Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetős fórum)
És nem véletlen, hogy L. P. M. - monogramja:) - a példaképünk!!;) Mert ő már bizonyítottan zseniális!!!
mintha a gyerekemről írtál volna. Kitűnő memória , évekre visszamenőleg is ,de rendkívül ügyetlen.
Ja, még annyi, ami viszont autizmusra utal, hogy fotómemóriája van, mindent első látásra megjegyez, nagyon durván. És lenyűgözően számol, mennyiség, felismerés, oda-vissza, már régóta megy. Kombinációs készsége korát meghaladó. De nem tudja felhúzni a cipőjét..... :)és nem tud figurálisan rajzolni. Ügyetlen a finommozgása.
Nálunk a kommunikációval vannak gondok, beszédértés, maga a beszéd lemaradása a tünet. Vekengtem azon, hogy talán szenzoros/szenzomotoros diszfáziával van dolgunk. A kisfiam mond szavakat. Amiket tud mondani, azt szereti használni, büszke rá, hogy tudja. De nem érti az összetett beszédet, próbálja a szituációból kitalálni, hogy mit akarunk, meg néhány általa ismert szóból kiszűri a lényeget. Ezen kívül nehezen fejezi ki magát metakommunikáció terén is, bár mindig is odahozott mindent, ami érdekelte és a közös játékban is aktívan részt vesz. ADOS vizsgálatot csináltak nála márciusban, ott az jött le, hogy nem kommunikál megfelelően, sokszor maga akarja megoldani a problémákat, ami NT társaira - életkori sajátosságukból kiindulva - nem jellemző. Semmi más tünete nincsen. A megingásom abban rejlik, hogy amikor leesik valamivel kapcsolatban a tantusz és megérti, hogy mi fán terem a szó, nagyon-nagyon boldog és egyfolytában produkálja magát, hogy végre tudja, érti!! Szóval, nem azért nem beszél, mert nem akar, hanem azért, mert nehéz. Neki nehéz. A diagnoszta ezt máshogy látja, de én tudom, hogy ez van, én élek vele a nap 24 órájában. Ennyi. Ez lehet autizmus, tudom, szóval, nincs szó arról, hogy most azon forgatom magam, hogy mi van, ha nem az. A fejlesztésére koncentrálok, mert ez a lényeg. Tudod miért, többek között? Mert amikor a diagnosztánál végeztünk, csak egy általános tudnivalókat tartalmazó, meglehetősen lehangoló szórólapot nyomtak a kezünkbe, mást nem. Nem mondták, hogy akkor merre tovább, odáig már nem ért el a praxisuk. Szimpatikus volt minden, de feldühített, hogy magunkra maradtunk és nem értettük, hogy miért... mostmár nem vekengek ezen. Tornázunk, fejlesztjük, foglalkozik nagyon jó gyógyped. a kisfiammal, ez a lényeg. Nem a diagnózis. Az végülis annyiben segített, hogy alanyi jogon hozzájutottunk a bölcsis fejlesztéshez. De nem megyek most fűhöz-fához azért, hogy agyon vizsgálják. Tudom, hogy mi a baj, ehhez mérten próbáljuk fejleszteni. Rövidtávú céljaink vannak. Jelenleg az, hogy megtanuljon beszélni. Aztán majd jön minden más. A végső cél, hogy hiszem, nagyszerű ember válik majd belőle. A végtelenségig hiszek a tehetségében és abban, hogy a szó pozitív értelmében különleges ember és imádom. Nagyon. Nem cserélném el senkiért!
Szerintem még 3-4 éves koráig rengeteget fejlődhet, majd akkor kellene megnézni, hogy mi a helyzet. A fejlesztés mindenesetre fontos, bármi is van a fejlődési zavar hátterében.
A kisfiadnak milyen tünetei vannak?
Dr Pősz Krisztinánál voltunk. Annyit mondott, hogy az akkori vizsgálat alapján mutat tüneteket, de azoknak a gyerekeknek egy része akik ilyen idős korban így viselkednek egy része autista a többiek pedig behozzák a lemaradást. Még reménykedünk, ha az egészségét ráncba szedjük, akkor minden megoldódik.
... szóval azt jelentheti, hogy talán tényleg jól ellavíroznak ezek a különös kis emberek anélkül, hogy bárki pálcát törne felettük.
Sok fejlődési zavar mellé párosulhat autisztikus tünet, a kislányod picike még, lehet, hogy valami másról van szó tényleg, majd kiderül. A lényeg, hogy szépen beindult a fejlődése, szerintem nagyon jól tetted, hogy a fejlesztésére koncentráltál első körben, meg is van az eredménye! Nekünk van diagnózisunk, bár még nincs a fiam besorolva, a nem meghatározható pervazív zavar áll a papírján. Ő két és fél éves, nyilván még ki kell bontakoznia, hogy egyértelmű legyen vele kapcsolatban minden. Én is megingok sokszor, mert amióta intenzíven tornázunk és gyógypedagógus foglalkozik vele, rengeteget fejlődött, kezdeményez, ő hozza oda a könyvet és mutogatja el, hogy mit lát, a szemkontaktusa meg olyan, mint aki az ember lelkébe is belelát. Régen nálunk is volt figyelmetlenség, gyenge kommunikációs készség. Most ezek szerencsére egész jó irányt vettek. Ami még megingat engem, hogy semmilyen kényszeres és merev dolga nincs, nincs semmilyen mánia. Két és fél órát beszélgettünk erről a vizsgálóval, mert mindenképpen meg akarta találni fiamban ezt a pontot. Végül abban maradtunk, hogy az ujjszopás a kényszeres nála.... hát, nem tudom. Csak akkor szopja az ujját, ha álmos. Ahogy más gyerek is. Na, mindegy, én nem akarok a világon semmit se tagadni, mert akárminek is hívják az én drágámat, egy tündéri kiskrapek. A lényeg a fejlesztése, ha autista, akkor az, de én egyenlőre boldog vagyok, hogy szépen nyit a világra és használja végre a kommunikáció eszközeit. A környezet amúgy tényleg nem mérvadó, de nem baj, ha nem vágnak az emberek csodálkozó vagy szörnyülködő képet - amit nehéz leplezni - az azt jelenti, hogy
A Koraiban kinél voltatok? (A környezet mindegy mit mond, még a legmarkánsabb esetekben is tagadnak, ez a normális reakció.)
Még nincs diagnózisunk. Majd októberben kell visszamennünk a Koraiba. Bár diagnózist már adtak volna, de inkább vállaltam az alkalmanként 5 ezer ft-os fejlesztést. A környezete szerint teljesen normális gyerek, inkább az egyéb egészségi problémáit kellene megoldani, amivel orvostól orvosig járunk.
Nagyon pici még a kislányod. Hol kaptatok diagnózist?
Sziasztok!
Egy ideje olvaslak benneteket, egyszer kétszer írtam is már. Kérdezni szeretnék tőletek ha lehet.
Mennyire jellemző, az enyhe autistákra, hogy keresik más gyerekek társaságát? Kislányom két éves lesz, és ő szívesen megy társaságba, már van, hogy együtt is játszik más gyerekekkel.
A beszéde is kezd megindulni. Most a fejlesztő is mondta, hogy lehet mégsem autista. Már teljesen össze vagyok zavarodva, sokszor teljesen korának megfelelő viselkedésmintát is rosszul értelmezek.
Szeretném felhívni figyelmeteket egy fórumra, ami kifejezetten aspergeres szemléletű. Ott fel lehet tenni érdéseket felnőtt aspiknak. Remélem sok dologban tudnak segíteni.
[link]
Sziasztok!
Kognitív terápiát javasoltak nekünk. Van valakinek tapasztalata, bevált helye Bp-n ,ahol ez megoldható lenne?
BHRG-s tapasztalat? Konkrétan a vízi foglalkozás érdekelne.
Hangterápiás tapasztalat? Ugyan ennek ára és a foglalkozások sűrűsége eléggé elérhetetlennek tűnik, de érdekelne, hogy javulást okozott-e valakinél és milyen formában.
Ennyi mindent javasoltak, TSMT-t már nem találják a fiamnál eredményesnek.
Válaszokat köszönöm!
Csatlakozom Hoxához én is. Lépjünk tovább.
Szia! Mi a pontos neve a készítménynek és milyen formában adod? Az én fiamnak csak úgy nem lehet mindent beadni a szájába, azért kérdezem. De ha jobb kedvű lenne, annak csudára örülnék!;)Igazság szerint amúgy nálunk életallergiára és egyéb nehézfém felhalmozódásra utaló jelek nincsenek, a vérképe, az emésztése rendben van a gyereknek. Egyébként nem is egy ideges, hisztis típus, sokkal inkább egy Buddha.:):) De a vitaminok, ásványi anyagok nem árthatnak a szervezetének, főleg, hogy kissé sivár a repertoárja, szerintem a fáradékonyságát az is befolyásolja, hogy nem visz be elegendő tápértéket. Szóval ezért is kérdezem, hogy pontosan miből áll ez a készítmény és mire ajánlják konkrétan?
múltkor említettem nektek ,hogy elkezdtem adni algakészítményt a gyereknek ,mert azt írták róla ,hogy a nehézfémeket eltáolítja segíti a méregtelenítést. Úgy gondoltam itt a nyár kipróbáljuk. Azt már most látom ,hogy többször tud a gyerek wc-re menni, jobb a kedve is. Ja és a legszembetűnőbb ,hogy kevesebb alvásra van szüksége,reggel jókedvűen ,frissen ébred ,igaz az is ,hogy este viszont hamarabb fekszik le. A bőre is tisztul ,mert pattanásszerű dolgok jöttek ki az arcán. Szóval ha ezek a dolgok maradnak akkor egy két hónapot bevállalunk kipróbálásra.
