Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetős fórum)

Indus Én trükközhettem, nem lehetett nála semmivel elérni a szobatisztaságot. Nálunk a pisilés bilibe előbb ment,mint a kakilás. Na, az 3,5 éves korára alakult ki, de még akkor is be-bekakilt. Tehát csakis türelemmel kellett lennem, az orvos szerint a szülő a feje tetejére is állhat, úgyis a gyerek "dönti" el, vagyis meg kell érnie rá.

Amiket írtál a kisfiadnál,nálunk is így működött. Annak örülni kell (ha lehet ilyet mondani), hogy nem súlyos eset a gyermekeink. Nagyszerűen fejleszthetőek, jó viszonylag a komm. képessége. Ezt azért írom,mert a nagyobbik fiam (most 15 éves) sajnos a rosszabbik kategóriába tartozik. Nagyon öntörvényű volt, nagyon nagyon nehezen fejleszthető, nagyon magának való, sok bizzarériája volt és van. Semmi nem érdekli, csak a CN, Minimax (15 évesen!).Szóval megmaradt ezen a szinten. Bár relatíve önálló (még otthon is lehet hagyni, de mivel semmi nem érdekli, így kárt sem csinál), de simán beenged idegent a lakásba, ő meg beszél magába, vagy elvonul. A kicsi már most jóval meghaladja bátyja akkori kori képességeit, kommunikatívabb sokkal, s az észlelése-viselkedése is egészen más, a fejlesztéséről nem is beszélve. Szóval a kicsit sokminden érdekli,fejlesztése jóval könnyebb és sikeresebb.

Ami a diagnosztizáló helyet illeti, hát nem tudom,hogy azzal mi a helyzet. Óvodának hivatalos-e. Szakértői biz.véleménye elvileg a hivatalos.

Sziasztok!

Nálam működésbe léptek az elhárító mechanizmusok, tehát 1-2 kérdés:

Bizakodásra adhat okot, ha mesenézés közben néha mérges lesz, amikor rossz történik? (Pl. veszekednek a gyerekek). Vagy ami még ma történt: negyed óráig könyörögtem, hogy jöjjön öltözni, de persze nem jött. Amikor viszont kilátásba helyztem a büntetést (betszem a régi, rácsos kiságyába), akkor egy szempillantás alatt itt termett.

Plusz ma meséért cserébe megölelt.. :))))))

És a kistesónak odaadott egy játékot, amikor sírt.

Illetve a babáját be szokta takarni, meg szokta itatni, és odaadja neki az alvós kendőjét. A múltkor egy játékfarkast is megitatott "kakajóval". :D

Szerintetek? Őszintén!!

Voltunk az alapítványnál, és az elnökével találkoztunk. Ingyen és bérmentve ránk szánt egy órát, és válaszolt a kérdéseinkre.

Az elmondásunk alapján azt mondta, hogy vegyes érzelmei vannak, mert a tünetekből sok életkori sajátosság is lehet. Ugyanakkor a meglévők elég jellegzetesek.

A dühkitöréseket és az agressziót is kérdezte. De az agresszió nem jellemző.

A diagnosztizálással viszont bajban vagyunk. Ugyanis, a pszichológus, aki a gyermekpszichiátriára irányított minket , biztosított arról, hogy kérhetem az anonimitást, miszerint adatokat csak személyesen , nekem lehessen kiadni (ezt még nem kértem, akkor akarom, amikor a tsmt-re kérek időpontot). Még meg is jegyezte, hogy ennek komoly előírásai, szabályai vannak.

Ma viszont az alapítvány elnöke azt mondta, hogy most már van papírunk, amit KIADHATNAK az óvodának, iskolának.

Megjegyzem, a valószínűsítő diagnózist nem hivatalos, nem diagnosztizáló helyen kaptuk.

Most akkor mi az igazság vajon?

Függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem a gyanú.

Jogilag érdekel.

Mindenesetre, és mindennek dacára ma igyekszem kételyek nélkül, és a legjobbakra számítva álomra hajtani a fejem..

Ájj, lehet, sőt biztos, hogy önbecsapás, de oooolyan jól esik ez most :D

szia!

Bocsi, kérdeznék, ha nem gond. Nálatok mikor merült fel, hogy valami nem stimmel? S minek a folytán: beszéd elmaradás, mozgáselmaradás, vagy egyéb viselkedési furcsaság miatt? Szobatisztaság rendben kialakult? Most iskolás a kisfiad?

gizi, az enyémke valami ilyesmi.

7 éves, tündér, szép, jómozgású, magas, helyre kis fiatalember. az első találkozáskor ált. hülyének néznek, ha azt mondom, hogy autista, vagy max. olyan szülőnek, aki nem tudta megnevelni a kicsit hiper és szemtelen kölykét.

de elég egy viszonylag rövid időt eltölteni vele, és rögtön kiderül, hogy kis fura. furán beszél, furán gondolkodik, fura dolgokat csinál. viselkedésben szerencsére csak pár, és viszonylag kezelhető furcsasága van.

kedves, barátságos, kiváló szemkontaktussal, jól alszik, rugalmas, de mindezek ellenére még eddig egyetlen egy vizsgálaton sem merült fel, hogy ne lenne autista ( sajnos ), de azt azért megszokták erősíteni, hogy valóban kevés tünete van, valahol középen helyezkedik el.

úgy látom, hogy mostanában elég sok a hozzá hasonló atipusos autista, nem hoz minden tünetet annyira erősen, mint a nagykönyvben, de ha kicsit is megkapargatjuk, utolérhetőek sajna.

nyugodtan kérdezz, sokmindenen túl vagyunk már mi is.

Az én fiam 3 éves múlt júniusban. A miért korszak még nem jött el nála. Mi? korszak volt, de csak rövid ideig tartott. Mutogatott dolgokra, és nem azt kérdezte, hogy "mi az?", hanem hogy: "az"?

Magáról nem beszél sem E/1-2-3-ban, sehogysem. A saját nevét szintén sem mondja. Mi is javítgatjuk folyamatosan, de az "én-te" dologgal meg vagyunk lőve. Azt kicsit nehéz magyarázni :D

Mi 2 éves korában indultunk el az úton(megkésett beszédfejlődés miatt, persze a szomszéd Juli Pistikéje is csak 3 évesen kezdett el beszélni, mi is ráérünk mondatokat kaptuk), akkor azt mondták, hogy kizárt, hogy nálunk autizmus szóba jöjjön... Három éves korában visszamentünk, természetesen addig ment a beszédfejlesztés TSMT-vel és közben bölcsődés lett(és be indult a beszéd, azóta be sem áll a szája :) ). Akkor már egyértelműen leírták, hogy autizmusa van.... Egy olyan napon csinálták meg az ADOS-t, amikor 9 órát volt bölcsiben, 1 órát autóztunk. Este fél 6-kor kezdték el a vizsgálatot...

Mi elfogadtuk, mindenki más körülöttünk hülyének tart minket. Ahogy elnézem az ovis közösséget (most 4.5 éves), nem is különbözik a gyerekem nagyon más gyerekektől vagy mindenki autisztikus lenne a csoportban :)A fejlesztő pedagógus sem őt emelte ki a csoportból, hogy esetleg gyanús vagy probléma lenne vele.

Mi most váruunk és fejlesztjük(beszédértés gondok miatt logopédushoz járunk és az oviban is szeretnék fejlesztést kérni/intézni neki),iskola előtt újra végeztetem a vizsgálatokat. Addig van még 2 évünk.

Egy baj van vele, hogy az oviban a rossz gyerekekhez csapódik és tőlük "tanul". Remélem ősztől változik a helyzet és a rossz gyerekeket (káromkodós, provokálós, kártokozós...) is picit megnevelik a szülők.

Bocs, ha nem voltam követhető. :)

Békés Megye, Tanulási Képességeket Vizsgáló, ott kértük, hogy autizmusban jártas szakember is vizsgálja meg a gyereket. Az Aut-Pont Alapítványtól vizsgálta egy pszichológus, ő adott ki véleményt a fiamról. Csak a 40 perces ADOS volt. Nem célom, hogy kötekedő szülő legyek, de nálunk is bejátszott egy-két dolog, ami a vizsgálatot elvihette erre vagy arra. Beteg volt a gyerek - homlok/arcüreggyulladás, nátha-, de persze tudom, hogy attól még a viselkedését lehet vizsgálni, nem is ez a lényeg. Hanem. Ahogy bementünk, rögtön elé raktak egy annyira baromi jó ELMO játékot, amilyet még én se láttam sose boltokban. Rengeteg gombbal, kisajtókkal, a mesefigurákkal, zenélt, énekelt, amit csak el tudtok képzelni. Fiam rá is cuppant, nagyon tetszett neki (imádja a Szezám utcát), örült, hogy felfedezheti az összes gombot. Közben a vizsgáló ült mellette passzívan, néha ő is megnyomott egy gombot, de mást nem csinált. Fiamat különösebben nem izgatta a vadidegen bácsi, mert a játék felfedezése lekötötte, úgyhogy tény, hogy a bácsival nem kezdeményezett közös gombnyomkodást.:) Néha felnézett rá, de ennyi. Aztán, elé raktak más játékot - babát, kisautót, telefont - mindegyiket megnézte, (kisautón tolt kettőt) de aztán folytatta az ELMO játék felfedezését. Amikor a játékot elvették tőle, nem csinált cirkuszt, boldogan fújta a buborékokat a vizsgálóval, etették a babát, szagolgatták a virágokat. Aztán, amikor végetért a játék, fiam odament ahhoz a táskához, amiben az ELMO játék volt, kivette és tovább játszott vele. Aztán amikor az egészet felfedezte, odahozta hozzám és megmutatta. A vizsgáló különösebben nem érdekelte, akkor igen, amikor ténylegesen együtt játszottak, de nem bratyizott vele, nem ment oda hozzá kontaktolni, inkább engem és a férjemet figyelt, tőlünk várta a visszajelzéseket, nekünk hozta oda a játékot. Ennyi.

Ez bizonyult aztán gyenge kommunikációs képességnek, ami igaz is lehet.

Az ELMO játékra azt mondták, hogy úgy látják, hogy fiam beleragad bizonyos tevékenységekbe és elvész a részletekben. Esküszöm, soha az életben, azóta se ragadt bele semmilyen játékba, sőt, nekem az a bajom, hogy mindennel csak 5 percig játszik aztán megunja. Szóval, hiába mondtuk, hogy egyébként nem jellemző, akkor ez nem volt túl hihető.:)

Na, mindegy, a látottak alapján aztán bizonyos következtetéseket felépítettek. Innen jön, hogy a vizsgáló szerint a fiam mindent ért, csak nem akar reagálni és beszélni. (a vizsgáló rövid utasításait persze, hogy értette, de tulajdonképpen nem is volt beszélgetés, a vizsgáló nem beszélt sokat a fiamhoz, szinte semmit nem mondott neki.) Sajnos tudom, hogy fiamnak valójában vannak beszédértési problémái. Aztán mondta, hogy bizonyára órákig ellegózik otthon. Ez sem igaz, sajnos, mert szegénykém nagyon ügyetlen. Mondták, hogy bizonyosan van kényszeres dolga. Hosszas tanakodás után jött, hogy az ujjszopás és hogy közben szokta tekergetni a haját, az bizony kényszeres. Totális elbizonytalanodás lett úrrá rajtunk, mert nyárra le akartuk vágni a haját, dehát ha neki ez a kényszere, akkor mi lesz vele, kiakad?! A vizsgáló erre azt mondta, hogy majd talál más kényszert.... De milyet, rosszabbat???!!! Jaj. Aztán csak kopasz lett a drágám, egy pillanatig se hiányolta a haját és nem cserélte le más kényszerre. Legalábbis én nem vettem észre......Stb. Mondták, hogy azért menjünk el majd a Vadaskertbe, hogy ott is megvizsgálják. Tervezem őszre, csak annyira messze van Pest. Nehéz megszervezni, de rajta vagyunk.

Nálunk az egész család a tagadás fázisában van. Az esetek 90 %-ban én is úgy gondolom, hogy a lánykám nem autista, ezt erősíti, hogy a fejlesztő pedagógusban is kétely van. De mindig ott motoszkál a fejembe. Nekem mondta a fejlesztő pedagógus (aki direkt autistákkal foglalkozik), hogy olyan dolgokat is autizmusnak vélek, ami életkori sajátosság, és kell a fejlődéshez. Nálunk a beszédértés ami problémás, de őt nem kell jutalmazni, hogy meg csináljon valamit, motiválja a dicséret és a mosolyunk. Az első mondat kezdeményünk is az volt, hogy sír a baba, amit megfelelően is használ. Viszont a dühét nem tudja levezetni.

Bennem felmerült, amikor a vizsgálatot csinálták, hogy nem volt szimpatikus neki a vizsgáló személye. Ilyen velünk felnőttekkel is előfordul.

Nem emlékszem mennyi idős a kisfiad, leírnád?

Az én fiam úgy 4 évesen kezdett el velünk foglalkozni. Úgy fogalmaztam, akkor érkezett meg a családba. Akkor kérdezett olyat, hogy anya elestél? Miért sír valaki a játszótéren. Meg ilyesmiket.

Most van már miért korszak, meg kérdezgeti a gyerekeket, idegeneket, hogy hogy hívnak, hány éves vagy, hány cm magas vagy, sőt még azt is, hány fogad van? :D

Névmások használata 3 éves korra rendeződött, addig magáról E/3- ban beszélt. Három évesen kijavítottuk, ne így mondd, hogy L. hintázik, mondd azt hogy hintázok. Aztán megtanulta.

Fejlődnek ezek a gyerekek, senki nem marad olyan, mint most! Csak ügyesen, kitartóan fejleszteni kell őket. :)

Igen, ezt én is észrevettem! Mikor legközelebb mentünk ugyanabba a bevásárlóközpontba, akkor már "jól" viselkedett. Még sültkrumpliztunk is egyet, sőt, játszóházban is voltunk.

Igaz, a játszóházas felügyelő kíváncsian kérdezte, hogy hány éves, és néhány szülő gyanúsan méregetett, de nem törődtünk velük :)

Örültem, hogy a fiam be mert menni a labdatengerbe :)

Az érzékeléssel kapcsolatos ingerkeresés, vagy kerülés hullámozhat. ha eddig hangosan hallgatta, akkor kereste az ingert, ha most zavarja a zaj, akkor túlérzékeny rá. ez javulni fog, majd később. Legalábbis én így gondolom, ezt hallottam másoktól is, és ezt tapasztaltam én is.

Ez a hullámzás más érzékszerveknél is jellemző. Van, hogy ha fáradt a fiam, akkor kiakadt szemmel pörög, vagy rázza a fejét. Ez egyrészt ingerli a testérzékeléssel kapcsolatos szerveket, (vagy hogy fogalmazzam, nem ismerem a tudományos kifejezéseket, szóval szereti az érzést, hogy rázkódik a feje, :)), illetve a vizuális ingereket is keresi, tetszik neki, hogy elszalad a kép.

Ha fáradt, vagy sok a zaj, a saját hangjával küszöböli ki azokat, ilyenkor rikoltozik. De van, hogy egy hangot ismételtet a játéklaptopon, mert az tetszik neki. Meg egy csomó minden, ami most nem is jut eszembe. :)

Két éves volt a fiam, mikor megszületett a húga. Sokat sírt a pici. A fiam, aki eddig csak az ágyban cumizott, és ott aludt a cicáival, a húga sírása miatt mindenhova elkezdte vinni a cumit, és az összes cicát, és az összes alvódunnust. Egész nagy batyuval mentünk sétálni is. Ez megnyugtatta.

Nekünk szerencsére ez segített, de nagyon látványos volt, hogy mennyire zavarja ez a zaj.

Ahogy javul a kommunikációja, egyre jobban megértitek majd, mikor mi zavarja. Bár az én majdnem 6 évesem sem tudja elmondani mindig, mi a gond. Nem tudja elmondani, miért zavarja a ventillátor, vagy hogy miért nem akar oviba menni.

Azt sem tudom kideríteni, eddig miért szeretett a nagyszülőknél a tetőtérben játszani, most meg miért nem. Meg kellett tanulnom az ő fejével gondolkoznom, látnom és hallanom. És még most sem tudom mindenre a választ.

Mert engem nem akasztanak ki olyan dolgok, mint őt. nekem fel se tűnik, hogy a balatoni büfében nemcsak ventillátor van, de még nagyon intenzív halszag is. Nekem ez természetes, őt meg arcon vágta a szag! :D

Ez aranyos:)

Érdekes dolgok ezek. Mondom, amióta olvasgattam erről, sok mindent meg tudok magyarázni:) A kisboltokba például simán bejön, A nagyáruházakkal van gondja. Az óvodában a sok gyerekkel. Úgy látom, hogy ezek azok a helyszínek, ahol túl sok inger éri és ezt nem tudja kezelni igazán. Újabban a kistesó elég sokat kiabál, tényleg iszonyat hangos (bár mondjuk Norbi is bőven az átlag feletti zajszintet tekintve :D). Ha fáradtabb, akkor ilyenkor visít és kiabál, hogy fáj a fejem... Zavarja, ha hangosabb a TV vagy a rádió. Érdekes, ez mostanában jött elő nála, eddig abszolút nem zavarta, A Rómeó és Júliát például a kocsiban teljesen hangerőn hallgatta mindig...(Csak apával, én ezt vétóztam, amikor ott ültem, ilyen hangerő már engem is zavar.) Ehhez képest most sokkal kisebb hangerőnél szól, hogy halkítsunk. Bár én ezt is előrelépésnek látom, mert így legalább tudjuk, hogy mi a baja.