hogy ezzel a csöppséggel érem el teljesítőképességem maximumát a gyermeknevelés területén. Hiába, az ember érzi, hogy mi az amit gond nélkül még fel tud vállalni. Úgyhogy nálunk a hogyan tovább kérdése nyitott dolog.
chewy, barnim!
Csodálatos kis krapekok!!!!!! :))))))
Én októbertől már 3 (!!!!!) pasival alszok egy ágyban!
Hosszas vita után úgy néz ki, hogy babuci a Zsigmond nevet kapja. Nagyon nehéz döntés volt mivel csak olyan nevet akartunk neki adni, amit máshoz nem tudunk kötni. Namost a család tele van fiúkkal, a nagyfiaimnak meg van egy csomó ismerőse, úgyhogy az egyik név ezért, a másik név azért esett ki. (Barnabás, Simon, Endre, Vilmos, Richárd és Zsigmond voltak versenyben).
A nagyokat Balázs Sándornak, Viktornak, és Csongor Mátyásnak hívják.
A középső fiamnak, Viktornak nem tetszik, de mondtuk neki, hogy még van több, mint 4 hónapja, hogy megszokja.
Nehéz döntés volt.
Amitől azonban kicsit izgulok, az az, hogy haránt irányba fordult Zsigi és nem úgy tűnik egyenlőre, mint akinek ez kényelmetlen lenne. Tudom, hogy még bőven visszafordulhat, de engem csak az nyugtat meg igazán, ha már megtörtént a dolog.
Puszi nektek! És köszönöm, hogy izgultok értem! Nagyon jól esik!
Drukkolok mindenkinek!
:)))))))))
Mostmár belátom én is, hogy igaza lehetett apósomnak, amikor Csongor születésekor hüppögve mondta a fiának: Úgy látom a nagyapád génjeit örökölted, kisfiam!
Apósomék ugyanis 5-en voltak fiúk!
:)))))
hat ez igaz Barnim!
Megneztem az en eredmenyeimet Gyongyos.nekem a korom alapjan 1:61 a ver alapjan 1:96 volt es erre az orvos azt mondta nem lehet baj mert az lenne a gond ha a ver eredmenyem rosszabb lenne mint a kor....ja es 0.81 MoM...a papiron Ezeket az eredmenyeket pozitiv down syndrome-nak vettek a ,de az orvos es az UH megnyugtatott.Persze igazan csak akkor nyugodtam meg amikor meglattam a gyerkocot.de te mar most is teljesen nyugodt lehetsz.Amerikaban elek es itt lehet maskent kezelik a dolgokat de nem is kuldtek mas vizsgalatra.
Ez csodálatos hír! :)
Nagyon örülök Nektek:)
Háááát, hogy fiú....volt egy régi kolléganőm, aki a hatodik fiú után azt mondta, hogy nem próbálkoznak tovább, mert hiába no, egy kaptafára csak egyféle készülhet:D
Gratulálok!:)
Pussz
Sziasztok!
Jelentem túl vagyok a debreceni genetikai vizsgálaton!
A vérvétel eredménye alapján a velőcső elzáródási rendellenesség esélye kisebb, mint 1:50.000-hez, a 18-as kromoszóma rendellenesség esélye kisebb, mint 1:10.000-hez, a 21-es kromoszóma rendellenesség (Down-szindróma) esélye a korom alapján 1:72-höz, a vérvizsgálat alapján kisebb, mint 1:10.000-hez, a kettő átlagát tekintve 1:1657-hez, vagyis 0,06%. Az amniocentézis esetén a vetélési kockázat 1-2%. Tehát miután a baba 99,94%, hogy egészséges, és az UH eredmények tökéletesek, úgy döntöttünk, hogy nem vállaljuk az amniocentézis kockázatát.
És mostmár biztos, hogy a 4. fiamat hordom a szívem alatt!!!!! :D
(A férjem erre csak szerényen mosolyogva ennyit mondott: Hiába, a sasnak, csak sasa lehet!)
Sziasztok!
Jó, hogy beszélünk ezekről a dolgokról, mikor a lányom vártuk, sokat segítettek nekem az internetes fórumok, illetve az ott megforduló emberek hozzászólásai.
Nem tartom felelőtlennek azokat, akik nem vállalják be az amniocentézist, mindenki maga dönt ezekről a dolgokról, ő tudja mit érez, mit gondol és mit vállal. Senkit nem akartam bűntudatra késztetni a hozzászólásommal.
Én, ahogy írtam is, úgy gondoltam, hogy inkább vállalom a vetélés kockázatát, mint egy esetlegesen fogyatékos gyermeket. Ha nem lett volna mód a szűrésre, természetesen elfogadtam volna, neveltem és szerettem volna az esetleg sérült gyermekemet. De az egészséges testvérére gondoltam, mert a meglévő gyermekeinket nem tudjuk megkímélni a tehertől, csak addig, amíg életben vagyunk.
Mindenkinek drukkolok, aki babát tervez, illetve már vár! :)))
Őszintén szólva 2 napja gondolkodom rajta, hogy egyáltalán reagáljak-e Vica66 hozzászólására, hiszen azt hiszem én vagyok most a legérintettebb, de a te hozzászólásod erőt adott ahhoz, hogy mégis elmondjam a véleményem.
12+6 hetesen voltam először genetikán, ahol a doktornő elmondta, hogy a korom alapján 2-3% esélye lenne annak, hogy beteg a baba, viszont a tökéletes leleteim alapján ez lecsökken 1%-ra. (Úgy, mint a te esetedben.) Viszont az amniocentézis utáni vetélésnek szintén 1% az esélye. Veszélyeztetett terhes vagyok, mert tavaly júniusban 7 hetesen elvetéltem. Most a terhességem elején gyógyszert szedtem, hogy tökéletesen be tudjon ágyazódni a pici. Abban maradtam a doktornővel, hogy megvárjuk az AFP eredményét + csinálnak egy vérvizsgálatot + megnézik UH-val és, ha a betegség %-os esélye nem nő, akkor nem csinálunk amniot, viszont, ha valamit kimutat a vérvétel, akkor felvállalom az amniocentézist, de csak azért, hogy 100%-osan tisztában legyünk azzal, hogy ha van, akkor mi is a probléma. Én még 1,5 hónapja azt mondtam, hogy inkább amnio, mint a vérvétel, mert az a biztosabb, de időközben rájöttem, hogy nem tudnám megszakíttatni a pici életét semmiképpen. Ez a baba itt fejlődik bennem. ÉL, MOZOG, LÉTEZIK. Nem tudnám felvállalni azt, hogy a saját magzatomat elpusztíttatom, még akkor sem, ha beteg lenne. Ezt a dolgot ezerszer végigbeszéltük a férjemmel.
Tudom, hogy mit jelent egy családnak a beteg gyermek, hiszen munkánkból kifolyólag sok olyan intézménnyel állunk kapcsolatban ahol ilyen gyerekeket gondoznak. (Eü. textíliát forgalmazunk.) A nagyobb gyerekeimet soha nem terheltük, és nem is terhelnénk a mi problémáinkkal. Ezekből a dolgokból csak annyit éreznek, amennyi közvetlenül rájuk tartozik, hiszen nem a gyerekek feladata megoldani a szülők problémáját.
Mindezek mellett én hiszek benne, hogy ez a bébi tökéletesen egészséges, mert semmi okom arra, hogy másra gondoljak.
Hétfőn megtudom az eredményeket.
Szia barnim...
Teljesen eggyetértek az amniocentézissről való véleményeddel...én jó magam nem mentem el, pedig a dokim javasolta, sőt lehülyézett,hogy attól még lehet hülye gyerekem ,hogy én ilyen felelőtlen vagyok,hogy nem megyek el..., de nem mertem vállalni a kockázatot...Elmentünk különböző vizsgálatokra ,ahol egyrtelmüen...megmondták,hogy egészséges és kislány,
Úgy voltam vele,hogy ha már majdnem 15 év elteltével kapok egy babát, akkor nem kockáztatok...és jól is tettem. Gyönyörű, egészséges 10 hónapos kiscsaj.
Nekem amúgy nem voltak vetéléseim az elmúlt években,hanem egyszerűen nem maradtam terhes...és nem is védekeztünk...és láss csodát.
Szóval, én minden nőnek bátran javaslom ,hogy szüljőn idősebb korban is..., mert nem igazán számít ,hogy ki hány évesen szül...és hát azért újból átélni ezeket a babás dolgokat is nagyon jó...
