Nem szeret a lányom? (beszélgetős fórum)
Mikor váltunk, a 3 és 6 éves gyerekeim kuporogtak (a természetesen síró-rívó apjuk mellett), és úgy zokogták, hogy apával maradnak... ééés engem majd meglátogatnak. Nos? Hát übereljétek az érzést!
[Persze velem maradtak... és imádtak akkor is, és most is, de a gyerek alapjáraton ahhoz húz (azt sajnálja), aki szenved, sír.]
Neekem egy ismerősöm kislánya éli ezt a korszakát,de olyan szinten,hogy azon is összevész az anyujával,hogy "Apa kié".
Csak magának akarja,lóg rajta,csimpaszkodik,"elvi kérdést csinál belőle,már amennyire egy kisgyerek tud ilyet...
Szerintem ne ijedj meg,kinövi..
Megijedni én tudok,nekem még csak 3 és fél hónapos a kislányom,de előre félek,hogy fogom tudni kezelni ezt az időszakot...Ami érdekes,hogy már most van olyan,hogy a kicsi engem komoly arccal méreget,de ha meglátja az Apját,szétömlik az arcán a mosoly...Szerinted,nekem hogy esik....
egyébként erre az én 2 tesómat tudom párhuzamos példának felhozni..másfél év van köztük,apám kamionos...Anya ugye küzdd velük hétköznap,nevelés,szigor,nemszeretem dolgok elvégeztetése...apám hazajön hétvégére,a nyakukba önti a hozott édességet,jókedvet,ajándékot,mókát...A fivéreim a mai napig apámhoz húznak,anya a gonosz boszorka...persze,ez egy véglet,de példának jó...
az én pici lányom is 20 hónapos. de annyira bébi még......viszont, ha valamit csinálok, odajön és segít....ezt a fiam soha nem csinálta, a mai napig sem..
a fiam is szeret, sőt!!!! de valahogy mégis az apja kell neki, a nagypapáról meg nem is beszélve!!!!!
szerintem azért ne szomorodj el, valamennyire biztos el fogja nőni ezt a hisztis korszakát, és mivel kislány, hozzád jobban fog alkalmazkodni, mint az apjához....
én pl. most azt csinálom, hogy ha hajpántot vagy gyűrűt vagy hajcsatot teszek fel magamnak a hajamba, neki is megcsinálom ugyanezt....lássa és érezze, ő olyan, mint anya....neki más kell, mint apának.....
próbáld meg te is!!!!!!!!!! hidd el, változni fog egy kicsit a helyzeted....
nem mondom, lehet, hogy apás marad.....de látni fogja rajtad a szépet, és majd ő is utánozni akar...és majd megy utánad, hogy kéri a gyűrűt, a hajpántot......(ami valószínű,nincs apának...)
mi lenne, ha elmeséldéd neki, hogy milyen szomoru vagy mikor ilyen utálatos veled? ebben a korban már nagyon értelmesek, akár egy kitalált mese formájában, ahol mondjuk a nyuszimama nagyon szomoru mert és belefüznéd a saját történeteteket?
egy próbát megérne.
szia
ahogy olvasom a soraidat, én tisztán ugyanígy voltam a fiammal. ő most már 11 éves, és még mindig másnál jobb, mint nálam, habár hozzám is odajön, de nagyon nem akar szót fogadni. hiába teszek meg mindent, amit csak tudok, nem elég neki sajnos.
viszont azt tudom, hogy a fiam is szeret engem,
pici lányommal már más a helyzet......
Ne fordíts hátat, ne dacolj, öleld meg olyankor (ha hagyja), és mondd, hogy "én is szívesen játszanék veled, és olyan jó téged megölelni, de apa is biztos örülni fog, hogy veled lehet".... vagy ilyesmit. És ha ketten vagytok, és fekszetek egymás mellett az ágyról, akkor is beszélj az érzéseidről, nem baj, ha nem ért mindent, de hangszínedből érezni fogja... mond el, hogy mennyire boldog vagy, hogy ő van neked.... és milyen más az életed általa... és stb. stb. Anyukának nem kell ezt ecsetelni. Mi sokat beszélgettünk ilyen dolgokról, és tiniként is olyanok, hogy tudnak beszélni az érzéseikről... és ki tudják mondani, ha hiányzom, nem a puszta létem, hanem a beszélgetés, az egymás mellett ülés... vagy ilyesmi.
Nekünk már régen volt ez a kor, azért félve írok tanácsot... akinek most van kicsikéje biztos jobban látja ezeket a dolgokat.
Ne aggódj,hiszen azt is megérzi egy gyerek,hogy feszült vagy,hihetetlen antennájuk van.
A lányok amúgy is apásabbak szerintem. Az pedig,hogy ragaszkodik dolgokhoz,pl.,hogy ki mit csinálhat,az Neki is rendszer,ebben a korban szükségük van rá. Nagyon jól állsz neki a dolgokhoz,higyj magadban,meglátod jó barátnök lesztek,csak ne görcsölj rá a dolgokra.
Én voltam, bár közel 30 évvel ezelőtt.
Tudod ez úgy volt, hogy mivel egész nap én voltam otthon vele, én voltam az aki rászolt, hogy Anett nem szabad, Anett tedd le, mert megvágod/ütöd magad. Anett igy, Anett úgy.....(azt hozzáteszem, hogy soha életemben meg nem ütöttem a lányom.)
Ha már nagyon "mérges" voltam rá, mert csakazértis megfogta mondjuk a meleg olajkályhát (akkor még az volt) akkor fogtam felkaptam, felállítottam a konyhaasztalra, hogy egy magasságban legyen a fejünk és a szemébe nézve magyaráztam el neki, hogy nem szabad. (mindig gyűlöltem azt a szituációt, amikor a fenőtt "lekiabál" a gyerekre)
Az apja olyan fél öt körül jött haza a munkából, tele vigyorral és boldogsággal, hogy láthatja a lányát, felkapta, irány a nagyszoba, hanyattfeküdt a szőnyegen, dobálta a levegőbe és visontak mindketten.
Na ilyenkor kiballagtam a konyhába vacsorát készíteni, amit természetesen az apja ölében ülve fogyasztott el, majd jött a fürdetés, és természetesen azt akarta, hogy az apja fürdesse és fektesse le és mondjon neki mesét.
Ilyenkor én azt kaptam, hogy: Ana menn innen.
Én meg eljöttem, és persze magamban sirtam. De mivel nagyon szerettem és szeretem is a férjem, ezt úgy rendeztem le, hogy ez jár neki, és a lányomnak is az a felhőtlen öröm, amit átél az apjával.
Aztán eljött az az idő, amikor visszamentem dolgozni, a lányom elkerült bölcsödébe, együtt értünk haza és boldog volt, amikor bármelyikünk játszott vele. Általában megosztottuk a férjemmel a dolgokat, Egyszer Ő egyszer én dobtuk össze a vacsit, majd a fürdetés is felváltva történt. és a gyerek egyformán szeretett/szeret bennünket.
Este lefekvéskor is felváltva mondtuk a mesét, de előtte mindig kikérdeztük, hogy mi történt a bölcsibe. Ezt mind a ketten meghallgattuk, majd valamelyikünk mondta a mesét.
Ma már 31 éves a lányom és mondhatom, hogy mindkettőnket, szeret, tisztel,becsül.
Ne szomorkodj, és főleg ne ess kétségbe.
Fogadd el, hogy ennyi idős korban az az ujdonság, akit ritkábban lát.
És még valami. Légy boldog, hogy olyan férjed van, akit egy 20 hónapos csöppség imád. Ugyanis a gyerekeket nem lehet félrevezetni, igy bizonyos, hogy a férjed jó ember.
Szia!
Ne legyél féltékeny!:)
Most ezt a korszakát éli, aztán jön az anyás korszak:)
Ez mindig változik, ez természetes!:)
Szerintem ez azért van mert te vagy vele egséz nap és mikor hazajön az apukája akkor te megszűnsz neki létezni,talán közös játékkal 3-ba használna..........nálunk ennyire nem vészes a helyzet mert mikor hazajön apuci akkor egyből mászik elé és visít.....de aztán mind a kettőnkön csimpaszkodik :0)
De nyugi ettől függetlenűl szeret téged,legfeljebb ha van rá lehetőséged bízdd valakire egy 5-6 óra hosszára és ha meglát letudod vonni a konzekvenciát
Sziasztok!
A segítségeteket szeretném kérni. Ma már teljesen összeomlottam. Úgy érzem nem szeret a lányom. 20 hónapos és baba kora óta nagyon apás. Mindig jobban megnyugszik nála, mint nálam, bár nem nagyon lehet vígasztalni, le kellett tenni és magától nyugszik meg. Mióta jobban komunikál, mindig kinyilvánítja, hogy csak apa veheti le róla a cipőt, apa etetheti, apának a nyakában lóg, engem nem szokott szeretgetni. Kettesben elég jól elvagyunk, viszont, ha hazaér az apja, én megszűnök létezni. Eddig örültem neki, hogy jól kijönnek, de már magához sem hagy érni, verekszik és az zavar a legjobban, ha elesik, vagy valamiért sír, még fel se vehetem. Pedig úgy érzem mindent megteszek érte, sokat olvasunk és játszunk. Van valami tanácsotok? Volt valamelyikőtök ilyen helyzetben?
További ajánlott fórumok:
- Tanácsot szeretnék kérni! 6 éves lányom retteg oviba járni.El vagyok keseredve:(
- 3 éves lányom folyton az apjával szeretne aludni, és ő nem tud nemet mondani. Mit tegyek?
- Anyósom nem hagyja, hogy úgy neveljem a lányom, ahogy szeretném. Mindent megenged neki amit én nem. Mit tegyek?
- 18 éves lányom élettársi kapcsolatban él, iskolában sok hiányzása van, azt szeretném tudni jár-e neki ellátás?
- A 13 éves lányom modellkedni szeretne
- Két és fél éves lányom SEMMILYEN húst ne eszik meg. Régebben szerette. Erőltessem, vagy hagyjam rá?!