Szülni 40 felett (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szülni 40 felett
Értem én a gondolatmenetedet.
De hidd el, én nem csinálnék abból sem problémát, ha miután kirepülnek a gyerekek a férjemmel kettesben maradunk.Mi van akkor? Összedől a világ?
Meg fogjuk találni akkor is az élet értelmét, hogy úgy mondjam. Pl. hódolunk majd olyan dolgoknak amit a gyerekek mellett nem tehettünk meg és majd újra élvezzük a kettesben töltött időt. A másik, hogy senki sem fiatalodik. Honnan tudjam, hogy pl. 50-53 év körül milyen egészségi állapotban leszek, leszünk. Egészségileg mennyire leszek alkalmas egy tizenéves( vagy még annyi se ) gyerek nevelésére? Én ezt abszolút nem merném bevállalni. És most jön a DE!!! Másrészről csodállak benneteket, hogy nincs semmi félsz és bátrak vagytok. A továbbiakban is jó egészséget Nektek!
Hát ez az, a véleménycsere a lényeg.
Nem vagyok egyébként mérges.
Ne légy mérges, tücsimücsi! Értettem én, amit írtál, csak arra akartam célozni, hogy olykor akkor se látják túl sűrűn a nagyszülők az unokákat, ha egyébként jó a kapcsolat. Annyi mindent hozhat az élet. Van barátnőm, aki távolra ment férjhez például. Régebben napi szinten jártunk anyósomhoz, mert közel laktunk, viszont el kellett költöznünk, s most már jóval messzebbről nem megy ilyen sűrűn a látogatás, pedig nagyon szeretjük. Ezt nem azért írom, mintha mindent magamra vennék, egyszerűen csak ez is egy példa.
Nem akartam elvenni a kedved a topictól, attól érdekes egy téma, ha minél többféle vélemény van, amit akár meg is lehet vitatni. Ha mindenki ugyanazt írná, elég unalmas is lenne.
Tényleg nem érdemes ehhez a topichoz hozzászólni, mert teljesen kifordítjátok a dolgokat.
A Te eseted tök más, és nem arról van szó, hogy nem vagyok képes megoldani a problémákat, nem is ez a mondandóm lényege, hanem válaszoltam egy hozzászólásra. Volt aki azt írta, hogy hiába szülnek a nők fiatalon, majd később kettesben maradnak a férjükkel, mert a gyerekek, unokák nem néznek sűrűn feléjük. Na erre reagáltam én. Ne toljuk már el a dolgokat más irányba. Ha nekem se lettek volna szüleim, persze hogy akkor is szültem volna.
Kedves barnim!
Abszolúte nem értek egyet Veled egy konkrét dologban, igaz én is csak a saját példámból indulok ki.
Mi az, hogy az unokák nem lesznek túl sűrű vendégek a nagyinál? Akinél így alakul, az az ő problémája. Mi például nem lakunk együtt az anyukámmal, de eddig 4 nap volt a legtöbb amikor nem látta a gyerekeket. Köztem és az anyukám között nagyon erős a kapocs és ez nem véletlenül alakul így ki. Soha nem jutott eszembe, hogy távol költözzem a szüleimtől. Anyukám pedig rengeteget segít nekünk, megy a gyerekekért és ha úgy alakul reggel el is viszi őket, és a gyermekeim is nagyon ragaszkodnak hozzá ( hozzáteszem anyukám jelenleg is dolgozik még 4 órában, de szerencsére neki rugalmas a főnöke mármint ha olyan probléma van nem csinál gondot, szóval elengedi). A mai világban pedig egyre több szükség van a nagyszülőkre. Sok munkahely van ahol nem toleránsak a kisgyerekesekkel( túlórázni kell, ha a gyerek beteg nem szívesen veszik ha táppénzen van és a szüneteket is meg kell oldani, arról nem is beszélve, hogy sok helyen a szülők hétvégén is dolgoznak). Kire hagyjuk akkor a gyerekeinket? Hát nem egy bébiszitterre az biztos, legalábbis én biztos nem. Egyszó mint száz, akikre nem nyitják rá az ajtót a későbbiekben a gyerekei és az unokái arról csak ő tehet. Én azt el sem tudom képzelni, hogy napokig ne lássam az anyukámat, és én a gyerekeimet is úgy fogom nevelni ahogy a szüleim engem. Mindenki otthonról hozza példát.
Ezzel most nem "letámadni" akartalak, csak véleménycseréről van szó. Én elfogadom a ti álláspontotokat is, és tiszteletben is tartom, csak én máshogy gondolkodom erről.
További szép napot mindenkinek!
Szerintem nem.Én amikor a középső fiamat szültem egy szobába voltam egy 46 éves hölggyel,neki ez volt 3. babája.Az első két gyerek az első házasságából születtek,mikor nagyok lettek az apjuk ott hagyta őket egy nőért aki már hosszú évek óta a szeretője volt,sőt gyerek is született.Aztán a hölgy 41 évesen megismerkedett vkivel,összeháza:sodtak és közös babát vállaltak.Nagyon boldogok.Szerintem még nem késő.
De ha kétségeid vannak csináltass egy alapos kivizsgálást,már ami az egészségedet illeti.:o)
Sziasztok!
Van egy 21 éves nagy fiam aki már nem lakik velünk. Ő az első terhességemből 23 éves koromban született. Ovis korú volt amikor testvérkét szerettünk volna neki, de sajnos nem maradt meg a terhességem. Összesen 6 vetélésem volt (9 babát vesztettünk el, mert spontán hármas iker terhesség is volt közte). A sok-sok orvosi vizsgálaton, soha semmi okot nem találtak a vetélésekre, de pár évvel ezelőtt végre kiderült mi okozta a bajt. Így 17 év korkülönbséggel, mikor már 39 éves is elmúltam kisfiunk született. Rá másfél évre pedig megszületett a kistestvére aki szintén kisfiú lett.
Mindkét kicsit problémamentes terhesség után sima szüléssel szültem. Ilyen előzmények után nem vállaltuk be az amniot egyiküknél sem, inkább a fizetős hármasteszt és genetikus által végzett szintén fizetős UH-val próbáltunk megbizonyosodni a picik egészségéről. Tökéletesen egészséges, aranyos kisfiúk lettek.
Én 44 éves vagyok már, a kisfiaim 4 és 2,5 évesek. És most jön a dilemmánk, mert szeretnénk így az "utolsó pillanat után" még egy babát vállalni. Meg van minden körülmény hozzá, az egyetlen ami ellene szól a korom. Szerintetek felelőtlenség?
barnim, nagyon éretten gondolkodsz és megmelengette a szívemet, amit írtál. Maximálisan egyetértek veled.
Amikor valaki azt írja, hogy ennyi, meg annyi idősek leszünk, amikor mondjuk iskolába megy a gyerek, vagy érettségizik, bizony olyasmire tapint rá, amire magam is sokat gondolok. Igen, aggaszt, de mégsem csinálnám vissza a dolgot, mert biztos vagyok benne, hogy azt jobban bánnám, ha nem így döntöttem volna. Pl. ha elvetettem volna a babát, el kellett volna titkolnom a fiam elől, aki nagyon szeretett volna testvért, mert hogy mondtam volna meg neki valaha is, hogy: lehetett volna testvéred, de én megöltem inkább, mert megijedtem a nehézségektől?
Sziasztok!
Gyongyos nagyon szeretem a hozzaszolasaidat!
Az atfordulasrol annyit,hogy a harmadik gyermekem eppen a szules elotti napon fordult meg.
Az elso babamat 20 evesen szultem.Sajnos nyitott hatgerinccel szuletett es egy honapos koraban meghalt.21 eves voltam(eppen egy ev mulva)amikor a masodik kislanyom szuletett.Teljesen egeszsegesen!29 eves koromban szuletett a fiam es 30 eves koromban megint egy fiam.Most 42 vagyok es 4 honapos a pici fiam.
tehat elmondhatom hogy tulajdonkeppen minden eletszakaszban vallaltam gyermeket.Kulonbseget nem tudok tenni.Minden alkalommal hatalmas csodakent eltem at a terhesseget es a szulest is(egy szulesem kivetelevel pedig mindig volt komplikacio is)
Szoval a lanyommal voltam a legfiatalabb anyuka az oviban es most a fiammal a legidosebb leszek...de oszinten nekem ez nem is jutott az eszembe.Igy alakult az eletem.Es boldog vagyok hogy itt vannak
velem.Nagyanyam mondta ,hogy minden baba ajandek.6 gyermeket szult(40 evesen a legkisebbet)
Persze mindenkinek lehet mas velemenye es mindenkinek kulonbozokeppen alakul az elete.de Gyongyosnek igaza van,meg kell tanulni orulni!!!!!
És persze, azt is hozzá kell tennem ,hogy nem azért mondom ill. írom ezeket,hogy bárkinek is jópofizzak...csak én magamból indulok ki...hogy anno, abszólut nem voltam még érett az anyaságra...és később sem veszít semmit az ember...ha nem éppen 20 évesen szül az illető...
Én a magam részéről nem bántam meg, hogy később szültem a lányomat...és semmi baja nincs...tőkéletes gyönyörű értelmes kislány...azt,hogy az embernek beteg gyereke szülessen, ugyanúgy megvan az esélye, ha fiatalabb...és egy idősebb jóval óvatosabb is...jobban odafigyel magára...és garancia amúgy sincs ma már semmire.
Szia Gyöngyös!
Köszönöm a kedves soraid... Most valóban jólesik a bátorítás. Ha az eszemre hallgatnék (korom, anyagiak, meló, gyermekem jövője, stb.)akkor be sem néztem volna a fórumra, de a szívemre hallgatok!! A két meglévő csiperkém már rengetem örömet, boldogságot adott Nekem. Ha egyikük nem lenne, sokkal szegényebb lennék!!! Milliomos úgysem leszek, de boldog igen! (Sokszor a boldogság csak egy pillanat, ami a szívünkben marad.)
Kedves Gyöngyös!
Ezeket az ellenpéldákat már olvastam egyszer tőled, amikor valakinek válaszoltál.
De ezekkel az érvekkel engem nem tudsz meggyőzni, persze, hogy fiatal korban is halnak meg emberek, de akkor is az sokkal RITKÁBBAN fordul elő. Azért azt ne mondd nekem, hogy az a 10-13 év nem előny.
Egyébként jó Neked, hogy ennyi mindent meg tudsz ill. tudtok adni a gyerekeiteknek, nálunk ez sajnos nincs így. Az én gyerekeim nem járnak a legújabb divat szerint, nem tudom a kislányomat most se táborba küldeni, nyaralni még sose voltak és az elkövetkezendő 5 évben nem is megyünk, és nem azért, mert nem szeretnénk, hanem mert nem állunk úgy anyagilag. Örülünk, ha a legszükségesebb dolgokat meg tudjuk nekik venni. Az egyetlen luxus nálunk az internet.
Egyáltalán nem bántottál meg, csak arról van szó, hogy bizonyos dologról másképp vélekedünk.
Tiszteletben tartom a Te véleményedet is, és nem szívesen ismétlem magam, de én csak megindokoltam a fórumban, hogy miért vélekedek erről a dologról így. Ennyi.
Zsóka67, a leendő gyermeked óvodai ballagásán nem leszel egyedül a koroddal. :)
Én azt gondolom, hogy amikor valaki azt mondja "szeretném látni az unokáimat", akkor azt gondolja valójában: "szeretnék sokáig élni". Én csak annyit szeretnék, hogy tisztességgel felneveljem a gyermekeimet, ha szerencsém van, meglátom az unokáim, ha nem, hát nem.
Az óvodában a csoportban a 24 családból kb. 7 velünk korú szülő van. A fiatalabbak (amikor kiderült a terhességem) nem azon csodálkoztak, hogy újra babát vállaltunk, hanem azon, hogy hány éves is vagyok, hogy ilyen nagy fiaim is vannak.
Megmondom őszintén, ez nagyon jól esik.
Ahogy olvasom a soraidat, az a benyomásom, hogy te tipikusan az az ember vagy aki döntések előtt teljesen ki tudja zárni az érzelmeket az életedből. Az, hogy ez mennyire jó, vagy nem az nem az én tisztem eldönteni, de az tény, hogy a gyerekekkel kapcsolatban én ezt sosem tudtam megtenni. Soha nem vállaltam gyereket anyagi javak megfontolása után. Azaz sosem merült fel bennem, hogy ettől több vagy kevesebb lesz. Ugyanúgy tudtuk biztosítani a fiúknak a különtanárt, a versenysportot, a külföldi versenyeket, a divatos ruhákat, a szórakozást, a táborokat, kirándulást, számítógépet, külön tv-t, külföldi és belföldi nyaralást stb. Voltak olyan dolgok amiket nem engedhettünk meg nekik, de cserébe életreszóló ajándékot kaptak.
Az meg, hogy megéred-e az unokáid születését nem rajtad múlik, és nem azon, hogy mikor szültél. A barátnőm huszonévesen szült és 40 éves korában mellrákban meghalt. A fiaim karate mestere 32 évesen tüdőembóliában egyik napról a másikra meghalt. Két kicsi fiú gyereke van. A fiam egyik iskolatársa 17 évesen váratlanul szívelégtelenségben halt meg. Az, hogy kinek mennyi adatik meg, senki nem tudhatja, de, ha ennek árnyékában éljük az életünk, akkor az állandó félelem és rettegés megkeseríti a mindennapjainkat.
A gyerekeimet én ajándéknak tekintem az élettől.
Egészségesek, talpraesettek, szépek, okosak és ami a fő egészséges értékrenddel rendelkező optimista, vállalkozó szellemű emberkék. És nekem ez mindennél többet ér.
Ha elfogadsz egy jó tanácsot. Próbálj meg kevesebbet aggódni az élet dolgain, keresd az apró örömöket! Nyugodtabb és kiegyensúlyozottab lesz az életed.
(Remélem nem bántottalak meg a soraimmal, mert nem ez volt a szándékom!)
:)))
Teljesen természetes az amit most érzel. Ezt éreznéd akkor is ha 30 éves lennél. Ez egy csodálatos dolog, de hatalmas változás is. Van 9 hónapod, hogy megnyugodj, és megszokd a gondolatot.
Sok sikert!
:)))))))
Tudom, hogy nem azért szóltál hozzá, hogy "osszad az észt". Írtam is, hogy jó, ha különböző vélemények is vannak. Való igaz, hogy elvileg több esélyed van látni az unokákat. Az én szüleim mindketten viszonylag fiatalon haltak meg, sem az én, sem a testvéreim gyerekeit nem láthatták (nem mind ilyen későn született).
Mikor az ember tudja, érzi már, hogy egy kis élet növekszik benne, akkor nagyon nehéz lemondani róla. Még ha észérvek garmadája szól is ellene. Mi sem voltunk akkor rózsás helyzetben ráadásul, de úgy éreztem, ez az utolsó esély, hogy a fiamnak testvére legyen (Nagyon szeretett volna)Aztán valahogy rendbe jöttek a dolgok.
Sziasztok!
Én ugyan még nem vagyok 40 felett, de januárban született meg a kisfiam, én pedig ma töltöttem a 37-et. Nem divatból lett csak ilyen "későn" babám, egyéb okai voltak. A fájdalomküszöböm a béka segge alatt (már elnézést a kifejezésért), ehhez képest harminegynéhány órás vajúdás után császármetszéssel szültem, délben kerültem az őrzőbe és délután 6 óra körül már a folyosón sétáltam (azonnali életmentő műtét volt altatással). Lehet, hogy szerencsém volt, de talán az egyetlen voltam az osztályon, akinek nem volt baja, nem nyafogtam, pedig a többiek mind fiatalabbak voltak nálam, egyik-másik pedig nem is az első babáját szülte. Szóval szerintem ebben a korban is simán vállalható egy baba, sőt! Ha úgy adódik, én is vállalom a következőt, pedig nyilván én sem leszek fiatalabb...
Sziasztok!
Értem én ezt az oldalt is, mivel pont ma voltam ovis ballagáson és elképzeltem,h ha majd az én tervezett bébim fog ballagni én is 48 leszek...
Nagyon fura helyzetekbe kerülök majd biztos, de úgy gondolom, bevállalom (mert bevállalható)!
Egyébként anno Anyukámat (amikor a lánykám pici volt, v. akár most is) simán az anyukájának nézték és nem a nagyijának - 21 és 23 évesen szültem.
Igen, mindenkinek magának kell döntenie, ill. kettőjüknek. És ezért is merem bevállalni, mert úgy érzem, most van lehetőségem rá,h EGYÜTT akarjunk+neveljünk egy Kiscsillagot!
Külön jó érzés,h a fiammal ma beszéltünk róla és: ÖRÜLT! :o)
Nem mondok ellent magamnak, mert sok olyan fórumra "benézek" ami engem nem érint.
Semmire nincs garancia az biztos, de valljuk már be akkor is több ennyi idősen az esélyem, hogy látom az unokáimat, mintha 40-45 évesen szülnék.
Ha pedig kopogtatna a gólya, visszaküldeném melegebb éghajlatra. Márcsak anyagi okok miatt is. Tuti, hogy lelki beteg lennék utána és hónapokba telne, míg rendbe jövök, de akkor se tudnánk bevállalni, még ha akarnánk se.