Szia,én is egyidős vagyok Veled.Mi is babát szeretnénk a párommal,közöset,az én 2 nagyom mellé.Nagyon nem jön össze!!!Most reménykedem,jónásozunk ugyanis,pont elkaptuk a megfelelő napot,mára volt jelezve a mensim de még sehol :-))) Hátha!!!
Egyébként engem (már) nem érdekel,ki és mit gondol...
Gratulálok! Ez igazán csodálatos hír!
Drukkolok, hogy minden rendben legyen!
Várom a további híreket!
:)))))))
Sziasztok!
Vissza-visszatérek erre a topicra, mint érintett. Igaz, én már túl vagyok a kezdeti parákon, mivel lassan 7 hónapos a kislányom. De bizony én is tele voltam kétségekkel, amikor 40 évesen terhes lettem. Kizárólag a korom miatt kellett amniocentézisre mennem, én is nagyon féltem tőle, mint később kiderült, feleslegesen. Egy korábbi hozzászólásomban le is írtam már a tapasztalatomat.
Én azért döntöttem amellett, hogy vállalom ezt a vizsgálatot, mert már volt egy gyermekem, s arra gondoltam, hogy ha a születendő baba mondjuk Down-kóros lesz, én még csak elgondozom, de mi lesz vele és a testvérével, ha mi, a szülők már nem leszünk? Ekkora terhet hagyjak az egészséges gyermekemre? Nem akartam volna az életét tönkretenni, ráadásul ma Mo.-on úgy látom, a támasz nélkül hagyott sérült embereknek semmi esélyük. Ez a szememben nagyobb kockázat volt, mint ami az amniocentézissel járhat. Ezért csináltattam meg. Mert hiába a vérvételes módszer, jelen pillanatban még mindig a magzatvíz vizsgálata adja a legmegbízhatóbb eredményt. Persze, 100 %-os garancia nincs. Én nem ítélem el azokat, akik nem vállalják be a vizsgálatot, csupán le szerettem volna írni, én miért döntöttem mellette.
Egyébként tényleg érdekes, hogy a vizsgálaton is és később a kórházban a szülésnél, s itt a lakóhelyemen is, a nálam fiatalabb kismamáknak sokkal több egészségügyi és terhességi problémája volt, mint nekem. Engem féltettek a dokik, holott semmi bajom nem volt se nekem, se a babának, szépen kihordtam és viszonyag könnyen szülem. S most itt van az én kis tündérem.
Azért bevallom, gyakran eszembe jut, hogy megérem- e az ő felnőttkorát, de hát ezen azt hiszem már kár dilemmázni.
Hahó!!!
Újra itt vagyok!!Anyukám ma mondta el, hogy már 11 hete hordozza a pocakjában a Kistesóm!!!!Mutatott Róla képet is!!!Olyan picike...Azt mondta, hogy 44 mm a Picúr, de már van lábacskája!!!!Nem is tudtam, hogy ilyen hamar kifejlődik és látni is lehet!!!
Hétfőn megy az első genetikai vizsgálatra!!Remélem nem lesz baj!!!Igazatok volt!!Nagyon sokat vizsgálják és ez nagyon megnyugtató!!!!!
Hhúúú....Furcsa érzés, de nagyszerű!!!:D
Szép a történeted nagyon:)
Tudod, én sem terveztem több gyereket, úgy voltam vele, hogy elég volt a lemondásokról, anyagilag is helyre kerültünk, szóval tudom, ismerem ezt az érzést. Meg igazán nem is volt kinek szüljek, hiszen elváltam, és egyedül (többé-kevésbé:))éltem 10 évig. Aztán látod, jött az az ember, aki miatt átértékelődött az életem, és egyre többet gondoltam arra, hogy mi lenne ha. Aztán ez az érzés úgy elhatalmasodott, mintha egy agymosáson mentem volna keresztül:) Nagyon szeretnénk egy közös kisbabát. Minden más ellenérv eltörpül. Bármit, boldogan újra megteszek! Érettebb fejjel, mert több a tapasztalatom. Nagyon máshogy nem szeretném majd nevelni, mint ahogy a nagyokat neveltem, hiszen csodálatos (komoly értékrenddel bíró) emberekké nevelődtek, büszke vagyok rájuk.
Inkább az,amiről Te is beszélsz, több időt szakítanék az ilyen apróságokra, mint pld. egy pillangó megcsodálása Vele együtt:)
Kívánom nektek, hogy csodaszép, boldogságos életetek legyen továbbra is:)