Ezt én nem az autizmus miatt gondoltam, hanem az egyéb feszültségeink miatt, és nem csak a gyereknek..
Mert azért néha az autizmus körül való forgás miatt az egyebekről könnyenelfelejtkezünk.
Szeretném, ha a fórum visszatérhetne a régi, nyugodt medrébe. Kérlek titeket, hogy a korábbi témát zárjátok le és ne vitatkozzatok róla tovább!
Köszönöm szépen.
A Mi Korais gyógypedünk végzett Kineziológus is .
Természetesen megkérdeztem van e valamijen jótékonyhatása a kezelés az autikra, mert akkor járnánk hozzá.
Ő azt mondta, hogy a Kineziológia nem segít az autikon .Nagyon jó volt a kapcsolatunk ezért nem hiszem , hogy férre vezetett .
No a lakásba nekem se jön be senki, pláne nem az ilyesféle öneladók. Nekem az ilyen önreklám büdös, pláne, ha ennyi IQ társul hozzá. Én már eddig is gondolkoztam olyanon, hogy kineziológus, vagy ilyesmi, bár konzervativizmusom visszatartott ezektől. De ez a masszázs alapvetően nem rossz ötlet. Nem pont csak az autizmus miatt...
Kösz az infót, asszem egyszer Edinával le kell üljek sokmindent kérdezni, mert még sokmindent nem tudok... Az a baj, hogy eddig sohase jutottam el sehova, annyira egyedül vagyok mindig a kölykökkel. Ha valami nagy gebasz van, akkor jön apám segíteni, éppen ezért, ha valami "közvetlenül halasztható" az mindig elmarad.. Ősztől meg a kicsi bölcsibe, talán már kicsit közelebb kerülünk a "normálishoz"...
Hú, hát Neked sem egyszerű az életed.
Gondolom rengeteget foglalkozol velük.
A nagyobbik soha nem echoált, a kicsi igen.
A nagyobbik 3 éves kortól teljesen szobatiszta éjszaka is, a kicsi is kb. - az éjszaka viszont vannak időszakok, amikor ágybavizel úgy kb. 1 hétig, aztán megint egy darabig nem. Rapszódikus.
A nagyobbik hiperaktív volt (mára lenyugodott) állandóan járkált, magába beszélt,magának való volt- a kicsi állandóan velem, sarkamban van.
A kicsi hangos, de nagyon, a 15 éves soha nem hangoskodott.... stb.
a nagyobbik 15 éves, a kicsi 5,5 éves.
A nagyobb 6 éves korában kapott diagnózist. A kicsinél enyhe ért. fogyatékos - a szakértői szerint - ezért fejlesztő óvodába jár. De autisztikus gondok is vannak sajnos.
A Tied már 15 éves? :O Azt hittem, kisebb. És mikor derült ki?
az az érdekes, hogy kiskorban nagyon nehéz a lábujj körömvágás - ahogyan itt legtöbben leírták. Viszont kitartás! Mert az én autista nagyobbik fiam, aki már 15 éves, símán hagyja már. VAgy azért mert nagyobb már és tudja, hogy ezt muszáj és kibírja, vagy azért mert már nem "fáj" neki,vagyis nem olyan érzékeny? A fene se tudja, mindenesetre rendkívül érdekes.
A kezéről évek óta két mondókával vágom a körmöt: Mutatóujjam almafa... és Ez elment vadászni. Így tudja, meddig tart, és kibírja. Nem szereti... De a lábujjköröm-vágás csak mélyálomban megy, ami egyre nehezebb, hiszen 1/2 11 körül már én is alig látok... Sokszor nem adok rá zoknit, mert hamarabb letörik, mint mire én levágnám. Érdekes módon az nem fáj. Krémmel bekenni és megmasszázsolni a lábát viszont teljes egészében hagyja, még a lábujjait is. Hogy van ez...
A hajmosás azóta nem tortúra, mióta ott van a keze ügyében a törölköző, és megtörölheti akármikor a szemét, homlokát. Egyszerűen csípte a víz. Csak nem mondta persze...
További ajánlott fórumok: