Szülni 40 felett (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szülni 40 felett
Elméletileg 40 felett már nincs annyi hormon, amely a megtermékenyítéshez szükséges, mint, mondjuk 20-25 évesen. De ez egyéni.
Szerintem, ha 36 felett nem sikerül teherbe esni 3-6 hónapon belül - sűrű együttlétek mellett - akkor én és a párom elmennénk orvoshoz. De csak azért, mert huszonévesen van időm kivárni a gyermekáldást, 40 felett meg már csak 4-5 jó évem van.
Nem tudom hogyan kell mérni a hormonszintet. Gondolom, inszemináció előtt ezt biztosan megmérik, de ehhez az is kell, hogy a párod spermáinak motilitása rendben legyen.
Reméljük! :)
Gyere holnap,h mi volt!
Nálam a spirál levétel utáni egy hónap egyéb védekezéssel telt, aztán átbeszéltük,h adjunk esélyt Kismanónknak - szinte rögtön akart jönni! :D
(Nem csoda,h Ő ért célba: annyira erős, aktív, hogy csuda! :))
Sziasztok!
Mi 2,5 éve próbálkozunk....
Éppen most izgulok, mert talán sikerült.
Holnap megyek az orvoshoz:-)
Ezzel nincs gond.
Köszönöm a válaszokat!
Csak kíváncsi voltam, hogy mikor kezdjek el aggódni, ha nem jön össze. Persze nem erőltetjük, egyenlőre a természetre van bízva.
kérdésem azokhoz, akik 40 felett szültek:
mennyi idő kellett a sikeres projekthez?
mennyi ideig próbálkoztak?
előre is köszönöm a válaszokat
segítség lenne..
a gyerek nem egyenlő az anyagi terhekkel. egyszerűen nem szabad ugyanúgy kezelni, mint egy hosszú lejáratú lakáshitelt.
A csóró meg szubjektív fogalom. Számomra egy hajléktalan az csóró. De akinek van munkája, van hol lakni, van mit enni, az mitől csóró? Mert nem visel Dolce@Gabbana csizmát?
Sziasztok! :)
Engem valahogy sosem izgatott,hogy "mit szólnak majd hozzá az emberek..."
Sem huszonévesen,hogy nem vágytam még babára,sem harmincason,hogy még nincs és most sem érdekel,hogy szerencsénkre már útban van. :)Minden embernek máskor jön el az igazi,a szerelem,a gyermekáldás,a karrier,a biztos anyagi háttér. A józan ész nagyon fontos,de ha már eleget használtuk,jobb,ha a szívére hallgat az ember...
Szép estét mindenkinek! :)
És ha Ő akar engem megfogni egy babával?
Én szeretem őt,ezért megadnám neki.
És mint első ide írt mondataimban írtam,boldogan
élném át úgy a terhességem,ahogy az nekem a lányommal nem adatott meg...egy szerető társsal!És boldogan nevelném vele együtt a gyerekünket,ahogy azt a férjemmel nem tehettem,mert mindenben magamra voltam utalva...
Lehet,a mondataimból nem ez tűnt ki eddig,de így érzem.Csak gondolok sok minden egyébre,a jövőre...És szerintem ez így normális,hogy csak biztos alapokra vállaljon az ember.Ez legyen anyagi,lakhatási,egészségi,stb....
Csak azért ne szüljél,mert a párod gyereket akar,Te viszont jól érezhetően bizonytalan vagy és talán evvel akarod őt "megfogni" magadnak...
Ha szülsz azért szülj,mert Te akarod! Csak jól gondold át!
És az is nagyon fontos,hogy ő milyen apa lenne.Segítene e? Házias e? stb...
Amikor elköttettem magam,akkor egy 23évig tartó rossz házasság után voltam.És valóban azt gondoltam,én már csak magamért akarok élni(ahogy azt addig soha)!De jött az életembe egy olyan szerelem,egy olyan ember,aki gyereket szeretne tőlem.És elkezdtem gondolkodni.....
Az orvos múlt hét pénteken amúgy szó szerint leszidott,hogy miért köttettem el magam!Egyrészt mert szerinte nagyon fiatalos vagyok,és jó génállománnyal rendelkezem.Szerinte nincs abban semmi,ha valaki ilyen fitten,ennyi idős korában szül.
Kaptam tőle beutalót meddőségi ambulanciára,ahol TB-re felteszik a sejteket,és jöhet a baba.A párom tegnap is kérdezte,mikor megyek el oda...
Sok minden kavarog a fejemben...
Valóban. Ha elkötteted magad, akkor éld az új életed az új pároddal és ne kínozd magad.
(Nem lesz több pénzed, ha nem szülsz még egyet:)
Egyetértek az előttem szólóval! Nem kell túlmagyarázni,mindenre a miértet keresni !! Akarsz a kezedben tartani egy édes kis életet vagy nem???? Őrület arra gondolni mi lesz pár év múlva....azt sem tudjuk mi lesz holnap!
