Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Valentin napi szerelmes sms-ek, idézetek, versek fórum

Valentin napi szerelmes sms-ek, idézetek, versek (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 ... ❯❯
400. tinendo
2007. febr. 5. 12:22

Vers:

"Csak állok és várok...

Mit tegyek? Hiányzol nagyon!!

Szerelmes szívem kettészakad ,

Fáj az érzés,

Karjaim át szeretnének ölelni,

Beborítani testem melegével testedet,

Szeress -érezz lágyan,

Boldogító ölelésed rabul ejti testem,

Egy percre megáll az élet,

Érezned kell ahogy forrósodik ,

Testemben a vágy,

Belehalok a vágyakozásba,

Szeretnélek szeretni!"

399. tinendo
2007. febr. 5. 12:22

Vers:

"Még fáj...


Úgy fáj, úgy éget

érzem itt, benn

a szívemben

a sötétséget.

Búcsúszóval

véresre sebezve

emlékszem még,

simogató kezedre.

Maró könnyek

az arcomon,

patakban pereg,

én csak hagyom.

Bennem dübörögnek

a miértek,

keresem a szót, hátha

valamit megértek.


Tiltott a szerelem,

időt és teret nem hagyott,

ki ilyet nem élt át,

pofont még nem kapott.

Távolból nézni a Kedvest,

kezed, nem az Ő kezében,

csak a vágyat látni,

látni a szemében.

Távolból válaszolsz,

a véred lázad,

közelednél hozzá,

de nem visz a lábad.

Nem szabad, nem lehet,

észnél kell lenni,

másnak nem fájhat,

nem érdemli.

Talán, egyszer tündérként

születsz újra,

Ő majd ott vár rád,

s együtt léptek közös útra.

Ez a szerelem örök,

vigyázol rá magadban,

fájón is gyönyörű,

halhatatlan."

398. tinendo
2007. febr. 5. 12:22

SMS:

"Álmomban csak veled létezem

ölelj át, fogd meg a két kezem

Bármerre jársz nem vagy egyedül

mert egy szív szeret végtelenül

Hidd el, mit Te irántad érzek

hisz nagyon szeretlek Téged."

397. tinendo
2007. febr. 5. 12:22

SMS:

"Mikor ezt a verset írom

könnyeim hullnak, nem titkolom.

Kezem reszket, s szívem oly nehéz

Szeretlek Téged ennyi az egész."

396. tinendo
2007. febr. 5. 12:21

SMS:"Van álom mely megtanít szeretni

Van álom mely megtanít feledni

Van álom mely megtanít érteni

Megtanít Téged tiszta szívvel félteni."

395. tinendo
2007. febr. 5. 12:21

SMS:

"Szívem titkát írom

Ebben a levélben

Rád gondolok mindig

Ezt tartsd az eszedben

Szívem miért eped?

Soraim kezdőbetűiből megleled."

394. tinendo
2007. febr. 5. 12:21

SMS:

"Keresem azt, aki szerethet engem

Aki talán meglátja a jót bennem

Valahol vár, hogy vigasztaljon

Magához húz, hogy marasztaljon."

393. tinendo
2007. febr. 5. 12:20

vers:

"Csalfa ígéret messze már,

csalfa szerelem messze jár!

Miért ígérted a sok szépet,

ígérted, hogy szerethetlek Téged!

Sétálunk majd árnyas fák alatt,

s mindebből csak keserű ígéret maradt.

Játszottál törékeny szívemmel,

most fagyos szíved nem felel.

Rám borul a sötét felhő,

lehet hogy naiv lelkem felnő?

Hallgatom a tenger zúgását,

hátha elveszi a szívem búját.

Minden hullám, mint megannyi pillanat

partot ér, s csak az emléke marad.

Ilyen emlék leszel nekem szerelem,

izzó, kéken hullámzó, örökké fájó nekem!"

392. tinendo
2007. febr. 5. 12:20

"Kézbesítetlen levél Hozzád...


Nézem szerelmünk jelképét az ujjamon.

Fénye megkopott, a leheletfinom karcolások, mint apró erek hálózzák be.

Mégsem lüktet. Élettelen.

Csak egy gyűrű. Apró kis bilincsként fogja körül ujjam.

Egy tárgy, ami egykor oly sokat jelentett nekem.

Téged.

Mára csak ő maradt nekem. Ő és az emlékek, meg egy darabka föld a

temetőben. Mindennapi zarándoklásaim helyszíne. Nem tudom, miért ez

a kényszer, hogy mindennap kimenjek oda, hisz ettől közelebb, mint

ahol most vagy - a lelkemben - ott sem kerülsz. Csak fizikai

valódban vagy közelebb. Alig pár méterre tőlem, mégis elérhetetlen messzeségben.

Visszaemlékszem.

Mennyi álmunk volt. Ma már csak én álmodom. Nem azt, amit egykor

együtt szőttünk, szivárványszínekből, hanem hangtalan, szürke, néha

lidérces álmokat. S álmomban sem vagy velem. Pedig minden este

fohászkodom, hogy legalább az a pár óra az legyen szép. De hiába nem

jössz. Mintha magaddal vitted volna a színeket. Pedig régen

színeseket álmodtam és hallottam hangokat is.

Ma már csend van. Bennem is, körülöttem is.

Igaz nem is vágyom rá. Nekem néha már a csend is fáj. Nem kellenek

hangok, zajok. Csak Te kellesz, csak Te kellenél. Akár hangtalanul,

némán is. Csak még egyszer érezhetném, kissé reszkető kezed szorítását.

Akkor nem félnék. Nem a haláltól. Van attól

félelmetesebb dolog is. A magány. Nem az egyedüllét, hanem a magány.

Magányos családban is lehetsz. Most, hogy egyre több időt töltök a

kórházakban, látom, hogy nem is a betegség veszi el az emberek

életerejét, hanem a magány. Hiába van családjuk sokan magányosabbak,

mintha egyedül élnének. Reménykedve kapják oda tekintetüket, ha

látogató érkezik, hogy aztán csalódottan fordítsák el fejüket, mert

nem hozzájuk jöttek. Hát nekem ezzel sincs gondom. Rajtad kívül nem

volt már senkim. Lassan már nem volt szükségünk telefonra, üdvözlő

lapokra. Lassan haltak ki mellőlünk az emberek. Magunkra maradtunk.

Szoktam hozzád beszélni a temetőben.

Ha belegondolok, elég furcsa lehet a látvány, ahogy ott ülök a sír

mellet és magamban motyogok. De Ők nem tudhatják, hogy Te hallod ezt.

Mert ugye, hallod?!

Emlékszel milyen jövőt képzeltünk el magunknak?

Két, három gyereket. Boldogságot. Szeretetet. Boldogság volt.

Szeretet is. Csak a gyerekek. Ez volt a fájó pont az életemben. Soha

nem értetted meg, azt a már szinte mániákus akarást, amivel akartam

a gyereket. Vajon miért nem sikerült? Ki irányítja ezeket a

dolgokat? Ki gondolta azt, hogy mi nem lettünk volna jó szülők.

Pedig minden álmunkban, vágyunkban, mosolyunkban ott voltak. Aztán

keserűbbé váltak a mosolyok. Már nem voltam őszinte, amikor egy-egy

gyermek fölé hajolva gratuláltam a babához. Irigy voltam arra,

akinek megadatott az anyaság érzése. Esténként, ha Te már aludtál

sokszor órákon át, rágtam magam ezeken a dolgokon.

Te néha cukkoltál, hogy gondoskodjak Rólad. Egye-fene néha, ha senki

sem látja, még tisztába is tehetlek. Akkor fájt, hogy kinevettél.

Talán ez az egy dolog volt, amiben nem értettünk egyet. Te

elfogadtad a tényeket, de én még most is igazságtalannak érzem a

sors részéről, hogy megfosztott az anyaságtól. A tisztába tevéstől

nem. Pedig fordítva kellett volna. Az előbbit megadni, ez utóbbit

pedig nem. Minden porcikád ismertem, és mégis zavartan fordítottad

el a fejed, mikor a betegséged miatt tényleg sor került, ezekre a

dolgokra. Pedig olyan gyermeki voltál. Annyira esendő. Zavart a

kiszolgáltatottságod. Bántotta a hiúságod, a büszkeséged. Talán

ezért lettél ideges, néha goromba. De hát a kutya is a feléje

nyújtott kézbe tud belemarni.

Emlékszem egy beszélgetésre kettőnk között, amikor még olyan másnak

képzeltük el az öregséget. Te azt mondtad, hogy amióta csak

megismertél, tudod, hogy velem szeretnél megöregedni, hogy az első

pillanattól fogva valami nevén nem nevezhető dolog vonzott hozzám.

Akarsz. Nem csak a testem, hanem a lelkem, a gondolataim, a

szerelmem, az odaadásom, az egész lényem. Nem magadnak. Melléd.

Velem együtt megöregedni.

Öregen, ráncosan, talán botra támaszkodva sétálni és gyönyörködni a

naplemente szépségében. Mind a ketten mennyire szerettük a

naplementét. És a hajnalokat. Hányszor virradt ránk!? Hányszor

gyönyörködtünk bennük? Csendben, egymáshoz simulva.

Mostanában már nem nézem a naplementét. A hajnalt sem. Pedig néha én

ébreztem. Már nem hat rám a szépsége. Az alkony már csak az elmúlást

juttatja az eszembe. Így vagyok a virágokkal is. Régen mennyire

szerettem. Azok az egy szál virágok Tőled! Most nem a szépségét

figyelem, hanem a hervadását.

Szóval azt mondtad akkor "Hm, milyen érdekes! Ezekre a régi dolgokra

milyen tisztán vissza tudok emlékezni, bezzeg a nem rég történtekre."

Egyszerűen kimennek a fejemből. Kijövök a szobából, és percekig csak

toporgok, mert mire kiérek, elfelejtem mit is akartam.

Látod? Most is csapongok. Hányszor szóltál emiatt, hogy legalább

fejezzem be a mondatot, mert nem tudsz követni, de én már teljesen

másról beszéltem. Természetesnek vettem volna, hogy Te érted ezeket

az ugrásaimat, mert annyira ismersz és tudod a reakcióimat. Sokszor

úgy is volt.

Szóval, azt mondtad akkor, hogy majd együtt sétálunk és

gyönyörködünk a naplementében, és fogjuk egymás reszkető kezét, hogy

majd rám nézel, hozzám hajolsz és megcsókolod ráncos arcomat. De

szememben még megtalálnád ugyanannak a csillogásnak a szikráját,

mely egykor elkápráztatott. Már nem szerelem lesz köztünk, a láng

már nem lobog, a szeretet parazsánál fogunk melegedni, és egy sokkal

nemesebb érzés költözik a szívünkbe. A szeretet, az összetartozás.

Kiálltuk az idő próbáját. Gyermekeket neveltünk, szűkölködtünk,

dúskáltunk, nevettünk, sírtunk, büszkék voltunk, vagy a fejünket a

falba vertük a butaságaik miatt, de magunkba majd mosolygunk, hisz

az apai szigor nem engedi, hogy előttük is kimutasd az érzéseidet.

Hisz olyanok, mint mi voltunk fiatalon. Nekik is meg kell

tapasztalniuk, az életet. Ezt mi majd elintézzük egymás közt. Te meg

én.


Hát elintéztük. Te meg én. Egymás közt.


Nem melegít a szeretet parazsa sem. Csak fázom, szinte reszketek,

ahogy nézem a gyűrűt a kezemen."

391. tinendo
2007. febr. 5. 12:19

Vers:

"S ismét szépnek látszik a világ!

És most újra eltűnnek a hibák!

Újra tudok nevetni, szívből, igazán.

Ismét együtt megyünk, az élet útján.

Megfogod a kezem és minden újra a régi.

Már nem tartózkodik, már nem fél elérni

Kezemet, s még a szemembe néz.

Úgy érzem ez a pillanat mindent megér.

S remélem, hogy sokáig, hogy sokáig itt maradsz,

Fogod a kezem és mindig kitartasz...

Most már egyek vagyunk, Te és én, egy szív...

Talán már csak ez maradt nekem így...

Annyira szeretlek, hogy nem tudom kimondani...

Talán ezt még nekem is nehéz megfogalmazni...

De mikor Rád gondolok, szívemben minden ugyanúgy ered meg...

Csak egy cseppnyi érzés, csak egy szó... annyi mint: Szeretlek!"

390. tinendo
2007. febr. 5. 12:19

Vers:

"Megtaláltam a Szerelmet

Keresve sem lelnék szebbet

Elolvadok minden szavadtól

Leírhatatlanul édes csókodtól

Ha nem vagy velem csak arra vágyom

Hogy szoríts erősen magadhoz

Hogy érezzem illatod, tested,

Csodálatos Szerelmed

Szeretnék minden percet Veled tölteni

S soha el nem veszíteni..."

389. tinendo
2007. febr. 5. 12:19

vers:

"Szemed ragyogása, mint

fényes napnak sugarai

beragyogják az eget s

mikor szemembe nézel

felhőtlenül szárnyal

bennem érzés s képzelet.


De tudom és érzem, hogy

Te engem nem szeretsz

és mégis vágy tölti be

szívemet.


Behunyom szemem s

elképzelem, hogy Te is

várod, én is varom, hogy

szívünk egymásra találjon!"

388. tinendo
2007. febr. 5. 12:19

Vers:

"Mért szeretlek úgy, mint senki mást?

Hidd el nekem ezt a vallomást.

Azt mondja a vallás, esküdjek Néked

És én esküszöm, szeretlek Téged.

A szemed fénye csak úgy ragyog,

Most Te az enyém, s én a Tied vagyok.

Ha hallod versemet, jussak mindig eszedbe,

S valld be őszintén, mit érzel szívedbe.

Ha úgy érzed, igazán tudsz szeretni,

Válaszul csak annyit mondj, velem akarsz lenni.

Én nem szeretek mást, csak Téged,

Nélküled mit is ér az élet?

Tartozom egy vallomással.

Nem tudok boldog lenni mással.

Szeresd, akit szerethetsz,

De hűtlen ne légy soha,

Mert az élet bármily mostoha,

Szeretni megtanít, de feledni soha."

387. tinendo
2007. febr. 5. 12:18

Vers:

"Nincs körülöttünk semmi csak sötétség

Mely édesen ölel s megvéd

Érzem tested a testemen

S oly gyengéd érintésed

A vágyak ma feltörnek

Nem létezik más Szerelmem

Csak Te vagy, s én vagyok

Édes csókodra már úgy vágyok

A világ megszűnik létezni

S a levegő kezd vibrálni

Vibrálni a tiszta szerelemtől

Vibrálni a forró vágytól

Mi megemészt ha nem vagy itt velem

Megemészt hogy a helyemet nem lelem

Te vagy az aki kell, csak Te Édesem!

Nélküled nem érek semmit sem...

Mert a Tied vagyok, Szeretlek, Kívánlak

Az élettől csak Téged akarlak!"

386. tinendo
2007. febr. 5. 12:18

Vers:

"Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, s a nyereményed az, hogy a

bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint

minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai,

pontosabban két szabály van:

- az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem

költöttél el, este visszaveszik tőled; csalni nem lehet, tilos áttenni az

összeget egy másik nap számlájára; csak elkölteni lehet... de másnap

reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra

szóló 86 400 forinttal;

- a második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkül

bármikor véget vethet ennek a kis játéknak; akármelyik pillanatban

közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz

folytatása.


A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben? Elgondolkodtál?!

Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86 400 forintot, azzal az

egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem

használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik

Tőled. Csakhogy ez a mennyei manna-eső vagy játék, ahogy tetszik,

bármikor véget érhet. Érted?! A kérdés, hogy mit tennél, ha ilyen

ajándékban lenne részed?! Elköltenéd, az utolsó fillérig?!

Önmagadra?! - Azokra, akiket szeretsz? - Idegenekre?


Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik!

És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen!

És ezt a varázsbankot úgy hívják: idő.

A múló másodpercek bőségszaruja!

Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a

napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni

másnapra; a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem

éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek.

A varázslat minden reggel előröl kezdődik; ismét kiutaltak részünkre

86 400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a

bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a

számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet.

A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel?


Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy

diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját.

Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket

hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort,

hogy ő épen-egészségesen a karjába szoríthassa.

Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy

bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját.

Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy

viszontlássák egymást.

Hogy mit jelent egy óra, elmondja Neked a klausztrofóbiás, aki

beszorult a felvonóba.

A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján

úszott meg egy autóbalesetet.

És a másodperc ezredrészének jelentőségét

elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián,

holott egész életében az aranyéremért edzett.

Az élet varázslatos dolog!!!

Használj ki minden másodpercet, ami megmarad Neked!!!"

385. tinendo
2007. febr. 5. 12:18

Vers:

"Mint a tenger mélyén lapuló levél,

Nem vagy már, csak arctalan emlék

S ahogy a hullámok elmossák az írást,

A sok szépet eltörli a könny és sírás.

S bár a papír feledésbe merül, őrzi a mélység

Minden Veled töltött perc szívemben itt él.

Bennem él gyengéd csókod, illatod,

Tested minden apró része s minden mozdulatod.

Látom még ajkaid, csillogó szemed...

Ahogy édesen rám nevetsz.

S hallom ahogy lágyan azt suttogod szeretsz.

De nem volt más mint üres szó, hazug ígéret,

Ígérted, hogy szerethetlek, hazudtad, hogy szeretsz.

Örökre elloptad szívemet,

Nem hagyva csak fájó emléked...

Már nem tudom ki vagy, nem ismerlek,

Ezért így kérlek Téged Kedves Idegen,

Add vissza szívemet

S vidd magaddal emléked!"

384. tinendo
2007. febr. 5. 12:18

Vers:

"Boldogságom virága kinyílt kertemben,

Világosság gyúlt elgyötört lelkemben.

Ha átölel, ha csókol, mindent szépnek érzek,

Nincs a földön semmi sem, amitől félek.


Olyan Ő nekem, mint sivatagi vándornak a friss víz,

Mint éhező embernek egy finom íz,

Mint forró nyári estén a friss zivatar,

Mely meleg levegőből gyengéden kitakar.


Ha hozzám érsz, ha csókolsz, lángra lobban testem,

A vágy forró tüze ég mind a két szememben,

Ha tested a testemen van, s ölelsz két kezeddel,

Érzem enyém vagy testeddel, lelkeddel.


Elfelejteni Téged? Ne is álmodj róla,

Senki mellett nem volt még ennyi boldog óra.

Otthagyni másért? Nincs az az Isten,

Soha többé nem lenne ilyen drága kincsem.


Remélem tartós marad ez a boldogság,

És nem töri ketté semmilyen sorscsapás,

Osztozol a sorsomban, s én a Te sorsodban,

S melletted maradok minden szívdobbanásomban."

383. tinendo
2007. febr. 5. 12:17

Vers:

"Tik-tak-tik-tak,

múlik az idő, szalad az óra,

repül a biológiai óra.

Elszáll felettünk az idő,

nincs mit tenni,

bele kell törődni.

Oda a fiatalság,

oda az ifjúság,

oda a bolondos kusza játékok.

Csak az emlék marad,

mit nem vehet el tőlünk soha senki."

382. tinendo
2007. febr. 5. 12:17

SMS:

"Hiányod nem bírom már,

hiányol szívem, testem

s lelkem is már.

Hiányzol, Te gyönyörű kéj,

Szerelem! - gyere már, jöjj!"

381. tinendo
2007. febr. 5. 12:17

Vers:

"Csörög a telefon.

S a kijelzőn egy régen látott név látható,

melynek karaktereiben minden szívdobbanásom hallható.

együtt édes szimfóniát játszanak.

Hallom a hangját.

S felvillan agyamban egy kép,

mely szenvedélyes, édes,

szerelmes és rólunk szól.

Kis mese ez, melyben Te és én

a végtelen boldogság útján

önfeledten sétálunk, Te fogod kezemet, én fogom Tiédet.

Semmi rossz nem csillan szemünkben.

Csak az az égető vágy egymás iránt.

Ahogy sétálunk az alkony színeivel festett fák között,

Rám tör valami mérhetetlen,

Valami tiszta véletlen, s már csak

annyit halok, hogy zilálsz fülembe, s szüntelen

sóhajok között jutunk el egy újabb gyönyörbe.

itt apró tündérek szállnak, és egy fényjel forró

csókra hívja ajkainkat.

soha nem legyen ennek vége, ezt kívánjuk.

Forró homok, hűs víz.

A homokóra apró szemcséi rég alágördültek.

Boldogság utunk kettéágazik,

elfogy a gyönyör,

a szenvedély,

De a mély szeretet örökké él."

380. tinendo
2007. febr. 5. 12:17

Vers:

"Hangodat hallom a fejemben,

őrzöm mélyen a szívemben.

érezni akarlak ölelni szorosan,

szívem a szívedhez közelít lassan.

S bár messze vagy tőlem,

de nem távol.

Bennem élsz mindig,

légy bárhol.

Addig is ha akarod

őrzöm álmod

féltve,

gondosan.

Veled leszek

hamarosan!"

379. tinendo
2007. febr. 5. 12:17

Vers:

"Sötét felhők gyülekeznek az égen,

Én az ablakomból figyelem,

Hajam kócolódik a szélben,

S csak arra gondolok Szeretem.

Hiányzik, összeszorul a szívem,

Könnyek folynak szememből csendesen,

Ki kell bírnom valahogy..., egy szó tartja az erőt bennem,

Ez pedig itt cseng belül a szívemben,

Amikor átölel, szemembe néz,

És azt mondja: Szerelmem...szerelmem..."

378. tinendo
2007. febr. 5. 12:17

Vers:

"Csókod még érzem a számon,

pezseg a testem,

Utánad vágyom.

Nem csitul a lelkem,

Téged kívánlak, minden percben!

Rád gondolok!

Érezlek!

Hiszen itt hagytad

tested melegét, csókod ízét,

karod ölelését s simogatásod.

Végig kíséred napom,

gondolatban Veled vagyok!

És ha majd eljő az est,

megszűnik minden körülöttem,

csak Te és én vagyok.

Érezhetlek ismét,

itt leszel velem

fogod majd a kezem

s csókolsz majd édesen!"

377. tinendo
2007. febr. 5. 12:16

Vers:

"Szemedbe néztem...


Szemedbe néztem, szívem dobbant,

Testem, lelkem lázba hoztad.

Szemedbe néztem, gyomrom összerándult,

Lábam reszketve bár, de elindult.


Szemedbe néztem, s elfordulni nem tudtam,

Pillantásod nem felejtem soha.

Szemedbe néztem, s láttam tükrében ,

Hogy az életem, nem így kellene élnem.


Most rájöttem, másnak is kellhetek,

S a magánytól nem kell félnem.

De dönteni még mindig nem merek,

Hogy az ismeretlenben éljek."

376. tinendo
2007. febr. 5. 12:16

SMS:

"Ne hidd, ne hidd, hogy tudnálak feledni

Rajtad kívül mást szeretni.

Olyan igaz hozzád való szerelmem

lehetetlen mást szeretnem.

S ha még az életen túl is lenne egy élet

ott sem tudnék mást szeretni csak Téged!"

375. tinendo
2007. febr. 5. 12:16

SMS:

"Nem azóta élek, mióta megszülettem

hanem mióta itt élsz a szívemben!

Azóta tudom mi az élet,

mióta meghalni tudnék érted!"

374. tinendo
2007. febr. 5. 12:15

Vers:

"Ki lehetsz te?


Ki lehetsz te,

hogy szemeid sugarától

a szívem úgy lángol,

akár egy hatalmas máglya.


Ki lehetsz te,

hogy aranyszín hajad tündöklõ fénye

beragyog magányos lelkem végtelen sötétjébe,

és éltetõ reményt ad.


Ki lehetsz te,

hogy hangod meghallván

az jut eszembe:

a Földön nincs is ennél csodásabb zene.


Ki lehetsz te,

hogy egyetlen mosolyod

feledtet velem

minden gondot, bánatot.


Ki lehetsz te,

hogy egész lényed látva

ezt gondolom én:

nem lehetsz te más, csak tündér."

373. tinendo
2007. febr. 5. 12:15

Vers:

"Fognám, szorítanám két kezed,

hogy érezhesd, mennyire szeretlek.

Néznék szeretetet sugárzó szép szemedbe,

hogy láthasd, mennyire szeretlek.

Suttognék szép szavakat Teneked,

hogy hallhasd, mennyire szeretlek.

De most nem tehetem,

mert csak gondolatban vagy velem.


Szeretném, ha életed minden perce,

csak boldogságban telne,

Szeretném, ha életedbõl a szomorúságot,

számûzhetném örökre.

Szeretném, hogy életedben minden álmod,

egyszer csak valóra váljon.

És szeretném, hogy álmaidnak tengerén,

Veled lehessek én.


Szeretem fogni két kezed.

Szeretem nézni szép szemed.

Szeretem füledbe súgni,

hogy mennyire szeretlek.

Szeretem kedves mosolyod,

mely rám ragyog, mint a napkorong.

Szeretem mindazt, ami benned van.

Szeretlek, ezért a szívemben vagy."

372. tinendo
2007. febr. 5. 12:15

SMS:

"Sok olyan ember van, akivel az ember le tudja élni az életét, de csak egy van, aki nélkül nem."

371. tinendo
2007. febr. 5. 12:15

Vers:

"A levegõ urának...


Ha szívembe látnál:

hömpölygõ, duzzadó ár,

mely átlépi partjait,

s túlcsordulva eléri lábaid.

Ott megáll, körülölel,

becéz, simogat,

majd magával sodor

orült, pusztító kéjtáncba.

Akarlak! SZERETLEK!

-mondja a folyó,

s tengert érve, összeolvadva

békét talál...

Te vagy az én tengerem!"

❮❮ ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook