Katonafeleségek (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
A férjem 3 hónapja van kint Koszovóban. En itthon a 2 kislányunkal a pici 8 hónapos. Az elején is rossz volt,de az idő mulásával egyre rosszabbul viselem. Napközben lefoglalnak a gyerekek meg minden intézni való dolog de esténként mikor már aludni készülök akkor nagyon hiányzik.
Igen, ebben igazad van. :)
Neki ez a második missziòja az első kabulban volt.
Azt ìgérte nekem es a kislányának h ez az utolsò.
Többet nem is csinálnek végig, mert azert hosszù távon nem ilyen életre vágyom.
Optimálisan az agresszió irányát tudja szabályozni egy férfiember :).
Az orvos gyógyít, a katona megsemmisíti az ellenséget.
Anno pl. mikor tömegoszlatási riadónk volt, én is lelkesen mentem volna gumibottal "rendet tenni". A csoport erőt és "bátorságot" ad.
Háborúk idején szinte minden nőnek katona volt a párja, tehát nem lehetetlen küldetés ez.
Viszont jóval nehezebb és nagyobb terhet ró Rád...
Agresdzivitás...nem tudom..én a páromnal kedvesebb és türelmesebb Férfit még nem ismertem.
Elhivatottság és erő kell.
Az orvos aki abbòl él, hogy embereket szabdal fel..az is egyfajta agresszio lenne?
Nem könnyű egy katona párjának lenni ez tény, főleg ilyen alkalmakkor nem, de ha meg van az egyensùly nem is lehetetlen azt hiszem.
Beleolvastam most ebbe a fórumba. Úgy néz ki, hogy senkinek nem egyszerű katonával élni.
Én még voltam sorkatona, tudom, milyen az az élet, de nem választottam volna. Nyilván kell egy jó adag agresszivitás abban, aki katona lesz.
A negatìv tulajdonság már az együtt töltött idő alatt is napfényre kerül, illetve a misszio előtti időszakban, mikor a katona hangulata és idegállapota igencsak hullámzò / ezt aki végig csinált már ilyet, tudja/.
A 7 hònap azt mondanám a kapcsolat pròbatétele is lehet, hiszen nem kis megpròbáltatás, illetve kihìvás.
Könnyű ùgy a másik mellett lenni és azt mondani, hogy szereted mikor minden happy..De ìgy azt hiszem megerősödhet egy kapcsolat!
Ok, jogos.
A türelem kapcsán most a várakozás elviselésére gondoltam.
Tolerancia, elfogadás? Inkább türelem. Hiszen amíg nem találkoztok, addig nem sok mindenben kell egymással szemben toleránsnak lennének.
Tulajdonképpen a ritka találkozás a kapcsolat kulcsa is lehet, hiszen nincs idő meggyőzödni a másik negatív tulajdonságairól.
Szia. Igen, első misszio. Nem vezeklés, inkább azt mondanám tanulás, toleranciát, elfogadást stb..
De nyilván ez csak adott személyre értendő.
Tegnap hajnalban ment, ùgy volt 2 hétig valòszinüleg semmi, de este 22 òrakor irt sms-t, hpgy szerencsésen megérkezett és minden rendben.
És igen, bìzom abban, hogy ha haza jön végre élvezhetjük egymás társaságát.
Akkor tulajdonképpen neked is ez az első missziód... :)
Olyan ez mint valami önként vállalt vezeklés? Vagy egy jó befektetés az érzelem terén, ami előszö lemondással jár, de utána minden bizonnyal meghozza gyümölcsét?
Volt már máskor is távkapcsolatod? Hosszú távon nehéz fenntartani. De ezt ő is érezheti, ha nem akar előre semmiféle ígéretet hallani Tőled.
Ez velem az első missziòja. Feladatnak tekintem és azt hiszem neki ez sokkal nehezebb, mint nekem.
De egy nagyon jò és tiszta ember, ìgy nem is kérdes, hogy kibìrjuk e.
Szia. Köszönöm, most épp nagyon szomorùan...holnap hajnalban indul.
Mar előre szolt, hogy kb 2 hétig nem tudunk beszélni, mìg az átadás zajlik es elnem foglalja a sajat szállását.
Most kicsit megzuhantam.
Kedves Piroska52.
Köszönöm szépen!
Volt családja, de már 6 éve elvált, van egy közel 8 éves kislánya is.
Sajnos nagyon rövid az idő, amit együtt töltöttünk, nem így terveztük, Ő sem..
Tegnap este az ominózus beszélgetés után, abban maradtunk, hogy nem akar "a saját érdekemben elmarni maga mellől" továbbra is a párja vagyok.
Meglátjuk a következő néhány hetet amit még itthon tölt, igen Én megtudnám várni, szerintem ez teljesen természetes! Persze csak ha Ő is akarja!