Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Szerintetek hogyan segithetek a páromnak, ha gyászol? fórum

Szerintetek hogyan segithetek a páromnak, ha gyászol? (beszélgetős fórum)


1 2
40. cd6a9ab8d5 (válaszként erre: 38. - 97e35043a4)
2010. aug. 30. 15:20
Köszi.
2010. júl. 11. 13:35
Én úgy segítettem, hogy hordtam a fekete ruhát 1 évig (!), mert férjem ezt kivánta. Meg utólag azt mondta, hogy én tartottam benne a lelket.- Igaz, apósomat nem nagyon ismertem, anyósomat meg kifejezetten szerettem.
38. 97e35043a4 (válaszként erre: 37. - Cd6a9ab8d5)
2009. aug. 29. 14:33

Köszi szépen, jobban van... :))


Sajnálom, hogy egy jó ember ment el közületek!

És sajnálom, hogy ilyen hosszan kellett szenvednie!! :((( Nyugodjon békében!

37. cd6a9ab8d5 (válaszként erre: 36. - 97e35043a4)
2009. aug. 17. 06:59

Szia! Jobban van már a párod?

Nálunk több mint 8 hónap szenvedés után múlt szombaton ment el a szeretett sógorom, akit kis szaros korom óta ismertem. Nagyon fáj, mert szépen éltek a nővéremmel, nagyon fiatal volt, rengeteg szép tervvel, rossz volt nézni a szenvedését, most rossz nézni a család szenvedését! Nyugodj békében, egy szebb világban!

36. 97e35043a4 (válaszként erre: 35. - Cbc7d5fe99)
2009. júl. 20. 07:36

Ismerős a dolog. A férfiak általában ilyenek.

Az apámat például még sosem láttam igazán elérzékenyülni, se ha boldog volt, se ha szomorú...

35. cbc7d5fe99 (válaszként erre: 33. - 97e35043a4)
2009. júl. 20. 07:16

ez nem azon múlik!!

a férjem egy erős jellem és nem enged ilyen dolgokban !!

azt hiszi ebben is erős!!

34. 97e35043a4 (válaszként erre: 31. - Cd6a9ab8d5)
2009. júl. 20. 07:15
:)
33. 97e35043a4 (válaszként erre: 32. - Cbc7d5fe99)
2009. júl. 20. 07:14

Sajnálom!!!!!!!! :(((((

Bízni kell abban, hogy ők már egy jobb helyen vannak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2009. júl. 20. 07:10

hát sajnállak !!!

elég nehéz helyzet!!

mi novemberben voltunk így,,a férjem 31 az anyósom pedig 36évesen halt meg ,,és távol élt!! de szerintem még most is nehéz neki!!

de semmi féle segítséget nem fogad el!!

nekem is nehéz így de remélem nektek könnyebb lesz!!

2009. júl. 20. 07:00
Részvétem Nektek!
30. 97e35043a4 (válaszként erre: 29. - 9d6cbcbded)
2009. júl. 19. 06:38
:)
29. 9d6cbcbded (válaszként erre: 28. - 97e35043a4)
2009. júl. 18. 21:42
Őszinte részvétem!
2009. júl. 18. 19:37

szerdán elmentünk Rajkára. A férjem délelőtt körbejárta a területet, mindhiába...

Aztán délután a búvárok megtalálták nem messze a zsiliptől...

sajnálom szegényt...

a férjem végignézte a kiemelését a vizből, az arcát nem akarta látni, de mivel meztelen volt már, és sok volt a bámészkodó, nem is forditották meg.

Egész nap csak hallgatott utána a férjem. Hihetetlennek tartja még, ami történt...

Várjuk, hogy mikor lesz a temetés, talán majd jövő hét végén...Akkor fogja majd igazán fel a férjem, hogy nincs többé a 'szkiti'...

2009. júl. 15. 21:52

A tegnapi blikk is megírta a hírt...

Még nem találják szegényt...:((

2009. júl. 15. 19:14
Hol volt? A Mosoni - dunánál??
25. cd6a9ab8d5 (válaszként erre: 20. - Cickány64)
2009. júl. 15. 11:11

Ja, és próbáld nem olvasgatni azt a blogot, az nagyon rossz hatással van most mindenkire aki gyászol. Én biztos nem olvasnám.

Esetleg egyszer írnék egy jól kiosztó pár sort!

24. Ncilány (válaszként erre: 17. - Galocka)
2009. júl. 15. 07:38
Én is így gondolom.
2009. júl. 15. 07:37

Testileg lelkileg mellettük lenni, nem kérdezősködni csak annyit amennyit muszály.

Ha akarna megnyílnak, akkor viszont őt kell hallgatni, figyelni rá.

Az aposom döntött úgy hogy ( kb 13 evvel ezelőtt ) elég volt.... Neha megemlíti a férjem. Viszont a temetőbe sajna ritkán jár. Ezt a gyakoriságot is rá bíztam. Akkor menyjen ki, amikor akar.

12. platty666! Igazad van a halottakat el kell engedni!

22. cd6a9ab8d5 (válaszként erre: 15. - 97e35043a4)
2009. júl. 15. 06:25

Szia Andi!


Még mindig semmi hír Róla?

21. cd6a9ab8d5 (válaszként erre: 20. - Cickány64)
2009. júl. 15. 06:24

Őszinte részvétem, ez tényleg borzalmas lehet!

