Ölelések (beszélgetős fórum)
Ez annyira szép:)
Bárcsak én is kicsikarhatnék egy ilyen mondatot:D
Szia!Remélem,hogy igazad van,csak azért néha jól esne..ha csak úgy megölelne.Ha a párod megölel,biztos te is biztonságban érzed magad,és ez nagyon jó érzés.
Egyébként ma megkérdeztem tőle,hogy miért van ez.Nem bírtam tovább várni.És azt mondta,hogy enm tudja,néha csak elgondolkodik.De nem mindig van ez.De elmondta,hogy ha megölel,akkor csak én vagyok neki,nem gondol semmi másra.
Egyszóval kicsit megnyugodtam.:)
REmélem mostmár nem lesz ilyen többé:)
Szia!
Igazából, ha úgy érzed, hogy szeret, és mondja is, akkor szerintem ilyen a stílusa, és ezt el kell fogadni.. de amondó vagyok, biztos ez a helyzet változni fog... és ne aggódj, hanem bízz benne, ez a legfontosabb, és nyugodtan öleld akárhányszor szeretnéd!
Valamikor mi is kicsit nyugtalanabbak vagyunk párommal, egyik jobban ölel, mint a másik, de mindig feloldjuk a stresszt az ölelésekkel! :)
Sziasztok!:)
A párommal 1 éve vagyunk együtt,és nagyon szeretjük egymást.Csak ő nem olyan gyakran ölel meg,mint én őt.Én ha megölelem,akkor teljesen kikapcsolok..megszűnik minden,tényleg.A szemem is term.becsukom,de ő néha nem,és ez rosszul esik.Pedig tudom,h imád.De ne tudom miért van ez.Tudnátok segíteni?KÖszi:)
Igen, az emberek itt valóban "egymásra találhatnak" én hiszem, hogy véletlenek nincsenek, csak nyitott szemmel kell járni, odafigyelni egymásra és az élet sokkal könnyebb. Ha melléd került valaki, akinek a problémáin talán segíthetsz, vagy erőt adhatsz neki a megoldáshoz, nem szabad elmenni mellette, mindannyian kerültünk/kerülünk hasonló helyzetbe és cipeljük a magunk terheit, problémáit. Ilyenkor még a virtuális ölelés is több, mint a semmi...
Szép napot mindenkinek!
Cara
Igen ez nagyon jó, hogy így találkoznak 'barátok'. :)
Az élet mindenesetre rövid, minden percét ki kell használni, s nem szabad elvesztegetni, elhalasztani az ilyen örömöket. :)
Jó éjt!
Igen, tavaly tényleg láthatóak-ölelhetőek voltak táblás fiatalok városszerte :) Íme az eredeti kezdeményezés:
Mára búcsúzom, holnap majd benézek. Ha olyasmi van, írhatsz privit, van amit az ember nem szívesen ír ki közszemlére :)
Jóéjt mindenkinek, szépet aludjatok :))
Szeretni mindenki tud, csak nem engedi szabadjára a képességeit. Legtöbbször azért, mert úgy "tanulta", tapasztalta, hogy az nem jó pl. veszélyes, mert visszaélnek vele... Én erre mindig azt szoktam mondani: ha elvennék az életemből a sírást, de akkor a nevetést is, én nem kérném. Nevetni akarok, akkor is, ha az élethez így a zokogás is hozzátartozik. Jin-jang. Minden kettős. Így van jól. Szeretünk és csalódunk. De ennek is ez a rendje. Ne félj kimutatni az érzelmeid, kiadni magad. Sokkal több jó származik belőle, mint amennyi rossz :))
Hogy miért van így, azt te jobban meg tudod keresni, bár nem is biztos, hogy fontos, legfeljebb,ha nagyon erősen érzed a gátlást. De a szeretet kimutatásának képessége sokkal korábban, kisgyerekkorban kialakul és nagyon sok benne a tanult elem.
Viszont az életben bármikor pótolható ez a tudás! Az anyukám - márciusban halt meg - soha nem mutatta ki az érzelmeit, nem mondta,h szeret minket és nem is mutatta. Kemény család voltunk, nagyon szegények, sok vándorlással stb. Már az ő anyja is egy kemény asszony volt, határon átszöktek a Vajdaságból, el kellett altatni a kisbabát, hogy ne sírjon, nehogy rájuk találjanak, mákgubóból főztek teát neki, örökre elaludt... sok ilyen volt. Ezt csak azért írom, hogy lásd, nagyon vastag páncél fedte a szívüket. És a keménység anyáról leányára szállt. Én már kitörtem, ölelgetem a gyerekeimet, ha telefonon beszélek velük és távol vannak pl. táborban, akkor hozzá teszem, hogy szeretem őket. Nem is olyan régen, valami problémám volt és beszéltem az anyuval telefonon. Amikor búcsúztunk hozzátette "És szeretlek. Ezt Tőled tanultam, hogy ki kell mondani." Ez egy olyan mondat, ami most, hogy már nincs velem, erőt ad.
Azért meséltem el mindezt, hogy sosem késő!
Gyakorold! Biztosan történt valami valamikor, talán nem is fontos, hogy mi. A lényeg, hogy "erőszakold meg magad" és gyakorold, apránként, de szívből. Neked is és a környezetednek is jót tesz, majd meglátod :))
A szeretet kimutatása is ilyen, kezdd apránként, ha zavarba ejt, akkor először csak olyasmivel, amit akkor találnak meg/kapnak meg, amikor nem vagy ott. És ne legyél zavarban, ha a másik örül: csak ennyit kell mondani: jó látni, hogy örülsz :))
Kedves Demoon!
A mi családunkban nem volt szokás az ölelés - a simogatás, a puszi igen, de az ölelés nem. És amikor huszonévesen egy tanfolyamon azt láttam, hogy az egymásnak szimpatikus résztvevők ölelgetik egymást, nem tudtam hova tenni dolgot, húzódoztam tőle. Egészen addig, amíg engem is be nem vontak ebbe a "játékba", és akkor, ott átszakadt bennem egy gát. Rájöttem, hogy mennyire felszabadító tud lenni egy szívből jövő ölelés és hogy a lényükből adódóan az emberek ezerféleképpen ölelnek :)
Remélem, Te is mihamarabb találkozol valakivel, aki bevezet ebbe a varázslatos világba, és megengeded magadnak ezt az élményt!
Minden szépet és jót.
De hát miért van ez? :(
És ha valaki megölelne, visszautasítanád?
Állítólag valami kutatás kimutatta, hogy átlagosan min 4 ölelés szükséges naponta egy embernek, hogy ne legyen stresszes és túlélje a mindennapi problémákat!
Szerintem is nagyon fontos, és jó!