Meghalt az anyukám Anyák napján! (beszélgetős fórum)
igen így van, ő is mindig ezt mondta, sosem szerette volna, ha pelenkázom, vagy ilyesmi...én is így szeretnék majd meghalni...
Bár nagyon fiatal volt anyukád, de én sokszor elgondolkodom, hogy ha meg kell halni, akkor hogyan? Bizony, én olyat kívánnék magamnak, mint az anyukádé. Nem szeretnék hónapokon, éveken át betegeskedni, várni a halált. Biztos, hogy a hátramaradottaknak nehezebb, mert elmaradt a búcsú, sok dolgot el kellett volna rendezni.Anyukám is ezt kérte: csak ne kelljen engem ápolni. Bár betegeskedett, de végül 3 nap alatt ment el, de már nem tudott magáról, legalább is mi úgy láttuk. Csak hát nem mindegy, hogy ez hány éves korban történik. Anyukád nagyon fiatal volt, de túl is élhette volna, viszont lebénulva-apukám 10 évet töltött tolókocsiban egy agyvérzés után.Annál nincs rettenetesebb, mint mikor egy előtte agilis, mozgékony ember egyedül egy lépést sem tud tenni. 10 éven át.Anyukám gondozta, ápolta. Azután még két évet kapott az élettől. Elgondolkodom, hogy írják-e a sorsunkat valahol, vagy minden véletlenszerű.
Bocs! De aki neked ezt mondta az egy H...e. Ne is törődj vele. Van gyönyörű kisfiad és ahogy a képen látom,szerető férjed. Velük törődj. Vissza már ugy sem hozhatod anyudat. Csak a szépre jóra emlékezz!!!!
Ez egy k..va nagy baromság!!!
Engem meg a hátam mögött pofáznak a falu unatkozó lakosai,hogy nem járok hetente a temetőbe.Mert azt ugy illene!De kik ők hogy ezt megszabják???
Én tudom milyen fájdalom van bennem 7 éve és nem más!Én tudom hogy nem telik el ugy nap hogy ne gondolnék rá és ne hiányozna!!!Nekem az a fontos amit érzek és nem a látszat!Én nem ugy gyászolok,hogy mindenki előtt sirok a temetőben,hanem magamban.És ehhez joga van mindenkinek!!
Most én attól jobb lennék ha állandóan ott lennék a sir mellett??Szerintem nem.
Azt csak te tudod mit érzel és hogy gondolsz az anyukádra!
ez nem volt szep toluk,mert minden ember mashogyan eli at gyaszat.
igen, ő sokat terelt és pótolt a temetésen is...talán ezért sem ment a sírás...Anyukám imádta Gellértet, a fiamat, azt én is sajnálom, hogy nem láthatja felnőni...
igen lehet, de a temetésen is "megkaptam" hogy még csak nem is sírok, milyen dolog ez?
meg elvileg az lenne a természetes nem?
Mellettuk "konnyebben" atveszeled,a fiad biztosan eltereli majd gondolataid edesanyad elveszteserol.
En sajnos edesapamat akkor vesztettem el,mikor terhes voltam,(raadasul kulfoldon eltem,nem is lattam)morok fajdalom marad,hogy nem lathatta unokajat
Fogadd részvétem. Ne vádold magad mert a sírás majd akkor jön amikor nem is gondolod.
köszönöm, a férjem és a fiam, nekem ők a minden!!!!
nagynenem ugyanigy halt meg ketto evvel ezelott,szornyu volt.
Az ember nem is tud igazan mit mondani...vigyazz magadra es remelem lesz melletted valaki,aki atsegit a fajdalmadon
köszönöm, nálam nem ez a helyzet, ő nagyanyámnál lett rosszul és ott halt meg egy pillanat alatt, amíg kiment pisilni. már nem jött vissza...mire kiért a mentő már halott volt...
Tk. én sem sírtam közvetlenül az anyukám halála után, bár rettenetesn fájt. Mindig elodáztam, hogy a dolgait összepakoljam. Aztán egyszer elkerülhetetlenné vált:egyedül voltam abban a csendes, elárvult lakásban, rakosgattam a ruháit, még egy 5ezrest is találtam, amiről már szerintem anyukám sem tudott. És akkor szembesültem, hogy ez végleges, én rakodok a dolgai között, és akkor tört fel a sírás. Minden úgy maradt ott, ahogy bevittük a kórházba, és onnan már nem jött haza.Minden őrizte a nyomát.De azóta sincs olyan nap, hogy valamiről ne jutna eszembe. Vigasztalódást Neked is!.
Oszinte reszvetem.Nem mindenki tud sirni,es nem kell szegyelni.rajtam is kesobb jott ki edesapam elvesztese iranti fajdalmam...
akkor nagyon vigyázz magadra...:o)
köszönöm mindenkinek a részvétet, talán idővel felfogom mi is történt valójában és majd sírni is fogok tudni, egyébként nem voltunk napi kapcsolatban, ez talán segít egy kicsit, csak 2 havonta találkoztunk, mert ők Erdélyben élnek...
Annyi idős volt, mint én...:(
a rokonokkal nincs mit erről beszélni, talán itt kibeszélem magam, bár nagyon hirtelen történt agyvérzés, vagy infarktus, nem is tudták megmondani pontosan, de ez már mindegy is. 54 éves volt, hirtelen, gyorsan halt meg, nem számítottunk rá bár nagy volt a vérnyomása mindig...
Először is sajnálom!Tudom ez közhely de mi mást mondhatna az ember ilyen helyzetben??
Azzal nincs baj ha nem sirtál.Majd fogsz amikor tudsz.Én sem tudtam egyből.Aztán napokig mintha soha nem tudnám abba hagyni.
Szia!
Először is fogadd részvétemet!
Attól függ, milyen volt vele a kapcsolatod!Ha jó, akkor majd fogsz, amikor rádöbbensz, hogy tényleg nincs többé!
Szia!
Nagyon sajnálom,fogadd részvétem!
Talán majd később fogsz sírni,te belüről gyászolod Őt.
Sok kitartást és erőt kívánok neked.
igen, a magam módján, de nem volt felhőtlen a viszonyunk, sokat veszekedtünk...
Részvétem!
Nekem már jó pár éve, hogy elhunyt édesanyám. Én sem sírtam, kellett néhány hét, míg felszakadtak az érzéseim.
Úgyhogy szerintem ez normális. Lehet, hogy jót tenne, ha beszélgetnél a rokonaiddal édesanyádról, az tud segíteni ilyenkor (én nem tettem meg, hanem ezt is, csak évekkel később, pedig jobb lett volna a halála után közvetlenül)
Őszinte részvétem. Ha nem tudtál sírni,az nyílván a mély fájdalomtól volt.Ettől ne legyen lelkiismeret furdalásod.Akkor fog kitörni rajtad,mikor nem is gondolod.
Fogadd részvétem...
Persze. Ámbár - szerintem - jobb lett volna, ha ki tudod sírni magadat. De nem "kötelező".
Szeretted?
Nem is sírtam, normális ez?
További ajánlott fórumok: