Valentin napi szerelmes sms-ek, idézetek, versek (beszélgetős fórum)
vers:
Szerelemben égve
Megint a vad, csapongó szenvedély…
és megint TE… sóvárgó önmagad.
Megint a csókok. Szeress, és beszélj!
Mondd, hogy meglelted bennem sorsodat!
Most tűzben égek, mely majd' elemészt.
Nélküled csak kihűlt hamu leszek.
Most láss, érezz! Halljam, hogy mesélsz!
Mondd el, mint vágyod, hogy veled legyek!
Az emlék nem csitul, hiába minden:
öledben olyan boldog voltam én,
hogy ami elfedné, semmi nincsen.
Itt vagy Kedves, és velem a remény...
Valami bennem már lángot vetett.
Talán a csókod volt, ami kigyúlt.
Valami téged is megégetett,
amikor tested enyémhez simult.
Még sosem vágytam ennyire szeretni!
Még nem éreztem ekkora vágyat.
Még nem tudom az érzést feledni,
amikor együtt dúltuk fel az ágyad.
A múló napok sodrában állva
csak szerelmünk állandó és örök.
Egy újabb, szerelemcsodára várva
a hiányérzettől majd' megőrülök.
Lásd, tüzem tiéddel egyesülve
tűzvészként tombolva magával ragad.
Lelkem lelkeddel együtt repülne,
ha ismét odaadhatnám magamat.
vers:
ÖRÖKKÉ A TIÉD…
Úgy éltem eddig, mint fényben az árnyék.
Bezárkóztam magányom sűrűjébe.
Úgy, mintha ezután sose vágynék
ki a nyüzsgő életbe, fel a fénybe.
Aztán egy fénysugár belém hatolt:
rám találtál, s én magamra leletem.
Újult lélekkel, mint aki sose’ volt
magányos, most élek, lásd, önfeledten.
Figyelmed lámpásként fényt hozott,
éjembe szavad reményt és életet…
s míg lelkemben nemrég még csend honolt,
ma szertelen ontanám rád kincsemet.
Kiáltanám a világba titkomat:
szívem a szívedben társra lelt!
Idő nem bírhat le, sem fájó gondolat,
hisz szerelmem örök, s a sorsunk, ím, betelt!
vers:
FÁJ, HOGY MESSZE VAGY
Ma fáj, hogy messze vagy.
Úgy lehajtanám öledbe fejem!
Kérném, hogy itt maradj,
míg elcsitul bennem az érzelem.
Megfognám a kezed.
Tenyeremben tartanám ujjaid,
s megsúgnám - csak neked -,
hogy énbennem miféle vágy lakik.
Megcsókolnám a szád.
Szerelmet adni -látod?- szép dolog…
Nincs bennem semmi vád,
mert te ott vagy, amíg én itt vagyok.
vers:
HALHATATLANSÁGUNK
Mondd, álmaimban mért kísértesz?
Szédítő szavakkal mit ígérhetsz?
Óvj, ölelj, - ejtsen rabul a vágyad,
s én megnyitom előtted lenge ruhámat…
Vágyak férkőztek éjjelembe
s pőrén, öleléseddel befedve,
sikoltozós gyönyörökre vágyom
ringó, szerelmes nyoszolyádon.
Vállaidon könyököl az élet.
Puttonyában csalóka remények:
múlt, jelen s jövő együtt kucorog,
mint éjszakában hunyorgó csillagok.
Ott incselkednek hiábavaló álmok,
s együtt megélt léha boldogságok.
Borulj fölém, mint bársony sötét,
s legyek neked én hívó messzeség!
Légy hegycsúcs, s én lágy völgyed leszek!
Légy folyó, és partjaid közt elveszek.
Légy Nap, és Holdad leszek én,
hogy világítsak létünk bús éjjelén.
Érintésed legyen esti fuvalom,
amely tétován játszik ágyékomon,
míg én számodra legyek förgeteg,
minek tüzében tested megremeg.
Légy életem! Értelme napjaimnak!
Leszek halálod, hogy veled maradjak,
tiéd legyek még ott is, akkor is,
ha köröttünk már minden más hamis.
Szívedbe, testedbe titkon rejtezek.
Légy lelkem, s én szintúgy lelked leszek!
Beléd olvadok, hogy egyek legyünk…
így válik halhatatlanná az életünk.
vers:
KÖZELEBB HOZZÁD
Gyere, Kedves! Most kinyúlok feléd...
szeretném megérinteni az arcodat.
Had karoljak gyöngéden beléd,
és nézzelek, halljam suttogó szavad!
Lásd, ide vágyom erős karodba.
Nyújtsd a kezed, és ölelj át!
E bűvös, régen várt pillanatban
hagy bújjak közelebb hozzád!
Add hát az inged! Úgyis csak zavar.
Míg szomjas csókra nyílik a szád,
a nadrágodat is vesd le hamar!
Hagy bújjak közelebb hozzád!
Könnyű trikód közénk falként feszül...
csak bőröd, amit elviselek!
Testem tiéddel ilyként egyesül:
beléd olvadok, benned elveszek.
Magamban akarlak hosszan tartani!
Ez sem elég! Még több kell nekem!
A titkaidat is akarom hallani!
Légy részem! Egészen egy velem!
vers:
NÉZD, VELED LESZEK...
Nap leszek, sugárzó reggeleken.
Vörösben játszó mesés csoda.
Ott leszek minden napkezdeten,
s leszek estéid bíboralkonya.
Langy eső leszek nyári délután.
Simogatom borongós homlokod,
mosdatlak tikkasztó hőség után,
aszályban, lásd, enyhülést hozok.
Mezőkön fű leszek lábaid alatt,
lágyan bársonyos, simogató.
Kacagón csiklandozom a talpadat.
Ágyad leszek: selymes, nyugtató.
Zöld lombok halk susogása leszek,
cirógatlak, mint az esti szél.
Smaragdcsillogással körülveszlek,
s tóként, csobogó vizem mesél.
Ezüstös holdként dúdolok neked
altatót, mélykék, bársonyos égen.
Ágyadba osonok, levetkezek…
s tündérként ölellek bűvös éjjen.
vers:
MELLETTEM ALSZOL
Arcodon sápadt holdsugár matat…
mellettem alszod fáradt álmodat.
Karomban ezer ölelés lapul,
de csak csodállak, mozdulatlanul.
Kezemben millió érintés remeg…
szeretném megérinteni a kezed.
Szememből szerelmes pillantás oson
és végig suhan lágyan az arcodon.
Sóhajod lebben az ajkad körül…
táncot jár vígan, s tovább penderül.
Bőröm cirógatja leheleted
amint átölelem a testedet.
Mennyi csoda és mennyi titok!
Boldoggá tesz, hogy melletted vagyok,
de ha felébredsz, majd szemérmesen
lehunyom álmot mímelve a szemem…
vers:
ASSZONYFOHÁSZ
Ó Uram, te mindent megbocsátó!
Tudom, vétkem égbe kiáltó,
mert élek bűnök közt eltemetve,
de nézz le gyarló gyermekedre!
Csak a jóra és szépre vágyok,
és lásd, Uram, most Hozzád kiáltok.
A szerelmemre nincsen mentség,
de Tőled kaptam ezt a szerencsét,
hogy rám lelt, akinek rabja lettem.
Ne ítélj, hát szigorún felettem!
Csak szeretet a bűnöm, semmi más.
Csak a Tőled kapott kívánás,
a boldogságra vágyó női lélek,
csak a szép, szerelmes remények.
Csupán az, hogy lelkem feléledt,
és testem szívemmel együtt övé lett.
Hogy szeretek őszintén, önfeledten,
szent tűzben égő, tiszta hevületben.
Soha nem nézek jobbra-balra,
nem vágyom csalóka diadalra,
sem öncélú gyönyörökre, kéjre,
csak őt boldoggá tevő szenvedélyre.
Csak adni, és nem kapni vágyok...
de lásd, megbocsátásért kiáltok!
Uram, Te adtál női lelket
ami szomjazza a szerelmet,
s vele testet, örömre készet,
amíg el nem veszi az enyészet.
Akaratot is, hogy ellenálljak
száz kísértésnek, ezernyi vágynak,
de képességet is, hogy szeressek,
s miatta ez-egyszer bűnbe essek...
Uram, segíts, hogy amíg élek
ne ejtsenek rabul más szenvedélyek,
de őt, engedd boldoggá tennem!
Azután helyette is ítélj felettem!
