Szülni 40 felett (beszélgetős fórum)

Erre én is:-)

A kis unokahúgom most 3,5 éves.

Mire megszületik a babucim, Ő már 4 lesz.

Sajnálom, hogy nem fiatalabb a kicsi lányka, mert így nem tudnak majd együtt játszani:-(

Végül is nem kell most döntened... :-)

Majd meglátod, ha belejössz a babázásba, hogy van-e még kihasználatlan kapacitásod... :-)

Tapasztalatom szerint két hasonló korú gyerek nem 2X annyi teendő, úgy kb. 1,3-1,4 lehet a szorzó...

Nem tudom, a többgyerekes többieknek mi a tapasztalata, remélem, megosztják majd velünk, kíváncsi vagyok én is... :-)))))

Hát ezt még meg kell gondolni:-)

De ki tudja....:-)

Jó olvasni a soraid, én is kedvet kaptam 2 babához:-)

Csak hát....Férjem távol dolgozik, 5-6 hetente jön haza...így egyedül viszont...még nem tudom.

Én arra biztatnálak, hogyha rendben zajlik most minden, akkor gyártsatok tesót! Sokkal jobb egy gyereknek, ha van testvére, van kivel verekedni... :-)

Mi is azért vágtunk bele párommal, mert a nagygyerekeim (előző alomból) már felnőttek (25, 24 és 18 évesek), a 4 éves meg vágyott tesóra. Nyáron született a tesó, akkor voltam 43. És olyan flottul ment minden, hogy most gondolkodunk egy harmadikon is (párom halálosan szerelmes ugyan a lánykáiba, de azért vágyik még egy fiúra... :-))

És tényleg nincs nagy különbség, hogy egy vagy két gyerek...

Ezt jó tudni, hátha bevállalok majd ezután egy testvérkét, elvégre, ha jól szervezem a dolgokat akár gyesről nyugdíjba is mehetek:-) :-) :-) :-)

Persze csak vicceltem, de ez a megjegyzés annyira illett ide, nem akartam kihagyni:-)

Igen, ez számomra nagyon izgalmas:-)

Légkondi az én munkahelyemen is van, de sajnos a kórház így is egy órányira, meg úgy is...5 percre lakom a munkahelyemtől.

Bár szerintem nem kell nekem megvárni a 3 perces fájásokat, mivel a doki szerint császár lesz a vége, mivel 40 fölött első babával jobb lesz így.

Én is azért szeretnék az utolsó 3 hónapban otthon lenni, mert addig már babonából sem szeretnék vásárolgatni a babucinak, másrészt át kell majd rendezni a lakást, amit természetesen nem én fogok kivitelezni, de a fő szervező szerepéről nem mondok le:-)

Bízom benne, hogy a továbbiakban sem lesz gond a terhességemmel, mert én képtelen lennék több hónapig feküdni...........

Hát akkor hajrá!!! :-)))

(Az én sok(kis)gyerekes barátnőm szerint a gyereknevelés napi ritmusát tekintve minőségi különbség a 0-1, illetve 2-3 gyerek között van. A 3. után már tökmindegy, nincs nagy diffi. :-))

Húúú, akkor ez most nagyon izgalmas időszak Neked!!

Nekem a legutóbbi terhességemnél (tavaly augusztsban született a pici lánykám) azért volt szerencsés, hogy végig tudtam dolgozni, mert:

1. a munkahelyem jóval közelebb van a klinikához, mint a házunk, gondoltam, ha sürgős, innen biztos időben beérek, otthonról grízesebb (végül mégis otthonról mentünk, hát egy élmény volt vezetni egy órát 3 perces fájásokkal...:-));

2. a munkahelyemen van légkondi, otthon nincs;

3. még az utolsó napokban is majd kidurrantam, annyi energiám volt, a levezetéséhez meg jól jött reggelenként a fél óra séta és 200 lépcső, amivel az irodámig eljutottam, :-).

Ja, ráadásul rengeteg melót kellett befejeznem, mielőtt eltűnök a színről kis időre...

Bár, ha nem lettek volna az előző érvek, én is inkább otthonról dolgoztam volna valószínűleg egy-két hónapot, akkor talán babára készülődni is több időm lett volna, mert sajnos így nem tudtam mindennel úgy elkészülni szülésig, mint ahogy szerettem volna... Szerencsére bébikém egy tünemény, nagyon rendes gyerek, úgyhogy szülés után mindent be tudtam pótolni! :-))

Bárcsak én is össze tudnám hasonlítani a többi terhességemmel...

Nekem ez lesz az első babucim, így fogalmam sincs mi vár rám a hátralévő 6 hónapban.

Eddig szerencsére semmi gond, még hányingerem sem volt:-)

Próbálom nem elhagyni magam, pedig azonnal veszélyeztetett terhesként betegállományba mehettem volna.

Természetesen nem tettem és úgy gondolom legalább május végéig még dolgozni szeretnék.

Az utolsó 3 hónapot is csak a nagy meleg miatt hagyom ki és szerintem akkor már nem fog jólesni 12 órát egy helyben, séta nélkül végigülni.

:-)))) Köszi! Olyan diplomám még úgysincs! ... :-)

Hát, most nem igazán hagytak elbutulni kedves főnökeim, egész szülési szabim alatt dolgozhattam itthon is napi 2-3 órát legalább online, még szerencse, hogy bejárnom nem kellett... :-)

Gondolom, ez is hozzáállás kérdése nagyrészt, tudok példát innen is, onnan is. Van olyan kollégám, aki száz éve ül ugyanannál az íróasztalnál, nyolcvan éve nem frissíti az ismereteit és végzi úgy-ahogy, végtelenül igénytelenül a munkáját - ahogy mondtad, gyerek nélkül is el lehet butulni...

Említett 7 gyerekes barátnőm pedig (na, én neki osztanék érdemérmet, a legnagyobb is alig 9 éves) 2 diplomát szerzett azóta, hogy "csak" a gyerekeit neveli otthon. És ő így nagyon boldog, imád velük otthon lenni - igaz már úgyis annyian vannak, hogy kitesznek egy komplett családi napközit... :-))))

Én azért nem vagyok ennyire otthonülős fajta, hamar zsizsegni kezdek újra mindig, meg nem is lehetett másképp, három gyereket kellett nevelnem tizenkét éven keresztül egy fizetésből (kedves apukájuk nem érezte úgy, hogy hozzá kellene járulnia a kiadásokhoz, gondolta, ha én úgyis megoldom, minek erőlködjön... :S).

Tapasztalatnak persze ez is nagyon jó volt, megerősített, rájöttem, hogy megy ez nekem, és ehhez képest az olyan apróságok, hogy "hogyan jutunk el az egyik gyerek meccséről a másikéra időben + hogyan kerül a harmadik a táncversenye helyszínére", már igazán nem tűnnek megoldhatatlan problémának... :-)

éppen a napokban beszélgettem valakivel, akinek az volt a véleménye, hogy miért akar bárki is negyedik gyereket, hiszen csak el fog otthon butulni. Vitatkozni ezen már nem volt erőm, mert úgy is el lehet butulni, hogy nincs egy szem gyereked sem.

Nemzetközi menedzser diplomát osztogatnék mindenkinek, aki így csinálja végig a hétköznapokat, mint te és még vidám is - mert ez érzékelhető a hozzászólásodból.

A két nagyfiam között 13 hónap a különbség, az szinte semmi, úgyhogy őket szinte mindig úgy kellett kezelni, mintha ikrek volnának - mindent egyszerre, duplán. Amikor hat évvel később a nagylányom is megszületett, na ahhoz már táblázat kellett... :-) Az már komolyabb szervezési feladatot jelentett, hogy el ne vesszünk az iskola-sportpálya-bölcsőde-zeneiskola Bermuda-négyszögben, de ahogy a fiúk egyre önállóbbak lettek, tudtak ide-oda egyedül közlekedni, könnyebb lett, meg apukámék is rengeteget segítettek.

Most a két kicsi között 4 év van, készültünk a féltékenységi problémák kezelésére, de semmi, halálosan imádják egymást a kiscsajok.

Arra azért nagyon odafigyeltünk, hogy a nagyobb ne érezze úgy, hogy most ő el van hanyagolva, ezért amikor én vagy apa a picivel foglalkoztunk, a másikunk vele, illetve ha nagyszülők vagy egyéb rokonság megjelenik a színen, őket is mindig kérjük, hogy elsősorban a nagyobbat abajgassák hosszabban. Igaz, abból a szempontból nem volt nehéz a helyzetünk, hogy a nagyobbik rettentően apás, így nem igazán zavarta, hogy én többet foglalkozom a picivel, most pedig már, hogy a picur is elmúlt fél éves, nagyokat hancúroznak együtt.

A szervezés nehezebb ügy, tény, hogy egy picurt könnyebb volt "elsózni" egy estére, hétvégére vagy hétre, kettővel ez már macerásabb, nem is tudom még, nyáron hogy oldjuk meg... Az szerencsés, ha van több lehetőség, ez szerencsére nálunk adott, párom szülei és az én kisebbik nagyfiam a barátnőjével többnapos szittelésre is befoghatók, és ők adott esetben két gyerekkel is elbírnak, de néha osztanunk kell, vagy a kicsit magunkkal vinni (ez szerencsére általában nem okoz gondot, egy tünemény és imádja a társaságot, baráti bulikban többször voltunk már vele, sőt, dolgozni is hoztam már be párszor).

Egyszóval, azt gondolom, ha "helyzet van", előbb-utóbb megától kialakul, hogy mi a jó menetrend a napi rutin szempontjából. Az biztos, hogy több gyerekkel érdemes minél több olyan programot szervezni, ahova együtt lehet menni (pl. állatkert, színház meg ilyesmi, mi moziban is voltunk már az akkor 4 hónapos kicsivel, jobban bírta, mint a nagyobb :-)), vagy csak a nagyobbat vinni, amíg a kicsi nagyon kicsi; a számtalan különprogram (szakkörök, különórák stb.) közül meg úgyis kirostálódik egy jó része (a másik megoldás, hogy anyuka főállású programmenedzserré válik, egyik ismerősöm ezt csinálta a három fia mellett, most, hogy már gimnazisták, rájött, hogy igazából fölösleges volt az erőfeszítése), erre mondta tapasztalt 7 gyerekes lelkész barátném, hogy az elsőnek még a csillagos eget is le akarjuk hozni, aztán rájövünk szép lassan, ahogy jönnek a többiek, hogy elég a kevesebb is, a hetedik meg már nő magától, mint a gaz, mégis ugyanolyan boldog... :-))

Húúú, az biztos, ha van az embernek egy rossz élménye, az meghatározó lehet később is, sajnos...:-(

De tényleg fejben dől el, az pedig átprogramozható szerencsére...:-)

Soha olyan büszke nem voltam magamra terhesen mint most. Vettem egy rakás csini terhesrucit, kipakoltam a pocakomat és irtó peckesen vonultam végig minden reggel a Belvároson, azzal a "na ide nézzetek, én vagyok a legklasszabb, ilyet is tudok" érzéssel. :-)

Azért is mondtam, hogy szerintem jobb dolgozni végig, mint otthon csücsülni táppénzen (persze, ha tényleg valami gond van, az más), mert nincs az embernek ideje sajnálni magát és aggódni.

Nekem ráadásul még sportszerű nehezítésként itt van a folyamatos sofőrködés is, mivel páromnak nincs jogsija (bár ha lenne, se biztos, hogy sokat engedném vezetni, annyira szeretek), úgyhogy 2 éve, amióta birtokba vettük a házunkat Pesttől 40 km-re, azóta van úgy, hogy napi 2 fordulóval fuvarozom a bandát. Szülés közeledtével is azon aggódtam, mi lesz, ha éppen nem lesz elérhető senki, én meg gyorsan szülök és nem leszek olyan állapotban, hogy vezetni tudjak. De aztán végül is voltam, úgyhogy 3 perces fájásokkal vezettem 50 percet a Baross utcáig...

Persze nehéz az ember lányának fejben átállítani a dolgokat, ha az orvosok meg folyton azt erősítik benne, hogy mennyire kell vigyázni, meg mi minden rettenet szövődmény történhet stb. Ha jól érzed magad, ezek jó részére oda sem érdemes figyelni, mert csak még jobban aggódsz, tök feleslegesen...

Szóval szerintem csini ruha föl, pocit kitolni, aztán mondogasd magadban, hogy "egy irtó szexi és erős, klassz nő vagyok, és ide nézzetek emberek, egy gyönyörű és egészséges új életet vagyok képes termteni, lehet jönni és csodálni!" :-))))

unalmas kérdés, bocsánat, de még nem tudom milyen egynél több gyereket nevelni, mert e két meglévő között 19 év a korkülönbség. Milyen?

A napirendre, hétköznapokra, programok összehangolására, de főleg figyelem megoszlásra vagyok kíváncsi.

Biztos alkat kérdése is a dolog (lelki-alkat is). A terhességeim 9 hónapját én mindig rosszul viseltem, de érettebben rájöttem, hogy ez fej probléma volt. Fejben dölnek el a dolgok, na akkor nálam rosszul dőltek el, testileg bírtam volna, agyban meg paráztam, aggódtam stb. nem lett volna rá szükség.

Ugye a terhesség nem betegség, ez az alaphelyzet, én meg ahányszor terhes vagyok (voltam) úgy állítottam be magam, mintha beteg lennék, vagy minhta porcelánból lennék, aki arra vigyáz, hogy össze ne törjön. (MOndjuk az egyik terhességemkor hanyattestem az egyik boltba, mert fölmostak/padlót ;) én meg bementem és hupsz...11 hetesen...3 napra rá vérzés....na onnantól haematóma, és fekvés majdnem végig...szóval, azért nem magától jött az aggódalom, csak át kellene már programoznom magam!)

Úgy általában és összességében az előzőekhez annyit még hozzátennék, hogy szerintem nagyon sok múlik a hozzáálláson. Én alapvetően problémamegoldós típus vagyok, nem igazán szeretek hosszasan nyafogni apróságokon (úgyis mint székrekedés, gyomorégés, fájahátam-fájalábam stb., stb.) így ha ezekkel nem foglalkozom, akkor van időm vidáman babát várni, és foglalkozni a nagyobb gondokkal, ha esetleg felmerülnek olyanok.

Dokim is mondta, hogy néhány (főleg 30-as) kismamája olyan "fáj az élet" típusú, hihetetlen sokat pörögnek apróbb kellemetlenségeken, amitől aztán folyton rossz lesz a hangulatuk, és rossz emlékekkel élik meg ezt a csodás időszakot. Szerinte a 40-esek sokkal jobb fejek, mint az elsőszülő késő30-asok egy része... :-))

Természetesen mindez abban az esetben igaz, ha minden okés babával és mamával, ha bármi gond merül fel, arra oda kell figyelni..

Igen, 40 fölött (még) csak egyszer szültem... :-)

Én nem éreztem túlzottan nagy előítéletet (mondjuk, a SOTE I. Klinikán szültem, ott amúgy is hozzá vannak szokva az "érettebb" kismamákhoz... Mondjuk, az biztos, hogy jóval több vizsgálattal zaklattak, nagyobb volt a figyelem. Az egyetlen eset, amikor kicsit csúnyábban néztek rám, az volt, hogy nem kértem (illetve nem engedtem) az amniocentézist megcsinálni, pedig nagyon ragaszkodtak volna hozzá, de megcsináltattam az integrált tesztet helyette, jobb volt az eredményem, mint egy húszévesé, úgyhogy gondoltam, minek szurkáltassam össze magam, ha nem muszáj...

Ismerősök már megszokták - ugyebár 5. baba, inkább pozitív visszajelzéseket kaptam.

9 hónapot jól viseltem, bár azt hiszem, én elég szerencsés alkal vagyok, mert egyik terhességem sem volt problémás, ami itt most először bejött, az a terhességi cukorbetegség, de jól karban tudtam tartani saját összeállítású diétával, és szülés után nyoma sem maradt. Ja, meg a folyamatos gyomorégés, ennyire brutál módon még ehhez sem volt szerencsém, Rennie-t ettem egész nap, hogy bírjam valahogy, de ez is elmúlt szülés után rögtön.

Regenerálódással sem volt semmi nagyobb gondom, (bár a szerencsés alkatom talán itt is közrejátszik), de terhességi csíkom, visszerem, vizesedésem és a többi szóba jöhető bosszantó történés az 5. után sem volt egy sem.

Az egyetlen, amivel már a 38 évesen született 4. számú bébinél is küszködtem, az a súlyom, bár nem a terhesség alatt, én olyankor 5-10 kilót fogyni szoktam, a bánatom az, hogy visszajött szülés után az a fölösleg, és sajnos nagy része a hasamon landolt, úgyhogy most is úgy nézek ki, mintha 4-5 hónapos terhes lennék. (Igaz, ez jórészt az én hibám, mert lehetne tornázni, de lusta dög vagyok... :-))

A terhességem alatt én végig dolgoztam, tulajdonképpen az utolsó napig, és - hacsak nincs rá komoly orvosi indok - én mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ne változtasson a napi ritmusán, mert így könnyebb topon maradni. Sajnos amikor a majdnem 5 éves lányommal voltam terhes, a lehetetlen munkahelyi állapotok miatt - igazából orvosi indok nélkül - táppénzre "menekültem", és úgy sokkal rosszabb volt: elkényelmesedik az ember fizikailag és szellemileg is, ráadásul túl sok időm volt az aggódásra, többször is tiszta para lettem, olyan hülyeségek jártak az agyamban... Pedig mit izguljon már az ember lánya az 5.-nél? :-))

Egy biztos: tapasztalatom szerint (nem csak saját, hanem ismerősök alapján is) nagyon erősen alkati kérdés, hogy mennyire visel meg a 9 hónap, akinek van már tapasztalata saját magát illetően, az kb. tudhatja, mire készüljön, szerintem nem sokkal rosszabb, mint egy korábbi terhesség, csak talán jobban felerősödhetnek az apróbb problémák.

NNa, egy slukkra hirtelenjében ennyit (amúgy regényt tudnék írni), kérdezz még nyugodtan! :-))

csatlakozom. nagyon várjuk a beszámolót, csak legyen hosszú, szeretjük. kismillió hasonló kérdésem van.

(Az ismerősök mindig a saját problémáikat vetítik ránk!)

Szia! Hát csak örülni lehet annak, ahol ennyi nyitottság van. Talán végszóra néztél be ide, ami engem illet.

40 év fölött egyszer már szültél ezekszerint?

Nem éreztél előítéletet az egszségügyben, (nem akartak lebeszélni??) az ismerősök között? Hogy vislted magát a 9 hónapot, mennyire viselt meg a többihez képest? Mennyi idő kell, hogy visszaregenerálódj, így 40 fölött? Csak ennyi kérdésem van, de ez még nem minden! Szerintem pro és kontra nyugodtan...

Sziasztok, csatlakoznék e remek társasághoz én is, mint érdekelt, ha megengeditek! :-)

Szívesen megosztom tapasztalataimat azzal, aki igényli, 20 alatti és 40 feletti terhességről, kicsi és nagy korkülönbségről egyaránt. Szóval: 5 azaz öt gyermekem van, a legidősebb ősszel volt 25 éves, a legkisebb 6 és fél hónapos... :-)

Azon gondolkodtam el így hirtelen, hogy olyan vagyok, mint az a bizonyos állatorvosi ló (bár inkább csak abban az értelemben, hogy majdnem minden verziót fel tudok mutatni, kivéve nagyobb terhességi problémákat és császárt).

Mostanság próbálkozunk még egy babával, párom szeretne egy fiút is (nekem a két nagy fiú, de a két közös gyerekünk lányka) egyelőre szigorúan Jónás-módszer szerint, ha működik, ott a legkevesebb a "tévesztés" esélye.

Hűűű, hát ez jó hosszú lett így elsőre... Bocs...

Betegeknek gyógyulást és kitartást, babaváróknak sok örömöt és kevés bosszúságot, babagyártóknak pedig sok-sok kitartást és hitet!

Jobbulást kívánok nektek Vedin, Anika70!

Én sem mentem el az avivára, mert más programom volt.

A barátnőm jár hastáncolni kb 2 hónapja és teljesen odavan tőle. Engem is csábított, csak most olyan elfoglaltságom van, ami miatt a délutánjaim kiszámíthatatlanok.

Valamit muszáj lesz sportolni, egyrészt a kalóriaégetés, másrészt pedig az immunrendszerem megerősítése miatt.

Emlékszem a régi szép időkre, amikor hetente 2-3x futottam, még csak náthás se voltam azon a télen.

Most már 2x kaptam torokgyuszit.

És igen, eléggé frusztráló, ha babát vár az ember, miközben beteg. Együttérzek Anika.

Jobbulást kívánok Neked!

Remélem hamar felépülsz.

Sajnos én is küszködök még ezzel a nem tudom milyen vírussal...de hiszen mindenki beteg, csak nekünk nagyon nem hiányzott ebben az állapotban:-(

Sajnos nem lettem okosabb, mert mert éjfél körül elkezdtem hányni stb. most keltem föl először, így ugrot a reggeli aviva...

Valószínű bekaptam valami calici vírust...38 fölött van a hőm is.

AZért nem adom fel, 1 hét múlva újra próbálok majd menni, ha te hamarabb mész, akkor légyszíves te számolj be róla, én hagyném ki.

én is pont így jártam a vitaminnal, de nem hiszem, hogy köze volna hozzá....

szerintem csak véletlenül történt így. :-)

Annyira azért nem parázok.

Olyan ember vagyok, hogy ha kitűzök egy célt magam elé, akkor azt elérem.

CSak meg kell találnom hozzá az eszközt:-)

Egyébként ez a vitamin ügy is érdekes, mert egyik doki azt mondta, elég ha multivitamint szedek, egy másik doki azt mondta, szedjem a femibiont.

Én most kombinálok. Egyszer femibion, másszor C vitamin.

Én is utánajártam az avivának, pont vasárnap lesz egy oktatás itt, ahol lakom. Ha nem leszek túl relaxálva, akkor talán megnézem milyen.

Azért számolj be a tapasztalataidról.