Mit tennétek ebben a helyzetben? (beszélgetős fórum)

Hát meg hánytuk-vetettük a dolgot. Bár borzasztóan fáj,hogy a fiam és menyem ugy elrendezték a Svédországi utjaikat, hogy mindenki tudott róluk csak mi nem, de náluk hagyjuk az autót. Mégpedig abból a meggondolásból, hogy ne mi vegyük el azt a lehetőséget tőlük, hogy külföldön vállaljanak munkát, és jobb anyagi körülmények között éljenek mint mi. Egyszerüen nem tudtuk megtenni,bár megérdemelnék. Próbáljuk megunkat tultenni a megváltoztathatlanon, de nem igazán lehet. A párom által okozott csapást még igazán ki se hevertem, itt a másik. Barátnőm tanácsát igyekszem megfogadni,hogy a gödörből kifele kell mászni, és nem lefele ásni és taposni, mert akkor onnan már nincs kiut.Talán az Élet majd megold mindent. Nekünk ugy látszik a sors ezt adta, bele kell törődni.

Hát az sem volt semmi, amikor rajtakaptam 6l éves páromat,hogy sir. Ezt a közel negyven év alatt, amit együtt eltöltöttünk még nem láttam. Próbál engem vigasztalni - mert az az igazság,hogy minden nap sirok -de most ő is odavan.

No most megint jól kipanaszkodtam magam. Az az igazság, hogy kissé könnyebb igy, hisz senkim sincs.Mások is voltak, vannak biztosan még ennél is rosszabb helyzetben, hát majd mi is túl leszünk . Azért a gyerekek hálátlanok. Hogy miért, ki és mit, hol rontott el, jó lenne tudni. Vagy mégsem? Kár ezen már töprengeni azt hiszem, előbb kellett volna.

Szerencsére vannak még jó barátok.-Sziasztok.

Igazad lehet valóban kedves "gonoszdi". Én nagyon elfogult voltam, vagyok velük,és ezért is nem láttam, vagy nem akartam látni, hogy csak kihasználnak. Meghányjuk-vetjük a dolgot, és nagyon hajlok arra, amit tanácsolsz,mert ugy érzem, már nincs mit veszitenem, hiszen mindent elveszitettem ami az ember számára érték lehet.

Köszönöm.

Hát itt a vég.

Azt gondoltam, hogy majd csak-csak rendeződnek a dolgaink. Hát nem. Párommal kapcsolatos dolgokon már tultettem magam. Nem azt mondom,hogy olyan, mint régen, de normalizálódott a helyzet.

Nagyobb gond az,hogy menyem elrendezte a külföldi munkavállalásukat ugy, hogy ebből minket teljesen kihagytak. Már tudta az unokám osztályfőnöke, az osztálytársak - mert elköszönt tőlük évzárókor- tudta mindenki,csak mi nem. Egy fiam van, akire nagyon büszékék voltunk az apjával együtt, mert bárhol, ahol dolgozott, ahol emberekkel került kapcsolatba, mindenki csak dicsérte. Egy jólelkü, kedves, segitőkész, okos gyerek, aki szerette szüleit, különösen engem, az anyját. Ne kérdezzétek, mert nem tudom a választ, hogy mi történt, de a menyem annyira megváltoztatta, ellenünk hangolta, hogy gyülől bennünket. Nem lakunk együtt, segitünk nekik, az életükbe n em szólunk bele, mégis ez van. Nem jönnek, ha találkozunk is kerülnek minden olyan témát,ami az életükről szól. Mi nem merünk kérdezni, nehogy ezzel mégjobban elrontsunk mindent.

Pár hete még velünk fizettették ki a vizdijukat, mi voltunk ott éjszaka másfél éves kisunokánkkal, amig ők lakodalomban voltak.Ekkor láttam,hogy a szekrény nagyrésze üres. Kérdésemre,hogy hol vannak a lexikonok, a poharak, stb. azt mondták,hogy a másik unokánk szobájában.Nem kérdeztem, hogy miért ott, ugyis mondtak volna valamit. Idegenektül hallottunk először arról, hogy már mindent elrendeztek,mennek Svédvországba. Abban biztam ,hogy a házukat ugy sem tudják eladni, és maradnak. Ma mondta nagylányunokánk, hogy akkor is elmennek, ha a házat nem tudják eladni. Elmennek azzal az autóval, ami a mi nevünkön van, és aminek a részletét mi fizetjük. Elmennek ugy,hogy hitelt vettek fel, a jelzálog az anyai örökségünk., Az öcsém és az én örökségem. Az öcsémé, aki értelmi sérükt, és akiről nekem kell gondoskodni., aki egyégbként egy nagyon jó gyerek.

Hogy hogy gondolják ezt az egészet nem tudom. A kocsijukat szó nélkül fizettük, de a többi hitelüket már nem tudjuk felvállalni.

Igy hagynak itt a szarban . Ez is nagy baj, de azt, hogy az unokánktól elszakitanak, már nem tudom elviselni. , ezt egyszerüen nem lehet tulélni. Hisz az életünk értelme csak az unoka.

Próbálok kimászni a sz..ból,amibe a párom belevitt, bár már kezdem elhinni,hogy a pénz nagyrésze a fiamékhoz került., de ez már sok .

Mondjátok mit tegyek? Egyedül vagyok teljesen. Senkim sincs. Csak Imádkozom, remélem imám meghallgatásra talál.

Tudom hogy vannak ennél rosszabb helyzetben is emberek, nem tudom mit tegyek, a kitartásom, lelki erőm fogytán .

Nagyon köszönöm nektek a biztató sorokat. Sokat segitettetek a döntéshozatalban.Megpróbálom higgadtabban látni a dolgokat.

Barednek a kérdésére válaszolva,hogy mi köze a pénznek az unoka eltiltásához, hát az, hogy rendesen pumpoltak bennünket anyagilag a gyerekek, ők viszont nem spóroltak, mondhatnám rajtunk élősködtek. Most, miután megszünt az adakozás a részünkről hát haragszanak, és igy akarnak "bosszut állni".Csak megjegyzem,hogy menyem szülei alkoholisták, jövedelmük nincs, és a gyerekekkel való beszélgetések során azt a következtetést vontuk le, hogy igazából még őket is mi támogattuk. No persze ezt nyiltan nyilván nem merték bevallani. Köszönöm az ötleteket,mert teljesen leblokkoltam,és nem jutott eszembe semmi a pénz elköltésével kapcsolatban felteendő kérdések vonatkozásában. Fel fogom tenni mindezeket a kérdéseket. Nagyon szivesen veszem további biztató soraitokat, felértek egy pszichológussal.

Köszönöm.

azt javaslom, hogy ne otthon, hanem semleges helyen beszéljétek meg...talán könnyebben megnyílik... és bármit mond, bármilyen dühös vagy, bármennyire nehéz is, maradj higgadt, tárgyilagos, ne mondj olyanokat, hogy soha többet nem fogsz benne bízni, még akkor sem ha így van....

ezért pedig ne haragudj amit most írok, de: nagyon szemét dolog amit a gyereketek művel, hiszen a bajban mellettetek kellene, hogy álljon, nem pedig ellenetek fordulni...

a nagy családi drámákat próbáljátok meg elkerülni,inkább megoldást keressetek....biztos vagyok abban, hogy 39 év alatt sok mindent túléltetek már, a pénz az csak pénz, de a sok emlék, közös élet összeköt benneteket... biztos vagyok abban, hogy szeretitek egymást, ne forduljatok egymás ellen...

Szerintem semmiképpen se fontolgasd a válást. Igaz, hogy én még fiatal vagyok, nincs anyni tapasztalatom, de gondolj bele, ha elválsz, akkor mégjobban egyedül leszel, a párod sem lesz melletted, ez miért lenne jobb? Igaz, hogy neki köszönheted ezt a mostani helyzetet, viszont biztos, hogy neki sem nyugodt a lelke emiatt, lehet hogy ugyanugy bántja őt mint tégedet, csak nem mutatja, és lehet, hogy olyan ok áll a háttérben, amit előbb valaki felsorolt, ezért lehet hogy még szégyen és lelkiismeretfurdalás is kinozza őt, ha külön lennétek, akkor mindkettőtöknek külön, magányosan kéne feldolgozni ezt a helyzetet, mig igy ott vagytok egymásnak, segithetitek egymást. Próbálj vele mégegyszer őszintén beszélni, mondd el neki hogy nyugodtan bevallhatja neked, ha történt valami, meg fogod őt érteni.

És igen, ahogy előbb irta egy hozzászóló, induljatok tiszta lappal (bár tudom hogy ennyi év munak után nehéz ezt tenni), ne a multon rágódjatok, hanem a jelenben próbáljatok tenni minnél többet magatokért, helyrehozni a családdal a vizsonyt, és a legfontosabb, hogy hagyad ott a nyugtatót és a sirást, mert ezzel tudod a legkevesebbet tenni magadért. Ha nem megy, keress fel egy pszichiátert a segitségért (nem szégyen, nagyon sokan járnak, anyukám is jár rendszeresen, pedig már nincsen semmi komoly gondja, de beszélgetnek stb.)

Kivánom, hogy minél hamarabb rendbe jöjjenek a dolgaid!

ez egy nagyon nehéz helyzet(( igazából az első, ami beugrott, hogy talán volt egy botlása, amiből születhetett gyermeke, és esetleg oda ment el.... lehet, hogy kölcsön adta, de átverték... és az is, hogy valaki jó befektetéssel kecsegtette, de elúszott a pénz valami miatt, mint pl. a válság... vagy kapuzárási pánikba esett, és esetleg lehúzta egy nő...márpedig ilyesmit hülye lenen bevallani.... de ennyi év házasság után már jól kell ismerned a reakcióit, tedd fel neki egyesével ezeket a kérdéseket, és az arcán látni fogod, ha valamelyik ezek közül...

Az unoka témát viszont nem értem...mi a pénz, és az eltiltás között az ok és okozati összefüggés???

Szia

Nem tudom,hogy hova lett a pénz.De ha nincs meg akkor úgyis mindegy.

Van biztos nyugdíjatok amiből megtudtok élni.Kezdjétek tiszta lappal.39 év után nem a vállást kell fontolgatni hanem a megoldást.

A gyerekek döntése bántó de el kell fogadnod.

Hagyd abba a gyógyszer szedést.ha tudod és a sírást is!

Tiszta fejjel gondold át,hogy mi lenne veletek külön-külön?

A döntés a te kezedben van.

Kívánom,hogy a legjobb megoldást válaszd ♥

Mit tennétek,ha 39 évi , mondhatnánk jóházasság után , amikor három éve boldogan élvezed a nyugdijas éveket, két unokáddal, kiderül, hogy a férjed anyagilag teljesen padlóra tett.Mivel gyerekünket is támogattuk, ebben a helyzetben ez nyilván lehetetlen. Ennek az lett a következménye,hogy még ők is megnehezteltek ránk, nem jönnek, nem beszélnek velünk, és az korlátozzák az unokák láthatását is. Van egy értelmi sérült családtagom, akiről gondoskodnom kell. Itt állok teljesen egyedül.Szüleim nincsenek,csak egy jó barát. Kérdésemre,hogy hova került a rengeteg pénz, a válasz, hogy a családra költötte. Ez nyilván nem igaz, mert ennek érezhető jelei lettek volna, de az ismétlődő kérdésekre csak ez a válasz. Nyugodt hangnemben higgadtan próbáltam az igazsághoz eljutni, de nem sikerült, és szerintem már nem is fog. Páromnak káros szenvedélye nincs, a nap jelentős részét együtt töltjük, a távollétei és csak bevásárlási, családi dolgok intézésére forditott időt tették ki. Hogy mi lehet a háttérben nem tudom. A nyugdijunk az átlaghoz képest jónak mondható,nem kéne,hogy gondjaink legyenek. A bankkártyámat a tudom nélkül használta.Minden, amiért 38 évig dolgoztam elment.Felépitettünk egy családi házat, élhetnénk boldogan,hát nem ugy néz ki. Váljak el 39 év után? Ez mit oldana meg? Felmerült ez is, de állitása szerint neki nincs hova menni - és ez lehet,hogy igy van..mert szülei neki sincsenek,és senki olyan hozzátartozója, akihez mehetne.A történtek ellenére is tegyem utcára? Nagyon sok szép időt töltöttünk hármasban unonákkal, aki nagyon szereti, imádja nagyapját.Bár most a szülei őt is próbálják eltávolitani, de ezeket a napokat, éveket nem lehet csak ugy magunk mögött hagyni szerintem.

Próbálkozom még egy beszélgetéssel - bár tudom a végét - de a bizalom teljesen odalett, és én nem szoktam hozzá,hogy dugdosnom kell a pénzt, a csekkeket, hogy csak akkor lehetek biztos a dolgomban, ha mindent én intézek. Bár csak ez a járható ut mégiscsak.

Volt-e valaki hasonló helyzetben, mi a megoldás, mit lehet tenni. Most ott tartok, hogy a nyugtatók bevétele között sirás, kerülöm az embereket,nem szeretném ha az egészségem rámenne erre a dologra, mert mi lesz a fogyatékos testvéremmel.

Köszönöm, hogy "meghallgattok" és köszönöm, ha lelki segitséget kapok.