Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetős fórum)
Egyetértek veled Sirga, nem az számít, hogy betegségnek vagy állapotnak tituláljuk. Az számít, hogy ha van ilyen a közelünkben tudunk-e segíteni ...
Nem akartam kötekedni, csak néha jobb szeretem az egyszerűbb végéről megközelíteni a dolgokat. Sok olyan egészségügyi probléma van, amire rámondják, hogy nem betegség, hanem állapot. Őszintén szólva nem tudom, mi a meghatározása egyik, illetve másik kifejezésnek. Nem betegség, mert nem gyógyítható? Ennek elvileg van értelme, de akkor pl. az AIDS se betegség... Ne haragudj, csak írásban gondolkodom... Egyébként nem hiszem, hogy a betegség szó nehezítené a dolgukat. Hogy ki mit ért és tud, azt legtöbbször a környezet sem sejti. Eszemben sincs "hazabeszélni", de nem akarnék belemenni abba, hogy vajon egy autistának, vagy a környezetének nehezebb!
Ha szőrszálhasogatni akarok, akkor minden ilyen embernek van kora, neme... úgy értem lehet, mondani, hogy sok ilyen felnőttet, gyereket, embert, stb. láttam. Csak szerintem abból kell kiindulni, hogy a legtöbben, mindent értenek, amit az ember mond. Nekik pedig épp elég küzdelem az a magányosság, amiben élnek... nem kell nehezíteni a dolgukat...
És persze, hogy vannak hasonló tünetek, hiszen ezekről (is) lehet felismerni.
Nézd, a filmet én is szeretem! Én is jól elbeszélgetek róla, csak épp - pontosan az érintettség okán - már más szemmel nézem. Tudom, hogy sokmindent leegyszerűsít, mégis jó, hogy elkészült, mert előtte azt se tudtam, hogy létezik ilyen betegség/állapot! (Sőt, ha jól belegondolok, abban se vagyok biztos, hogy akkor, tizenévesen komolyan vettem-e. Lehet, csak kitalációnak fogtam fel...)Viszont én olyan emberrel se találkoztam még, aki - akár csak a filmen is - nevetett volna. Talán csak szerencsém volt e tekintetben.
Abban egyetértünk, hogy minden érintettnél másban nyílvánul meg, más tünetek jelentkeznek. Viszont vannak úgynevezett sztereotip viselkedésformák, amik csaknem mindenkinél jelen vannak - ilyen például a szemkontaktus hiánya, vagy a szintén gyakori pörgő mozgás, és az érdeklődés korlátozottsága. Jó, nem betegség, de mégis, az hogy hangzik, hogy "sok ilyen állapotút láttam"? Könnyebb kimondani, hogy "beteg a gyerekem" - vagy sérült -, mint azt, hogy ... Na, jó, egy fiúra végképp nem mondhatom, hogy "más állapotban van"! :)
Sziasztok!
Azt azért tisztázzuk, hogy bár sokan használják rá ezt a kifejezést, az autizmus NEM betegség, hanem állapot. Hogy mennyire fogyatékos, vagy nem, és miben jelenik meg, az pedig egyénenként változik.
Arra értetem a mosolygást, hogy szeretik a filmet, ha szóba kerül kedélyesen elbeszélgetnek róla, de valójában nem tudják miről is van szó.
Mosolyogni még senkit nem láttam az Esőember miatt. Egyszer a buszon a fiam épp eléggé túlfeszítette a húrt egy sráccal szemben. Ilyenkor elnézést kérek, de akkor hozzáfűztem: "Autista". Visszakérdezett: "Mi? Ateista?" Dühös lettem, és annyit mondtam: "Nem. Esőember, csak ő nem kap érte Oscart." (Azt hittem, szórakozik. Rá kellett jönnöm, hogy erről szó sincs.) Ezután olyan értelmes kérdéseket tett fel, amilyeneket felnőttől se hallottam, azóta se - kivéve 1(!) orvost.
A mosoly értékét a fiam - illetve más autista - mosolyának értékére értettem. Megfizethetetlen, csodálatos dolog! (Persze, az egészséges emberé is, csak az kiszámíthatóbb.) :)
Az emberek mosolyognak, ha az Esőember az eszükbe jut, de ennyi!!!
A kis tanitványomnak is volt problémája elég! Szerencsére a tanitónénije nagyon megértő volt .Például:útálta valamiért a 2-es számot. Nem volt hajlandó leirni.A tanitó néni elfogadta, hogy ő a 2-es helyett x-et ir....nem tudom ellenkező esetben mi lett volna matekórán..?
Tudom. Sajnos, őket teljesen magukra hagyták. Vagyis a szülőkre. Sokuknak speciális étkezésre van szüksége, amit nem egy esetben - orvosi javaslat ide, vagy oda - maga a tanárnő is megkérdőjelez. Annak ellenére, hogy a gyerek fejlődik, és piszok drága nemcsak az étkezés, de az étrendkiegészítők, és a kezelés is. A legtöbben a kötelező védőoltások áldozatai, mégis a családok szenvednek, ők vállalják más felelőtlenségének a következményeit. Mégis: egy ilyen gyermek mosolya akkora ajándék! Sokmindennek értelmet ad. :)
Nagyon sok múlt a szülők pozitív hozzáállásán, segítségén és -sajnos- a jó anyagi körülményeiken is.Meg tudtak fizetni mindenféle különórát és szakembert akire szükség volt, mert ezt a társadalombiztosítás nem fizeti.(torna, fejlesztés, lovaglás)
Úgy tudom, sokkal több az autista fiú, mint a lány, és a lányok általában sokkal súlyosabban sérültek. Épp ma találkoztam egy 4,5 éves gyönyörű kis tündérrel, aki felismerte a számokat, és olyan állatokat nevezett meg, amikről én még nem is hallottam! Valódi csodaként élem meg, ha olyan autista, vagy autisztikus betegről hallok, aki integrálódni tudott, és el tudta végezni a többségi iskolát! Szívből örülök ezeknek a híreknek!
Dustin Hoffman bizony nagyon "kitanulta" ezt a betegséget! Amikor a filmet láttam, én sem akartam elhinni az ápoló mondatát: "Észre se venné, ha nem lennék itt", pedig sajnos igaz. Érdekesség: akiről a főszereplőt formázták, az a férfi - hasonlóan a megformálthoz, aki, ugyebár, a telefonszámokat jegyezte meg - az összes amerikai irányítószámot tudta!
Én tanítóként abból élek-(a fizetésem ugye elhanyagolható!)-hogy olyan gyerekekkle foglalkozom, akiknek valami problémájuk van főleg a tanulás terén. Tanítottam magántanítványként egy autista kislányt.8 éven keresztül minden hétköznap foglalkoztam vele.Hihetetlenül érzékeny okos kislány volt(már 16 éves).Igen nehezen oldódott, eltelt vagy 6 alkalom az ismeretségünk kezdetén, amíg hozzámszólt! Én mondtam neki a magamét, ő nem nagyon válaszolt, legfeljebb bólogatott.Később, amikor megismert, már jobban elfogadott, de ehhez nekem "bizonyítani" kellett.Az általános iskolát elvégezte közepes eredménnyel és most egy középiskolába jár ahol jól érzi magát. Mindig is megvolt a maga külön világa, ahová nem sok embert engedett be.Voltam rigolyái, amiket tiszteletben kellett tartani, mertha nem, hajlamos volt rá, hogy bezárkozzon önmagába én nem kommunikált napokig.Ő nem volt "súlyos" eset, de végtelen türelem kellett hozzá. Könyvet tudnék írni róla, annyi mindent megéltünk eggyütt.
Nana hogy imadom ezt a filmet!Mar legalabb hatszor lattam.Nem tudom hogy Dustin Hoffman elethüen jatssza-e a szerepet,mert nem ismertem autistat(olvastam erröl a betegsegröl,vagy inkabb allapotrol)igy csak elkepzeleseim vannak erröl a fajta betegsegröl,annak alapjan ahogy e-filmben lattam.
Igen összetett téma, holott egyetlen betegségről van szó. Mégis, a sokszínűsége miatt komoly felelősség bármit is írni róla. Várok mindenkit, akinek bármiféle tapasztalata, kérdése van, vagy egyszerűen csak felkeltette az érdeklődését akár a téma, akár a film!
További ajánlott fórumok: