Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetős fórum)

Mi is csak éjjel tudunk lábkörmöt vágni, miközben Laura alszik. Különben sikítozás van, mert "nagyon fáj", és lábrángatás.

A hajmosási mizéria kb. egy éve változott fájdalmasról csiklandósra.

Nekünk is gond a hajmosás, körömvágás! Főleg lábon.

Ez lehet autisztikus jellemző? Vagy minden gyereknél máshogy van?

Azt mondtad, már nem jössz erre szakérteni. Ezt a megállapítást amúgy arra az egy autista kisgyerekre alapozod, vagy komoly szakmai ismeret áll mögötte?

Hallottál már olyanról, mikor egy érzékszervük nem túl-, hanem alulműködik? Van ilyen a bőrérzékelés területén is, pl nem érzik, hogy valami forró. Nem jelenteném ki, hogy minden autista talpa sokkal érzékenyebb, mint az átlag. Bár igaz, én nem vagyok szakértő, csak olvasgatok a témában, és van egy aspergeres kisfiam.

"A genetikai befolyás alatt álló, kontinuumként megjelenő betegségek kiváló példája az autizmus, mely olyan különböző módokon érint embereket, hogy általában nem is egyetlen jelenségnek tekintik, hanem az autisztikus spektrum rendellenességei gyűjteményének.

A spektrum egyik végén egy súlyos fogyatékosság áll, melyet a szociális zavarok, kommunikációs nehézségek, valamint olyan nem szociális tünetek jellemeznek, mint az ismétlődő és kényszeres magatartás. A másik végelet, az Asperger-szindrómás emberek teljesen független életet élnek, és a legtöbbjük egyszerűen csupán másnak tekinti magát, mint a többi ember, kissé excentrikusnak.

Sok emberre az említett tünethármasból csupán egy illik. Mások, akiknél fel sem állítják az autizmus diagnózisát, e jellegek enyhe változataitól szenvednek.[b][b] Az autizmus és befolyásoló génjei, úgy tűnik, az ember normális sokféleségének egy aspektusát jelentik."[/b][/b]

Mark Henderson: Genetika. 2008 London

Nem lehet a gyerekekről úgy beszélni , hogy autista Ő is ,akkor ez jó lesz mint terápia , minden gyerek más .Ahogy a konferencián is elhangzott , itt Istvánról, Bernadettről stb beszélünk elsősorban gyerekekről és családokról.

Az Én fiamnak gond van az érzékelésével, ha valaki a lábához akarna nyúlni nem is engedné. 6 éves volt mire cirkusz nélkül mostunk hajat a lábán a körömvágás most is nagyon nehéz , annyira érzékeny.

A szülők nem azért nem mernek új, ismeretlen, bebizonyítatalan dolgokba belekezdeni, mert nem akarnak esélyt adni. Hanem azért, mert éri a gyerekeiket elég feszültség, a szülőket pedig sok kudarc, rengeteg sikertelen próbálkozás. Nincs azonnali eredmény, csak lassú, idegőrlő küzdelem. A bizalmatlanság pedig abból fakad, hogy mindenki nagyon tudja a frankót, hogy mi oldja meg a problémát. Nehéz kiszűrni, hogy mivel érdemes foglalkozni.

Én részemről köszönöm a lehetőséget, mert minden információnak örülök, aztán utánajárok, és végül ha többen is ajánlják, akkor kipróbálom. Szerintem ezt mások is így csinálják.

Bízom benne, hogy ez a dolog sikert arat, és lesz egy olyan lehetőség, amivel nagy fejlődés érhető el az autizmus "gyógyításában".

Köszönöm a választ Eraanya, és Rita neked is!

Egyénileg Ádám is jobban fejleszthető, főleg amióta jutalmazzuk. Csoportban könnyen szétesik ha nem irányul rá figyelem. A várakozás nálunk is nehéz, 1 percet nem bír ki a boltban sorban állni. Meg úgy nehéz fejleszteni hogy mindent elutasít. A TSMT-t is azért fejeztük be, mert kínszenvedés volt vele csinálni, nem akarta, utálta, hisztizett. Így is másfél évig csináltuk és volt értelme, de ha egy kicsit is könnyebben elfogadná és közreműködne a feladatok elvégzésében, az nagy segítség lenne.

Rita: az oviban autizmusban járatos gyógypedagógus van velük, és mindent megtesznek a fejlesztéséért, de Ádám a legnehezebb eset, állandóan pörög, feláll az asztaltól, kiabál, de egyben ő a legjobb képességű is. Elsőként csinálja meg a feladatokat, reggel ő "olvassa fel" a napirendet.

igen változott sokat,fejlesztésben inkább egyéniben teljesít jobban csoportoson nem igazán mert elutasító,szaladgálós,stb

de a gyógyszer előtt az egyéni fejlesztésben sem volt együttműködő.és ami fontos alszik mert előtte iszonyú rosszul,nyugtalanul aludt,éjszaka is sokat hisztizett,nappal nehéz volt vele bárhová elmenni most meg még múzeumba is járunk és az orvosnál is kibír akár több órás várakozást.

Kislányom tavaly szeptemberben kezdte autista csoportban az ovit. Akkoriban többször írtam ide ezzel kapcsolatban.

Teljesen ki voltam borulva, mert olyan gyógypedagógust fogtunk ki, aki teljes képzavarban volt autizmussal kapcsolatban. Be akarta törni a gyereket, nem találta meg vele a hangot.

Azt mondta, hogy csak az én lányommal nem tud semmit elérni (egy kisfiú szüleinek ugyanezt mondta az ő gyerekükről), muszáj lesz gyógyszerezni. Ebben a kérdésben szövetségesre talált a kislányom kezelőorvosában. Odáig jutottunk, hogy a doktornő kilátásba helyezte a magántanuló státuszt, amennyiben nem vagyok hajlandó gyógyszerezni a gyereket.

Megkerestem a tagozat vezetőjét, hogy megoldást találjunk.

Január óta másik csoportba jár a lányom ugyanabban az intézményben. Az új gyógyped. és az asszisztens teljesen másképp áll az gyerekhez. Gyógyszerre nincs szükség, gyönyörűen fejlődik.

Nem tudom, Nálatok milyen súlyos a helyzet, de talán máshonnan kellene megközelíteni a dolgot. Én nem adnék gyógyszert a helyedben, más módszerrel próbálkoznék.

És van valami változás a gyógyszerszedés óta?

Én nem szeretnék gyógyszert adni, de sajnos annyira hisztis, elutasító a kis fiam, hogy a fejlesztéseket sem nagyon tudjuk csinálni, mert semmit nem akar csinálni! Én csak annyit szeretnék hogy a fejlesztéseken közreműködőbb legyen.

:((((((((((((((

Semmi

A módszer nem azt éri el, hogy a gyerek ",egtanul viselkedni", megtanulja, hogy pl. ne ordítozzon amíg telefonálsz. Hanem eléri, hogy ne érezze magát rosszul attól, ha osztoznia kell a felnőtt figyelmén, ne érezze rosszul magát attól, ha várnia kell valamire...

Ami nálunk még érdekes - erről jutott eszembe - sokszor fordult elő, hogy az utolsó utáni pillanatban indult el wc-re és nem ért oda... most sokkal korábban szól pl. hogy mennie kell, nincsenek balesetek. Ugyanez az evésnél, nem akkor szól hogy éhes, amikor már szinte éhen is hal, hanem időben, így szépen meg tudja várni amíg elkészül az étel, és előre meg tudja mondani, hogy kb. mennyit fog kérni, mennyi lesz neki elég... Az a benyomásom, hogy a saját testi jelzéseit is jobban kezeli, javult az önkontrollja.

Köszönjük "kismackó2006" pontosan rávilágítottál a lényegre. Ami a gyermek állapotának a legjobb, azt tegye a szülő!

Folyamatosan javulunk és év végén kíváncsi is leszek amikor visszamegyünk kontrollra az I. sz klinikára mit írnak majd a zárójelentésükbe a kisfiunkról.

Adódott egy óriási lehetőségünk, hogy a gyermekünk állapotán javítsunk!

Az idő halad a célunk bekerülni normál általános iskolába. Látjuk napról-napra, hogy nyílik ki a külvilág felé! Hatalmas dolog!

MI nem várhatunk arra, hogy 20 év múlva ismerje el az európai orvostudomány ezt a módszert a stresszoldó talpmasszázst, annak ellenére, hogy mi is végigjártuk az összes vizsgálatot korábban az orvosoknál és most is fejlesztő óvodába jár a kisfiunk.

Én csak az elmúlt egy hónap tényeit írtam le és nekünk ez igen nagy előrelépés!

Olvasom a portál hozzászólásait és arra gondolok, hogy mi már sínen vagyunk...

Egyébként ezek nem autista-specifikus tünetek, az én hiperaktÍv gyerekemnél szó szerint ugyanígy megvoltak. Ha egy felnőttel van, semmi gond vele, hiszen a teljes figyelmet birtokolja. Ha több felnőtt is jelen van, akkor előbb-utóbb mindenki kiborul, mert mindent megtesz, hogy az összes felnőtt folyamatosan rá figyeljen. Mivel ő az átlag gyerekhez képest kimagaslóan jól beszél, ezér neki ez a fő eszköze, beszél, beszél és beszél. Közben bökdös, rángat, hogy rá figyeljenek. Kb. egy éves kora körül Ő is állandóan kiabált, de aztán beszéddel már jobban ki tudta fejezni magát - akkoriban ha csak két szót szóltam máshoz, vagy telefonáltam, már ordított is. Később elvette a telefont és ő beszélt, vagy addig nyúzott amíg nem adtam... de a lényeg ugynaz, maximális figyelmet követelt. Ha kicsit nem figyeltem oda, máris kitalált valamit... ilyenkor borulnka a poharak, de pl. az oviban cifrább dolgok is voltak, pl. lehúzta a másik gyerek ruháját a wc-n, vagy leette a párizsit az összes gyerek uzyonnájáról, vagy amikor rányomott a fejére egy flakon folyékony szappant figyelemhiányból kifolyólag... és se vége se hossza a történeteknek.

Az alapozó terápia mellett javulgatott a dolog, de még mindig csak annyit értünk el, hogy próbálta fegyelmezni magát, többszöri rászólás mellett nagy nehezen lehetett másra figyelni egy rövid ideig, de emiatt sok volt a konfliktus, sokszor éreztem hogy olyasmit várok el tőle, amire egyszerűen nem képes. És nem órákról, hanem tényleg egy-két percről lett volna szó... Volt olyan hogy az Apja csak úgy tudta nekem elmondani hogy mi történt vele aznap, hogy a gyereknek mondta, én meg a "partvonalról" hallgattam, mert nem viselte el, hogy az apja rám figyel.

Ehhez képest most semmilyen rossz érzést vagy feszültséget nem okoz számára, hogy elfoglalja magát addig amíg én egy kicsit másra figyelek. A 4. kezelés után pl. simán bent volt 3/4 órán át a Balatonban egyedül (tud úszni egyébként) úgy hogy én közben a parton beszélgettem az anyukámmal... néha szólt, mutatott valamit, de teljesen jól érezte magát a helyzettel... és számtalan ilyen van, most a 6. kezelés után gyakorlatilag nem kell figyelmeztetnem rá, hogy legyne kicsit türelemmel, felméri a helyzetet, szól hogy szeretne valamit, és képes türelmesen kivárni amíg befejezem amit épp csinálok :)

Nálunk is hasonló a helyzet, a tömeg, vagy ha nem rá figyelünk, attól kész van. Ketten (apa+anya) beszélgetünk, akkor hangoskodik. Addig addig, amíg kénytelenek vagyunk rá figyelni. Az ő jelenlétében nem tudunk beszélgetni, hosszabban biztos, hogy nem.

No, meg ilyenkor csinált károkat (pl. kiöntött vmit, vagy elszakított). De ezeket régebben, mosmár szerencsére nagyon ritka. A hangoskodás megmaradt.

Stresszoldó masszőr ezen tudna segíteni.

[link]

Europa

2.34 perc

De érdemes megnézni az egész Konferenciát.

Magyarország

[link]

Igen, ez nálunk is gond volt(mármint a hiperaktivitás), de sokat segített az Omega3 halolaj. Azóta nem mondom, hogy a nyugalom mintaképe, de már ismeri a türelem és kivárás fogalmát. Citromfű is sokat segíthet még.

A kiabálás nálunk is probléma, az utóbbi közel 1 éve hangos. Nincs a fülével semmi baja. Egyszerűen hangos.

Szia!

Köszi a választ! Ritalint én sem adnék, ezért is úgy kérdeztem hogy azon kívül valamilyen más gyógyszert! Sajna állandóan pörög a fiam és nagyon hangos, állandóan kiabál, mégha olyan dolgot csinál, amit szeret, akkor is! Az oviban is ez volt vele a gond, mert egyébként a feladatokat ő csinálja meg először, de nem bír 5 percnél tovább megülni és így a fejlesztése is nehéz!

Néhány észrevételt szeretnék leírni, ami az 5 éves autista kisfiunkkal történt az utóbbi egy hónapban!

- többet néz a szemünkbe beszéd közben, FIGYELI az arcunkat, a reakciónkat, amikor hozzánk beszél

/korábban ránk nézett majd az arcát elfordította és szólni kellett rá, hogy nézzen megint ránk (apa, anya, nagyszülők)

- jobban kimutatja az érzelmeit felénk, odafut hozzám „Anya szeretlek!” és bújik hozzám és átölel naponta többször.

/korábban nem volt bújós/

- együtt játszik az öccsével (2 éves) és terelgeti „Gyere erre, most menjünk ide-oda, ezt-azt játszunk. /Több a közös játék, veszekedés nélkül és jobban kötődnek egymáshoz,mint korábban/

- megosztja velünk az élményeit (Gyere anya nézd?!, Figyelj rám?!, Akarok még valamit mondani?!, Gyere,gyere!) mindezt nagyon komolyan veszi, mérges, ha nem jövünk azonnal

/korábban csak magában örült, játék közben nem osztotta meg az élményét velünk, nem nézett ránk/

- mesél az óvodában történtekről, az ovis társai így, úgy ki mit csinált, és ha valamit ő is furcsának talál, akkor megkérdezi tőlem, hogy miért Pl. Laci miért eszi a sárga virágot a kertben?

/3 éves korától jár oviba, korábban nem volt hajlandó beszélni az oviban történtekről egyáltalán, és mérges volt, ha kérdeztem

bármit is. „Anya ne beszélj, csönd, maradj csöndbe, inkább hallgassunk zenét, rádiót!” – a kocsiban hazafele menet./

- Észrevesz olyan dolgokat a lakásunkban, ami előtt nap, mint nap elment (A3-as fényképes falinaptár a gyerekekről) „Anya ez mi,

hogy került ide, hogyan készült?” „Hogy működik ez?” és megvizsgálja, nézegeti, kérdez róla, a belsejébe is belenézne. /korábban nem tette/

- Dédihez mentünk Budaörsnél az autópályán megkérdezte „Mik azok a hegyek?” /heti többször autózunk együtt ezen a szakaszon/ máskor „Mi ez a hang?”kérdi – valaki lehúzta a wc-t /korábban nem kérdezett ilyet/

- Közeli szomszéd roma srác, az átlagnál sötétebb bőrtípusú. Szembe jött velünk az utcán a kisfiam megkérdezte „Anya ennek a bácsinak miért ilyen fekete az arca?” /korábban nem volt ilyen megnyilvánulása/

- TV-t kapcsolgattuk Muzsika tévén maradtunk és egy híres elhunyt magyar énekelt. A kisfiunk megjegyezte: „Ez a bácsi úgy néz ki, mint egy majom.” /korábban nem volt ilyen

megnyilvánulása/

- Figyel jobban a tévében elhangzott szövegekre, a napokban néztünk vele először hosszabb mesefilmet (másfél órást), anélkül, hogy felállt és elszaladt volna. A reklámokra is

odafigyel a dallamra és a szövegre is, ismétli, ami tetszik neki /korábban ilyen nem tett/

- zenét hallgat a kismagnóján /korábban csak ki berakta a kazettát/

Tegnapi eset: Hajóztunk a Dunán, megálltunk egy árnyékos partszakaszon és most először vizsgálta meg a hajót, nézegette a motorját, a lépcsőjét, játszott vele, le felmászkált rajta

/korábban a parton öntögette a vizet egyik vödörből a másikba, kavicsokat dobálgatott, száraz faágakkal játszott, a hajóval kikötéskor egyáltalán nem foglalkozott/

és végül:

- 2 hónapja új szomszédunk van kb. 3 hét óta szomszéd anyuka átengedi a kertünkbe a 4 éves gyermekét (drótkerítés a két kert között) //A szomszédok tudnak a kisfiunk állapotáról.//

Mindezek a változások azóta történtek, a kisfiunkkal, mióta éjszakánként stresszoldó talpmasszázst kap.

Összességében kezelhetőbb, nyugodtabb lett a gyermekünk.Nagyon boldogok vagyunk, köszönjük!

Szia!

Én láttam a kérdést, de - a magam nevében tudom mondani - nem kap a gyermekünk gyógyszert. A Ritalinnak meg főleg az ellensége vagyok, nálunk a nagyobbik szedte, de átmenetileg, mert a tünetek kezdetben enyhülek, de később újra előjöttek, súlyosabb formában, meg egyéb más gond is volt vele (erős hízás).

Minden más módszert támogatok, de a gyógyszert nem. Nálatok nagyon indokolt gyógyszerszedés?

Sziasztok!

Tegnap volt egy kérdésem, de a nagy vitában nem kaptam választ!

Esetleg szed itt valakinek a gyerkőce gyógyszert a magatartásproblémái miatt (Ritalinon kívül)?

Köszönöm!