Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetős fórum)

Én még nem vagyok igazán tapasztalt, de az a véleményem, hogy érdemes beszélni az óvónénivel mindenről, őszintén. Az én fiam még bölcsis, diagnózisa még nem volt, amikor elkezdett közösségbe járni, ennek ellenére minden létező problémát elmondtunk a gondozónak, azt is, hogy fejlesztésre járunk, később a szakemberek véleményét is. A diagnózissal most a bölcsiben fejlesztik, szerencsések vagyunk, mert komolyan veszi az intézmény. Én azért tartom fontosnak az őszinteséget, mert igenis fontos, hogy helyén kezeljék a gyerekemet, hogy ami nem megy neki, azt fenntartások és találgatások nélkül segítsék, hogy próbálják a gondozók is elősegíteni a fejlődést és erről kapjak visszajelzést. Így minden nap, amikor távol vagyok a gyerekemtől és délután értemegyek elmondják, hogy aznap mit csinált, külön hangsúlyt fektetve a lemaradására - nálunk a beszéd, finommozgás -, minden nap elmondják, hogy leült-e rajzolni, bekapcsolódott-e a mondókázásba, evett-e önállóan, mivel hogyan játszott stb. A többi gyerek is szereti, gondoskodóak vele, ezzel kapcsolatban sincs rossz tapasztalatom, de hiszem, hogy ez többek között köszönhető a gondozók odafigyelésének is.

Az óvónőről, magáról az oviról jó benyomásaid vannak? Mert az nagyon fontos. Még Pesten laktunk, amikor fiamat -akkor másfél éves volt - gyanútlanul beírattam a körzetes állami bölcsibe. Elmentem az első szülői értekezletre, ahol egy fancsali képű gondozónő közölte, hogy ott aztán minden szabályt be kell tartani a gyerekeknek, senki nem vihet be cumisüveget meg teát vagy hasonlók, még annak is megvan az ideje, hogy mikor ihatnak, nem fognak etetni senkit és reméli, hogy a gyerekek jó alvók, mert ott kötelező az alvás stb. stb. Látszott, hogy elküldött volna a francba, ha előhozakodok a gyermekem problémájával. ( akkor még nem tudott önállóan kanállal enni és pohárból inni). Szóval, fejvesztve elmenekültem. Pánikszerűen kerestünk egy magánbölcsit, ahol persze rugalmasan kezelték a gyereket, nyilván amiért fizetsz, azt nagyjából megkapod.

Március óta Békésben élünk, itt állami bölcsibe jár a fiam, a gondozók elsőre nagyon-nagyon kedvesek és elfogadóak voltak, így nem volt kérdés, hogy mindent megosszak velük. Szóval, fontos, hogy milyen helyre jár a gyerek. Akkor is, ha a gondozók valójában nem értenek a spec. fejlesztéshez. Az is sokat lendít a gyereken, ha szeretettel fordulnak felé és elfogadóak. A fiam imád bölcsibe járni, ez nagyban segíti a beilleszkedését. Legutóbb mondták a gondozói, hogy állandóan figyeli a többi gyereket és próbálja őket mindenben utánozni. Ennek örültem! Amúgy így tanult meg pohárból inni. A többi gyerektől elleste. Én hiába próbálkoztam, nem akart ráállni. A bölcsiben meg simán. :)

Érdekes, hogy én még nem találkoztam csúfolódással. A játszótéren annyira a sarkában vagyok, hogy a gyerekek részéről nyilván fel sem merül, de mondjuk annyira nincsenek fura dolgai, amik miatt nagyon lehetne csúfolni azalatt a félóra alatt, amit 1 helyen töltünk. Az oviban se tudok csúfolódásról, annak nyilván részben az az oka, hogy mellette van az asszisztens. Csak nézik, mint egy földönkívülit. :D De az meg van engedve. :D Már csak azért is, mert játszanak is vele. :)

Bízom benne, hogy az új csoportunkban is marad így a dolog!

Csúfolódás, kirekesztés, bántalmazás

Mindig volt és lesz is sajnos.

A lányom 13 éves és kikészítik a többiek , Ő normál suliba jár és nincs leírva róla a diagnózis mert nagyon enyhén érintett .

A fiam autizmus diagnózissal Alapítványi suliba jár , itt is vannak csúfolódások, de jobban kezelik a tanárok , mert van ídő a kis osztálylétszám mellet ezzel foglalkozni.

