Hétköznapi történet (beszélgetős fórum)

KEDVESEIM!:)

meghatódtam, hogy ennyien hozzászóltatok az irományomhoz, komolyan. Nem is gondoltam erre, csak most véletlenül idekattintottam, és látom.Hát, ne haragudjatok, hogy csak most köszönöm meg Nektek.Köszönöm.

Aranyos kis történet!

Az én gyerekeim soha semmiért nem követelőztek(nek). Soha nem jutott eszükbe boltban csokiért, nyalókáért hisztizni. Itthon mindig jut nekik, de csak KIS csoki, és nem azért mert nem jutna rá, hanem tanuljanak mértéket. ÉS mindig elég, ami jut. Ha sokat kapnak, nekem adják, tegyem el, osszam ki nekik apránként.

Játékboltba pedig bejárunk rendszeresen körülnézni, és ha jön a szülinap, karácsony, névnap, előre megtervezzük mit lenne jó kapni. Tökéletesen elégedettek, boldogok, nincs szükségük az ész nélküli játékvásárlásra. SOHA nem hoztak még kellemetlen helyzetbe. Állítom, szoktatás, nevelés, szeretet kérdése az egész.

Én azon szerencsések közé tartozom, akinek a gyerekei nem hisztiznek bevásárlás közben, hogy ez vagy az kell. Türelmesen megvárják, amíg bevásárolunk, nem nyúkálnak a polcokra.

Sok ellenpéldát látok (anyagi helyzettől függetlenül), hogy a gyerekek szinte önkívületben hisztiznek...eldönteni sem tudják mit vetessenek meg. A szülő pedig, hogy ne kerüljön kellemetlen helyzetbe, inkább enged az "erőszaknak".

Ha ezt a viselkedést nem fékezik meg még idjekorán, milyen felnőtt válhat egy ilyen kisgyerekből? Milyenek lesznek az ő gyerekei?

A legtöbb szülőnél a szeretet is egyet jelent az anyagiakkal. Úgy gondolja, hogy azzal neveli helyesen a gyermekét, ha mindent megvesz neki, bár így a csemete nem tud semmit sem értékelni.

Anno amikor az én gyerkőceim is kicsik voltak mi is máról "tegnapra" éltünk. Ha boltba mentünk a gyerekekkel megegyeztünk, hogy csak egy kicsi csoki, és az is csak azután ha a pénztárnál kifizettük.

Nagybáttyám aki hozzánk képest "tehetős" volt, vett a gyerekek névnapjára (febr. 13 Linda, febr. 14 Bálint, amúgy ő is Bálint volt) egy-egy óriástábla Boci csoki. A két gyerek szinte egyszerre kérdezte meg "Öcsi bácsi nem lehetne sok kicsire kicserélni", akkor sok napig lenne csoki.

Ma már nagyok (28-24 évesek), de a kicsi csokit szeretik. Ha valakitől kapnak táblás csokit akkor tördelik el, hogy mindenkinek jusson.

Pedig ma már megengedhetnénk magunknak fejenként egy tábla csokit.