Sok erőt Nektek!

20. cickány64 (válaszként erre: 9. - Cd6a9ab8d5)
2009. júl. 14. 19:53
szia.igen,ismertem,a sofőr a férjem unokaöccse volt.amit meg a blogban írnak,az valami iszonyú.most,hogy meghalt/meghaltak/mindenki olyan szörnyen okos!!!bezzeg míg élt,nem így beszéltek vele-róla.mindegy,ez iszonyú...
19. cd6a9ab8d5 (válaszként erre: 17. - Galocka)
2009. júl. 14. 17:25

Ebben teljesen igazad van, így kellene, hogy könnyebb legyen.

De ezt hiába határozza el az ember, jön az az űr, a "mindenről ő jut eszembe, hirtelen minden rá emlékeztet". Na és persze ha fiatalon megy el, az igazságtalanság érzése, az a legnehezebb!

18. cd6a9ab8d5 (válaszként erre: 15. - 97e35043a4)
2009. júl. 14. 11:59
Szegény, tényleg jó, hogy más nem volt vele!
2009. júl. 14. 11:58
Szerintem tudatosulnia kell valaminek: ez az élet rendje. Születnek és meghalnak emberek. Az távozottakra igyekszünk kedvesen gondolni, és ez az ami miatt nem kéne siratni őket, hiszen a gondolatokban vannak, örökre velünk. A siratásnál tulajdonképp magunkat siratjuk. Nem hiszen, hogy bármelyik családtagunk, vagy barátunk azt kívánná: sírjunk miatta. El kell fogadni a tényt: az Ő élete eddig tartott, ez volt megírva és már bármit is teszünk, ez nem fog változni. A tovább feladat: próbáljunk úgy élni, hogy ha a szeretett ember még köztünk lenne, büszke és boldog legyen mellettünk, hogy ismer:)
2009. júl. 14. 09:53

A gyász megélése nagyon sokféle lehet. Amikor az apósom halt meg (hetekig haldoklott), a férjem szótlan volt, semmi mást nem akart, csak azt, hogy ott legyek mellette. Pár éve viszont, amikor a legjobb barátja autóbalesetben meghalt, teljesen másként viselkedett. Először nem akarta elhinni, majd a temetés után folyton programokat csinált, állandóan mentünk valahova, kb. 3-4 hétig. Ő is úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Az 1 éves évforduló után mondta ki először a barátja nevét.

Szerintem úgyis rá fogsz jönni, megérzed, hgoy mit szeretne a párod. A lényeg az, hogy ilyenkor nagyon oda kell figyelni rá, éreztetni, hogy mellette vagy.

15. 97e35043a4 (válaszként erre: 14. - Cd6a9ab8d5)
2009. júl. 14. 09:35

Oké, megirom majd!


Hát, a remény hal meg utoljára...


Nem sok esély van rá... ő volt a hibás,... sok volt a csomagjuk(élettárs + 2 gyerek - nem a sajátjai - + 1 haver, igy sok csomag összegyűlt), nem akarta a zsilip felett a kenut + csomagokat cipelni, és a zsilipnél át akart úszni vele (a műút alatt, még jó, hogy előtte kirakta a gyerekeket!!!), a többiek csak átgyalogoltak felette. Egy nagy kiáltást hallottak, és a repedt csónakot csak órákkal később, jóval messzebb találták meg, a csomagok nincsenek meg, csak még a papucsát dobta ki a viz 3 órával később a zsilip mellett... Mentőmellény nuku (mert ő tapasztalt kenus, na ja), tilos tábla: 50 méternél közelebb nem lehet megközelteni sem úszva, sem csónakban a zsilipet, de neki ez úgy látszik nem szólt!!!!!!!!!!!!!

Az őrültsége, s merészsége kergette valószinűleg a halálba...

Na, lassan ébred a család, az élet megy tovább...

14. cd6a9ab8d5 (válaszként erre: 13. - 97e35043a4)
2009. júl. 14. 09:20
Azért írd meg, ha van valami eredmény, remélem kóvályog valahol emlékezetkieséssel, és hamarosan rátalálnak!
2009. júl. 14. 09:07
Köszi, sokat segitetek!!!
2009. júl. 14. 08:40
Kedves AndikAnyuka! Nehéz helyzetben vagy, de az első közös gyászt átélni a legnehezebb. Nincs sok remény, ezért először Neked kell elfogadnod a rossz hírt. A férfiak általában nem gyászolnak nyíltan, úgy tesznek, mintha nem gondolnának rá. Hagyni kell. De a simogatás, ölelés, gyengédség mindig gyógyír. És ha mégis kibuggyan a könnye, bátorítsd - ugyanis a mi kultúránk azt diktálja, hogy nem férfias dolgog sírni. Pedig segít feldolgozni. Ha majd megnyílik, beszélgess vele a barátjáról, idézze föl az emlékeket, ezzel meggyászolja és elengedi. Ha nem tudja megtenni, örökre benne feszül a lelkében, és csúnya dolgokra képes egy ilyen góc. Egy kis kirándulás, egy szép együtt töltött csendes nap jót tesz a lelkének, és ezzel erősíted, hogy támasza vagy, számíthat rád.
11. cd6a9ab8d5 (válaszként erre: 10. - 97e35043a4)
2009. júl. 14. 08:04
Kitartás!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook