Szülni 40 felett (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szülni 40 felett
Sziasztok!
Régebben én is jártam már itt :-) Azóta megszületett a kislányom, most 5 hónapos.
Egészséges, gyönyörű baba :-)
Hajrá mindenkinek!!! :-))))))
Sziasztok!
Én még csak közelítek a 40-hez(37 leszek szept.-ben),van két nagy fiam (12 és 14 évesek),és most újra azt érzem,nagyon szertné(n)k egy kistesót.Sajnos eddig nem sikerült (a teherbeesés "megy"),"csak"valami miatt már 3-szor elvetéltem.Igaz,2-szer spirál mellett fogantak a babáim.
Nem adom fel,hiszen még fiatal vagyok:))))))
Gratulálok!
Nagyon Boldog Babavárást kívánok!
Én szeretnék :)
Elvileg 4 hét 5 napos vagyok :)
30-án töltöm a 41 évet.
Új kapcsolat, .... remélem összejön!!
Hahóó!
Sehol senki 40 felett aki szülni szeretne 2012-ben?
Nem adtam fel,sőt!Kértem hormonvizsgálatot,ami jó lett.Innentől kezdve a véletlenre bízom...
a természet rendjével pedig nem harcolok!
Igen, 40 felett tuti, hogy sokkal nehezebb. Huszonévesen rögtön összejött mind a kétszer amikor szerettem volna, a harmincas éveimben nem akartam mégis terhes lettem, most pedig nagyon szeretném és már nem biztos, hogy sikerül. De éppen azért fogok most (orvosi) segítséget is kérni, mert már nem olyan könnyű...
Szóval eddig én is úgy gondoltam, hogy jön a baba ha akar, de most úgy érzem, hogy ettől most többet kell tennem. aztán majd kiderül. Én drukkolok nektek Lányok!
Én a szakítás után úgy döntöttem, hogy ezt követően egy pasira sem áldozok egy évnél többet. S ha nem történik sem előre lépés a kapcsolatban---befejezem. Szerintem ilyen korban ennyi idő után már el lehet dönteni, hogy mennyire szeretm, akarom a másikat.
Szerencsés vagyok, mert a párom a megismerkedésünktől számított 1 év múlva megkérte a kezem. Nagyon fájt volna a szakítás, mert szeretem őt.
Csatlakozom az előttem szólókhoz:én is 38 évesen találtam rá arra,aki apuka szeretne lenni,és azt szeretné,ha én lennék a gyermeke(i) anyukája..
6hónapja volt egy poz.teszt.=hetesen már nem volt velünk.
-Lesz-e még?
Azt gondolom,ha egyszer sikerült,másodszor is fog...ha eljön az ideje.
Sziasztok!
Én csak annyit szeretnék e témához szólni, hogy nem mindenki azért szül 40 fölött, mert ekkor érzi, hogy szeretne. Én még nem vagyok ugyan negyven, de közelítek felé és én nem régen szültem.
Az én esetemben például a 20-as éveimet (9 évet)egy olyan férfira áldoztam, aki - mint utólag kiderült - nem akar feleségül venni. Én már ekkor szerettem volna gyereket, de természetesen csak házasságban. Aztán mire vége lett már a 31. évemet tapostam. Mikor megismertem a férjemet (és ezért nagyon hálás vagyok az Úrnak - nagyon szeretm őt)34 éves voltam, majd esküvő és gyerek. Sajnos elég sokat kellett várni (3 évet) a babára.
Én nem akarok senkit bántani, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem mindenki azért szül 40 körül, vagy afelett mert akkor akar, hanem azért, mert akkor jön el az ideje.
Jó-jó vannak híres példák,de arról nem szól a fáma,hogy mindez természetes úton,vagy beavatkozással sikerült-e??
Mert természetes úton nem ennyire egyszerű...40 felett!!
Még véletlenül sem szerettem volna senkit befolyásolni a gondolataimmal, csak tanulságképpen gondoltam leírom, hogy akik most vállalnak picurkát, a gyermek oldaláról is halljanak tapasztalatot és okuljanak. Ne úgy csinálják, ahogy az én szüleim tették.
Hogy mennyire egyetértek még a késői gyermekvállalással, bizonyítja az is, hogy egyetlen gyermekem 42 éves, és sajnos nincs gyermeke. Én lennék a legboldogabb, ha bármikor is, de még megérném, hogy picurka érkezzen a mi kis csonka családunkba.
Kívánom, hogy mindenkinek teljesüljön az álma mielőbb!
Kedves Gmarta5!
Annyit szeretnék hozzáfűzni az általad leírtakhoz, hogy bár nem volt felhőtlen a gyerekkorod, de esélyt kaptál a szüleidtől az élethez, és gondolom, hogy ezt azért nem bánod?
Egy kevésbé ideális gyermekkor után pedig jöhet szép és boldog felnőttkor, vagy Te nem így látod?
Szép napot!
Hédi
Szia Vicuska!
Én is érintve vagyok ebben a témában, így nagyon örülnék, ha sikerülne beindítani a fórumot. Szivesen cserélnék gondolatokat, véleményeket azokkal akik szintén "így 40 fölött" érzik úgy, hogy szeretnének még babázni. Én többnyire nagyon pozitív vagyok e tekintetben, bár néha azért elbizonytalanodom.
Véletlenül bukkantam ide és nem is vagyok érintett, csak annyiban, hogy én klímaxgyerek vagyok, anyám 42 éves volt akkor, a testvérem pedig 17. Gondolom a testvéremmel nem volt megbeszélve, hogy mit szólna
egy kistestvérhez, mivel csak úgy besikerültem. De mindíg emlegetve volt, hogy mennyire szégyelt eleinte, hiszen fiú létére akkor kezdte el csapni a szelet a lányoknak. Mikor 4-5 éves lettem, akkor békélt meg velem, utána a másik véglet következett, mert nagyon szeretett. Sajnos 7 éves voltam, amikor tragikus körülmények között meghalt. A szüleimmel való kapcsolatomban, pedig elmondhatom, hogy generációs különbség volt közöttünk, szinte mindenben, amit én elég nehezen viseltem, vagy Ők voltak nagyon szigorúak és konzervatívak, már nem tudom. Ez nem biztos, hogy általános, hogy minden kései gyereknél így van, de nem árt ha a kései gyermek oldaláról is van több tapasztalat, azért szóltam hozzá a témához.
Az esetleg szóba jöhet:-)
Úgyis nemsokára itt a tavasz:-)
Igen, már szétnéztem a neten kismamatorna ügyben:-)
No persze, ha végre majd ráérek.....
Mert biza mire késő este hazaérek,már nemigen van kedvem tornázgatni:-(
Próbáltam a neten rákeresni erre a módszerre.
Valóban érdekesnek tűnik:-)
Nekem a két kicsi között van 4 év. Egy darabig nyilván nem megy a közös játék, de most, hogy a legapróbb már lassan 7 hónapos, hatalmasakat tudnak együtt viháncolni... :-)
1 év múlva meg már hatalmas kergetőzés lesz, azt hiszem. :-)))