Szülni 40 felett (beszélgetős fórum)

Nem vagy egyedül, Cordelia.

Ez is furi: "aki 40 felett szült, és úgy érzi, hogy ebben nincs semmi kivetnivaló."

Miért, van?

Már régebben is olvastam és írtam is erre a fórumra. Utána egy darabig kihalt volt, és nem jártam erre.

Írtam, hogy 40 évesen lettem terhes a lánykámmal. Hát ezért érdekel a topic. A nagyfiam 11 éves. :)

nem tetszett ez a mondat:

"Szeretnénk, ha valaki elmondaná, hogy 40 felett is lehet valaki fantasztikus anya!"

Selejt lenne bárki is, aki 40 felett szül? Vagy huszonévesen jó anyák vagyunk, 40 felett meg már nem?

Ha egy műsor ilyen bevezetővel indul, vagy a riporter így gondolkodik, akkor vagy nincs gyereke, vagy nem elég felkészült. Ezért örömmel olvastam volna valami szakmait róla. Czeizel nevével dobálózhat akárki, nem?

Látod, Vica, nekem meg ez a bajom, hogy egy idő után abban is kételkedem, hogy a tej fehér-e :D

Hát, a vágy bennem is megvolt a másodikra. Biztos, hogy nem egészen véletlen, hogy megfogant. :)

Én imádtam a 9 hónapot. Legszívesebben úgy maradtam volna. :) Nekem a kedvenc időszakom most van, ez az óvodás kor.

Pedig éppen manapság nem kéne már ezt "kuriózumként" kezelni, hiszen egyre később kezdenek szülni a nők. Lassan már az lesz a ritka, ha valaki 30 alatt szüli az első gyerekét.

Én személy szerint szerencsére nem éreztem, hogy bárki el/megítélt volna a késői terhességem miatt, de biztosan van, aki találkozott efféle hozzáállással.

Egyébként, ha másként alakult volna az életem, korábban szültem volna a gyerekeimet. Akkor vállaltam volna többet is. Így viszont már megelégszem ezzel a kettővel. :)

Sziasztok!

Olyan hölgyet keresek, aki 40 felett szült, és úgy érzi, hogy ebben nincs semmi kivetnivaló. Ezt a témát boncolgatjuk egy televíziós műsorban, ahol Dr. Czeizel Endre is a vendégünk lesz. Szeretnénk, ha valaki elmondaná, hogy 40 felett is lehet valaki fantasztikus anya!

Választ priviben várok.

Minden jót, Virág Edit

Cordelia, nagyon örülök, hogy nem vesztünk össze. Sajna túlságosan szeretek vitázni, úgy látszik.

Lehet, hogy túlreagáltam a hozzászólásodat.

Sajnos a kockázatok is hozzá tartoznak a topic témájához, bár vannak azok minden életkorban.

Remélem, minden várandós kismamának könnyű terhessége, és szülése, gyönyörű kisbabája lesz. Az én kislányom is egy kis napocska, és nem érek rá öregedni mellette - örülök, hogy beválltam. :)

Jó reggelt!

Remélem a baba jól van és úszkál.

valami lehet a levegőben, mert az elmúlt héten nálunk is történt valami, ami átírja a puzzle-t...

Na, szent a béke! Ettől szép a világ!

Ezt érdemes az egészből megjegyezni:

Még a párhuzamos vonalak is találkoznak egyszer a végtelenben...ezt mindenki fordítsa úgy ahogy akarja.

Engem 3 nagyobb veszteség ért 2 hét alatt, sok mindent átírt és átértékelt bennem. Most közel a 40-hez, most érzem azt, hogy felnőttem! Nem akarok közhelyt írni, de tényleg a szeretet a legfontosabb, az hogy ezt ki is mutassuk egymásfelé, főleg akikkel egymás mellett élünk, a közvetlen környezetünkben (mert az idegenek felé lehet, többet mosolygunk és kedvesek vagyunk, sokszor könnyebb is) fontos, hogy a család legyen a béke szigete, hogy mindenkinek jó legyen haza jönni!

Na, remélem nem voltam nagyon patetikus! ;)

Értem, értem, értem. Azt mondod, hogy ha van lehetőség szűrésekre, akkor éljünk a lehetőséggel és ne moralizáljunk, mert a fogyatékosok élete valóban nem túl vidám, a hozzátartozók meg hiába szeretik őket, attól még belerokkannak a sajnálatba (is), stb.

Én meg itt egy olyan állapotról papolok jó hosszú hozzászólásokban, ami már úgyis bekövetkezett és nem lehet változtatni rajta.

Nem csoda, hogy nem tudtuk egymás álláspontját elfogadni.

Nem, tényleg nemvolt szándékom beszólni, nem szokásom. Talán nem válogattam meg elég jól a szavaimat, az írott szöveg mindig erősebben hat, mint a beszéd.

Rendben van részemről, most már értem mit akartál mondani.

Cordelia, bár nem akarok itt vitázni veled, azért még leírom ezt a pár sort.

Az első mondatodat nem értem. Nem "belekérdeztél" (bár csak halványan sejtem, mit értesz ez alatt), sokkal inkább beszólásnak, támadásnak éreztem, de nem baj.

Pedig csak annyi történt, hogy leírtam a nézőpontomat, a véleményemet. Te is leírtad a tiédet. Ám legyen igazad. De akkor minek imádkozik mindenki, hogy egészséges gyereke szülessen, miért tesz meg tőle telhetően mindent ezért, s miért is járunk szűrővizsgálatokra? Hát nem mindegy az eredmény? Elfogadjuk ami van, úgy, ahogy van, ahogy esik, úgy puffan.

Nem Hollaniában élünk...

Mellesleg, ha nem lenne gyerekem, lehet, én is örökbe fogadnék. Akár sérült gyereket is, és szeretném. De az az én vállalásom lenne, nem "más bőrére" tenném, legyen az akár a hozzátartozóm, gyerekem, nem hagynám rá örökül. Most már egyébként kezdem érteni, hogy miért érintett téged érzékenyen a téma.

ha egy beszélgetés alkalmával valaki így belekérdezne a testvéremmel kapcsolatban, akkor elgondolkodnék rajta. főleg azért, mert éppen megpróbáltam ezt a "teher" dolgot eloszlatni valahogy.

Nem tudtam, hogy van testvéred, hipotézis volt, mert ebben a témában eddig mindenki feltételes módban beszélt, egyedül én mondtam néhány személyes példát.

olvastam olyan családról, amely négy down-kóros gyereket fogadott örökbe. nyilván nem azért, mert plussz terhet akartak, hanem mert tudják, hogy pl. a down-osok nagyon kedvesek és mert segíteni szerettek volna rajtuk, hogy ne kelljen otthonban felnőni (és szerették őket mellesleg).

Bár az otthonok is egyre jobbak, mert a fogyatékosokat valahogy fel kell zárkóztatni. hollandiában láttam, hogy a városokban a fogyatékosok gondozzák a virágágyásokat és nagyon kedvesek, de főleg boldogok, hogy egyáltalán csinálnak valamit és nem valami sötét szobában üldögélnek.

Kárpátalján jártam egy árvaházban, ott nem csak árvák, hanem problémás családokból kiemelt gyerekek laktak 3 évestől (!) 18 éves korig. Volt közöttük egészséges, de volt félig béna is, akit a családja "beadott" az intézetbe. Az a gyerek üldögélt egy széken a teremben és napközben sokat volt egyedül, de legalább fürdették, etették és néha szóltak hozzá - ez a "nem rossz" megoldás, de nem is a legjobb...

Még egy utolsó személyes példa, mert eddig, szerintem csak saját magammal személyeskedtem. Tanultunk Sparta-ról. Az én kisfiam koraszülött volt. Most olyan erős, mint a vas. Kb 3 hónapos korára már levették róla a koraszülött stigmát. (Lehet, hogy nem tudják sokan, de a koraszülötteket felnőtt korban is be lehet bizonyos jegyekből azonosítani.)

Gondolom, Sparta-ban senki nem volt szentimentális, simán ledobálták volna a sziklákra, mert selejt.

Lehet, hogy állandóan félreértjük egymást, de nekem aztán nem volt szándékom itt senkit sértegetni. Azt viszont nem nagyon szeretem, ha valaki axiómákat állít egy ilyen dologban - nem rád gondoltam. Még a párhuzamos vonalak is találkoznak egyszer a végtelenben, állítólag.

Oké, nem írok többet ebben a témában. Minek?

Csak most jutottam újra ide.

Nem bántottál meg, de azért lássuk be, elég személyeskedő volt az alábbi mondatod: "Van testvéred? Ha holnap lebénulna és pelenkázni-etetni kellene te minek neveznéd? Tehernek? Teher Zsuzsa, Teher Kata, Teher Marika?"

Beszélgetünk, beszélgetünk... de mit szólnál, ha egy személyes beszélgetés alkalmával a beszélgető partnered ilyet mondana neked?

Te is felhoztad egy személyes ismerős példáját, és én is.

Valóban nem feketék-fehérek ezek a dolgok, én azt írtam le, ahogyan én gondoltam végig anno a szűrővizsgálat előtt, próbálva nem csupán a dolog szentimentális oldalát nézni, de a racionálisat is.

Nos, valóban senkinek ne kelljen efféle dolgokról dönteni, ezt kívánom én is mindenkinek.

Tényleg jobb, ha kevésbé szomorú (és kényes) témával folytatjuk.

Ez így van, ebben a kérdésben nincs fekete és fehér. Írásban pedig több a félreértés is.

Ne kelljen ilyenről soha döntenünk! Csak ezt kívánom.

nem forgatom ki a szavaidat, hanem próbálom más megvilágításba elhelyezni ezt a nehéz kérdést, mert abszolút igazságok ilyen súlyos dolgokban nem léteznek.

Elnézést, ha megbántottalak volna.

Nyilván ezek a kérdések számomra is kérdések.

Éppen ezért hoztam fel egy személyes ismerős példáját, mert mi itt feltételezésekbe bocsátkozunk, amiket az élet úgyis átír.

Amikor megkérdeztem a sérülten született kisfiú apukáját, hogy látták-e a hiányosságokat az UH-n az volt a válasza: "a hiányosságok nem látszottak az UH-h, de ha látszottak volna, akkor talán vetettük volna el?" Most mondtam volna neki, hogy igen, miért nem tettétek azt, hogy a nővérének ne legyen majd teher és csináltatok volna helyette másikat?

Kiforgatod a szavaimat.

Van testvérem. Ha lebénulna, az nem az én döntésemen múlna, és természetesen gondoskodnék róla. De ez egy egészen más dolog, ha jobban belegondolsz, indulatok nélkül, te is látod.

No, ez az...

Most visszaolvasva Cordelia talán félre értette, amit előzőleg írtam. Nem az a gond, hogy még gyermekkorban a fogyatékos testvér valamilyen rossz hatással lenne ép testvérére. Egyáltalán nem, sőt. Hanem felnőtt korban, amikor már nincsenek szülők, akkor rá hárul minden.

Sajnos intézetben sem lehet mindenkit elhelyezni. Magyarországban nincs meg az elégséges intézményi háttér, sőt, gyakran a megfelelő gyógykezelés, fejlesztés, stb. sem a fogyatékkal élők számára.

Szomorú dolgok ezek...

nem vagyok isten, hogy eldöntsem szaporítsam-e a fogyatékosokat vagy sem. (Nem vagyok vallásos sem.)

Van testvéred? Ha holnap lebénulna és pelenkázni-etetni kellene te minek neveznéd? Tehernek? Teher Zsuzsa, Teher Kata, Teher Marika?