Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Epilepszia - A teljesebb életért fórum

Epilepszia - A teljesebb életért (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Epilepszia - A teljesebb életért

❮❮ ... 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 ... ❯❯
8960. agnes1219
2012. aug. 1. 19:24
Froyta-szió,én is lamictált szedek,márévekóta,és ,a tapasztalatót,szivesen veszem. ha irsz,üdv ágnes
8959. Froyta (válaszként erre: 8958. - Maci1)
2012. aug. 1. 13:51

Igen.Azt mondtam hogy nem vagyok hajlandó tovább,úgyhogy saját felelősségre elkezdtük leépíteni.Hát igen nem mondom nem hogy nekem sem volt rosszabb..sőt,de az se volt jobb amikor szedtem.És félreértés ne essék senkit nem akarok ilyesmire buzdítani!Én erősen hittem valamibe és bevált.De ez még nem jelenti azt hogy másnak is.

Igen, minden epi más,ezért mondtam hogy figyelni kell mik a meghatározó tényezők, mitől jön elő.

Fiadnak egyébként a nagyrohamok mellett vannak mini rohamai?

8958. Maci1 (válaszként erre: 8957. - Froyta)
2012. aug. 1. 13:31

....egyszerűen azt mondtad, hogy elég, és abbahagytad? Nem is szedtél mást utána?

Az én fiacskámnál 9 éves korában megpróbálták a Convulex leépítést, mert 4 évig tünetmentes volt, és szinte azonnal visszatértek a rohamai, sőt 3 nagyrohama is lett.

Igen, ebből is látszik, hogy mindegyik epilepszia más és más.

8957. Froyta (válaszként erre: 8956. - Maci1)
2012. aug. 1. 12:56

MAci írtam privi üzibe talpmasszőrt:)


Igen bátor..de teljesen le voltam lakva tőle 16évesen..nekem alváshiányra jött ki leginkább meg villogó fényre.A lamictaltól alvászavaraim lettek..köszi..ez azt jelentette hogy este nem tudtam elaludni, de reggel meg ugye suliba csak kellett járni.. aztán okosan írtak fel altató 16! évesen..na így elég nehezek voltak a reggelek..aztán így visszagondolva némi depresszió is bejátszott, ami nem csoda mert a lamictal nem csak anti-epi hanem bipoláris betegségre is adják(mániákus depi) és megint csak köszi..Mindezek ellenére ugyanúgy megmaradtak a reggeli kézrángások és a nagyrohamok amire válaszul csak gyógyszeradag emelést kaptam..a végén azt hiszem 2000mg/nap volt az adagom,aztán azt mondtam hogy nem erre én nem vagyok hajlandó 16 évesen.Sokat vitáztam miatta anyuval, de teljesen magamba voltam roskadva hogy szinte most kezdődik majd az életem és úgy érzem magam mint egy kiégett 30 éves.

Aztán sok sok hit és kitartás árán vagyok ott ahol most:)Kívánok Nektek is ilyen sikereket és kitartást!Kérdezzél nyugodtan!!

8956. Maci1 (válaszként erre: 8953. - Froyta)
2012. aug. 1. 12:40

Bátor vagy, hogy egyszerűen letetted a gyógyszereket...hogyan tett tönkre a Lamictal?

Nem tudsz ajánlani egy jó talpmasszőrt:)

8955. 04d410066e (válaszként erre: 8954. - Froyta)
2012. aug. 1. 12:34
Én is. :D :D :D
8954. Froyta (válaszként erre: 8949. - 04d410066e)
2012. aug. 1. 12:32
hühh.."veszélyesen" sok hasonlóságot vélek felfedezni közöttünk...:DDD
8953. Froyta (válaszként erre: 8947. - Maci1)
2012. aug. 1. 12:30

Egyemmeg a drága!sajnos az mindig rosszul érint, ha újra előjön...nekem 4 év után volt egy nagyroham...hát földről kiskanállal.

A talpmasszázsra visszatérve, nyilván akkor jó, ha jó a szakember.Gondolom ezzel nem segítettelek ki..amit ajánlani tudok, hogy ne hirdetés alapján válassz, hanem ajánlás alapján!

Én többé-kevésbé igen azt hiszem tünetmentes vagyok:) 3 évig szedtem lamictalt nagy dózisban az tönkre vágott (és elvileg kelet magyarország legjobb neurológusához jártam magánrendelésre)..úgyhogy én azóta nem is járok se szakrendelésre és a gyógyszert is letettem.Ennek kb 8-9 éve.

Amit összegezni tudnék az az hogy meg kell ismerni a ránk vonatkozó jellegzetességeket.Mik azok a tényezők amiktől jobban előjön,kiváltja a rohamot.Ez nagyon sok idő és türelem és sokféle gyógymód kipróbálása, amiből ki tudod választani a számára a legalkalmasabbat.

8952. 04d410066e (válaszként erre: 8951. - Maci1)
2012. aug. 1. 12:28

A kiskutya nagyon jó ötlet! :)

Én el nem hiszem amúgy, hogy semmiben sem lenne ügyes. Max. még nem találta meg. Kézügyessége milyen? Számítógépet szereti. Esetleg programozni is megtanulhatna, vagy szerveroldalon is lehetne jó.

Ehhez nem kell a BME-re menni. :) Ott a Google, az megmond mindent. :)

Kitartásra meg talán nevelni is kell. Most véletlen sem azt akarom mondani, hogy a Te hibád, de segíthetnél neki, hogy legyen kitartása. Ha nincs, az három dologból ered. Az egyik a kudarctól való félelem, hogy hiába csinálja, nem lesz jó. A másik a lustaság, ami szintén abból ered, hogy fél a kudarctól. A harmadik, hogy nincs motivációja, nem látja értelmét, hogy csinálja. Bármelyik is legyen az ok, tudsz neki benne segíteni. :)

8951. Maci1 (válaszként erre: 8950. - 04d410066e)
2012. aug. 1. 12:22

Sajnos nem nagyon van ilyen....diszlexiás, nehezen tanult világ életében, kitartása sincs.

Szórakozása a számítógép...és most veszünk neki egy kiskutyát, azt szeretne mindenáron, remélem, valamiképp jó hatással lesz rá.

8950. 04d410066e (válaszként erre: 8947. - Maci1)
2012. aug. 1. 12:17
Hát az nem jó, ha tehetetlennek érzi magát. Megkérdezhetem, hogy van e hobbija, vagy olyasmi elfoglaltság, amiben jónak érzi magát? Az sokat segít ilyenkor. :)
8949. 04d410066e (válaszként erre: 8946. - Froyta)
2012. aug. 1. 12:16

Nekem a hátamat szokta masszírozni, ott is vannak meridiánok. A gerincem recsegős ropogós, jót tesz, hátfájós is vagyok. Nekem is van más bajom, emiatt én is genetikai hulladéknak éreztem magamat. :D

Szerencsére leszoktam róla. :) Most már úgy érzem, igazán klassz csaj vagyok, és annyi minden sikerült, hogy már azt is elhiszem, hogy szerencsés vagyok. :)

8948. Edó21 (válaszként erre: 8938. - Border05)
2012. aug. 1. 12:15
Megkérdezhetem, hogy jött neked az epilepszia? Csak úgy, vagy más betegségből eredően. Ha csak úgy, akkor mire fogták rá az orvosok?
8947. Maci1 (válaszként erre: 8946. - Froyta)
2012. aug. 1. 12:13

Tehetetlennek érzi magát ő is....de talán nem mondhatom, hogy elkeseredett, vagy ilyesmi, csak ideig-óráig inkább, ha hosszabb idő után megint jön egy roham.

A talpmasszázzsal nem lehet melléfogni szerinted, úgy értem, nem árthat, ha valamit nem jól csinálnak?

Te tünetmentes vagy? Szedsz gyógyszert?

8946. Froyta (válaszként erre: 8944. - Maci1)
2012. aug. 1. 12:09

Igen, igen jól sejti tindigo:)Általában a talpamat maszírozta heti 2 alkalommal és ugye a talpunkon megvan az összes szerv akupresszurás pontja és masszázzsal azt stimulálja a masszőr,beindul az energiaáramlás és rendeződnek a dolgok:)

Megkérdezhetem, hogy fiad, mit gondol a betegségéről, hogy hogyan viszonyul hozzá?Én sokáig "genetikaihulladéknak" tartottam magam (egyéb eü.problémákkal is rendelkezem),ha netán ő is így látná magát na erről szoktasd le:)

8945. 04d410066e (válaszként erre: 8944. - Maci1)
2012. aug. 1. 12:00

A homeopátia nekem se működött. Az akupresszúra is egyfajta masszázs, ahol az akupresszúrás pontokat stimulálják, és rendbe rakja ezáltal a test energetikáját.

Talán a gyógymasszőr is ilyen lehet, de kíváncsi vagyok majd a válaszra én is. :)

8944. Maci1 (válaszként erre: 8942. - Froyta)
2012. aug. 1. 11:57

sziasztok,

Tindigo megelőzött a kérdéssel:)

Nekünk a homeopátia nem működött, viszont mit csinál a gyógymasszőr??

8943. 04d410066e (válaszként erre: 8942. - Froyta)
2012. aug. 1. 11:43

Hűűűű, hát egy speciális terapeuta. Nagyon klassz dolog. Keress rá a neten. Próbáltam pszihiátereket, elnézést, biztos nem mind ilyen, de azok tutira kettyósabbak voltak, mint én. :D Ilyeneket mondtak, hogy hát öhhh,, teljesen normális, hogy szorong, hisz epilepsziás, és teljesen rendben van, hogy rosszul érzi magát. Ez így NORMÁLIS. Megoldásként adnék némi antidepresszánst, napi 3 nyugtatóval, az epi gyógyszer mellé. Mondom, én nem akarok nyugtatón élni. Hát nincs abban semmi rossz, néha én is beveszek. :D És mondom pszihoterápia? Hát, az nagyon sok idő... A gyógyszer meg azonnal hat. :P

Pszihológust is próbáltam, ő már nem volt rossz, de nem találtam elég hatékonynak.

A kineziológusom viszont fantörpikus. Imádom. :)

Plusz buddhista vagyok, és meditálok. Ezt a neurológusom is nagyon támogatja, azt mondta, tudományosan is kimutatták, hogy normalizálja az agysejtek rezgésszintjét. Cukker a dokinőm. :) Ő ezt javasolta nekem nyugtató helyett. Őt is imádom, tök jó fej.

Nekem még az akupresszúra jött be, havi egyszer szoktam menni.

Én is fontosabbnak tartom, hogy tegyük rendbe magunkat pszihésen, szerintem mindenből csak így lehet meggyógyulni.

Plusz rengeteget segített a tánc. Most is járok, már évek óta. Valamiért úgy érzem, hogy ez ebben is segít. Ha meg így érzem, biztos így is van. :)

8942. Froyta (válaszként erre: 8941. - 04d410066e)
2012. aug. 1. 11:35

:)Én homeopátiával kezdtem, aztán jártam évekig gyógymasszőrhöz, illetve belekóstoltam az ezotériába is (nem kell hajmeresztve menekülni:D)sokkal fontosabbnak tartom, hogy a lelkünkben rendet rakjunk és a valódi okokat keressük meg.Van egy könyv azt hiszem az a címe hogy Betegségek, mint pótcselekvés, na minden olyan könyv ami a betegségek lelki okait taglalja hasznos szerintem.Na ezek a kombók nekem nagyon sokat segített.

Ömm kövezz meg érte, de ez a kineziológia ez mi is pontosan?

8941. 04d410066e (válaszként erre: 8939. - Froyta)
2012. aug. 1. 11:27
Neked milyen alternatív gyógymód jött be?
8940. 04d410066e (válaszként erre: 8939. - Froyta)
2012. aug. 1. 11:26
Igazad van. :) Nekem bejött mondjuk a gyógyszer is, bár nagyon keveset szedek, de nagyon sokat segített a kineziológusom. Na tessék, már megint róla írok, de szerintem örökre hálás leszek neki. :)
8939. Froyta (válaszként erre: 8934. - Maci1)
2012. aug. 1. 11:07

Borzalmasan nehéz lehet Neked, de Neki is!Tini korban azért elég nehéz megküzdeni amúgy is az élettel plusz még a betegség és hogy folyton aggódsz miatta.Nekem konkrétan anyum az idegeimre ment ebben az időszakban.Minden áldott reggel mikor felkeltem az volt az első kérdése hozzám hogy "Remegtél?" (ált.mindennap kézrángásaim voltak mikolonus vagy mi)Plusz a "vizslató" nézés.

Mindezzel csak azt szerettem volna leírni hogy sokszor tényleg rosszabb a túlzó aggódás;ugyanakkor nyilván nehéz ellene tenni, mert anya vagy.Én ezt akkor értettem meg(nagyjából), amikor egy nagyroham után magamhoz tértem és láttam az elkeseredett arcát, hogy nem tud mit tenni...egy szónak is száz a vége nehéz, de próbálni kell kicsit lazítani ezen az aggódáson ,mert az sem Rád, sem Rá nincs jó hatással.

Egyébként alternatív gyógymódokon még nem gondolkodtatok?Nekem személy szerint az jött be, mert a doki csak tele tömött gyógyszerekkel.

8938. border05 (válaszként erre: 8936. - Maci1)
2012. júl. 31. 22:28

szia Maci, és Tindigó

nos, én anyai, és gyermeki szemmel is tudom nézni a helyzetet

anyai, és beteg szemmel egyaránt

mindkét fiam asztmásan született, a nagynak súlyosabb volt, ki sem nőtte

a kicsi igen

sosem felejtem el azt a szívbe markoló,jeges félelmet, amit akkor éreztem, amikor meghallottam azt a jellegzetes ugató köhögést, ami azt asztma újabb jelentkezését jelentette

mindig készenlétben álltak a különböző inhalátor puffok, a kálcium injekció, és a fulladás elleni gyógyszerek

gyakorlatilag végigrettegtem a kiskorát a nagyfiamnak, de elfogadtam a betegségét, bármilyen nehéz is volt

és most, hogy itt vagyok két szinte felnőtt fiúval (18, és 15)évesek, és epilepsziás lettem egy pár éve, édesanyám nem bírja elfogadni az én betegségemet

durva nagyrohamaim vannak, és már inkább titkolom előtte, ha rá is kérdez, hogy vagyok

de ha látja rajtam, és faggat, és megmondom, hogy rosszul voltam,rögtön elkezdi szidni a dr.nőt, akihez járok, és hogy majd ő intéz orvost, és menjünk Pestre stb

hárítja az egészet, nem tud vele mit kezdeni, mérges, jobb híján szegény dr.nőre, vagy éppen be akar korlátozni engem, a felnőtt lányát,h ne számítógépezzek, ne nézzek tv-t, meg ilyenek

ő is szenved így, és én is

kínosan kerülöm a témát,ő meg túlaggódja magát

pedig csak elkéne fogadnia

tudom,mennyire nehéz,hiszen átéltem a másik oldalról is, de így csak nehezítjük egymás életét

és csak a feszültség van közöttünk, ami máshol le, de mindig lecsapódik

szóval az elfogadás, ezen van a hangsúly

ne akarj az ár ellen kapálózni

fogadd el a gyermeked betegségét,fogadd el őt úgy,ahogy van

8937. Meda
2012. júl. 31. 18:36

Nektek szeretettel:


Tóth Anett: Nézz és láss



Ha szíved gondoktól terhelt,

ha segítségre szorulsz,

s nem segítenek. . .

Nézz és láss meg Engem,

én segítek, ha akarod,

mert. . .


Ha a világból semmit sem értesz,

hogy mikor, miért kegyetlen s kegyes,

s nem tudod elmondani Kinek. . .

Nézz és láss meg Engem,

én meghallgatom,

mert. . .


Ha fáj az élet,

s erőt vesz rajtad a félelem,

ne félj, az megöli Lényed. . .

Nézz, láss és érezz,

Én biztonságot adok,

mert. . .


Ha úgy érzed, nem szeretnek,

ha egyedül vagy,

nem vesznek észre. . .

Nézz és láss meg Engem!

Igaz Barátod vagyok,

mert... Én szeretlek!

8936. Maci1 (válaszként erre: 8935. - 04d410066e)
2012. júl. 31. 15:29

Jó terápia ez nekem, egy olyan valakivel beszélgetni, aki valóban a másik oldalról élte meg ezt.

Én igyekszem a lehető legjobban kezelni és megélni a dolgokat, néha sikerül, néha nem...de mindig megteszem, ami tőlem telik.

Egyébként köszönöm, aranyos vagy:)

8935. 04d410066e (válaszként erre: 8934. - Maci1)
2012. júl. 31. 15:05

Borzalmas, amit csinálsz. Hidd el, hogy tudom, miről beszélek. Mert én a másik feléről éltem át a dolgokat. Felnőtt gyereked van, aki nem gyerek már, mert 19 éves. Nem pár év rohammentesség után kell befejezned ezt, henem most. Vagy azt akarod, hogy máshol akarjon lenni? Nekem csak a 220 km-nyi távolság segített, hogy bírjam az anyai tök felesleges aggódást. Nem gondolod, hogy középen van az igazság? Attól még, hogy nem nézel rá szánalmasan, összeszorult gyomorral, még nem dugod a homokba a fejedet. Miért nem fogadod el, hogy beteg? Ha nem fogadod el, ő sem fogja tudni. Akkor pedig nem lesz megoldás, mert az első az elfogadás. Nekem van annyi önismeret a hátam mögött, hogy ha ilyen helyzetben lennék, mint te, vagyis fordítottban, akkor biztos mennék azonnal kineziológushoz, hogy ne tegyek rosszat a gyerekemnek. De mivel meditálok is rengeteget, és buddhista vagyok, valószínűleg mire gyerekem lesz, évek múlva, már helyén fogom tudni kezelni a dolgokat. Ha nem, megtalálom, aki segít abban, hogy tudjam. Biztos nagyon jó anyuka vagy, mert csak a jó anyukák aggódják halálra magukat a gyerekükért, de ezzel most biztos akaratlanul is ártasz neki.

Inkább erősítsd a jó tulajdonságait. Biztos van, amiben ügyes, tehetséges, ami jól megy neki, inkább dícsérd meg sokszor, azokban a dolgokban, amikben jó, hogy ne azzal legyen elfoglalva állandóan, hogy baja van. Segíts neki hobbit találni, hogy ne érjen rá egész nap agyalni azon, hogy neki milyen rossz, hanem foglalja le magát valami hasznos és örömöt szerző dologgal. És nem mártírkodj, mint az anyukám. :) Nagyon hasonlítasz rá amúgy, úgyhogy meg is kedveltelek. :)

8934. Maci1 (válaszként erre: 8933. - 04d410066e)
2012. júl. 31. 14:55

Igen, ezeket a szavakat már hallottam már mástól is. Nem is egyszer.Majd én is befejezem pár év rohammentesség után:)

Egyébként nem egyszerű ám egészségesnek kezelni egy gyereket, amikor tudod, hogy még az is kockázatos, hogy egyedül az utcára menjen, vagy hogy egyedül legyen otthon. Ki dönti el, hogy én akkor épp "egészségesnek kezelem", vagy csak homokba dugom a fejem és struccpolitikát folytatok, mondván, csak nem lesz semmi baja, hisz nem foghatom mindig a kezét...??

De mindegy, ezt csak az anyák érthetik, ahogy a Te anyukád is biztos tudná jól, hogy miről beszélek. Szívből kívánom, hogy Te sose értsd meg ezt!!!

2012. júl. 31. 14:31
Lehet azért, mert nem beteg annyira még sem. :) Vannak olyanok, akik naponta többször nagyrohamoznak, és agyműtétjük van. A te fiadnak csak kisrohamai vannak. Nehogy félreértsd, nem akarom elbagatellizálni, de nem biztos, hogy annyira katasztrófa helyzet van, mint ahogy te annak látod. :) Majd előbb utóbb megtalálják azt a gyógyszer, vagy gyógyszer kombinációt, amitől rohammentes lesz. Türelem. Ha ilyen szinten aggódsz érte, az nagyon rossz hatással van rá. (Tudom, anyukám is ezt csinálta, és majdnem megőrültem, pedig csak telefonon tudta, mert már nem éltem otthon... Szerencsére befejezte pár év rohammentesség után.) Sokkal jobb nekem, hogy a párommal élek, aki nem sajnál emiatt. :) Azt mondja, hogy szerinte szerencsés vagyok, mert igazából semmi bajom, meg gyönyörű vagyok, és okos, és pont. Teljesen egészségesnek kezel. Lehet ezért sincs semmi bajom évek óta, mert nem néz rám senki se sajnálkozva, kérdezget aggódva erről. Hidd el, még ha meg sem szólalsz, akkor is látja, ha ránézel, hogy jaj, szegénykém, úristen mi lesz stb., ami borzalmas egy (felnőtt) gyereknek... Így akkor is betegnek érzi magát, amikor épp semmi baja. Kezeld egészségesnek, kész. Elég, ha minimális dolgokat azért betart, mint pl. semmi alhohol, elég alvás. Ezt sokan csinálják egészségesek közül is. :) Lehet, hogy inkább neked kéne meditálni járni. ;) Ráadásul ha te nem fogadod el, hogy beteg, akkor ő hogyan tudja magát elfogadni, úgy, ahogy van? Ez az első lépés a gyógyulás útján, hogy elfogadod, hogy beteg vagy, és nem pedig vadul küzdesz ellene, egyszerűen csak megteszed, amit lehet, azért, hogy egészséges életet élj, és nem azért, hogy ELLENE legyél. A kettő között nagy különbség van. Minél inkább nem akarunk valamit, annál inkább van.
8932. Maci1 (válaszként erre: 8931. - 04d410066e)
2012. júl. 31. 14:20

Igazad van, ez tényleg nem olyan....

de amikor a gyerekedről van szó, az egész más, mint amikor saját magadról, ha a gyereknek van baja, annál szörnyűbb nincs a világon, az ember ( legalábbis én) önkéntelenül is megpróbál mindent felülbírálni valahogy...persze végül elfogadom, amit az orvos javasol!

Talán még mindig nem tudtam feldolgozni mélyen magamban, hogy beteg.

8931. 04d410066e (válaszként erre: 8930. - Maci1)
2012. júl. 31. 14:06

Kedves Maci1! Ne hasonlítgasd inkább a fiadat másokhoz. Tényleg annyira egyedi az összes eset. Előfordul egyébként, hogy valakinek 3 féle gyógyszert is felírnak. Ha nem bíztok meg az orvosotokban, akkor inkább mást kell keresni, ha meg igen, akkor muszáj azt csinálni, amit mond.

Ez nem olyan, mint az influenza, amire mindenki antibioutikumot meg orrcseppet kap. :)

❮❮ ... 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook