Karácsonyi sütés-főzés / Mi lesz a karácsonyi menü? (beszélgetős fórum)

Az ilyen szuperháziasszonyok be nem ismerik a világért se, hogy kidöglöttek teljesen, még később is el-elpöttyentik viszont, hogy ez vagy az még karácsonyról maradt a fagyóban.

Ennek a nyári párja a befőzés még akkor is, ha nincs kinek.

Aztán osztogatja a házi lekvárokat mindenkinek.

Én, ha lenne gyümölcsfám, eladnám a termést inkább kis tételekben, mint hogy a lekvárral erőt és energiát áldozva kínlódjak, és úgy ajándékozgassam. De sokan a piacról cipelik, ha olcsó és így is többet főznek be, mint a család szükséglete!

Még a nyugalom miatt is.

De nem mindegyik. Azaz ez nem törvényszerű. Sok év alatt kettő pártolt más gazdához.

Az egyik hazajárt, kétlaki lett.

Egy másik végleg elpártolt, de őt is sokáig láttuk még az utca végén.

A harmadik akkor jött haza két év után, amikor bajba került, és tudta, én segítek rajta. Addigra másik kutya volt már a háznál, ezért a padláson nyávogott, míg meg nem hallottam.

Egy sült csont-darab szorult az egyik hátsó fogára, ettől nem tudott rendesen nyelni. Enni még csak-csak, de a nyál lefolyt a mellére, és már büdös volt tőle.

Az új helyén nem mertek a szájába nézni? megijedtek, hogy ki tudja, mi baja? Nem tudom, én sem rögtön vettem észre a csontot. de lepattintottam, lemostam kicsit a cica mellét a büdös ragacstól, és vagy két napig etettem, míg erőre nem kapott. Utána saját jószántából megint elment.

Ez a három volt a 25 év alatt. Meg az, amelyik egyszer haza tudott jönni, és örömében sírt a fiam ölében. Pár napra rá megint befoghatták, mert újra eltűnt, és nem láttuk többet.

Akkor megnyugodtam!

Itt dívik ez a hülye szokás, az is elég hozzá, ha "megtetszett a gyereknek".

De akkor nem is kommunikálnak.

És senkitől sem hallja a családban, hogy anyu, ne csináld ezt, inkább legyen egy süti, és nevessünk, pihenj te is.

Ja! Te is befogod a más macskáját, aztán ha kivadászta az összes egeret, mehet világgá?

Nem egy macskám tűnt így el, amelyiknek már az anyját is én neveltem. Volt, amelyikre nem kis pénzt költöttem betegségében, és családi kedvenc volt. Sejtheted, hogy nem áldottam a nevét annak, aki elvitte!

Vegyél egérfogót. Ahhoz még az unokaöcséd sem kell.

Na ezaz.

Megmutatni.

De biztos, hogy a családnak?

Biztos, hogy a család örül a 25 féle sütinek, a félhulla anyának, aki nem mosolyog, az ünnepek után meg panaszkodik (jó esetben utána, és nem az ünnepek alatt), hogy neki megint mekkora teher volt ez?

Biztos, hogy a család ezt szeretné?

Érdekes írás.

Ismerek is ilyen embert.

Csak az a baj ezzel, hogy ők a külvilágnak élnek.

A szomszédnak, rokonnak, kollégának, hoxának, mindenkinek meg kell mutatni, hogy micsoda mutatványokra képesek, így érezve sikeresnek és boldognak magukat, még ha összerogynak is a végén.

Egy ilyen levél édeskevés a szemléletváltásukhoz.

Aki meg nem így él, az csak mosolyog.

Miért kell az unokaöcséd, hogy lássad, "mije van" a macskának?

Ha felnőtt, akkor a kandúr felszerelése nagyon is jól látható. :D

Most találtam, idemásolom!!!

"Légyszi, ne!! Ne süss idén is ötfélét! Ne főzz huszonöt főre! Ne sírj a konyhában este tízkor a fáradtságtól! Ne akarj megfulladni a plázában tolongva! Ne szorítsa a torkod a fájdalom, hogy megint egyedül vagy hagyva a feladattal! Ne várd, hogy vége legyen az egésznek!

1. De a gyerekek…

A gyerekeidnek légyszi, ne mutasd azt a példát, hogy a beleket ki kell tekerni karácsony előtt azért a két várható bókért. Szerintem nincs szükségük rá. Jó emlékekre: vidámságra és figyelemre van szükségük, nem aszalt szilvával töltött csirkére mazsolás rizzsel és négyszáz szem házi készítésű bonbonra.

2. De a szülőkkel/rokonokkal nem lehet…

Nem, nem értenék meg az étteremből rendelt vacsorát, elhiszem. De a feleannyi süteményt, kisebb felhajtást, szolidabb ajándékozást meg fogják érteni, csak merd kimondani. “Fáradt vagyok, felnőtt vagyok, boldog akarok lenni és ehhez nem az kell, hogy még két tepsi zserbón dermedjen a csoki, hanem, hogy itt legyél velem, meg az unokákkal.” Ha ez sem érthető… akkor ki miatt hozol éppen áldozatot?

3. De hát mégis egyszer egy évben...

Ott a pont! Miért csak karácsonykor lehet ünnepelni? Különleges receptet kipróbálni? Találkozni a messze élőkkel? Ami ezek közül neked fontos (és nem nekem, vagy a szomszédnak, vagy a keresztanyunak), azt megoldhatod év közben is.

Ami máskor sem fontos, azzal miért pont most kell foglalkozni? Nem kell irreális terheket vállalni és három napba belesűríteni azt, ahogyan egyébként élni szeretnéd az életedet.

4. De a dédi receptjétől/a fa illatától/a nagy ajándéktól lesz karácsony a karácsony…

Rossz hírem van: a karácsony olyan, amilyenné teszed. A dédire emlékszel a mákos süti nélkül is, a facipelős hátfájás übereli a fenyőillatot és a nyolc havi hiteltörlesztés rá fog telepedni a következő évre. Ülj le és írd már össze, hogy mi az, amitől te, most, 2017 karácsonyán boldog lennél?

+1. De a mama miatt meg kell hívni...

Nem, nem kell. Meg fog sértődni? Kellemetlen.

Mondjuk nem annyira, mint éveken keresztül hallgatni, ahogy a családod előtt megaláznak, leszólják a lakásodat, megjegyzést tesznek az alakodra és elvárják, hogy mosolyogj hozzá, “hiszen csak vicc”.

Ha eddig bírtál illedelmesen mosolyogni, akkor tessék ismét felvenni a bűbáj mosolyt és csak nyugodtan: “Idén szűk körű a karácsony, nagyon kedvesek vagytok, hogy megértitek. Tudtam, hogy rátok számíthatok.” (De, meg lehet csinálni.)

Kérlek szépen, ne légy karácsonyi mártír.

A calvados-szal flambírozott almatortából a lángoló függöny miatt lesz jó sztori, a gyerekek évekig fogják vigyorogva emlegetni a csillagszórós pizzát és nem az első megrökönyödésre fognak emlékezni a rokonok, hanem arra, hogy mennyire jó volt zokniban mászkálni és a szőnyegen hason fekve társasozni a sok évnyi elegáns vacsora után.

Tedd le idén a szokásokat, az udvariasságot és legalább ebben az egy évben próbáld ki, hogy milyen egy kicsikét máshogy. Milyen, amikor kipihent vagy, nem vállalod túl magad, nincs aggódás és az van körülötted, aki törődik veled. Hidd el, egy csomó mindenről ki fog derülni, hogy csak te hitted, hogy muszáj, valójában elhagyható és senkinek nem hiányzik. Nem a magas lóról beszélek. Én is átmentem ezen.

Légyszi, próbáld ki, hogy milyen a te karácsonyod igazából!"

A fához én is csak addig ragaszkodtam, míg kicsik voltak a gyerekek, most meg az unoka miatt. Ilyenek a mamák :)

Mondjuk pár hete már mondogatom a zuramnak, hogy nem sajnál annyi pénzt kiadni érte?

A 27 éves nagyfiam? Ő a legkisebb!

Amíg kicsi volt, a nagymamánál volt a karácsony.

Nyilván nem szenvedsz, ha a te döntésed.

És a gyerekek kedvéért?

Kedves vagy, köszönöm.

Én nem szenvedek ettől, a karácsonyfa állítás elleni fogadalmam úgy majd 30 éve is benne van a dologban.

A férjem életében még, az ő kedvéért fenyőág, kis fonott tál édességekkel még volt, de még együtt ezt is elhagytuk.

Na persze, csak ez így az adventi meghittség.

Utána az ünnep utáni, meg a télvégi, tavasz eleji, rügyfakadásos, és így tovább.

Sajnálom, hogy neked így alakult.

Én sem vallási áhítatra gondoltam.

Meghittség mindig van, nem kell külön naptári ünnep hozzá.

Nekem nincs karácsonyi érzéshalmazom, nem is tudom továbbítani.