Létezik önzetlen jócselekedet? (beszélgetős fórum)
Igen,létezik!
"Segíts magadon és másoknak is adjál!"
Van egy mondás...
"ha az ember másokon segít,egyben önmagán is segít"
ezen sokat gondolkoztam,és a legtöbb esetben:igaznak találtam.
ó ,ha csak az égiektől vár viszonzást a segítő!
Az is önzetlen, hisz akinek segített, úgy kapta hogy nem kell viszonoznia.
Nem mindegy a segítő miben hisz!
Lényeg hogy segítsen!És jó lenne ha minnél több ember lenne segítőkész, nekem mindegy milyen lelki meggyőződés vinné őket rá(lelkiismeret,égiek stb.)!
ITT A VÁLASZ!
Az önzetlen jócselekedet - azt, amitől még csak jól se érezzük magunkat - egész egyszerűen NEM VESSZÜK ÉSZRE! Pont ezért.
2 példa elég hozzá - ami hirtelen eszembe jutott.
- Nem szeretek semmit kölcsönadni, mert sokszor elfeledkeztem már róla - és sajnos az is, akinek adtam.(Nem pénzre gondolok.)De nemet mondani se tudok. Így, amikor mégis odaadok valamit, rosszul érzem magam tőle - ha belegondolok, mégis jót teszek!
- Gondolom, mindenki volt már úgy, hogy nem örült igazán, tiszta szívből egy ajándéknak - mert pl. nem "neki szólt". Ilyenkor sokan eljátsszuk, hogy "De szép", "De jó", "De örülök" - és nem azt mondjuk, hogy "Ilyen már van", vagy "Nem is kéne", "Nem tetszik". Hogy a másik örüljön. Jót teszünk? Persze. Jól érezzük magunkat? Kicsit sem.
Nos? Mostmár elhiszitek, hogy létezik? :)
Egyetértek! Egyébként meggyőződésem, hogy sok jó cselekedet alkalmával az önzetlen "elkövető", gondolatban elkönyvel magának egyfajta zálogot az "égi bankban", mondván, egy napon majd jól jöhet egy 'jó tett helyébe jót várj' alapon történő viszonzás a sorstól. Noha nem hinném, hogy a sors olyan karmikus ösvényeken dolgozik, mint a "Nevem Earl"-ben, mégis a gyermeki-misztikus gondolkodás miatt (vagy fogalmam sincs mi miatt) nekem van egy ilyen "hátsó gondolatom". A népmeséink is erre a viszonosságra kondicionálnak minket, lásd: Holleanyó :-) Ennek a fordítottja is igaz (legalábbis nálam, nem akarok általánosítani, bár kíváncsi lennék más érez-e hasonlót??) - szóval,
ha éppen hirtelen felindulásból rossz cselekedetre vetemedem, egy pillanatra bevillan egy lájtos "warning": akarom én ezt a terhet az "égi számlámon"??? Ezt az egészet most elég zavarosan tudtam megfogalmazni, bár lehet, hogy lesz valaki, akinek ismerős ez a jelenség. Mégis, azt hiszem jobb ha visszamegyek aludni! ;)
Jócselekedet az, amikor MAGUNKTÓL vesszük észre, ha valakinek szüksége van valamire.
Sajna, a környezetemben kevesen segítőkészek, ennek van egy konkrét oka is, inkább nem részletezem. Elég annyi hozzá, hogy gyakran torkollik csalódásba, aki ismeri, tudja mire gondolok.
nem értelek miért gondolod így.Valószínű még túl fiatal vagy!
Igen jó érzés ha az ember segít, de nem emiatt teszi meg.Hanem azért mert képes rá.
Kb. 10 évvel ezelőtt történt.
Egyszer egy férfi -magam is az vagyok-, bajba került, mert elvesztette a pénztárcáját és nem tudott vidékre hazautazni. Álj....!
Ez nem az a Pesti lejmolós történet!
Hozzám fordult, hogy ki tudnám-e segíteni.
A személyi igazolványát meg minden egyéb dokumentumát elővette, hogy igazolja magát előttem, és kérte adjam meg a címem, hogy el tudja küldeni a kölcsönt számomra.
Borzasztóan kezdett zacarni, mert mondtam neki, nem kell megadni, csak ha más legközelebb hasonló esetbe kerül, ne felejtse el mi történt vele.
Sokáig kellett győzködni, de kb. 15 perc után megadta magát.
Én jól éreztem magam utána, ő elérte célját.
Mindketten jól jártunk.
Azóta nem tudom törlesztett-e, mert sajnos ilyen megnyilatkozás formájában nem ért vissza hozzám ez az önzetlen jócselekedkör.
Ez a megközelítés,-első mondat- szerintem a legtökéletesebb megközelítése eddig a kérdésnek, mondhatnám jöhet a következő téma kérkéskör.
Magyarán, akkár elhisszük, akár nem az önzetlen cselekedet létét, van és kész.
Vagy mégsem...
Embere válogatja...
Én az ösztönös cselekedetben hiszek...
Hiszek benne, hogy létezik.
A példákhoz csak annyit: nem nevezném önzésnek azt, ha azért segítesz valakinek az utcán, mert így látod jónak, és esetleg utána jól érzed magad a tudattól! Miért önzés? Önzés akkor, ha viszonzást vársz - egyébként nem.
Példát kérsz? Tessék! Egyszer elvesztettem az eszméletemet az utcán. Volt nálam érték - pénz, mobil, walkman -, és fogalmam sincs, ki hívta a mentőket, de már a kocsiban tértem magamhoz. Valaki önzetlenül tett velem jót, és áldom az illetőt, mert ráadásul becsületes is volt: semmim nem hiányzott. Mit nyert ő ebből? Én a hitemet kaptam vissza. Van több is, de azt hiszem, hitelesebb, ha arról írok, amit velem tettem. :)
én ilyenkor azt szoktam gondolni, mondani,: MÁS NEM tehet arról, hogy 1 MÁSIK becsapott stb...:(( Lelke rajta amit tesz MÁS ellen, vagy ellenem:))
Szerintem nem lehet általánosítani.., vagy durvább szóval nem szabad(na)..
Nem bántam + nem is fogom 55 évesen, hogy igy éltem, naiv vagyok, de már nem hiszékeny
A bizalom igazad van - fontos, és könnyen oda lehet a csalódások miatt.
Amiből tudatosan és tudat alatt nem részesülünk semmi jóból, és nem is várunk érte semmi jót?
Hát, én pont kb. egy hete filóztam ezen. Arra jutottam, hogy a gyerekemen és a férjemen kívül anyámnak és a testvéremnek tudnék önzetlenül jót tenni, úgy, hogy meg se forduljon bennem, hogy nekem ez teher. Én erre jutottam a nagy elmélyülés során.
A CSELEKEDET, mint szó nagyon fontos a kérdésben!
Ha cselekedet, akkor lehet spontán, és ha így jócselekedet, talán nincs is vele probléma.
Bár az a vak ember -kevéssé vak-, aki szeretné megtanulni helyzetére való tekintettel az önállóságot, hát..., neki ez önzetlen jócselekedet(?).
A másik cselekedet, lehet tudatos cselekedet, akkor az mögött, pedig valamilyen szándék bújik meg, ami ugye, lehet jó és rossz is.
Elmondhatom, hogy volt önzetlen jócselekedetem nem 1, nem is 2.
Meg is lett a jutalmam érte, mosolyogtak, megköszönték, mondtam nem kell, semmiség, és így is gondoltam.
A végén mégis én lettem a rossz. És ez megismétlődött. Nem érzem magam hibásnak, és nem bántam meg. De a bizalmam elfogyott. Sajnos.......