De ezt el kell fogadni, hogy ha valaki más azt csúfolják .Elég ha kövér egy gyerek. Az más kérdés , hogy a pedagógus jól vagy rosszul tudja kezelni a problémát.

A pervazív diagnózisra , nem kaptál Államkincstáros papírt , az orvostól ??

Ha megkaptad azt a diagnózist arra is járnak már a juttatások. Ne legyen "mellékes" a pénz egy percig sem. Én is így gondoltam és kb. 1.5 évig nem is folyamodtam pl:utazási támogatásért , pedig vidékről heti 2x 3x vittük a gyereket fejlesztésre a fővárosba . Anyagilag csődbe mentünk az elmúlt 6 év alatt .

Én nem szólnék az óviban előre. Ha észre veszik úgyis el kell mondani.

De mivel nem értenek az autizmushoz valószínűleg az óvonők , ezért hátha az elején megpróbálnak a gyermeknek segíteni ösztönösen , és nem az lesz a reakció HOGY -jA AUTISTA AHHOZ NEM ÉRTÜNK.

Köszönöm szépen Nektek a válaszokat!

Nem Bp.-en élünk, az Aut.Alapítványhoz nem megyünk így.

Ami itt van, az egy ambuláns szakrendelés, ha jól írom. Meg ugye a gyermekpszichiátria, ahol a pervazív fejlődési zavart mondták. Oda fél év múlva kell menni, addig fejlesztés van/lesz.

Az utóbbi 2 hónapban kezdett el úgy beszélni, hogy már 2 szót illesztett, most pedig van, hogy 5-6 ot is, de ez még nem gyakori.

A pénz egyelőre "mellékes", csak ezért nem szeretném, ha diagnózisa lenne. De a linket köszönöm, legalább ezzel is tisztában vagyok!

Most az ovi lesz igazából vízválasztó, illetve előtte a családi napközi, mert azért ott is le fog jönni 1-2 dolog, ami előrevetíti az ovis "viselkedést".

Igazából megpróbálom pozitívan felfogni az egész helyzetet, és csakis a jó eredményekre koncentrálni.

Amitől viszont félek, az a csúfolódás, ha kiszúrják a furcsa viselkedést. Volt már, hogy nagyobb gyerekek játszótéren utánozták, amikor 1-1 szót ismételgetett, és ezt észre is vette, abbahagyta a hintázást, és haza akart jönni. Szemmel láthatóan zavarta. Illetve kérdezgetni szokták, hogy miért fut olyan furcsán..

Emellé még a fülei is nagyok és irtóra elállnak, tehát ez is csúfolódásra ad okot sajnos.

Jaj, nagyon nem tudom ezt kezelni.

Amúgy is elbőgöm magam mindenen, hát még ha "bántják" a gyerekem. Amit ő is "vág".

Én ettől félek a legjobban. Ez nagyon rossz, talán a legnehezebb.

Nálatok volt hasonló helyzet?

Ti ezt hogy kezeltétek, ha volt?

Ahogy Edina is mondta, jósolni még a szakemberek sem fognak, nemhogy szülők. Nagyon fontosak a megfelelő fejlesztések, és főleg az otthoni vizuális megsegítés a mindennapokban. Napirend, szabályok, folyamatábrák, és minden ami gondot okoz, vizualizálni. Legalábbis nekünk ezek jöttek be. A fiam két éve kapott asperger diagnózist, most lesz 6 ősszel. Nagyonb sokat fejlődött a két év alatt minden téren. Mi 4 évesen kezdtük az ovit, de mindenki tudta, hogy mi a diagnózisunk. Nekünk ez így volt könnyebb, mivel a fiam extrém módon eltér egy átlagos kisfiútól. Már első nap elküldték volna hallásvizsgálatra, mert annyira nem figyelt senkire, közben meg beszédfejlődéssel nem volt gond. Az ovi nagyon sokat segített ezeken a gondokon. Ma már minden kérést teljesít, és a kérdésekre is válaszol, pedig két éve semmire sem reagált szinte, csak ha ő akart kommunikálni, akkor beszélt.

A diagnózis a magasabb csp, a parkolási kártya és utazási kedvezmény miatt fontos. Az ovi erről még nem fog tudni, csak ha elmentek a bizottság elé. Akkor viszont már választhattok integráló ovit is, ahol kap fejlesztést eleve, és nem nektek kell külön menni utána. Legalábbis a rendszer elvileg így működik. Azért vannak buktatók ebben is.

Viszont ha a gyerek kirívó eset, akkor az óvónők hamar elküldik a nevelési tanácsadóba. Szerintem jobb tiszta lapokkal indulni, akár úgy is, hogy a felvétel után mondjátok el, hogy hát a nyáron kiderült hogy...

Nekünk véletlenül alakult így, de az óvoda felvállalta őt, és nagyon jól bevált nekünk. De én tényleg nem tudtam semmit még a felvételinél.

Szóval én tiszta lapokkal indulnék, mert egy auti kisgyerek igenis feltűnő, és nem mindegy, hogy mit gondol az óvónő, vagy hogyan próbálja kezelni a felmerülő problémákat. Megfelelő információk hiányában ugyanis nem biztos, hogy sikerülni fog. Sokszor még azzal együtt sem.

[link]

9522-9523hsz:kell nézni a következőnél. :

[link]

Egyetértek Edinával. Mindenesetre az jó jel, hogy beszél. Az Autizmus Alapítványhoz mehettek nyugodtan, az óvoda erről nem fog értesülni. Diagnosztizáltatni sem muszáj, fejlesztésre így is lehet menni hozzájuk, és így is-úgy is ugyanannyiba kerül.

Viszont ha olcsóbb megoldást keresel, akkor muszáj lesz diagnosztizálni, mert a Koraiban, Vadaskertben kell a diagnózis a fejlesztéshez/szülőtréninghez.

[link]

Az óvoda akkor tudja meg a diagnózist ha elmentek Tanulási biz.-hoz , vagy elmondod nekik . Ha nagyon látványosak a tünetek az óvi küldeni fog vizsgálatokra.

Prognózist mondani autizmus témában egyenértékű egy felelőtlen jóslatnak.

Nagyon sok mindentől függ milyen lesz a gyermek.

Fejlesztések, környezet segítő szándéka elfogadása , megfelelő auti. spec .gyógypedagógus tanácsai segítsége stb.

Az Én fiam most 9 éves 3,5 évesen kapott diagnózist fejlesztéseknek köszönhetően óriásit változott . Többek között beszél és most tavasz óta már társalgási szinten , igaz a ragozás még gond . Öntörvényű és agresszív viselkedése megszünt stb.

A jelek:

-Fél a nagyobb, zárt terekben. Látszik, hogy nem hisztiről van szó, hanem fél. Utólag már rájöttem, hogy ez más, mint egy normál hiszti.

- Ha túl sok inger éri, befogja a fülét. Eddig ilyen 3x volt.

- Gyakran néz a szeme sarkából

- Sosem puszilt még meg, pedig 3 éves elmúlt

- Amikor kicsi volt , alig tudtam vele menni valahova, mindenhol feszengett, sírt előbb-utóbb

- Szokott lábujjhegyen, repkedve futni

- Az esetek kb. 50%-ánál nem reagál a felé irányuló kérésre, kérdésekre

- Nem hallgat a nevére, csak ha ő akarja

- Rettentően öntörvényű, makacs

- Sokat ismétli a szavakat, perszeveráció is előfordul (most éppen a "csengő-gombot" mondogatja egyfolytában.

- Odáig meg vissza van az autókért, másjáték kevésbé érdekli

- Néha sírva ébred. Megállíthatatlanul sír. Ez nem mindennapos, inkább úgy havonta párszor fordul elő

- Legtöbbször úgy alszik el, hogy jobbra -balra rángatja a fejét

- Az örömét "túlzott" reakciók kísérik, ilyenkor artikulátlan hangot ad ki

- A gyerekekhez ált. odarohan, és átöleli őket. Nem mindig

- Majdem 2 éves volt, amikor önállóan kezdett járni

- Régebben nem tűrte a körömvágást, fültisztítást. Ordított, kb. le kellett fogni. Ez már nincs így, csak a lábkörménél.

- Sokáig nem lépett idegen anyagra. Pl. játszótéren nem ment bele a homokba.

Sok ilyen van, és utólag "esnek le" dolgok.

Pl. egészen kicsi volt még, amikor ha mondjuk főzelékes lett a keze, szája, egyből letörölte.

Még poénkodtunk is, hogy milyen korán tisztaságmániás a gyerek :)

Hirtelen ennyi. Elég egyértelmű.

Ugyanakkor:

-A kistesóját agyba-főbe puszilgatja, normális, cuppanós puszit ad neki

- Mutat együttérzést. A múltkor a tesó beütötte magát, és rohant oda hozzá szeretgetni

- Ha rosszat csinál, elszégyelli magát, és eléggé (pedig sosem ripakodtam rá, ha mondjuk eltört egy tányért).

- Kapcsoltatot teremt az emberekkel, felveszi a szemkontaktust

- Kommunikál, mondja a magáét, és beszélgetünk. Igaz, néha nem tudom, miről is :D

- Néha vannak napok (félnapok), amikor tökre úgy tűnik, hogy minden rendben.

- Kaja- ügyileg nem válogat, szinte mindent eszik. Persze vannak kedvencei.

- A közeli családtagokat szereti, vagyis örül nekik. Pl. A tesóm máshol él, és állandóan szól, hogy hívjuk skype-on. A barátainknak is örül.

- Amúltkor elutaztunk 3 napra, és semmi gondja nem volt ezzel, szívesen aludt máshol. Tulajdonképpen nem viselkedett másképp, mint a megszokott környezetében.

És még annyit, ha tudsz/tudtok segíteni:

ma tanult meg felmászni a csúszdára, viszont amikor felér, megpróbál egyből leülni, aminek hátraesés lenne a vége, ha nem tolnám bentebb.

De ez még friss.

Viszont eszembe jutott, hogy mi van, ha bizonyos helyzetekben nem működik a veszélyérzete? Ezt hogy mondjam el az oviban, ha így van?

De jobban érdekel, hogy mit gondoltok, mire számíthatunk a tünetek alapján?

Bocsi, ha túl hosszú lettem, de nem tudtam ezeket rövidebben megfogalmazni!

Sziasztok, én még új vagyok itt.

Az autizmus nem egy idegen, ismeretlen dolog számomra, kamaszkoromban nagyon érdekelt a téma, és most is.

Kisfiam 3 éves múlt, és kaptunk egy pervazív fejlődési zavar diganózist, egyelőre a gyermekpszichiátrián. Augusztusban indítjuk a tsmt-t, párhuzamosan gyp-i fejlsztés, és hetente többször családi napközi. Ez lesz egyelőre.

A tüneteit bemásolom ide, egy másik hozzászolásba, amit egy másik fórumba írtam, mert elég hosszú lett.

Az ovi szeptembertől indulna, de egyelőre nem szobatiszta, így ez még váratni fog magára. A diagnózist nem akarjuk mé elmongdani, mert meglátjuk , hogy hogy viszonyul a közösséghez, és fordítva. Addig se legyen ő az "autista", amíg lehet, legyen "sima" kisgyerek. Lehet, hogy ez egy hétig fog tArtani, mert mondjuk kikerülhetetlen lesz, hogy ne mondjuk el, de lehet, hogy tudjuk húzni az időt. Ez majd akkor, ott derül ki.

Mindjárt bemásolom a tüneteteket.

A kérdésem: ti , mint "gyakorlott" szülők, ez alapján mit tudtok prognosztizálni?

Mire számíthatok kb.?

Minden érdekel!

Fel akarok készülni, de azt sem tudom, pontosan mire :D

A diagnózis kikerülhetetlen lesz?

Most úgy gondolom, hogy amíg lehet, halogatnám.

Egyébként is 5 éves kor körül mondják ki, hogy autista-e a gyerek vagy nem?

Most az autista ambulanciát javasolták. Ott ki juthat hozzá a mi adatainkhoz? Ha ott kap dg-t, akkor már nem lesz szabad az ovi-suliválasztás?

Köszi minden infót, előre is!!

Érd és környékén egy érintett anyuka szeretne létrehozni egy auti osztályt .

Ha valaki szeretne csatlakozni Érd és környékén , írjon nekem és átküldöm a polgármesternek írt levelet és a támogató aláírásokat gyüjtőt .

Az Én fiam nem vette be a kapszulát , ezért kinyomtam kanálba és rögtön utána kapott mindig egy kanál nutellát az volt a juti. Soha nem kavartam bele semmibe , mert féltem hogy utána nem eszi meg soha többé azt a kaját." Nem ér becsapni sem." :)

Az első levél beszedése után már nyugodtabb vólt . 2-dik doboznál tünt fel a férjemnek is , hogy sokkal jobban tud beszélni. :)

De gondolom ez mindig gyerek függő.

Az Én fiam az ESPRICO-t szedte , sokkal nyugodtabb volt , jobban tudott figyelni és valószínű emiatt a beszéde is látványosan javult.

Most amíg nincs állásom nem tudom neki megvenni sajnos.