Valentin napi szerelmes sms-ek, idézetek, versek (beszélgetős fórum)
sms:
A végtelenhez mérve nem is létezünk, a csillagévek óráin egy perc, az ember önmagában semmit sem ér, ha nincs barátuk elvisz a szél.
sms:
Millió puszit küldök én am neked, szeretlek nagyon és boldog vagyok veled. S ha néha egyszer- egyszer rosszaságot teszek, akkor is mindig a te tündéred leszek.
sms:
Te azért születtél, hogy szeressenek, én azért, hogy téged szeresselek. S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz nekem.
sms:
Te vagy, te szőke fiú, nekem lelkem fénye, te vagy az életem egyetlen reménye. Ha az egyetlen remény is elmúlandó álom, nem leszek boldog sem ezen, sem a másvilágon.
sms:
Téged szeretni annyit jelent, hogy minden nap, minden óra, az élet minden perce valami csodálatosat hozhta, amit csak veled érdemes megosztani.
2sms:
Most érzem erősebb az érzés bennem, és benned is talán, mint amikor vágyódással néztél rám, azon az éjszakán az első csók után. Köszönöm, hogy ajkadra van írva, mit ajkad nem mondd el soha. Elmentél, mégis itt érezlek, mert ez az érzés nem tűnik tova, ha látlak visszatér az emlék, mi sebet ejt szívemen, de ez az érzés kell nekem.
sms:
A szüleid biztos tolvaj űrhajósok voltak, akik ellpotak két csillagot az égről és odaadták neked, hogy ezek ragyogjanak a szemedből, amikor rám nézel!
sms:
Patak, ha zúg, elhallik messzire, szíved fáj, nem tudja senki sem. Légy azé, akit szeretsz, mert boldog csak akkor lehetsz.
SMS:
Ha nem jön szememre álom, szíved halk moraját hallom. Minden percben rád gondolok, érted élek, rólad álmodom. Jó éjt egyetlenem, a Hold mosolya aranyozza álmod!
sms:
Ha nem lenne napfény, a virág sem nyílna. Szerelemre, csókra ajkad sosem hívna.
Azért van napfény, madárdal a tájon, hogy szerelmünk ne legyen csak álom.
Még van jó néhány sms-nek valóm, de meg kell keresnem őket.
És megpróbálom ezeket az elkövetkező napokban beírni a fórumba.
Szívem kalapál, ha közelemben vagy,
Zaja bennem örök emléket hagy.
Ezer csók közben összeérő ajkunk puha,
Remélem nem felejtesz el soha.
Egy ölelésed, olyan mint egy álom,
Teljesen belédszerettem, de nem bánom.
Lelkem, testem összeforr veled,
Egy élmény lesz az egész életed.
Kimondom végül, hogy nagyon SZERETLEK!
vers:
Nem kell, hogy sírj
Nem kell, hogy sírj, a bánatnak vége,
Elszállt, már nem lüktet mérge,
Nincs már, ki lelkedet összetörje,
Mert elszállt a múlt, ÖRÖKRE.
Sokan voltak, kik tépázták szívedet,
Kik nem törődtek veled, csak kínozták életed,
De ennek vége, nincs már mitől félned,
Mert ezentúl én óvlak téged.
A múlt ezernyi tüskéje szúrja még lelkedet,
Nem tudsz szabadulni tőlük, keserítik létedet,
Szenvedsz a gonosztól, a szeretet nem éltet,
De itt vagyok én, ki beléd életet lehelek.
Nem vagy te szemét, gonosz, alávaló,
Számomra nem vagy aljas útonálló,
Én szívemmel szeretlek, őszintén, szelíden,
Nekem tökéletes vagy - hidd el kedvesem.
Sokat szenvedtél, mert nem értett meg senki,
Álarcot húztál, így látott mindenki,
Ők nem ismerhették lelked titkait,
De nekem feltártad szíved ablakait.
Nem kell, hogy sírj, a bánatnak vége,
Elszállt, már nem éget mérge,
Itt van ki lelkedet építse,
Mert szeretlek téged ÖRÖKKÖN-ÖRÖKRE!!!
vers:
Egyedül a Tisza vizén
Színes pillangó repül az égen,
Madarak dalolnak a réten.
Napfényben úszik minden ember,
A nyár eljött nagy meleggel.
A Tisza csendes és nyugodt,
Útjára engedek egy csónakot.
Egyedül ringatózom a Tisza vizén,
Körül vesz a tündöklő napfény.
A partról emberek integetnek,
Mosolyogva vissza intek.
Szép az idő, szép a táj,
De a szívem mégis fáj.
Rád gondolok s könnyeim megindulnak,
A sirályok is velem sírnak.
Becsukom a szemem, és erősen gondolok rád,
Nem érdekel a nagyvilág.
A hullámok ereje olyan, mintha karod ringatna,
A lágy szellő olyan, mintha kezed simogatna.
Egyedül vagyok, egyedül a Tisza vizén,
Minden percben rád gondolok én.
Lassan lemegy a Nap,
Utat enged az éjszakának.
Csillagtenger borítja be az eget,
Én is választok közülük egyet.
Fényes, magányos és rám vigyáz,
De rád vajon ki vigyáz?
Olyan csendes most a táj,
Ilyenkor mindenki alszik már.
Csak én ringatózom a Tisza vizén,
Ez az éjszaka csak az enyém.
Milyen szép lenne, ha te is velem ringatóznál,
Minden gondolatom nálad jár.
A Telihold fényében úszik a csónak,
Utat engedek álmaimnak.
Elringatnak a hullámok,
Most is rólad álmodok.
Álmomban itt vagy velem,
Gyengéden öleled törékeny testem.
Vigyázol rám, és én rád vigyázok,
Melletted oly boldog vagyok
Reggel könnyekkel ébredek,
Fáj, hogy nem lehetek melletted.
A tűző Nap szárítja könnyeim,
De ki gyógyítja meg vérző sebeim?
Karod helyett most is a hullámok ringatnak,
S dalaikkal csak a madarak vigasztalnak.
Fáj ez a szörnyű egyedüllét,
Szeretnék odabújni melléd.
A csónak messzire vitt az otthontól,
Nem búcsúztam el a barátaimtól.
Ők úgysem értenék meg a fájdalmam,
Egyedül úszom a magányban.
Ugye egy szép nap majd itt leszel,
S vigasztalsz őrült szerelmeddel?
Szükségem van rád Egyetlenem,
Nélküled e világban elveszem.
vers:
Kis szobámban ülök, s merengek magamban,
Rabul ejt hiányod, s zavar van agyamban.
Azt sem tudom ki vagy, még nem is ismerlek,
Hogy lehet, hogy máris, szívemben cipellek?
Jár az óra; tik-tak, de nem megy az idő,
Vánszorognak percek, s képek jönnek elő;
Fogom a két kezed, s szép szemedbe nézek,
Kedvesen mosolyogsz, s utolér a végzet.
Bármire gondolok, te jutsz az eszembe,
Bármerre is járok, te jársz a fejembe.
Ha szemedbe nézek, egy világot látok,
Nyílnak a lelkemben, boldogság virágok.
Bárkivel beszélek, te szólasz helyette,
Bármilyen nőt látok, mindnek vagy felette.
Ha két kezed fogom, enyém a mindenség,
Bármilyen ajándék, nélküled semmiség.
Bárhova is lépek, a lábnyomodat látom,
Álmaimban folyton, érkezésed várom.
Lelkemben kisvirág, egyre csak növekszik,
Szívem lüktet vadul, tehozzád törekszik.
Pici szád hívogat, mint méhet a virág,
Nektárja többet ér, mint az egész világ.
Bőrödnek bársonya, mint a finom selyem,
Két kezed orcámon, s nem találom helyem.
De ez a pillanat, mint holmi varázslat,
Éjfélt üt az óra, s elszáll a káprázat.
Marad a valóság; Te nem vagy itt velem,
Így egyedül hajtom, álomra a fejem.
vers:
Veled
Féltem, s szemedbe nézve láttam, hogy te is félsz,
Nem tudtam, mit akarsz, vagy mit remélsz.
Lassan finom kezedet vállamra helyezted,
És végigsimítottad arcomon remegő tenyered.
Közelebb hajoltál és suttogtad, ne féljek,
Majd rám néztél, s megcsókoltál gyengéden.
Izzott a testem, már tudtam mit szeretnél,
Arcodhoz kaptam, nem tudtam mit tehetnék.
Félve s óvatosan kezemhez nyúltál,
Vártam, s próbáltam leplezni mit tudsz már.
Nem szóltál semmit, csak mosolyogtál kedvesen,
Végül csak annyit mondtál: Had szeresselek kedvesem!
Mélyen, de őszintén szemembe néztél ezután,
S én csak mosolyogtam rád kicsit bután.
Majd testünk egybeolvadt egy perc alatt,
Gyönyörű volt, de mára csak emlék maradt.
vers:
Megmagyarázni nem tudom
Miért érzek fájdalmat, mikor boldog is lehetnék?
Miért vagyok ily tétova, mikor mást is tehetnék?!
Miért nem lehettem boldog, mikor tehettem?
Nem tudom, de míg tehettem, szerettem,
De igazán boldog mégsem lehettem.
Szeretnék veled boldog lenni, és tiszta szívből csak téged szeretni,
De ezt sajnos nem tehetem, mert még mindig őt
szeretem.
Feledném, de nem tehetem, mert szívem oly konok.
Próbálkoztam elfeledni, erőlködtem eleget, de folyton csak rá gondolok.
Szóval veled boldog nem vagyok!
Lelkem szárnyal, szíve lángol, poklok poklán
szenvedek,
Nem tudom elfeledni szépséges-szép szemedet!
Belém nyilallt itt benn valami, szerelemnek nevezném,
De a régi szerelem folyton kísért, feledném ha
tehetném!!!!
Szeretlek, de szenvedek, elhiheted!
vers:
Csak egy pillanat mely elvakít
Ennyi kellett, hogy megbolondíts
Ha rád, nézek, elveszte az eszem szépségedtől
Szabadulni, sem tudok érzelmeimtől,
Hazudnék de, nem tudok
Semmi másra, nem gondolok,
Mióta megláttalak
Feledni, nem tudlak
Karjaimba zárnálak
Ölelnélek, csókolnálak
Érezni akarom bőröd puhaságát
Szíved dobbanását
Ha sírni látlak,
Elszomorodom,
Ilyenkor szívesen megölelnélek
De, nem tehetem, bármennyire akarom
Mert nem vagy itt
Nem vagy enyém
Úgy szeretlek téged
Mint méh az édes mézet
Édes pici szívem
Egyetlen szép szerelmem
Szemed csillogása, mint
Az égen lévő csillagok
Ajkaid puhasága, mint
Selyemruha darabok
Simogatnám tested
Mint szellő a falevelet
Csókolnám szádat
Mint napsugár a virágszálat
Sötét felhők gyűlnek
Szívem szakad meg
Mert messze vagy
Elérhetetlen vagy
Örülnék
Ha enyém lennél
Semmi másra
Nem vágyom én
Mert szeretlek
Mert imádlak.
SZívem ma csendes és tiszta.
Egy gyertya néz rám vissza.
Riadtan pislog,
Egyre nagyobb lesz,
Titokzatos lángjával
Lelkembe metsz.
Egyszerre csak rádöbbenek, hogy
Kedves arcod látom a lángban, s égő szemed.
Eddigi életemet azzal töltöttem ,hogy kerestem valakit.Valakit aki akár te is lehetsz,és ha éjjel álmatlanul forgolódom a Te kedves arcod rajzolódik ki előttem.Tudom hogy mi ketten nem lehetünk együtt ,az okokat ne is bolygassuk és tudom te se akarnád.
Bízom ,bízom abban,hogy a hit megelőzi a csodát és ezáltal egyszer mi is együtt leszünk még,ha nem is ebben az életben akkor egy következőben.Nekem mindegy én várok rád,mert veled egyetlen percnyi boldogság felér egy egész élettel...
vers:
Valami történik velem!
Nem tudom hol áll a fejem,
Mi ez a furcsa, de csodás fájdalom,
Mely a szívemet nyomja nagyon.
Hogy mi ez?
A szerelem!
Melyet irántad érzek édesem,
Mitől aludni nem tudok,
Mitől szívem a torkomban dobog.
Ez bizony az igaz szerelem,
Ami fájdalommal együtt kell nekem
Mert fájni kell a szivnek,
Ha igazán szeret,
Mert fájdalom nélkül szeretni
Nem lehet!!
Vers:
A múlt
Nekem te tökéletes voltál
Mindig szépeket mondtál
Nem csalódtam benned
Soha egyetlen egyet
Nem okoztál fájdalmat
Ezért nem gyötört soha bánat
De ez a múlt most már nem fáj
Hogy megbántottál és megcsaltál
Majd a szemembe hazudtál,
S én tudtam, hogy amiket mondasz,
Belőlük egy szép szó sem igaz.
Mégis hittem, mert hinni akartam
S most csalódtam
Összeomlott az életem
Összetört a szívem
Elszállt a lelkem…
És szív nélkül nem érzek fájdalmat
Nem gyötör már a szörnyű bánat
Nem sírok éjszakánként utánad
Mert szív nélkül már nem élek
S ha nem élek minek a lélek?
vers:
Csak annyit írj, szeretlek!
S nem múlnak lassan a percek,
Csak annyit írj, jövök,
S szívem rögtön pörög!
Csak annyit írj, szivárvány,
S bennem kigyúl a nyár,
S tudom, hogy vagy,
S hogy lényem izgat,
S hogy velem lennél,
Inkább, mint leveleznél,
Együtt rágnánk a falatot,
S a csókot, mit kapott
Ajkam az ajkadtól,
S innánk közös pohárból:))))
De tudom, itt nem lehetsz,
Mert ilyet nem tehetsz:((((
Akkor csak annyit írj, szeretlek!
Legalább gondolatban nem engedlek.............................
vers:
Oly sok kérdés melyre válaszolni nem tudok,
Oly sok érzés melyre reagálni sem akarok,
Oly sokan vagyunk s magam mégis egyedül érzem,
Veled de Nélküled élem csendes kis életem.
Ohh ha válaszolni tudnék kérdéseidre,
Vagy csak sarkalhatnálak a reménykedésre,
Vagy csak őszintén a szemedbe nézhetnék,
Vagy csak a közeledben lehetnék.
Hideg ágyban fekszem,
Némán lecsukom szemem,
Álmodni szeretnék valami szépet,
Melyben eljátszanád a főszerepet.
De nem tudom mit álmodjak,
Nem tudom Neked mit adjak,
Egy csókot mely megnyugtat,
Vagy egy tőrt mi szívembe állhat.
Egyik álmomban boldogok vagyunk,
Mindig egymásról álmodozunk,
De vidáman tesszük,
Hiszen egymást szeretjük.
Álmomban tökéletes minden pillanat,
Hiszen beteljesülni látjuk álmunkat,
Boldogan egymás kezét fogjuk,
S a Másik álmát álmodjuk.
De másik álmom is boldog nekem,
Mert miattad ér véget életem,
Mert te ezt kéred tőlem,
S Neked odaadom életem.
Ekkor a tört a szívembe döföd,
Testemből a lelket kilököd,
S boldogan élsz álmomban,
Nem élsz többet zaklatásban.
Mikor hideg ágyban ébredek,
Téged keresve szétnézek,
S rádöbbenek csak álmodtam,
S érintésed álmomban hagytam.
Tudom nem lehetsz velem,
Így meghasad a lelkem,
Melyből már a remény is elköltözött,
S helyére a sötétség költözött.
vers:
Álmaimba zár magányos szívem
hol fogva tart lényed érintése
mely éltet nappalon és éjjelen
ha tudnád mennyire hiányzol nekem.
Csak beszélek ilyenkor önmagamnak
hisz szavaim csak hozzád szólnak
elmondok én mindent neked...
karjaimban tartalak kedvesem.
Féltelek,mint a hajnal a harmatot
őrizlek,mint az ég azt a sok csillagot
szeretlek,mint napsugár a hűs vizet
életem vagy,nem tudok élni nélküled.
Nézlek álmodban,s círogatom arcod
tudom csak benned bízhatok
de mit adjak én cserébe neked?
őrült gondolatok melyek kísérnek.
Add az életed,cserébe enyém adom
síron túl is lelkünk magasba szálljon
add a szíved,cserébe enyém adom
ó Mindenség,dalunk neked nyújtom.
Itt vagy velem,mégis reszketek
fájó ébredés,fájó képzetek
hajnal tálcáján nyújtom lelkemet
szívem dobbanása viszi el neked.
De újra ölellek,s meginn simogatlak
újra itt vagy,tartalak a karjaimban
nem mentél el,s én nem engedtelek
egy lélekből szakítani nem lehet.
És egy szívből nem lehet kettőt csinálni
egy életünk van..arra nagyon kell vigyázni
hát hogyne félteném és őrizném
hisz minden vagy nekem e föld kerekén.
vers:
Álmodni csak Veled szeretek,
Mert álmomban melletted lehetek,
S nem kell, hogy csak nézzelek,
Mert álmomban átölelhetlek.
Múlt este mikor Veled álmodtam,
Egy nagy rét közepén kutyagoltam,
Nem tudtam honnan hova megyek,
A célom az volt, hogy elrejtőzzek.
Mást nem akartam, csak menekülni,
A hazámtól minél messzebb kerülni,
De egy kép engem nem hagyott nyugodni,
Arcod nem tudtam fejemből kiűzni.
Hisz elvarázsolt ragyogó szemed,
Édes, puha, bársonyos érintésed,
Fülemben itt cseng még lágy hangod,
Itt lüktet fejemben minden mozdulatod.
Álmomban a réten veled találkoztam,
Kikerülni nem tudtalak hiába próbálkoztam,
Csak némán megfogtad két kezem,
S találkozott szemed s szemem.
Csak ott álltunk mozdulatlanul,
Csak néztük egymást szótlanul,
A Tér s Idő megszűnt létezni,
Csak egymásra tudtunk figyelni.
Majd egy pillanatban elindultunk,
Mindent magunk mögött hagytunk,
S kézen fogva egymás mellett sétálunk,
De egymáshoz egyáltalán nem szólunk.
Majd hirtelen felébredtem,
S az ablakomon kinéztem,
S csak egy füstös kis várost láttam,
Hol ragyogott valami távoli pontjában.
Ahogy a Fényhez közeledtem,
A Fény egy alakot vett fel előttem,
S ezt az alakot én ismertem,
Mert Te álltál ott előttem.
vers:
Li Sang-jin
A névtelen kedvesnek
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, nincs semmi jel se
fent, se lent,
tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng.
Sírok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom, de a tintája halovány.
...Jégmadár-tollal ékített lámpádba kék a gyertyafény,
bagollyal hímzett függönyöd lágy illatot röpít felém.
De jaj, az Elvarázsolt Hegy kegyetlen és határtalan,
én itt vagyok, te messze túl, köztünk tízezer szikla van.