De mivel Te már évekkel ezelőtt döntöttél (elköttetted magad),így szerintem feleslegesen kínzod magad !
Sziasztok!
Ha megengeditek,elmondanám én is a véleményem,érzésem.
Mint olvashattátok,én is hezitálok.(41 leszek 2hét múlva!)Csak nekem azért is nehezebb a döntés,mert tavaly februárban elköttettem magam.(ha ezt nem tettem volna,szerintem már jönne a baba).Nekem amúgy az utóbbi években menstruációs problémáim voltak,ami abból állt,hogy 18-20naponként menstruáltam.Soha egy napot sem késett a menstruációm.Erre most nem jött meg...1hét késés után elkezdtem gondolkodni....Jön a változó kor?Vagy talán a műtétet nem végezték jól el?Mégis terhes lettem?10nap késés után csináltam egy terhes tesztet,negatív lett.Elmentem dokihoz,(nem ahhoz,aki műtött)és azt mondta,csinált már olyan abortuszt,ami elkötés utáni terhesség volt,igaz,jó pár évvel ezelőtt.És adott egy beutalót laborba terhes tesztre.De végül nem mentem,mert 12nap késéssel megjött...És mindez talán arra volt jó,hogy tisztába jöjjek az érzéseimmel gyerekvállalás kapcsán.Ugyanis egyrészt nem éreztem azt a kitörő örömöt,hogy:hűha,lehet babám lesz!Kicsit megrémített az érzés,jobban bele gondoltam a felelősség részébe.Sem a jelenlegi anyagi és egyéb biztonságunk miatt,sem azért,mert mi lenne 10+20év múlva?60 évesen egy nagy kamasszal?Mikor már élvezhetném lassan a nyugdíjas éveimet?Ugyanakkor meg megörültem,hogy ha most a műtét ellenére babám lesz,azt a jó Isten akarta,ennek így kell lennie.És a teszt eredménye is csalódás volt.Meg amikor megjött is.Szóval a mi korunkban azt hiszem már azért is nehezebb a döntés,mert esetleg nem csak a fiatalság hevében döntünk,hanem a tapasztaltságunk,az előre látásunk...azaz nem csak szívvel,hanem ésszel is gondolkodunk.Természetesen (főleg a régi) fiatalokat nem megvéleményezni akarom,de nem véletlen,hogy a mai világban a szülési kor már nem a huszonévek eleje,hanem minél később szülnek a nők.És a másik érzésem pedig,ami abból adódik,hogy ugye a párom szeretne gyereket,hogy mi lesz,ha elveszítem azért,mert nem szülök neki.(azt mondja,nem.bár neki már van 3gyereke amúgy is)És tudom,egy gyerek nem garancia semmire.Ha szülnék neki,sem biztos,hogy velem maradna örökké...De itt elsősorban magamra kell gondolnom pont azért,mert ha egyedül maradok,az a gyerek az enyém,és nekem kellene tovább nevelnem...egyedül.
Annyira nehéz...
Pont a mai nap fogalmazódott meg bennem egy érdekes észrevétel.Saját példámat hozom fel,eléggé elgondolkodtatott....
Nagyon régóta készültem a fogorvoshoz,tudtam,hogy mennem kell..Borzasztó állapotban voltak már a fogaim,annó a terhességem alatt se mentem el...
mert rettegek a fogászattól.Már 6 éve nem voltam...Hosszú hónapok óta győzködtem magam,hogy "de igen ,el kell mennem,meg kell csináltatni,ezen túl kell esni,stb. Hát ma elmentem.Végig rettegtem a váróba cirka 1.5 órát,mert várni kellett sokat és elmondani nem tudom mit álltam ki ekkor,szinte már rosszúl voltam a saját magamnak beképzelt és bebeszélt kínoktól,fájdalmaktól,stb. Ezekután kb.30 perc alatt teljesen fájdalommentesen (el volt érzéstelenítve),gyönyörűen,tökéletesen megcsinálták a fogaimat (3-at) és szerdán megyek vissza újra!!! Hazafelé állati büszke voltam magamra és azt éreztem: ennyi volt csupán az egész???? Ettől rettegtem éveken át? Én nem vagyok normális,hogy eddíg halogattam...stb
Na, a lényeg: Egész biztos,ha bevállalnánk a kisbabát ugyan ezt éreznénk! Kezdek rájönni,hogy biztos így lenne! Hidd el nem tartana sokáig az a nehéz időszak és utána nagyon-nagyon büszkék lennénk magunkra,hogy : NALÁTODÖREGASSZONY MÉGISCSAKVÉGIGTUDTADCSINÁLNI !!!!És hidd el büszkén feszítenénk és veregetnénk saját vállunkat.De azt jó erősen!!! :-)