Várni-várni (beszélgetős fórum)

16 hónapot voltunk együtt, naponta (a hétvégét leszámítva, ekkor csak hébe-hóba). Kimásznom még nem sikerült belőle, igaz, már áprilistól nem tartjuk a kapcsolatot napi szinten, sőt, nem is hívjuk egymást, ő viszont kb. kéthetente írogat vagy mailt, vagy üzenetet a facebookra. Ezek szerint nem tudja lezárni a szerelmünket. Azt írja, hogy tudja és bízik benne, hogy eljön a MI időnk és együtt leszünk, csak előtte elrendezi a kényes ügyeit, mert nem akar belerángatni. Most higgyek neki és várjak a nagy napra? Már most belefáradtam.

Hogy ki tette meg a szakításhoz vezető lépést? Nem is tudom.... januárban, mikor először elhagyott, akkor ő nem bírta a sokkos állapotot elviselni, ekkor a felesége visszafogadta. Másodszor áprilisban, mikor a felesége (állítólag) kérve-kérte, hogy menjen vissza, én mondtam neki, hogy tegye meg, ha úgy gondolja, hogy a második esély szintén megilleti a feleségét. Így egyenlő szinten kezdhetnek "új életet", mert mindkettőjük megadta egymásnak a második esélyt.

Tudomásomra jutott, hogy azóta a házaséletük eléggé megromlott, vegetálnak, pedig még el is költöztek a feleség tulajdonában lévő lakásukból (együtt laktak a feleség nagymamájával 26 nméteren) és elmentek a szomszédos városba albérletbe. Mindhiába. A gondokat magukkal vitték, ők ezt viszont nem látják. ....

Visszatérve hozzád: ha már sírdogálsz magadban és fáj, hogy nem tölthetsz vele több időt, előbb-utóbb eljön az az idő, mikor véget KELL vetni ennek a kapcsolatnak, bármennyire sem akarod elfogadni ezt a tényt. Nem könnyű és nem is lehet rá felkészülni.

Kitty, engem már harmadszor keres meg újból :) (2x személyesen, most már csak email-ben - úgy látszik, hogy már begyávult a pasim :) )...

Ne várj rá, nem érdemes !

Fedo, nekem is ismerős ez az érzés :).... már szinte rögeszmévé vált (igen, várok rá, szeretem, imádom, ő az egyetlen, akire érdemes várni, mert viszonozza, mi tényleg egymásnak vagyunk teremtve...blablabla), aztán az idő múlásával rájöttem, hogy baromi nagy hülyét csináltam magamból. Marha szar érzés, csak magamra haragszom, hogy hagytam idáig fajulni a dolgokat.

Ebből a gödörből nehéz kimászni, de muszály !

Felmelegítve csak a káposzta jó! (tapasztalatból mondom)

Aki elment, hadd menjen. Te meg nézz előre, ne hátra! A helyedben egyetlen percet sem pocsékolnék várakozásra!

Volt már arra példa, hogy a szakítás után vissza jött a szakító fél, nem is egy! Annyi féle szakítás és kibékülés esetről olvastam már, hogy semmin sem lepődnék meg.

Olvastátok a Szerelm a Kolera Idején (Gabriel Marquez) c. könyvet? Ebben a hapsi egész életében vár és... :)

Már egy pár voltatok, és elhagyott?

Ha igen nem várnék semennyit