SMs:
Ismerem azokat a szavakat, amelyeket ki sem ejtettél. Már tudom, hogy hová mész, mikor el sem indulsz. Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz. Mindent tudok rólad kedvesem, nem vagyok kém, csak SZERETLEK!
vers:
Én lennék a legbolodgabb
De édesem csak TE veled,
Ez az én kívánságom,
Sürgetem, hogy valóra váljon,
Ez lenne a boldog élet,
Majd kedvesem, de csak veled.
vers:
Imádom az Istent,
Mert nekem teremtett,
Álmomban suttogom a neved,
Drágám én nagyon Szeretlek,
Lehet, hogy tudod,
Azt, amit én érzek,
Kezdőbetűim írják a szépet.
vers:
Kis kertem közepében állva,
El- elgondolkoztam,
De boldog az, kinek van párja.
Vagy talán csak úgy gondoltam?
Ez lenne a boldog élet?
Sajnos kezdett fájni
Elmerengve álmodozva járni
De jó is volna Te veled édesem!
sms:
számomra nincs másik, mégha a szív bele is szakad, forró vassal megbélyegeztél, a szívem közepébe égtél, nem doboghat már nélküled, az a seb, örökre- a Te jeled.
sms:
néha elég, hogy csak láthatlak, de néha többet szeretnék, szemedbe nézni mélyen s hosszan, elveszni benne és nem gondolni semmire, egy pillanat, mely jó lenne, ha örökké tartana, egy csók, mely feledteti a mindennapokat.
sms:
szeretnék a macid helyében lenni, téged szorosan átölelni és így várni az álmot, hogy elrepítsen minet a mából.
sms:
Találj rám!Hisz oly rövid az Élet.
Szersd azt, ki szívből szeret Téged!
Én szeretlek az életemnél jobban,
S annyiszor gondolok Rád,
Ahányszor a szívem dobban!
sms:
Hidd el kérlek, csak pár perc az Élet,
Ez túl kevés ahhoz, hogy Nélküled éljek!
Ne hagyj el kérlek!
Hagyd, hogy Neked éljek!
Tudod mire kérlek?
Maradj velem, amíg élek!
sms:
Szeretnélek minden percben látni,
Hűvös alkonyatkor a szívembe zárni.
Tudom, nem jössz, de oly jó várni,
Hazudni szívnek, hogy ne tudjon fájni!
sms:
Könnyes szemmel a hívásod várom,
A fájdalom ajtaját magamra zárom.
Bújtass el, hisz egyedül fázom,
S lelkedben szeress, ha néha hiányzom!
sms:
Kettőnk világába csak együtt léphetünk,
Ott megáll az idő, így szárnyal életünk.
Megszűnik a Nap, a Hold, a Csillagok,
Ne engedj el!Érzem, Veled boldog vagyok!
sms:
Hullik a csillag, porlad ezüstje, surran az éj is felette üszökbe. Cserfes a tájék, már dudorászik, fecsegő hajnal mocorog, játszik. Gyere te édes ölelő karomba, ne fázz így reggel, meleg a dunyha, gyere te édes, had símogatlak, mint fényt a hajnal, úgy hívogatlak.
sms:
Hullik a csillag, porlad ezüstje, surran az éj is felette üszökbe. Cserfes a tájék, már dudorászik, fecsegő hajnal mocorog, játszik. Gyere te édes ölelő karomba, ne fázz így reggel, meleg a dunyha, gyere te édes, had símogatlak, mint fényt a hajnal, úgy hívogatlak.
SMS:
Mikor nem látlak megszakad a szívem. Mikor csak hangod hallhatom, majd meghalok. Mikor SMS-ed olvasom, könnyezem. Mikor megcsörgetsz, hiányzik a két szemed. Gyere közelebb és semmi bajom nem lesz!
SMS:
A virág elhervad egy pár nap alatt, de emléked szívemben örökre megmarad! Ha majd egy csendes este olvasod e sorokat, jusson eszedbe ki írta azokat!
sms:
A csillagos égbe suttogom neved!Rád gondolok, s könnyes lesz a szemem!Szomorú a szívem, ajkam elnémul...Szeretlek téged kimondhatatlanul!
sms:
A piramisok romba dőlnek és kiszáradnak a tengerek. A legszebb rózsák is lehullanak és meghalnak az emberek. Egy van ami nem dől romba, ami nem hal meg sohasem! Örökké lángol a szívemben a halhatatlan szerelem!
sms:
Megírom neked, hogy mennyire szeretlek, míg a szívem dobog, sohasem feledlek. Most messze vagyok tőled, messze távol, de a szívem szeret, s megtalál bárhol.
sms:
Kicsim, csak azért küldöm ezt az SMS-t, hogy megkérdezzem nincs-e izomlázad, mert egész nap itt motoszkálsz a fejemben!