Szülni 40 felett (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szülni 40 felett
Megfogalmaztad valaha is magadban,hogy miért akarsz ennyire kistestvért a fiadnak? Ill. hogy miért akarsz gyereket ?
Én nem a babázásra vágyom,se a szülésre,se a szoptatásra,abból elég volt egy is.....
Én a fiamon látom,hogy így hogy egyre nagyobb tényleg szügsége lenne egy tesóra. Viszont akár hányszor szóba jön a téma mindíg azt mondja,hogy igen kell neki tesó,de NAGYOBB mint Ő,mert neki nem kell kisbaba...?!
A másik,hogy mostanában annyira nagyon anyás lett a fiam,hogy egy percre sem engedi el a kezem,állandóan vele "kell" foglalkoznom,ölelget,puszilgat,még a wc-re is utánam jön. Nagyon ragaszkodik hozzám. Mi lenne ha mellette lenne egy újszülött baba? Hogyan látnám el? Pedig tudjuk ugye,hogy egy újszülött baba veszi igénybe igazán az anyát? ! ...
Van itt valaki ezen a fórumon, aki azt mondja "ne agyalj sokat, vágj bele". Most őszintén. Ha ott lenne melletted a szuszogó kisbaba visszavinnéd a kórházba? Nem hiszem. Nem tudnád megérteni mi is volt, amitől féltél(tünk)?
Mondom én, de hozzád hasonlóan nem merek belevágni és most már tényleg szorít az idő (43).
Rájöttem,ez már rég nem a mi kezünkben van.....
Tervezgetünk,aztán -Ember tervez,Isten végez!...
Örök igazság. mégis olyan irigykedve olvasom azon nők írásait akik 42,43 évesen szülik az x.-ik gyereküket. Ők bemerik vállalni ? Én miért nem ?
Szégyenlem magam sokszor...
:D
még mindig itt, egy helyben toporogva...pedig megváltozna a világ ha rászánnánk magunkat és eltünnének a félelmek...
mennyivel könnyebb tanácsokat osztogatni a sorstársaknak, nem?
:-) :-) :-)
Látom,még mindíg itt....
Velem együtt...
Ez a mi keresztünk...
Várom a leveledet! bebekriszti
nehézségek mindig lesznek. Akár lesz még gyereked, akár nem.
Ha viszont úgy döntesz, akkor millíó örömöd is lesz. (A nehézségek mellett, természetesen.)
Szia!
Egy pár hónapot még biztos itt kell élnünk anyukámnál...
Az unokám amúgy nem annyira "friss",ugyanis már 14hónapos lesz! :) És rajta kibabázhatom magam,bár ezt csak kb heti 1x.
Én inkább attól tartok,hogy 60évesen még egy nagy kamasszal kell megvívnom a mai élet csatáit!
Annyira szeretném megadni a páromnak azt,amit szeretne,mert megérdemli.Neki sem volt könnyű "elveszítenie" a családját.
De mindezek ellenére szívesen élném a saját életem.Mert mint írtam,a házasságom tragédia volt.És most önmagam lehetek,(egy jó társ mellett)ami eddig soha.
De az első lépésem az lesz,hogy egy orvost meg kell kérdeznem,így elkötés után egyáltalán milyen lehetőségek vannak.Ha súlyos anyagi kiadás,akkor máris megoldódik a helyzet.
Annyira nehéz lelkileg...
Köszönöm,hogy reagálsz a levelemre.
Írnál Te is magadról?
Szia Ildi!
Ideális helyzetben jó lenne külön menni a mamától... Semmi remény erre?
A változó korhoz nagyon fiatal vagy. Lehet, hogy megviselt az unoka megszületése, innen a szomorú gondolatok?
Ha már az élet úgy hozta, hogy van egy felnőtt lányod, tekintsd ajándéknak, hogy újrakezdheted valakivel, aki őszintén szeret. Mindegy, hogy közös gyerekkel, vagy anélkül. Nem?
Továbbra sem értem mik a félelmeid? A tesztek megbízhatatlansága? :)
A terhesség az, amit az ultrahang kimutat. Ha két hetet késik a vérzésed, menj el nőgyógyászhoz.
A helyedben abbahagynám a tesztelést, mert a legtöbb nőnek ilyen-olyan okból szokott késni a vérzése, ami mindenféle tünetekkel jár.
Szia! Tökmindegy ki hány éhes. A kapcsolatok tartósságára nincs garancia.
Ha tőlem egy szerelmes férfi gyereket akarna, én biztos szülnék. Kár, hogy az én férjem nem így áll hozzá a kérdéshez.
Nagy boldogsag egy kisbaba.
En ugy erzem...bar a kapcsolatom tonkrement(nem a baba miatt)....jol dontottem,hogy 42 evesen vallaltam a kisbabat.
Egy kicsit aggodalmasabb vagyok mint regen(de azt hiszem ez az elet tapasztalatbol jon)
Tomka nincs mitol felned!Legyel boldog,orulj nagyon hogy jon a picur es elvezd a terhesseget!
Kovacsiki ,hallgass a szivedre.
Nem konnyu ezt tapasztalatbol irom...de en nem tudnam elkepzelni az eletet a picurkam nelkul.(majd irok meg de most mennem kell sonkat sutni)
Sziasztok.
Én most múltam 43, ma teszteltem egy pozitívat. Életemben nem féltem talán még ennyire, mint most, pedig nagyon vágytam már rá. 5 hónapja vetettem le a spirált, minden hónapban elteszteltem egy kisebb vagyont (ovulációs és terhességi tesztre)Minden hónapban csalódtam a nega tesztek láttán, most mégis rettegek.
Ildi! Én úgy vélem, ha a boldogságotokat egy "közös kis életke" teljesítené ki igazán, bele kell vágni a project-be!
Az én "cipőm" is hasonló...volt. Immár /szintén/ 8 hónapja élek együtt szerető társammal.Babát tervezünk, és őszintén reméljük, hogy ez a vágyunk is teljesülni fog. Az egyik legnagyobb boldogság a számunkra, hogy megtaláltuk egymást, s mellette azt szeretnénk, ha a szeretetünket megoszthatnánk közös gyermekünkkel is.
Sok sikert kívánok Neked, valamint azt, hogy dönts jól és okosan - belátásod szerint.
Sziasztok!
Ildi vagyok.
Nagy dilemma előtt állok....
Ha tudtok nekem tanácsot adni,megköszönném.
Bár nem egyszerű az esetem,de remélem azért végig olvassátok a történetemet.
41éves vagyok.(azért itt megjegyzem,30évesnek szoktak nézni)Van egy 23éves lányom(igen,nagyon fiatalon szültem,18éves koromban)És van egy 13hónapos unokám!Bő két éve elváltam az alkoholista férjemtől,aki mellett borzasztó életem volt.És aki mellett mondhatni egyedül neveltem fel a gyerekemet.Se egy közös nyaralás,se egy fogadóóra,vagy egy orvosi vizsgálatra kísérés.Válásunk után elköttettem magam,mert nagymama fejjel már nem szeretnék gyermeket.És már védekezéssel sincs gondom többé.De 8hónapja jött az életembe egy nagy szerelem.Ő először is 6évvel fiatalabb tőlem.(nagyon jól néz ki!)Elvált,és van 3gyermeke,akiket az anyukájuk nevel,Ő heti 3-4alkalommal velük tölt 1-1órát.Jelenleg anyukámnál lakunk,amíg a vagyonmegosztási perem le nem zárul.Albérlet nem fér bele az anyagi helyzetünkbe.És most jön a dilemmám.A párom gyermeket szeretne tőlem.Ettől boldog vagyok,hiszen bennem látja a megfelelő társat,akivel én is átélhetném azt,amit eddig nem:hogy egy szerető társsal hordhatnám ki,és nevelhetnénk fel gyermekünket.De itt jönnek a kérdések:és ha ez a kapcsolat nem tart sokáig?Hiszen 6év korkülönbség bármikor kiütközhet.Akkor ott maradok vén fejjel egy kicsivel.Aztán ott van a kockázati veszély 40felett...Ott vannak a gyerekei,nekem már az unokám,akin kibabázhatom magam kedvemre.A házasságom alatt kalitkában éltem,(nem aranyban!)most úgy mond szabad vagyok.A párommal együtt csinálunk mindent:főzünk,kirándulunk,néha bulizunk,de mégsem kell már gondoskodnom senkiről.De mindezek ellenére foglalkoztat a gondolat.Mondjuk először is orvosi megbeszélés tárgya,mert ugye természetes úton nem lehetek terhes.Ez pl.költségekkel jár-e...
Szóval szívesen venném,ha megírnátok véleményeteket,tapasztalataitokat.
Hátha könnyebb lesz döntenem!
Előre is köszönöm!
Koszi Cordelia!Sajnos visszahiztam es most kezdem ujra.
Gratulalok rinike a nagy elhatarozashoz.
Szoval negy gyermekem van A lanyom 23 lesz a nyaron,a fiuk 15,13,es a pici 2 eves.Harmadik "hazassagom".Szoval a ket kozepsom kozott kicsi a korkulonbseg.Most meg ket kamasz es egy dackorszak :-)
Gratulálok az inszemhez. De főleg a helyes döntéshez.
A sokgyerekesek sokszor úgy állnak hozzá, hogy az egynél több gyerek minimum kétemberes. De a férjemen nem látom az igyekezetet. Ettől még jó apa, csak nem akarom a most 3.5 évesemet elhanyagolni egy kisbaba miatt, akire az első pár hónapban biztos sokat kell figyelni és a fáradság meg a kialvatlanság miatt, esetleg nem jutna rá annyi idő, mint eddig. Nem tetszik, hogy rám hárul az egész, beleértve a döntést is. Nagy a teherbírásom, de nem tudom mivel jár két gyerek. Persze, lassan kifutok az időből. Motoszkál bennem, hogy ha nem rágódtam volna a dolgon három évet, akkor most lenne egy másfél éves gyerekem és nem kellene rágódni. Mert amikor már megvan, nem rágódsz azon, hogy mi lenne ha...
Én is mindig nézem, hogy írt-e valaki, de sajnos nem tudok Neked segíteni a kérdésedben, mert én is csak egy gyereket neveltem eddig, 17 éves, és most szeretnék kisbabát, holnap megyek inszemre.
Szerintem bárhogy döntesz, az úgy lesz jó.
Él-e még ez a topik?
Nem tudom eldönteni, legyen-e még egy gyermekem. Minden a zellen szól, hogy ne legyen. Van már kettő. Az egyik felnőtt, a másik óvodás.
40 felett vagyok. (A férjem meg 50 felett.) Meggyőztem, hogy legyen még egy gyerekünk. Mire meggyőztem, elbizonytalanodtam.
Ha mindent összevetve átgondolom mi az ami a legjobban visszatart, az az, hogy soha nem neveltem egy gyereknél többet. Fogalmam nincs hogyan oldjam meg a mindennapokat. Nagymama nincs a közelben. A férjem nem az a fajta, aki csak úgy besegít. Szerinte a segítség az, hogy dolgozik a munkahelyén. Este joga van pihenni. Van itt valakinek tapasztalata egynél több gyerekkel?